Erotika és irodalom

64
lenni.   Stavrogin   («Démonok»   c.   regényének   főhőse)
erkölcsileg   és   fizikailag   züllött   szoknyahős   s   amellett
civilizált   malac,   szocialista   és   atheista,   akit   azonban   a
költő   irányzatosan   fest   ilyennek   a   nihilizmus   kigúnyo-
lására.   A   «Karamazov   testvérek))   c.   regényében,   mely
utolsó   műve   volt,   a   testvérek   atyja   malackodó   ember,
de   már   gyermekeiben   szintén   megtalálható   az   a   kettős-
ség,   mely   Dosztojevszkij   legtöbb   hősét   jellemzi,   mert
bár   sok   tekintetben   hitványak,   másfelől   képesek   a   leg-
nagyobb   önfeláldozásra.   Irányzatos   regényeket   írt
Pisemszkij   is,   ez   az   epés   pesszimista,   kinek   a   boldog-
talan   házasság   rajza   volt   sajátságos   tárgyköre   s   a
házasságtörés   legkülönbözőbb   formáinak   földolgozása-
ban   vetekszik   a   francia   naturalista   írókkal.   Ugyanezt
mondhatni   néhány   újabb   orosz   írónőről   is,   akik   regé-
nyeikben   oly   megdöbbentő   durvasággal   nyúlnak   az
erotika   festéséhez,   hogy   szinte   hiába   igyekeznének   a
férfiírók   e   tekintetben   velük   versenyezni.   Az   újabb
erotikus   regényírók   közül   fölemlítendő   még   az   állan-
dóan   szexuális   problémákban   vájkáló,   förtelmesen   ér-
zékies   Arcübasev,   a   hírhedt   «Sanin»   c.   regény   és   a   «Fél-
tékenység»   c.   színmű   szerzője,   aki   nálunk   is   sok   olvasóra
talált bizonyos körökben.
Az   orosz   dráma   már   korántsem   mérkőzhetik   az
orosz   regény   jelentőségével.   A   cenzúra   sokkal   ébe-
rebben   őrködött   a   színpadi   eleven   szóra,   mint   a   re-
gény   betűire.   Még   sivárabb   képet   nyújt   az   orosz   líra.
E   téren   a   régebbi   nagy   alakoknak   csak   epigonok   a
folytatói.   Az   újabb   orosz   költők   közül   erotikus   irá-
nyúak   még   Dasinszkij   és   Csehov.   Ez   utóbbi   nagyon
tehetséges   epikus   és   drámaíró   s   kifogyhatatlan   lele-
ményű   a   meseszövésben,       de       igen   kedveli   az   erotikus

---

 65
thémákat   s   talán   ezért   is   szokták   az   orosz   Maupassant-
nak   nevezni.   Általában   a   legújabb   orosz   irodalomban
nagyon   fölburjánzott   az   erotika,   mely   megmételyezte
az   orosz   társadalom   lelkét.   Ezen   erkölcstelen   irányzat
mellett   kihalt   az   orosz   nemzet   értelmiségének   szívéből
a   haza   iránti   hűség   érzelme   is   s   így   azután   nem
csoda,   ha   a   hatalmas   birodalmon   könnyű   szerrel   dia-
dalmaskodott  a bolsevizmus.
Nem   mellőzhetjük   szó   nélkül   a   szláv   irodalmak
közül   még   a   lengyel   irodalmat.   Ezt   voltakép   csak   a
XIX.   század   érlelte   meg   nagy   nemzeti   irodalommá.
De   ettől   kezdve   az   orosztól   elnyomott   lengyel   nép
szakadatlan   sorát   mutatja   föl   elsőrangú   költőknek,
köztük   a   világirodalom   egyik   legnagyobb   történeti
regényíróját,   Sienkieviczet,   aki   Európaszerte,   sőt   Ame-
rikában   is   rendkívüli   sikert   aratott   Quo   vadis-ával.
Sajnos,   legújabban   a   lengyel   irodalomban   is   elterjedt
az   erotika.   Baudelaire   és   Verlaine   lírájának,   az   epikában
pedig   a   naturalista   Zola   és   Strindberg   s   más   dekadens
költőknek   hatása   alatt   letűnnek   Sienkievicz   eszményei.
A   szűzies   tisztaságú   lengyel   irodalomban   ily   módon
az   erotománia   beteges,   eddig   soha   nem   észlelt   kinövései
jelentkeznek.   Ilyen   erotikus   írók   Tetmajer   Kázmér,
Zapolszka   Gabriella,   különösen   pedig   Przybyszewszki
Szaniszló,   aki   a   perverz   ösztönök   féktelenségével,   az
ú.   n.   úri   morál   dicsőítésével,   a   gonoszság,   a   bűn
ünneplésével tette nevét hírhedtté.

---

V. Erotika a magyar költészetben 1882-ig.
IZSGÁLJUK
 
megvégül az erotika szempontjából
saját   nemzeti   irodalmunkat.   A   középkor   jám-
bor   világa   után   a   renaissance   s   a   nyomában
járó   humanizmus   egyre   jobban   eltávolodott   világnézeti
tekintetben   kolostori   irodalmunk   termékeinek   szelle-
métől.   Ezen   újabb   eszmeáramlatok   nálunk   nem   tudtak
ugyan   erősebb   gyökeret   verni,   de   Mátyás   király   ud-
varában   mégis   elég   termékeny   talajra   találtak.   Ott
látjuk   a   magyarországi   latinnyelvű   költői   irodalom
legkiválóbb   alakját,   Janus   Pannónius   is,   akinek   művei-
ben   jellemzően   megnyilvánul   a   humanista   költészet
többféle   sajátsága,   köztük   az   erotikum   is,   amennyiben
egyébként   elmés   epigrammái   gyakran   nagyon   érzékie-
sek.   A   fiatal   pécsi   püspök   félig   pogány   volt   költésze-
tében,   aki   dicséri   Mátyás   királyt,   hogy   Vénusnak   tábori
élet   közben   is   áldoz,   mivel   Vénus   Mars   kegyeit   nyeri
meg.   Kedves   barátnéjáról,   Luciáról,   vagy   éppen   Orsolya
titkáról   (de   vulva   Ursulae)   úgy   énekel,   mintha   csak
Tibullus   elégiáit   vagy   Ovidius   pajkosságait   hallanók.
      A   reformáció   korában   a   szerelmi   dalok   kinyoma-
tását   nem   tartották   illő   dolognak,   s   még   a   kéziratos
énekgyűjteményekben   is   többnyire   csak   a   szemérme-
sebb   szövegeknek   adtak   helyet.   Maga   Balassi   Bálint,   a

---

 67
XVI.   század   legnagyobb   költője   sem   adta   ki   szerelmi
dalait,   pedig   bármily   csapodár   volt   életében   és   féktele-
nül   szenvedélyes   volt   érzelmi   világa,   egy-két   érzékies
szóképet   s   néhány   trágárságot   (pl.   «   Beszélgetés   az
Echóval»   c.   költ.)   leszámítva,   Balassi   szerelmi   költésze-
tét   nem   számíthatni   az   erotika   termékei   közé.   A   pro-
testáns   korbeli   szerelmi   líra   többi   emlékeinek   leg-
nagyobb   része   elpusztult,   pedig   az   ú.   n.   virágénekek,
vagyis   a   népies   szerelmi   dalok   nagy   számmal   lehettek.
Bizonyára   túlzónak   tarthatjuk   Sylvester   János   meg-
rovását,   ki   a   virágénekeket   erkölcsteleneknek   és   alávaló
tartalmúaknak   mondja.   Bornemisza   Péter   is   dorgáló
szavakkal   fordul   prédikációiban   a   magyar   néphez,   amely
szerelmi   énekek   hallgatásában   leli   örömét.   Magyari   István
meg   éppen   az   ország   romlásának   egyik   okát   látta   a   virág-
énekekben.   Még   később   is,   a   XVII.   században   Pázmány
Péter   prédikációiban   országos   kerítőknek   bélyegzi   a   virág-
énekek   szerzőit   és   éneklőit.   Geleji   Katona   István   a   virág-
énekeket   latrikánus   verseknek,   azaz   lator   énekeknek
nevezi   egyházi   énekeskönyve   bevezetésében.   Hasonló
értelemben szólnak a Komjáti Kánonok (1642).
Nem   csoda   tehát,   hogy   a   szerelmi   énekköltés
csak   titokban   virágozhatott.   Kéziratban   nagyon   elter-
jedhettek;   így   pl.   a   többi   közt   Balassi   versei   is,   melyek
megvoltak   Zrínyi   Miklós   könyvtárában   is,   ki   önmaga
készítette   jegyzékébe   Balassi   Bálint   «Fajtalan   versei»
címén   iktatta   be   őket.   Ugyanezek   megvoltak   Barakonyi
Ferenc   gyűjteményében,   kinek   utóda,   László   kezéből
Ráday   Gedeon   birtokába   jutottak.   Több   lappangó   kéz-
iratnak   nyoma   veszett   a   századok   viharaiban.   A   pro-
testáns   kor   szerelmi   dalainak   maradványaiból   némi
részt megőrizett      a     Vásárhelyi      daloskönyv      (1675)  s

---