Erotika és irodalom

177
nus   pénzelte   őt   leginkább),   Révész   (Reicher)   Bélának,
Kabos   (Rosenberg)   Edének,   Fenyő   Miksának,   Szende
Pálnak,   Szomory   Dezsőnek,   Szép   Ernőnek,   Bródy
Sándornak,   Ernőd   Tamásnak   (Fleischer   Ernő),   Biró
(Blau)   Lajosnak,   sőt   a   «Véres   panorámák   tavaszán»
című   ciklust   a   Galilei-körnek   ajánlja,   melynek   ifjait
«lelkeim»-nek nevezi.
Ady   Endre   ekkor   már   a   sok   kicsapongás   és   sze-
szes   ital   miatt   egyre   inkább   betegeskedni   kezd.   Szeret-
kezéseire   csüggedten   gondol   vissza:   Vonulj,   némber-
had,   kiimádkozott   ajkamnak   immár   nincs   parancsa.
Hajdan   tüzes,   bolondos   két   karom   |   Még   megmozdui
vágyva,   feszítve   |   S   azután   mint   két   fojtott   kígyó
Mellemre   kuksoltán   esik   le.   (Hab   helyett   kígyót.)   Most
elbocsátlak,   kis   női   csukák   |   Nekem   már   mindegy,   el-
bocsátlak.   (Régibb   kis   leányoknak.)   «A   menekülő   élet»
c.   verskötetében   már   szinte   búcsúzkodik   az   élettől.
Ekkor   már   sokat   foglalkozik   az   utolsó   dolgok   közül
a   halállal,   melyet   a   legváltozatosabb   alakokban   képzel
el   magának.   Az   örök   törvények   közül   csak   azt   az
egyet   érzi,   hogy   meg   kell   halnia.   De   mikor   a   halál
sejtelme   el-elfogja,   akkor   is   csak   azt   bánja,   hogy   élet-
örömei   végüket   járják:   Tán   holnapi   végem   mosoly-
gom   |   Én   a   szegény,   megcsalt   borissza   |   Mint   egy
Isten,   úgy   nézek   vissza,   |   Által   eldobott   életemen.   |   Ami
mámor   volt,   nem   sajnálom.   (A   szűz   Pilátus.)   Édes
anyjának   is   azt   izeni:   Szép   volt   az   élet   j   S   érdemes
volt   harcolni   véled   |   Asszonyszerelmem.   (Asszony   és
Temető.)     Mégis   egyszer-egyszer   fölsóhajt:   Heves,
álifjúsággal   |   Oh,   ezerszer   jaj   nekem,   |   Megöltem   jövő
magam   |   Az   én   szép   öregségem.   (Eljátszott   öregség.)
Ekkor már: «önmagának bús döbbenete».

---

178
A   beteg   költő   mégis   megnősül:   a   világháború
második   évében,   1915   tavaszán,   házasságra   lép   a   va-
gyonos   Boncza   Bertával.   Volt   annyi   tisztességérzet
benne,   hogy   ekkor   már   a   «bűnös   üdvök,   üdvös   vétkek
fogyó,   rokkant   katonája»   (Fogyó   hold)   többnyire
csak   «üres,   fekete   emlékek»   módjára   emlegeti   ifjúsága
mámorát.   De   azért   még   most   is   bűneit:   «sírva   sze-
reti,   mert   illatos   a   bűn,   mint   a   virág»   (A   bűnök
kertjében.)   A   nagyrészben   háborús   verseket   tartalmazó
«A   halottak   élén»   című   verskötetének   vége   felé   találni
feleségéhez   írt   költeményeit.   Ezekben   is   hiába   keresünk
nemesebb   életfölfogást.   Beteges   lankadtsággal   még   most
is   korábbi   szeretkezési   élményeire   gondolva   vissza,
csak   annyit   tud   mondani:   Minden   asszonyomat   vissza-
hoztad   |   És   te   vagy   a   szép,   fényes   ráadás.   (Minden   nagy
megújhodottságom.)   Felesége   és   ö:   Két   szép   ember,   kiket
rosszkor   vett   |   Eljő   a   megkívánás.   (Cifra   szűrömmel
betakarva.)   Drága,   kicsi   társam   |   Tarts   meg   engem
igérő   Múltnak.   (De   ha   mégis.)   Négy   évig   élt   még   mint
házasember.   Költészetében   is   visszatükröződő   életmódja
kora sírba vitte.
Ady   Endre   egész   költői   iskolát   alapított.   Leg-
több   követője,   mint   rendszerint   történni   szokott,   csak
ferdeségeit   utánozta   az   ő   nagy   tehetsége   nélkül   s   csak
az   ő   romboló   munkájának   lett   részese,   |   Egy   tekintet-
ben   jótékony   hatása   volt   Adynak:   a   költői   nyelv-
fejlesztésével   termékenyítőén   hatott   újabb   költőinkre,
még   a   vallásos   költészet   művelőire   is;   így   nevezet
szerint   Harsányi   Lajosra,   Sík   Sándorra,   Mentes   Mi-
hályra,   Németh   Istvánra   és   másokra.   Ady   költészeté-
nek ezirányú értékelése azonban nem ide tartozik.
Ady   Endre   nevét   tűzte     lobogójára   már   1908-ban

---

 179
a   Nagyváradon   «Holnap»   néven   összeverődött   irodalmi
társaság,   mely   ugyanezen   évben   és   ugyancsak   «Holnap»
címen   két   verses   kötetet   adott   ki,   melyek   Ady   Endre
költeményein   kívül   Babits   Mihály,   Balázs   Béla,   Dutka
Ákos,   Emőd   Tamás,   Juhász   Gyula   és   Miklós   Jutka
verseit   foglalják   magukban.  Az  1908-iki   év   az   újabb
magyar   költészet   történetében   még   egy   kiadványnál
fogva   nevezetes   dátum.   Ebben   az   évben   indult   meg
ugyanis   a   «Nyugat»   című   folyóirat,   Ignotusnak,   mint
az   új   irány   eszthétikusának   főszerkesztősége   mellett.
Ez   a   «tudományos   és   szépirodalmi»   folyóirat   a   zsidó-
ságtól   nyert   bőséges   anyagi   eszközökkel   rendelkezve,
csakhamar   valóságos   könyvkiadó   vállalattá   fejlődött,
mely   nemcsak   megjelenést,   hanem   széles   körökben
való   elterjedést   is   biztosított   mindazon   szépirodalmi
műveknek,   melyek   ezen   új   irány   jegyében   fogantak.
A   «Nyugat»   egyik   reklámfüzete   nyolcvan   írót   sorol
föl   név   szerint,   akik   a   folyóirat   irányát   támogatják.
Végigtekintve   e   névsorozaton,   pusztán   a   nevek   után
ítélve,   mintegy   kétharmad   részben   zsidó   írókat   talá-
lunk   összetoborozva.   Erotikus   közlemények   dolgában
a   «Nyugat»   messze   túltesz   még   Kiss   József   hetilapján,
a   «Hét»-en   is   s   kezdte   emezt   lassanként   háttérbe
szorítani.
A   «Nyugat»   émelyítően   magasztaló   reklámot
csap   minden   dolgozótársának.   Igazi   szervezett   írói
szövetség   képét   mutatja.   Az   egyik   szerkesztő,   Fenyő
Miksa,   tiltakozik   ugyan,   hogy   «a   Nyugat   nem   irány,
hanem   folyóirat,   melynek   hasábjain   helye   van   minden
tehetségnek   s   minden   becsületes   irodalmi   törekvésnek»
(Nyugat,   1910.   1.   sz.   72.   1.),   de   habár   tény,   hogy   a
«Nyugat»     nem     zárja     el     hasábjait     más     irányú írók

---