Erotika és irodalom

90
a   mai   modern   társadalmi   regény   alakult.   Ezen   ú.   n.
családi   regénynek   megalapítója   az   angol   Richardson,   a
Pamela   és   a   Clarisse   Harlow   szerzője,   kinél   már   meg-
találjuk   az   angol   realista   regényköltészet   legfőbb   saját-
ságait:   a   lélektani   megfigyelés   gazdagságát   s   ennek
megfelelően   a   lelkiállapotok   részletező   elemzését.   Emel-
lett   Richardson   moralista,   aki   költői   igazságszolgálta-
tásában   a   bűnt   gyűlöletessé   akarja   tenni   s   mindenütt
az   erény   diadalát   hirdeti.   Ez   utóbbi   irányzatáért   Taine
(i.   m.   IV.   k.   17—56.   1.)   erős   gúnnyal   illeti   regényeit.
Alapjában   ugyanily   erkölcsi   irányzat   jellemzi   az   újabb
angol   realistákat   is,   kiknek   sorából   főleg   Dickens,
Thackeray   és   Eliot   válnak   ki   mint   legkitűnőbb   regény-
írók.   Az   angoloknál   ethnopszichikai   sajátságképpen   na-
gyon   kivételes   s   csak   legújabb   jelenség   egy-egy   natu-
ralista   regényíró,   mint   pl.   a   már   említett   Swinburne   és
Wilde.  Az  angol   realizmus, nézetünk  szerint,  nincs szerves
kapcsolatban   a   francia   naturalizmussal.   Való   ugyan,
hogy   az   angol   realisták   a   regény   tárgykörét   nagyon
kiszélesítették;   az   is   valószínű,   hogy   egyik-másik   újabb
francia   regényíró,   mint   pl.   Daudet   Alfonz,   sokat   tanult
az   angol   realizmusnak   elemző   módja,   a   mostoha
sorsúak   iránti   rokonszenve,   továbbá   humora   s   az   elő-
adásmód   egyes   sajátságai   tekintetében,   de   mindeme
hasonlóságok   sokkal   lényegtelenebbek,   semhogy   a   natu-
ralizmust   az   angol   realizmus   fejleményéül   vagy   akár-
csak utánzásául  tekinthetnők.
A   francia   naturalizmusnak,   mely   utóbb   más   irodal-
makba   is   átplántálódott,   a   legelső   lökést   igazában
Diderot   adta.   A   Goncourt-testvérek   vallomása   szerint
(a   Germinie   Lacerteux   előszavában)   Diderot:   «inaugu-
rálta   a   modern   regényt,   színművet   és   bírálatot,     ő       az

---

 91
új   Franciaország   géniusza».   Zola   is,   ki   egyébként   mii-
iránya   igazolása   végett   sok   írót   egész   alaptalanul   a
naturalizmus   táborába   soroz,   nyíltan   bevallja,   hogy
Diderot-ig   és   az   ő   kortársaihoz   kell   visszamenni,   mint
a modern naturalista alkotások igazi  forrásához.
  A   hírhedt   enciklopedista   már   a   «Levél   a   vakokról»
c.   első   nagyobb   művében   (1749)   egy   volt   tudóssal
halálos   ágyán   egyenesen   atheizmust   prédikáltat.   Leg-
hirhedtebb   e   műve   mellett   a   már   egyenesen   trágár
Pótlék   Bougainville   utazásához   (1772),   melyben   egye-
bek   közt   arról   szól,   hogy   a   hajadonoktól   szüzesség
helyett   prostituált   életmódot   követelnek   Taiti   szigetén,
hol   a   szabadszerelem   a   vérfertőzésig   megy.   E   művében
Diderot   a   természeti   ösztönéletet   magasztalja   oly   mér-
tékben   s   oly   nyíltan,   mint   még   senki   ő   előtte.   Isten
és   a   lélek   tagadása   mellett   valamennyi   vallási,   polgári
és   politikai   intézményt   egy   csapat   gazember   találmá-
nyának   hirdeti.   Minden   önmegtartóztatást,   szégyenkezést
és   lelkifurdalást   ostoba   konvenciók   eredményének   nyil-
vánítja.
Művészeti   elveit   illetőleg:   a   Festészetről   (Essai
sur   la   peinture,   1765)   című   tanulmány-sorozatában
sürgeti   a   természethez   való   visszatérést   s   az   élő
minták   közvetlen   tanulmányozását.   Míg   azonban   kor-
társa,   Batteux   a   természet   utánzását   csak   mint   a   mű-
vészi   hatás   egyik   eszközét   tekinti,   Diderot   már   egye-
nesen   mint   legfőbb   célt   állítja   ezt   a   művészet   föl-
adatául.   Értekezésének   mindjárt   első   tétele   így   hang-
zik:   «A   természet   semmi   helytelent   nem   alkot».
Hogy   mit   értett   a   természet   utánzásán,   legjobban
mutatják   regényei,   főleg   a   «Jacques   le   Fataliste»   c.
regénye,   melyben   a   cselekvény   közé   szőtt   reflexióiban

---

92
Isten   helyébe   az   örök   anyagot   helyezi;   a   lélek   mű-
ködéseiben   szintén   csak   anyagi   folyamatot   lát   s   az
erkölcsi   szabadságot   «értelem   nélküli   üres   szó»-nak
mondja.   Általában   az   egész   regényt   a   legdurvább   ma-
terializmus   hatja   át.   Diderot   e   regényével,   melyben   a
természetesség   örve   alatt   a   valóságot   meghamisítja,   az
ember   lényének   magasabb   felét   megtagadva,   első   pél-
dáját   nyújtotta   a   naturalista   regénynek.   (Diderot   ero-
tikus   mocskosságaira   nézve   1.   Tlx   Carlyle:   Critical   and
historical   essays.   London,   1888.   V.   k.   1   —   63.   1.,   főleg
54.   1.   —-   és   1.   Brunetiére-nak   a   repertóriumban   jelzett'
művét, 67—8. L).
Restif   de   la   Bretonne,   Diderot   kortársa,   még
közelebbi   rokonságban   van   a   modern   naturalistákkal.
Ezt   a   paraszti   sorból   nyomdásszá   fölvergődött   regény-
írót   már   kortársai   a   «pocsolya   Rousseau»-jának   (le
Rousseau   du   ruisseau)   csúfolták.   műveiben   (Contem-
porains,   Le   paysan   perverti,   La   vie   de   mon   pere,   Les
gynographes,   L'andrographe   s   még   vagy   háromszáz
kötetében,   1770—1782)   a   köznapi   élet   legdurvább
anyagát   dolgozta   föl   s   rendszerint   élő   alakok   és   a
saját   botrányosnál   botrányosabb   élményeit   beszéli   el.
O   is   reformátornak   tartotta   magát,   mint   később   Zola
s   éppen   úgy   tiltakozik,   mintha   ő   regényeket   akart   volna
írni.   Ő   —   úgymond   —   «csak   az   igazságot   tárja   föl
egész   meztelenségében))   s   műveit   a   mentől   természe-
tesebb   és   hívebb   vonások   összehordásáért   mint   hasznos
pótlékot mutatta be Buffon természetrajzához.
Nem   csekély   hatással   volt   a   naturalista   irány   föl-
burjánozására   a   XIX.   század   költői   közül   a   nagy-
tehetségű   Stendhal   (Beyle)   Henrik,   szintén   materialista
világnézletű   író   (1783—1842),   aki   regényeiben   (Rouge

---