Erotika és irodalom

 71
újabb   időkig   csak   kéziratban   maradt   Csókok   című
pásztorregényében)   kétségtelenül   sok   a   Kölcseytől   is
már   megrótt   illetlenség,   trágárság,   általában   durva
ízlés.   Toldy   Ferenc   szerint   erre   való   hajlama   egyéni
sajátsága   volt,   melyet   az   akkori   debreceni   kollégiumi
nevelés   is   előmozdított;   Salamon   Ferenc   szerint   ellen-
ben   ez   a   közszellemnek   tulajdonítható.   Ez   a   két   föl-
fogás   kiegészíti   egymást,   s   hozzá   kell   még   vennünk   a
Csokonaitól   nagyon   kedvelt   Blumauer   hatását.   Nem
akarjuk   Csokonai   aljasságát   mentegetni,   de   annyi
bizonyos,   hogy   az   ő   nyílt   trágársága   sokkal   kevésbbé
veszedelmes,   mint   az   a   lappangó   cinizmus,   mely   el-
rejti   célzatait,   de   azért   az   emberi   természet   nemtelen
hajlamának akar hízelegni.
A   XIX.   században   egymásután   tűnnek   föl   költésze-
tünknek   nagyobbnál   nagyobb   alakjai   s   a   negyvenes   évek
közepén   megkezdődik   költészetünknek   aranykora.
E   nagyarányú   fejlődésnek   megindítója   Kisfaludy   Károly
s   betetőzője   Arany   János.   Ez   utóbbinak   halála   évéig
(1882)   a   szorosabb   értelemben   vett   erotika   szempont-
jából   vajmi   kevés   a   följegyezni   valónk,   s   ez   nemcsak
erkölcsi   tekintetben   válik   nagy   dicsőségére   nemze-
tünk   költészetének,   hanem   ennek   művészi   értékeit   is
hatványozza,   mert   mint   utóbb   kifejtjük,   a   valódi
szépség   szerves   összefüggésben   van   az   erkölcsi   nemes-
séggel.
Nem   vesszük   sorba   e   korbeli   irodalmunk   nagy
alakjait.   A   szerelmi   költészet   művelőinél,   a   szerelmi
tárgyú   lírai,   epikai   és   drámai   művekben   elvétve   bizo-
nyára   előfordul   egy-egy   kissé   érzékies   szókép,   hasonlat,
kifejezés   vagy   leíró   részlet,   avagy   színművekben   a
szenvedélyek     ábrázolásában       némileg   talán   a   kelleténél

---

72
erősebben   színezett   cselekvényi   mozzanat,   mindez   azon-
ban nem érinti a költői mű egészének szellemét.
Nézzük   csak   például   a   költőfejedelemnek,   Vörös-
martynak   műveit.   Lírai   költeményeinek   összeségében
böngészve,   alig   találunk   úgyszólván   csak   egy-egy   sort,
melyen   a   kényesebb   ízlés   fönnakadhat.   (Pl.   A   szép
leány,   Váró   ifjú,   A   katona.)   Epikai   műveiben   Hajna
termetének   leírása   Bodrog   vízénél   (Zalán   futása,   I.   é.)
Szudeli   szépségének   rajza   (Délsziget,   II.),   a   török   Ali
jellemzése   (Eger,   I.);   drámáiban   Jolánka   vallomása
Bátor   előtt   (Salamon   király,   IV.),   Mirigy   szavai   Ledér-
hez   (Csongor   és   Tünde,   III.)   mindössze   ennyi   és   nem
több,   amit   szigorú   tekintettel   gáncs   érhet   Vörösmarty
költészetében.   Vörösmartynak   már   a   címében   is   jelzett
legkényesebb   thémájú   műve   a   Vérnász.   Ámde   nemcsak,
hogy   a   vérfertőzés   tényéig   nem   jut   el   a   dolog,   hanem
egyáltalán   a   dráma   egész   cselekvénye   a   legtisztább
légkörben játszódik le.
S   irodalmunk   e   korbeli   többi   nagy   alakjainak   ép-
oly   tisztaságos   a   költészetük.   A   lírai   termékek   (Kis-
faludy   Károlyé,   Czuczoré,   Garayé,   Bajzáé   föl   egészen
Tompa,   Petőfi   és   Arany   lírájáig)   mind   kitűnnek   erkölcsi
fölfogásuk   nemességével.   Csak   Vajda   János   lírájában
és   epikájában,   különösen   a   Puskin   Anyégin-jének   hatása
alatt   írt   Találkozások   c.   verses   elbeszélésében   találni
már   teljesen   érzékies   fölfogást,   úgyhogy   újabb   iro-
dalmunkban   ő   az   első   erotikus   költő,   akinél   —   mint
Alszeghy   Zsolt   (A   XIX.   század   magyar   irodalma,   1923.
157.   1.)   helyesen   kiemeli   —   a   tűzhely   kívánásától,   a
minden   családi   érzéstől   független   s   a   maga   érzékiségé-
ben   maradó,   mértéket   nem   ismerő   kielégíthetlen   sze-
relem   teljes   fékezetlenségében,   szólal   meg.   Vajda   eroti-

---

 73
kaja   az   ő   hit   és   vallási   kétely   közt   hányódó,   végső
elemzésben   semmi   megnyugvásra   találni   nem   tudó
világnézletében   gyökeredzik.   Vajda   erotikája   mégis   a
maga   korában   elszigetelten   álló   jelenség   maradt,   s   bár
a   XX.   század   elején   megindult   új   magyar   líra   művelői
többször   hivatkoznak   rá   mint   egyik   elődjükre,   közvetlen
hatása   az   új   magyar   erotikus   lírára   szerintünk   aligha   volt.
Valamint   —   az   egy   Vajdát   leszámítva   —   az   e
korbeli   lírában   szinte   ismeretlen   motívum   a   szorosabb
értelemben   vett   erotikum,   szintúgy   a   drámai   nemben
Katona   József   főműve,   továbbá   a   két   Kisfaludy,   Fáy,
Gaal   József,   Szigligeti,   Teleki   László   színművei   mind
egészen   Madáchig   épúgy   kiválnak   művészi   értékükkel,
mint   erkölcsi   ízlésük   finomságával.   Mikor   Vértesi   Jenő
végigtekint   a   magyar   romantikus   dráma   történetén,
utolsó   visszapillantásul   (L.   A   magyar   románt,   dráma.
Bp.   1913.   248.   1.)   megállapítja,   hogy   «a   kor   morálja
igen   kedvező;   a   legpajkosabb   vígjátékban   sem   lehet   a
legkisebb   erkölcsi   léhaságot   találni.   Tiszta   a   levegő
mindenütt).
   Nem kevésbbé büszkék lehetünk mindkét tekintetben
e   korbeli   elbeszélő,   nevezetesen   regényirodalmunk   műve-
lőire.   Jósika   Miklós,   a   magyar   regény   atyja,   vallásos
világnézletű;   erkölcsi   fölfogása   kerüli   a   léhaságot,   sőt
a   nőről   igen   fennkölten   gondolkodik.   Eötvös   és   Ke-
mény   szintén   teljesen   a   keresztény   világnézlet   alapján
állanak.   Az   élet   legbecsesebb   javai   szerintük   az   erkölcsi
értékek. Ennek megfelelő regényköltészetük is.
   Legnépszerűbb   regényírónknak,   Jókainak   költészete,
tisztán erkölcsi szempontból tekintve, már hanyatlást jelent,
mert   főleg   újabb   regényeiben   nagy   helyet   ad   a   szere-
lemről   való   léha   fölfogásnak   és   szinte   kedvteléssel

---