Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
168 lóg. Ugyanezen írónőnek undorító Clairville című el- beszélő művét elég legyen csak fölemlítenünk. Első szerelem című újabb színművében is (1922) a szenny, ocsmányság, brutális és viszont raffinált testiség képeit sorakoztatja föl előttünk az első szerelem tiszta és friss virágai helyett. Főhőse, Lola, nyolc év óta csalja az urát minden ok nélkül, csalja, mert ez neki élet- szükséglete. — Várnai Zseni már a proletárdiktatúra lantosa. Szabadszerelmet hirdető versei a kommunista Vörös Újság-ban jelentek meg, korábbi erotikus versei az Örömök kertje című kötetben. — Beczássy Judit regény írónő naturalista irányban indult meg, de újab- ban szakított vele. Hasonlót mondhatni Szederkényi Annáról. Írónőinknek említett erotikus jellegű lírai verses- kötetei nem kezdemények voltak, hanem csak követői a már korábban jelentkező erotikus lírának. Vajda János érzékies lírai költészete újabb költőinkre aligha volt nagyobb hatással. Igaz, hogy erotikus költőink a maguk irányzatának utólagos igazolására ismételten hivatkoznak rá, s hogy Ady Endre »Találkozás Gina költőjével» címen már 1906-ban verset írt Vajdához, kit «szent elődöm, nagy rokonom»-nak nevez, de szó sem lehet arról, hogy Adyt Vajda János utánzójának mondhassuk. Reviczky Gyula perdita-dalai elenyésző csekély számmal vannak (mindössze 12 kis dal a költő kézirati hagyatékából); hangjuk nem nyersen érzékies; a perdita iránt részvétet keltőek akarnak lenni, s Reviczky költészetének általában nemes irányzata mellett ez a néhány vers csak futó árnyként tűnik föl. Az újabb, szoros értelemben vett erotikus lírát két zsidó hírlapíró: Heltai Jenő és Szilágyi Géza kezdte 169 meg irodalmunkban. Amaz, mint már epikai és drámai műveivel kapcsolatban említettük, még a nyolcvanas években lépett föl, Szilágyi Géza versei pedig Kiss József hetilapjában, a «Hét»-ben 1894-től kezdve jelentek meg nagyobb számmal. Gyűjteményes kiadás- ban «Tristia» címen 1896-ban tette őket közzé, Sil- berstein Ötvös Adolf előszavával. Szilágyi: «a kéjt festi egész physiologiai valóságában s levisz a sóvárgó, telhetetlen élő vágy mocsarának fenekére» — mondja róla maga Silberstein, aki egyébként ellenmondásokkal telt, zagyva előszavában magasztalja Szilágyit, mint «megragadó tehetségű» poétát. Pedig Szilágyi költé- szete, — mint egyik bírálója (Budapesti Szemle, 1896, 233. sz. 298—302. 1.) részletesen ismerteti — »förtel- mes posvány, bordélyházba való költészet» s különben is minden csak eltanult, merő utánzat nála, a francia dekadens költők nyomán. Hogy mily undorító költe- ményeinek tartalma, arra nézve elég legyen említenünk, hogy «Emlék» c. versében tett saját bevallása szerint: nincs hite, csak húsemésztő vágyai vannak. Egy másik- verse («A lejtőn») szerint az ördög kell neki, nem az Isten, a test, nem pedig a lélek. A keresztények pün- kösd ünnepét gyalázza s Vénus zsengéinek ünnepét dicsőíti «Pünkösd» c. versében. Ugyancsak a «Hét» hasábjain lépett föl először Ignotus (Veigelsberg Hugó) néhány elmefuttató ki- sebb cikkén kívül több erotikus lírai költeményével, melyek utóbb (1918: Ignotus verseiből, Nyugat kiad.) külön kötetben is megjelentek. Ignotus így jellemzi önmagát: «Valami szomorú középfajta vagyok a ki- égett szívű kéjenc meg a hevülő poéta között». Annak kapcsán, hogy a «Hét»-ben (1894. 4 . sz.) borítéklap- 170 ján) Ignotus arcképe megjelent, Kiss József, a szer- kesztő, szertelenül fölmagasztalja őt mint az újabb magyar irodalom egyik legkiválóbb alakját. Pedig Ignotus mint lírikus költő jelentéktelen s hogy mint az új irány egyik fő esztétikusa mit jelent, arra nézve elég legyen idéznünk már 1905-ben tett két elvi ki- jelentését, mely szerint: «A művészetnek csak egy törvénye van: csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csi- nálni» és «Lehet szépen disznókodni s a művészeknek, mint az udvarlóknak, minden szabad, amit meg tudnak csinálni». (Olvasás közben, II. kiad 1908., 117. és 139. 1.) Nyilvánvaló, hogy ez az elv tág kaput nyit a költészetben is az erotikának, mint ezt Ignotus emlí- tett verseivel gyakorlatilag is igazolta. Ugyancsak a művészetek teljes szabadságát védelmezi «Laissez fai re » c. fejtegetésében («Nyugat», 1912, 7. füz.), melyben azt is hangsúlyozza, hogy az irodalmi mű értéke nem a benne kifejezésre jutó tartalomtól és társadalmi ideáltól függ, hanem csakis a kifejezés minőségétől vagyis a formától. Ezen elvekre később még vissza- térünk. Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|