147
gyermekei és rokonai azonban a darab előadását egy-
szerűen betiltatták. (Megjelent a Hét-ben, 1900.)
Az epika körében, nevezetesen a regényköltészet
terén az anyagelvű naturalizmusnak meghonosítója
szintén egy zsidó vallású hírlapíró: Bródy Sándor,
kinek Zola volt a mestere. Az ő művészi programmja:
az ember természetrajza. Az emberi természet nála is
persze az érzékiséget jelenti, mint mesterénél. Bródy
már a nyolcvanas évek elején lépett tol a külüníéle
szépirodalmi lapokba írt novelláival, melyeket utóbb
számos regénye és néhány drámája követett. Mind-
ezekben sehol és úgyszólván soha nem lát túl az át-
hevült testiségen és perverz érzékiségen; a lélek csak
stiláris sallangként mint egy-egy fölpislákoló láng
csap ki műveiből, hogy végül végsőt lobbanjon a testi-
ség pernyéjében. A Nyomor (1884) thémái és a Faust
orvos (1888) ezt a kirívó egyoldalúságot mutatják.
Anyagelvű világnézletét leplezetlenül kifejezi az «Em-
berek» című novellás kötetének (1888) egy elbeszélése:
a ((Mefisztó barátom». Durva erotika képviselői főleg
az «Ezüstkecske» (1898), «Egy férfi vallomásai» (1899),
«Apró regények» (1903), «Arvai Mariska naplója))
(1911) és «Imre herceg» (1912) című elbeszélő művei.
Színműveiben is túltengő az erotikus elem; így neve-
zet szerint még a történeti tárgyú «Királyidillek»-ben
is (1903), melyekben kirívó az a fölfogás, hogy a
szerelem csak vér és ösztön és semmi más. Egyetlen
tisztességes alakja egy szabólegény. «A Medikus» c.
színművében (1911) három család ügyeit bonyolítja
kegyetlen cinizmussal, mely egyáltalán Bródy írói egyéni-
ségének egyik fő jellemvonása. Visszataszító e darab-
jában különösen egy ágyjelenet s a házassági esketés
148
kigúnyolása. «Lyon Lea» című színműve (1915) tele
van förtelmes jelenetekkel, úgyhogy az osztrák hely-
tartóság, mikor a darabot Bécsben is elő akarták adni,
betiltotta színrehozatalát. Viszont a magyar belügy-
miniszter tiltotta be Bródynak a «Szerető» (1917) című
drámáját. A «Tanítónő» című darabja ellenben több
mint száz előadást ért meg, pedig minden irodalmi
érték híján lévő fércmű, mely erotikus részletei mellett
egyszersmind igaztalan támadás a magyar falu ellen.
Erotika szempontjából nem sokkal különbek a «Tímár
Uza» (ennek irányzata a zsidó faj dicsőítése), a «Dada»
és «Hófehérke» című drámái, melyek költői tekintetben
fölötte gyarló alkotások. Általában Bródy nem tartozik
a kiválóbb írói tehetségek közé.
Mellesleg említve, Bródy Sándor a berlini Harden
Miksa és a bécsi Kraus Károly példájára arra is vál-
lalkozott, hogy több éven át elejétől végig egymaga
írt meg egy egész folyóiratot (Fehér könyv), melyben
komoly képpel ítélkezik nevetséges semmiségek fölött
és fölényesen akarja elintézni a világproblémákat. Nem
csekély mértékben mozdította elő a destruktív irány-
zatot Bródy Sándornak 1903-ban megindított irodalmi
és politikai hetilapja, a «Jövendő», melyhez sikerült
neki a lap címe után jelzett fömunkatársakul Ambrus
Zoltánt és Gárdonyi Gézát megnyerni. Nem szólva a lap
politikai irányáról (Bokányi Dezső írt bele teljesen kom-
munista ízű cikket, Csizmadia Sándor forradalmi ver-
seket stb.), a lapnak csaknem minden egyes száma
tele van idegenből (Verlaine, Richepin stb.) fordított és
eredeti erotikus versekkel (Ady Endrének néhány verse
is itt jelent meg először) és ugyancsak erotikus elbe-
szélésekkel, melyek közül néhány magától Bródytól való.
149
Szinten még a nyolcvanas években kezdte meg
írói működését Heltai Jenő hírlapíró, az ocsmány,
meztelen képekkel illusztrált pornografikus hetilapban,
a «Magyar Figaró»-ban, melyben O-Neyros álnév alatt
verseket, Guk-ker név alatt pedig szinházi karcolatokat
írt. «Modern dalok» (1892) és «Kató» (1854) című
versköteteiben cinikusan erkölcstelen fölfogással és lep-
lezetlenül, szinte dicsekvően énekli meg szerelmeit,
jobban mondva szeretkező élményeit, nemi érzéseit.
E versekkel ő honosította meg költészetünkben a gri-
sette-kultuszt, melyet novelláiban is folytatott. Később
regények és színművek írásához fogott, melyek (Jaguár,
Masamód, Tündérlaki lányok stb.) hasonlóképen erkölcs-
telen fölfogáson épülnek föl s tele vannak erotikus
részletekkel. Így pl. — hogy csak egyik színművének
tartalmát jelezzük — a «Tündérlaki lányok»-ban (1914)
érzékenykedő módon, de lappangó cinizmnssal, egy
színésznő sorsát akarja festeni, aki eladja magát egy
vénhedt bárónak s a bérdíjból tartja el családját. E leány
lelkében nem folyik le semmiféle drámai küzdelem,
semmi benső vívódás; a tisztesség érzését úgy veti le
magáról, mint a kendőjét s bűnéről úgy tárgyal, mint
ahogy más asszony a káposzta árát kérdi. S az a
család, melyért föláldozza magát, csak úgy bűzlik a
lelki rothadástól. Nőtestvérei kitűnően érzik magukat
a bűnön szerzett jóllétben, csak akkor háborodnak föl,
mikor testvérük tisztességes életet akar kezdeni azzal
akit szeret. S az anyja? Ennek típusát az éjtszakai le-
bujokban, a kéteshírű kávéházak zugaiban láthatni, ahol,
a leányok piaci vásár tárgyai. Egyedül ártatlan még a
családban a legkisebb leány, aki úgy akarja megszerezni
szegény szenvedő színésztestvérének a boldogságot s
Dostları ilə paylaş: |