Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
93 et noir, 1835., La chartreuse de Parme, 1839. stb.) az őt bálványozó Taine szavai szerint: először tár- gyalta az érzelmeket úgy, amint tárgyalni kell, vagyis természetbúvár és fizikus módjára, osztályozásokat ké- szítve és a súlyokat mérlegelve. (L. i. m. Bevezetés, 35. 1.). Stendhal a materialista Helvetius és Condillac tanai szerint az érzéki gyönyört tartotta tetteink rugó- jának s a szerelmet idegbaj és vértolulás gyanánt fej- tegette s ezért aztán Zola elragadtatva mondja, hogy senki Stendhal előtt nem festette több valósággal a szerelmet. Mindezek azonban csak előzmények voltak. Az, aki legelhatározóbb hatással volt Zolára és a naturalisták iskolájára: Honoré Balzac (1799—1850). Maguk a naturalisták is tulajdonkép Balzac-tól származtatják magukat, aki Zolának valóságos eszményképe. «Ő a mi igazi atyánk — úgymond —, ő állította legelőször a környezetnek az egyénre gyakorolt elhatározó hatá- sát; ő vitte legelőször az észlelet és kísérletezés mód- szereit a regénybe.» Salamon Ferenc 1858-ban írt értekezésében (újra kiadva: írod. tanulmányok, Bp. 1889. II. 29—63. 1.) s újabban Haraszti Gyula (i. m. 98—127. 1.) tüzetesen ismertetik Balzac aljas irányú- nak jellegzett költészetét, melynek múzsáját honfi- társa, Poitou is bordélyházi származásúnak bélyegzi meg. Az ő durva egyéniségének mintha csak fogalma sem lett volna a szűzies szeméremről; fiatal leányait, még a rokonszenveseket is, hihetetlen cinizmussal be- szélteti és cselekedted. Leghatalmasabb férfi alakjai meg éppen irtózatos mániáknak rabjai. Hulot báró, a «Cousine Bette» c. regényének hőse a legocsmányabb bajnak, a kéjdühnek betege. Ez utóbbinak különben 94 majdnem minden alakja alá van vetve, mert Balzac képzelete úgyszólván nymphomániában szenved. Asszony- alakjainak rajzában meg a nő életének bizonyos fizio- lógiai válságpontjait is kedvteléssel részletezi. Valóban nincs az a rútság, piszok és undorító dolog, amely e külön- ben kétségtelenül igen nagy tehetségű írónál — kit Taine Shakespeare mellé, Brandes György meg éppen elfogult magasztalással föléje helyez — elő ne fordulna. íme föl- számlálásuk Taine szavai szerint: «Piszkos emberféreg- had, undok százlábúak,mérges pókok,melyek rothadás kö- zepette születtek ... förtelmes férgek, melyek Paris szeny- nyében nyüzsögnek ... kerítőnők, bohémek, uzsorások stb.» Azt a sátáni morált pedig, melyet ezen alakok részint szóval, részint példájukkal tanítanak, Poitou a követ- kező szavakba foglalja: «A kötelesség üres szó, az önmegtagadás ostobaság. Ezen önző társadalomban, — melyben csak rászedni való bambák és rászedő gazok, hülyék és számítók léteznek, — ostoba az, ki se pénz- zel, se hatalommal nem rendelkezvén, ravaszsággal és romlottsággal nem tör magának utat». Balzac, bár elemzőén és aprólékosan rajzol, mégsem hű az élethez, mint az angol realisták. Jellemzése is nem annyira lélektani, mint inkább fiziológiai és patho- lógiai. Igen sok alakja olyan, hogy elejétől fogva az őrültek házába van szánva. S ez meglátszik előadás- módján is, melyet az orvostudomány szótárából vett műkifejezésekkel tarkáz, a lelkiállapotok helyett több- nyire a velük járó testi elváltozásokat rajzolva. Balzac maga nyíltan megvallja, hogy ő természetírója akar lenni korának s oly állatnak tekinti az embert, mely- nek alakja attól függ, mily környezetben van hivatva kifejlődni. 95 Ne mondja senki, hogy Balzac költészetének el- fogultan és igaztalanul csupán árnyoldalait foglaltuk együvé s nem méltatjuk kiváló írói tulajdonságait. Bizonyos, hogy Balzac elsőrendű költői tehetség s azt sem tagadjuk, hogy vannak nála egyes, megkapóan szép részletek. De mik ezek a piszok és kéjdüh szám- talan rajza mellett! Utalhatunk Harasztival pl. «Grandét Eugénia» c. legkiválóbb regényére (magyarra ford. Toldy L Olcsó könyvtár, 1883), melyet sokan családi olvas- mánynak, sőt ifjúsági iratnak tekintenek s melynek címbeli hősnőjét Taine «Eszmény a művészetben» c. tanul- mányában Shakespeare Mirandája és Imogenje mellé meri állítani. Pedig akiben tisztességérzet van, az e regényt nem fogja családja kezébe adni. Mit is várhatni szépet és nemeset ily tisztátalan írótól, akinek merő megjelenésében a kortársak adatai szerint állatias durvaság volt; kinek cinizmusa, mocskos beszédmódja még a férfitársaságok pipafüstjéhez szo- kottat is bántotta s ki a «Contes drolatiques» című novellagyűjteményt, ezeket a részeg kéjelgöhöz illő aljas adomákat össze tudta írni. íme Balzac költészetének vázlatos képe. Akár regényeinek alapirányát, tárgykörének legfőbb elemét, a nemi rútság rajzát, akár pedig elemzése módját s általában előadását tekintjük, mindenkép megtaláljuk benne a modern naturalizmus mintáját. Zola méltán tekint rá mint a naturalizmus ősapjára. A későbbi naturalista irányú írók, névszerint a vezéralakok: Mérimée Prosper (1803 70), Flaubert, a bestiális elemekkel telített Salammbo (1862) szer- zője s a szintén durván erotikus Goncourt-testvérek némi tekintetben továbbfejlesztették a Balzac műveiben Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|