Erotika és irodalom

174
ják,   hogy   «ösztönlény   volt,   csupa   mohóság   és  ego-
centrismus,   akinek   ethikájából   a   lemondás   erénye
hiányzott»   (Schöpflin   Aladár);   Ady   «szent   állat   volt,
kiben   a   természet   éli   ki   magát»   (Ignotus)   s   ki   «ha
érzékisége   fölszabadult,   akkor   nem   ismert   korlátot   és
ellenállást   sem».   (Nyugat,   1919,   228.   1.)   Testi   szerve-
zetét   korán   megtámadta   a   nemi   kicsapongásokon   kívül
a   nagyfokú   alkohol-szenvedély.   (L.   erről   Révész   Béla,
Nyugat, 1921. 24. sz.)
\Mi   a   magánéletére   nézve   szánalomraméltó   Ady-
nak   még   némely   buzgó   keresztény   műbírálóktól   is
dédelgetett   vagy   legalább   is   többfélekép   mentegetett
költészetét   kénytelenek   vagyunk   a   maga   egészében   a
leghatározottabban   és   a   legnagyobb   mértékben   elítélni,
mert   nem   volt   még   eleddig   fajmagyar   költő,   aki   hozzá
hasonlóan   verseiben   oly   temérdekszer   s   oly   nyílt
szemérmetlenséggel   merte   volna   föltárni,   sőt   dicsérni
és   magasztalni   a   szeretkezésnek,   jobban   mondva   a
paráznaságnak   úgyszólván   minden   mozzanatát.   Nem
akarjuk   e   tekintetben   végig   elemezni,   nyomról-nyomra
követni   Ady   költészetét,   de   nem   térhetünk   ki   az   elől,
hogy   keménynek   látszó   ítélkezésünk   igazolásául   mint
legcsattanósabb   bizonyítékot   néhány   jellemző   szemel-
vényt   föl   ne   soroljunk   Ady   költeményeiből.   A   lég-
in ocskosabbakat mellőzzük. í
Ady   már   gyermekkoráról   maga   bevallja:   Vért
és   velőt   áldoztam   már   négyéves   koromban   |   Százarcú
Hágár   előtt   |   Lósóskás   parlagon   ébredt   föl   |   Egykor   e
bűnös,   ős   szerelem:   |   Róza,   a   szomszédék   kis   Rózája   j
Bújósdit   játszott   velem.   (A   Hágár   oltára.)   Ugyanezen
versében   elmondja,   hogy   szeretkezéseiben   nem   váloga-
tós:     Szeretem   e   nemem   ölő   tábort,   |   Szeretem,   ahogy

---

 175
megszületnek,   |   A   süldőt,   vént,   nagyot,   |   Szeretek   én
mindenkit,   ki   asszony   ...»   Másutt   ismét:   Mit   bánom
én,   ha   utcasarkok   rongya,   |   De   elkísérjen   egész   a
siromba.   (Az   én   menyasszonyom.)   Még   Parisban   is
emlegeti   honi   aljas   szeretkezését,   mely   képzettársítás
útján   jut   eszébe:   A   Duna   partján   |   Céda   lányhoz   hajt
durva   öröm.   (A   Szajna   partján.)   A   női   test   imádásá-
nak   (sit   venia   dicto!),   az   örökös   asszonyörömnek
beteges   megnyilvánulása   szól   e   sorokból:   Szeretem   a
bűnös   szerelmet,   |   Szeretem   a   beteg   rózsákat,   |   Her-
vadva,   ha   vágynak,   a   nőket.   (A   Halál   rokona.)   Nem
csoda,   ha   már   ifjonta   panaszkodik:   Erőm   elfogyott   j
Van   csömöröm,   nagy   irtózásom   |   S   egy   beteg,   fonnyadt
derekam.   (Az   ős   Kaján.)   Kéjvágya   telhetetlen;   ha   ki-
elégíti,   újra   jelentkezik   s   egyre   nagyobb   erővel   csap
föl   az   érzékiség   lángja,   úgyhogy   maga   is   óhajtja
közben-közben:   Csak   egyszer,   csak   egyszer   lakhatnék
dúsan   szerelemmel,   I   Csak   egyszer,   csak   egyszer   szá-
molnék   el   a   szerelemmel.   (Áhított   csömör.)   De   «az
alvó   csókpalota»   továbbra   is   csak   csalogatja,   mert
«minden   egyéb   hasztalan,   de   él   a   vér   és   az   arany».
Szeretkezésében   «Léda   karjain»   a   blaszfémiától   sem
riad   vissza:   Megcsókolom   az   állad...   |   Két   szent   puha
vállad   |   S   rajtad   ég   a   kereszt.   (Kereszttel   hagylak   itt.)
Lédájától   nem   tud   szabadulni:   Mea   kulpázok,   meg-
török,   sírok,   |   Várlak,   kívánlak,   |   Örök   a   nászúnk.
(Örök   harc   és   nász.)   Mi   az   élet?   —   kérdi   s   felelte
rá:   Asszonyöröm,   asszonyöröm.   (Mária   és   Veronika.)
Baljóslatúlag   dicsekszik:   Én   nem   félek,   reszketek,   |   Már
úgyis   a   sátáné   a   bőröm.   (Hárman   a   mezőn.)   «Léda
ajkai   között»   című   versciklusában   nem   bánja:   Legyünk
mi   két    kárhozott    angyal.    (Lédával    a   tavaszban,)

---

176
A   jelszó   legyen:   Csók   az   ájulásig     —   szeretkezés
kócos   szőke   leányokkal.   (Csukott   szemű   csókok.)
Lédáját   mégis   legjobban   szereti,   mert   —   úgymond   —
Te   voltál   élén   |   A   romboló   angyalseregnek,   |   Csak
azért   is   szeretlek   |   Csupa   rom   és   romlás   a   lelkünk,   |
Mindegy,   akartuk.   (Én   régi   mátkám.)   Másfelől   meg-
vallja   csapodárságát:   Csókjaimat   szedtem,   vettem,   |   Hí-
ven   sohasem   szerettem,   |   Ha   esküdtem   s   majd   meg-
haltam:   |   Legjobb   asszonyom   megcsaltam.   (Híven   soha
sem szerettem.)
Legförtelmesebb   erotikus   versei   az   «Illés   szekerén»
című     kötetnek   «Halálvirág:   a   Csók»   címmel   ellátott
dal-ciklusában   vannak.   Ezeknek   tartalmát   egyenes   idé-
zetekkel   reprodukálni   nem   fér   össze   az   illendőséggel,
sőt   tisztességérzettel.   Itt   már   kifejezéseiben   is   (csurog   a
nyála —  nőstényt szeretni s több efféle) teljesen durva.
Ady   Endre,   mikor   Istent,   jobban   mondva   az   ő
sajátos   képzetű   istenét   káromló   versein   kívül   ezeket
az   erotikus   verseket   írta,   anyagilag   züllött   helyzetében
már   teljesen   a   zsidóság   karjaiba   vetette   magát,   amely
viszont   érdekből   is   szívesen   fölkarolta   a   tehetséges   s
ekkor   már   a   hírnév   szárnyára   kapott   költőt.   «A   bélye-
ges   sereg»   című   versében   nyíltan   a   zsidók   hívének
vallja   magát:   Véretek,   ha   idegen   is   százszor,   |   Mégis
az   enyém,   az   enyém,   |   Véres   ajkakkal   mézes   asszo-
nyaitok   |   S   nyitott   szívvel   baráti   hü   fiúk   |   Átöntötték
belém.   |   Idők   kovászai,   megyek   én   is   veletek   |   Bélyege-
sen,   csillagosán.   —   Egy   későbbi   «Ki   látott   engem?»
című   verskötetét   Ignotusnak   («az   én   fejedelmi   Igno-
tusomnak»)   ajánlja:   ugyané   kötetben   egy-egy   költe-
ményét   Hatvani   Lajosnak   (ez   az   Adytól   »disznófejű
nagyúr»   titulussal   megtisztelt       milliomos   zsidó   jakobi-

---