Szofisták és Szókratész a görög szophisztai szó jelentése: a bölcsesség tanítói

- Hegel mindkét filozófuson túllép:
elméletében már a két fogalom (ÉN – nem-ÉN) nem egymást kizáróként jelenik meg (megtörtént a szintézis) – ez az egész elméletet magasabb szintre emeli
- ez a tézis-antitézis-szintézis jellemzi a fejlődésünket

3. A filozófia triadikus felépítése
- Fichte: szubjektumból kiinduló filozófia
- Schelling: objektumból kialakuló filozófia
Hegel e kettő egyesíti (szintézis): a szubjektív és objektív idealizmust az abszolút idealizmus követi
- egyértelműen a szellem oldalára helyezi a hangsúlyt, szemében az egész világfolyamat a szellem kibontakozása
- megkülöbözteti a fejlődés három fokát
1. a világszellem a magánvaló lét állapotában van, a logika szemléli ebben a korban a világot
2. a szellemi külsővé válás, az elidegenedés, ezt a természet filozófiája veszi szemügyre
3. a külsővé válásból a szellem visszatélr önmagához, a szellem filozófiája

A) LOGIKA

- nem az emberi gondolkodás formáit vizsgálja, hanem a szellemet, az eszmét a magánvaló lét tiszta, időtöl mentes állapotában
- a fogalmak, logikai elvek, kategóriák nemcsak gondolati törvények, hanem lényegiségek is
- miközben az egyik fogalmat kifejtjük a másikból, nem mi vagyunk azok, akik magukból képezzük a fogalmakat, hanem végignézzük a fogalmak önkifejlődését
- egyetlen kezdőpontból fejleszti ki az egész logikát
- a legáltalánosabb és egyben legüresebb fogalom a lét fogalma, a lét nem valóságos gondolat, hanem csak általános gondolat, és ez a semmi is, mivel a lét, melyet megfosztottak minden meghatározásától, tulajdonképpen semmi
- így jutunk el a léttől, annak látszólagos ellentétéhez, a semmihez (szintézis)
- az ellentétek nem zárják ki egymást

B) A TERMÉSZET FILOZÓFIÁJA

- Hegelt nem a külső természet világa, hanem a szellem világa vonzotta
rendszerének leggyengébb pontja a természetfilozófia
- Schillingre támaszkodik, de Schillingel ellentétben, Hegel nem rendelkezett komoly természettudományos tudással
- a természet a más-lét birodalma, ellentétben a magánvaló léttel
pl.: egy pont magában semmi, megkülönbözhetetlen a többitől, ami mégis megkülönbözteti, az a helyzete

C) A SZELLEM FILOZÓFIÁJA

- a természet fölé helyezkedik, 3 részre tagolódik:
1. Szubjektív szellem: az egyedi ember, az individuum szerepével foglalkozik, először az emberben válik a szellem tudatossá
2. Objektív szellem: az etika, a család, a társadalom, az állam ezekben magasabb rendbe lép az egyénben megtestesült szubjektív szellem (tudja mások érdekeit is nézni)
3. Abszolút szellem: szubjektív és objektív felett, a szellem csak itt van teljesen magánál, magán és magáért való, 3 részre tagolódik: művészet vallás (érzelmek)filozófia ( a gondolat tiszta formája, érzés nélkül)
- objektív és szubjektív tökéletes harmóniába kerül egymással

4. A történelem
- az objektív szellem tükrében tárgyalja, az észnek az állami életben való kibontakozása
- szerinte a történelem politika történelem
- megragadja az egyénnek a társadalmi hatalmakhoz fűződő viszonyát
- az egén élete nem önmagában értelmes, hanem csak annyiban, amennyiben alárendeli magát a személyek feletti történelmi hatalmaknak, mindenekelőtt az államnak
- nem az egyén cselekszik, hanem a világszellem (Weltgeist), amely az egyéneket saját eszközeinek tekinti
- a nagy, korszakalkotó személyekban testesül meg a kor szelleme, morális megítélésük nem történhet az átlag mércéje alapján
- a világszellem az egyének által cselekszik, gyakran azok személyes céljai ellenére
- egyének és népek lépnek be a történelembe, s ha betöltötték a küldetésüket, továbbadják a kormányrudat a soron következőknek

5. Az értékeléshez és a kritikához
-Hegel kritikai értékelése:
1. ellenvetések ismeretelméleti tekintetben
2. nagy hatása volt a történettudományokban: a dialektika lehetővé tette a történelmi folyamatban mutatkozó ellentmondások feloldását
- a filozófia története követi az észt, kibontakozásának menetében
3. Hegel legnagyobb hatása a szociális és politikai gondolkozásban lelhető fel és magában a történelemben, hajlott arra a véleményre, hogy filozófia és történelem elérte csúcspontját, amin ugyan túl lehet lépni, de nem további magaslatok felé, hanem lefelé
- nem ismerte fel, hogy a dialektika inkább forradalmi, mint konzervatív elv
- a filozófiában is érvényesült a hegeli elv: jobb- és baloldara bomlott a hegeli iskola

18. Arthur Schopenhauer

1. Élete, személyisége, munkássága
- 1788-tól 1860-ig élt
- gondolatai az 150-es évekig észrevétlenek maradtak
- egyik nagy társadalmi csoport képviselőjének sem tekinthatő
- Kant legjelentősebb tanítványának tekinthető, de a szellemi világa teljesen a sajátjának mondható
- megismerkedett az indiai filozófiával
- rendkívül igaz rá Fichte gondolata: hogy milyen filozófiát válsztunk, az attól függ, hagy magunk milyen emberek vagyunk
- a természet nagy hatással van rá
- megismerkedett az angol nyelvvel és irodalommal, míg Londonban élt
- apja nyomására kereskedői tanulmányokat folytatott, melyet apja halála után abbahagyott tudományos műveltséget szerez
- orvostanhallgató, majd bölcsészetet tanul
- jénai egyetemen doktorál
- állandó konfliktus anyjával: lehangolja anyja szabados élete
- fő műve: A világ mint akarat és képzet 16 évvel megjelenése után vált csak elismert könyvvé
- szerinte a világ egyrészt akarat, az ösztön megnyilvánulása, másrészt pedig a képzet
- elítéli a szerénységet: „ Mi más a szerénység, mint szenteskedő alázat, amelynek segítségével az irigységgel teli világban az ember igyekszik bocsánatot nyerni kiválóságaiért és érdemeiért azoktól, akik minden ilyesmi nélkül születtek”
- mikor a szerénységből erényt csináltak, az igen hasznos volt az ostbáknak, mert minedenkitől elvárják, hogy úgy beszéljen magáról, mintha ostoba volna
- könyvében követeli az olvasótól, hogy mielőtt könyvét elolvassa, olvasson indiai filozófiát, illetve Kantot, mert csak így értheti meg elképzeléseit
- egész életében vágyakozott az elismerésre, melyet öregkorára megkapott
- mindemellett benne van a világ- és embergyűlölet
- 1850: nézeteit felkapják forradalmak elbuktak, pesszimist szamlélet az emberek fogékonyabbak a pesszimizmus felé
- 1860-ban szívszélhűdésben meghalt

2. A világ mint akarat és képzet
A) A VILÁG MINT KÉPZET
- „Képzetem a világ”- ezzel kezdődik Schopenhauer könyve
- ez nem más, mint Kant tanítása arról, hogy számunkra minden dolog csk mint jelenség van adva
- Kant legnagyobb érdeme: jelenség és magánvaló megkülönböztetése
- DE! Schopenhauer kritizálja Kant filozófiájának egyes részeit
- Kant szimmetriaigénye miatt gyakran vakablakokat vágott
- a világ képzet, ez cáfolhatatlan
- a világ rejtélyének megoldását egyáltalán nem biztos, hogy e világban meg lehet találni
- a külső és belső tapasztalatot a megfelelő helyen össze kell kapcsolni

B) A VILÁG MINT AKARAT

- kívülről a dolgok lényegéhez nem lehet hozzáférni
- egyedül bennünk magunkban rejlik a világ belsejébe való belépés kulcsa
- a világ egyfelől minden ízben képzet, addíg minden ízében akarat
- az akarat aktusa és a test mozgása nem két különböző állapot
- az ember lényege nem a tudatban, a gondolkodásban, az észben rejlik, ez csupán lényünk felszíne
- tudatos gondolataink nem mások, mint egy mély víz felszíne
- ötletek és elhatározások törnek fel bennünk, és a legmélyebb gondolataink keletkezéséről nem tudunk magunknak számot adni
- „Az akarat olyan, mint egy izmos vak ember, aki vállain egy látó embert hordoz, aki viszont béna”
- amit jellemnek nevezünk, az akarta határozza meg
- az ember minden tudatos funkciója elfárad, és szüksége van aalvásra, csak az akarat fáradhatatlan azmi öntudatlanul megy végbe, mint a szív munkája, az soha nem fárad el
- öntudatos életünk csak az, amit az alvástól elhódítottunk
- az álom egy darabka halál, melyet előlegként kölcsönöztünk
- az élet birodalmában az életakarat legerősebb megnyilvánulása a szaporodás ösztöne
- ami két, különböző nem ű egyedet oly ellenállhatatlan erővel egymáshoz vonz, az a fajban megjelenő életakarat a természet megtévesztő eszköze azzal a céllal, hogy a fajt fenntartsa
- a szenvedély alapja az a tévhit, amely az egyén számára azt tünteti fel értékesnek, aminek csak a faj szempontjából van értéke
- Szabad-e az akarat? – a világakarat, mint egész szabad, de az egyes emberek akarata korlátozott, mivel a fölé rendelt egész akarat határozza meg azt

3. A világ szenvedése és a megváltás
A) AZ ÉLET MINT SZENVEDÉS
- az akarat végtelen, abeteljesülés korlátozott boldogtalanságunk oka
- minden kielégített vágyból nyomban egy új vágy keletkezik
- a fájdalomaz egyedüli realitás az életben
- aminek birtokában vagyunk azt nem tudjuk értékelni, csak akkor tudjuk, ha már elveszítettük
- a szükség az emberek legnagyobb részének ostora, akik ezt el tudják kerülni azok az unalom állapotába kerülnek
- az élet: harc, háború és szörnyű megsemmisülés, zabálni és zabáltatni
- honnan vette Dante a Pokol anyagát, ha nem a földi világból?
- az elmebetegség: a legsikeresebb kiút, amelyre a természet akkor lép, ha a szenvedés meghaladja az elviselhetőség határát
- az öngyilkosság sem kiút (itt mutatkozik meg az indiai hatás S. elméletében-nem kiút, mivel reinkarnáció)
- két kiút mégis létezik: eszétikai vagy etikai, egyik ideiglenes a másik tartós (hasonlít Buddha útjához

B) A MEGVÁLTÁS ESZTÉTIKAI ÚTJA. ZSENI ÉS MŰVÉSZET

- a magánvalót, mint akaratot ismeri el
- ki kellene tudni8 szabadulni az akarat béklyóiból az ember képes erre, a lángész művészetén keresztül képes
- a zsenialitás a tökéletes objektivitás, az a képesség, hogy tiszta objektivitással szemlélődjünk
- a hétköznapi ember – a természet gyári terméke – erre nem képes
- a zseni miközben az általánoshoz fordul, gyakran elhanyagolja a legközelebbit (a csillagokat bámulja, közben megbotlik egy kőben)
- rokonságot lát elmebeteg és lángész között
- a képesség az ieák szemléletéhez való felemelkedéséhez mindenkiben valamilyen mértékben megvan. Hiszen hogyan lehetnének különben az emberek érzékenyek a lángész és a művészet alkotásai iránt?
- a zene kiemelkedik a többi művészeti ág közül, a zene nem megváltás, de szép vigasz az életben, ettől azért a komoly dolgok felé kell fordulnunk ha ki akarunk szakdni az rabságból

C) A MEGVÁLTÁS ETIKAI ÚTJA: AZ AKARAT TAGADÁSA

- gondolata megegyezik a régi indiaiak felfogásával
- az igazi kereszténységet szerinte a világtagadás hatja át, ám a buddhizmust mégjobban ez hatja át, ezért a jövőben a buddhizmus mélyen be fog hatolni a nyugati filozófiába
- az aszkézis, az akart szándékos megtörése, a szentek akik teljesen kioltották az akaratot eksztázisról számoltak be, illetve átérezték a beleolvadást Istenbe
- megjelent előttünk a mindennél magasabban álló béke

4. Zárszó. Bírálat
- Scopenhauer a természet bensejébe hatol a msiztika útján, különösképpen az indiai misztika útján
- a filozófia szemét rányitott arra, még sok minden erjlik az emberi tudat felszíne alatt (Freud)
- házasságról, szerelmről írt úgy, hogy ő mag egyedül élt, ez feltételezi, hogy egyoldalúan közelítette meg az adott kérdést

19. Soren Aabye Kierkegaard

1. Szókratész Koppenhágában
- 1813-ban született Koppenhágában
- itt járt egyetemre, teológiai vizsga letétele
- gondolkodásának két egymásba fonódó vonása: a szókratikus és az ironikus
- az apa az uralkodó alak Kierkegaard lelki életében, mivel anyja és testvérei mind meghaltak
- apja ezeket Isten bűnettéseként értelmezte fiatalkori kicsapongásaiért
- ez a kétségbeesés és melankólia nyomta rá bélyegét Kierkegaard fiatalkori éveire
1838-ban meghal apja, vagyonát eltékozolja, de nem él kicsapongó életet
- 1840: eljegyezte magát a nála 10 évvel fiatalabb Regina Olsennel, és ezt a jegyességet minden látható ok nélkül felbontotta  Berlinbe utazott, ahol tanulmányait folytatta
- arra a belátásra jutott, hogy le kell mondania a szerelemről és a házasságról, hogy betölthesse a rá kimért feladatot
- miután szakított Reginával, arra törekedett, hogy mások szemében haszontalan ember látsztát keltse, hogy szerelme számára könnyebb legyen a válás
- könyveit saját pénzén nyomtatta ki  eladósodott, de mielőtt mélyszegénységbe került volna meghalt
- kizárta a külvilágot az életéből
1843-ban megjelenik fő műve: Vagy-vagy. Élettöredék  teljes névtelenségben adja ki úgy, hogy azt a látszatot kelti, hogy két ember életéről van szó
- az indirekt közlési formát tartja az egyedül lehetséges formának
- mindaz ami direkt megosztható, a lényegtelen kategóriába tartozik

2. Az egzisztáló gondolkodó és Krisztus
- Kierkegaard nem tárgyal általános problémákat, úgy beszél, mint egy költő
- bizalmatlan minden általánossal, elvonttal szemben
- az élet valódi kérdései olyanok, mint a gyakorlati problémák: nem az a kérdés, hogy tegyem-e ezt vagy azt, hanem hogy tegyem-e én, ez a meghatározott ember ebben a pillanatnyi meghatározott esetben ezt vagy azt?
- ezek egzisztenciális problémák
- az egzisztencia az ember legbensőbb, megragadhatatlan, személyes magva
- az embert önmagában folyamatnak látja, mozzanatok egymásrakövetkezésének, amelyekben a végtelen és a véges szintézise mindenkoron végbemegy  az emberi lény történeti lény
A keresztény hit:
azt kívánja elérni, hogy az emberek ismét egyedekké váljanak, ám nem önmaguk számára, hanem Isten előtt
- Kierkegaardnak semmi se taszítóbb annál, hogy mindenki kereszténynek vallja magát, de valójában, senki nem mer keresztény lenni
- a igazi kereszténység létrejöjjön, meg kell szüntetni a külsőségeket és a valóban lényegre kell koncentrálni

3. Utóhatás
- nyers komolyság, halálos kérlelhetetlenség jellemzi Kierkegaardot
- művei nemigen váltottak ki mély hatást Európában, hiszen anyanyelvén írt és ezt kevesen értik
- Németországban, ahlála után kezdik felfedezni
- német fordítás, majd ennek hatása továbbgyűrűzött
- a magány, az abszurd, a félelem mind az emberi lét meghatározói – K. ezen elképzelései csak radikalizálódtak, mikor vallási indifferenciával vagy tiszta ateizmussal kapcsolódik össze
- mind a hit keresőjének, mind a filozófia kérdezőjének minden objektív támaszát szétzúzza és az egyest az önnön egzisztenciájának bizonytalan, ingó talajára veti vissza
- az önnön egzisztenciánkhoz való ragaszkodásunk nem a modern kor emberének gyengeségét árulja-e el, akinek az ember világban való feladataira és embertársaira nincs szem

20. Friedrich Nietzsche

1. Élete és főművei
- filozófiája az akarat filozófiája
- 1844-ben született evangélikus lelkész fiaként, apját fiatalon elveszti
- Lipcsében tanult, Scopenhauer művei nahy hatással vannak rá
- találkozás Wagnerral  szenvedélyes tisztelőjévé válik
1872: A tragédia születése c. műve:
- dionüszoszi elv: a mámorhoz hasonlítható, a gáttalan ösztönök világa
- apollói elv: a mérték és harmónia ereje
- szakítás Wagnerrel: Nietzsche szerint Wagner behódolt a kereszténység élettagadó ideáljának
Imigyen szól a Zarathustra, benne 3 fokozat, melyet a fejlődő ember bejár:
- 1. függés az autoritástól és a metsterektől
- 2. elszakadás ezektől, a függetlenség, a szabadság kivívása
- 3. a saját értékek és a végső célok felé való fordulás
egyre magányosabbá válik, könyveiről szinte egyáltalán nem vettek tudomást
- ebben az őt körülvevő csendben önértékelése egyre nőtt
- Egy pszichológus iratai, Antikrisztus  szenvedélyes támadások a kereszténység ellen
- megírja önéletrajzát Ecce Homo címmel
- évekig tartó magányos harca felemésztette energáit: megvakult, paralitikus sokkot szenvedett, elméje elborult, 1900-ban meghalt

2. Nietzsche filozófiájának egysége és sajátszerűsége
- egységet és átfogó összefüggést Nietzsche filozófiájában nehéz felfedezni
- elmélkedései, elképzelései nagyban hasonlítanak Hérakleitoszéhoz
- mindkettőnél a világ csak levés és elmúlás, teremtés és pusztítás végtelen folyamata
- mindennel bizalmatlan, ami Hérakleitosz óta történt: Platón, Szókratész, Arisztotelész, a kereszténység, a nyugati gondolkodás
- nem veszi mindezt semmibe, csak elrugaszkodik tőle, eltaszítja magától
- a világ lényege az akarat, pontosabban a hatalom akarása, más semmi
- Isten halott, örök eszmék, túlvilág nem léteznek: „mindez agyrém, színes füst, illúzió! Hiszen honnan is származnak? Betegek és haldoklók valának ők, kik megveték a testet és a földet és kitalálták az égieket és a megváltó vércsöppet…” Zarathustra
- minden létkérdést érték-kérdéslént lát vagy ilyenné változtatja (beteg-egészséges, haldokló-életrevaló)
3. A kalapácsos filozófus
- Nietzsche kalapáccal filozofál, minden régi – rosszul felismert – értéket kíméletlenül szétzúz,s helyükbe új ideálokat, értékeket állít
- Nietzsche antimorális, a jó és rossz szubjektív értelmezése:
- a jó az uralmon lévőknél: a lélek emelkedett és büszke állapotát jelenti
- a rossz az uralmon lévőknél: elterjedt, megszokott, közönséges
- a jó a nyáj embere számára: ismerets, békés, ártalmatlan
- a rossz a nyáj emberénél: szokatlan, merész, kiszámíthatatlan, veszélyes
a történelemben a zsidókkal kezdődik a morál rabszolgalázadása:
- minden természetes értékviszonynak, kiforgatása, hogy a nyomorultak jobbak a gazdagoknál, ha van hitük
 az erőteljes és egészséges öszönök az erkölcsi béklyók miatt nem tudnak kiteljesedni: kielégülést keresnek  ez a rossz lelkiismeret gyökere
Nietzsche antidemokratikus
- Eurpoában minden morál nyájmorál, lehetetlen,hogy a jó forrása a többség szavában legyen
Nietzsche antiszocialista
- minden élet lényege a gyengék kisajátítása, megsebzése, legyőzése, elnyomása, de legalább is kizsákmányolása
Nietzsche antifeminista
- amilyen mértékben veszítenek a férfiak valódi férfiasságukból, olyan mértékben fajzik el a nő és áldozza fel nőies öszöneit  a nő törekvése az önállóságra az elfajzás egyik jele
A tudat szerepét nem szabad túlbecsülnünk, a legtöbb dolog tudat nélkül zajlik le. Az ösztön az intelligencia minden fajátja közül, amit eddig felfedeztek a legintelligensebb
- a filozófiai gondolkodásnak a legnagyobb részét öszönös cselekvéshez kell sorolnunk
Nietzsche antipesszimista
- aki azt mondja: az élet nem ér semmit, az valójában azt mondja: én nem érek semmit
Nietzsche antikeresztény
- a kereszténység minden természetes érték kiforgatásának foglalata, a természetes tagadása, méltatlanná nyílvánítása
- a kereszténység kezdettől fogva az érzékiség halálos ellensége volt
- a kereszténység ezt a világot siralomvölggyé alacsonyította le, és súlypontját az elérhetetlne túlvilágba helyezte
- a keresztények elvágták a szenvedélyek, s ezáltal az élet gyökereit is
- a keresztény egyház minden értékből értéktelent, minden igazságból hazugságot, minden jogalkotásból a lélek alávalóságát teremtette meg
4. Az új értékek
- azt tanítja: az Isten halott, de egyúttal a széttört értékek helyére, újakat tesz, megmutatja az ember igazi, új célját
- Az emberfölötti ember a föld értelme
- az emberfeletti ember az az ember, aki tud Isten haláláról átadja magát a földnek, és tudja, a világ dionüszoszi világ, ezért minden percét ki kell élveznie annak
- idő és örökkévalóság összekötése: mivel végtelen az idő a dolgok minden lehetséges kombinációjának már számtalanszor meg kellett valósulnia

5. Nietzsche méltatása
- Nietzsceh magányos, a félelmetes magánya annak az embernek, aki harcot folytatotrt évszázadokig uralkodó régi értékekkel szemben
- Nietzsche a német nyelv egyik legnagyobb költője
- nem bizonyít, hanem új hitet hirdet és nyilatkoztat ki
Nietzsche mint pszichológus
- a rejtett, a tudattalan pszichológusa volt
- mint német, sokat foglalkozott a németek sorsával
- a tökéletes keresztényt az ember legelőkelőbb formájának tartotta, de ilyenből csak egy volt: Jézus Krisztus
- mint próféta, látja és megjósolja az európai nihilizmus felemelkedését, minden értékrend elvesztését, de az ember célja a régi értékek porba zúzása után, a maga által kialakítható értékek létrehozása

21. Az egzisztencializmus: Karl Jaspers, Jean Paul Sartre, Martin Buber

1. Az egzisztencia filozófiájának általános jellemzése
- sokak szerint ez volt korunk filozófiája, hisz korunk terméke
- az egyes ember és annak mindenkori konkért szituációja felé fordulás
- jellemzi: szsorngás, magányosság, tragikum, nem közös bennük a vallái élmény
- egzisztenciafilozófusok között éppúgy vannak keresztények, mint ateisték
Az egzisztencializmusok közös jellemzői:
1. az egzisztencia mindig az ember egzisztenciája, az ember tulajdonképpeni létmódja, az ember áll a középpontban
2. mindig individuális egzisztencia, az egyes ember tulajdonképpeni létmódja, szubjektív
3. az egzisztenciafilozófia nem a dolog modelljén méri az embert
4. határozottan fenomenológusok, a létező közvetlen megragadására törekednek
5. dinamikus, lényege az időhöz és az időbeliséghez van kötve, időben-lét
6. egyes emberre irányítja a tekintetét anélkül, hogy elszigetelné az egyént környezetétől
7. a gondolkodás és a konkrét átélés közelsége

2. Karl Jaspers (német)
- a legátfogóbb, mégis legzártabb filozófiai rendszer kidolgozása
- gondolatvilága Kierkegaard-ban gyökerezik

A) AZ ÁTFOGÓ

- Hogyan tudom a létet gondolatban megragadni?
- először mint tárgyat gondolom el
- a lét viszont megfoghatatlanminden olyan lét amelyről tudhatok nem a lét
- a tárgyak számunkra egy viszonylag zárt világgá állnak össze
- a filozófiában túl akarnak lépni minden horizonton, túl saját korlátolt létezésükön, hogy ezáltal megtapasztalják, mi a lét, és mik vagyunk tulajdonképpen mi magunk
- tehát minden filozofálás transzcendentálás, ez háromféle módon hajtható végre:
1. kiindulhatunk abból a létből, hogy mi magunk vagyunk, időbeni létezés vagyunk, másodszor hordozói vagyunk egy általános tudatnak, harmadszor szellem vagyunk, filozofálás során ezen mégis túl akarunk jutni és ekkor eljutunk az egzisztenciáig
2. kiindulhatunk a világból, a létből, melyben állandóan vagyunk, az ezen való túllépés elvezet a transzcendenciához
3. kereshetjük azt a köteléket, ami e kettőt összefogja, átfogja, ez a kötelék az ész

B) EGZISZTENCIA

- az emberlétet az emberrel foglalkozó tudományok utján ragadjuk meg
- mindegyikünk megismer valamit az emberből de egyikünk sem ismerheti meg az embert egészében
- ez arra a tudatra ébreszti az embert, hogy ő maga több, mint ami róla objektíve megtudható

Szabadság:
- az egzisztencia olyan világlét, mel szemben áll az egész világgal
- az egzisztencia minden pillanatban megőrizhető vagy elveszíthető, tehát szabad
Kommunikáció:
- senki sem lehet egymagában boldog
- nem tévesztendő össze a beszélgetéssel, diszkusszióval, társas érintkezéssel
- a szeretet forrása a kommunikációnak
Történetiség:
- az egzisztencia mindig szituációban létezik
- a szituációt, mint egészet azonban soha nem tudom megragadni
- felismerem, hogy időben vagyok, mégis tudom, hogy én magam nem vagyok mulandó

C) TRANSZCENDENCIA

- a tudásban az emberi lét éppoly kevéssé ragadható meg, mint az emberi lét
- nincs a tudásnak végletes kerete
- a transzcendencia: a feltétlen Átfogó, minden Átfogónak Átfogója
- a transzcendencia tárgy nélküli, feltétlenül elrejtett
- csak az önmaga létével rendelkező ember képes a rejtjeles írást elolvasni

D) HATÁRSZITUÁCIÓK ÉS VÉGSŐ KUDARC

- vannak határszituációk, melyekben az egzisztencia közvetlenül megvalósul: halál, szenvedés, harc, bűn
- miközben nyitott szemmel belépünk egy ilyan szituációba, egészen önmagunk leszünk
- az ember: lehetőség
- minden emberi tapasztalat a történelemben azt mutatja, hogy valamikor valahogyan, valaki végrehajtja a lehető legborzalmasabbat is
3. A francia egzisztencializmus
- fő képviselője: Jean-Paul Sartre, Albert Camus
- fő műve: A lét és semmi (1940-ben a német megszállás idején keletkezett szükség volt egy új filozófiára, aminek legelső feladata a gyakorlati ellenállás
- bizonyos szempontból Heidegger tanítványának tekinthető
- „Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi”
- az embert nem tekinti olyan lénynek, melynek létlehetőségei eleve rögrítve vannak
- az ember szabadságra van ítélve
- DE! az ember szabadsága minden pillanatban veszélyeztetve van és hatalmába kerítheti a pusztán létező
- az értékeknek nincs saját létük, nem lehetnek időtlenül érvényesek, „Egyedül az én szabadságom alapozza meg az értékeket”
- felelősséggel ruházza fel az embert az ember magát a saját hajánál fogva tudja kíhúzni a semmiből, és csak így tud védekezni a semmi fenyegetésével szemben (Sartre ateista)
- az ember nemcsak magáért felelős, hanem (mivel társas lény) a körülötte lévőkért is  ez magyarázza Sartre aktív közéleti szerepvállalását

4. Martin Buber
- Bécsben született, zsidó családból
- nagyapja a zsidó hagyományok tudó kutatója
- csatlakozott a cionista mozgalomhoz, Hitler uralmának első éveiben Németországban maradt, majd Izraelbe emigrált, a jeruzsálemi Hebrew University professzora
- hászidizmus képviselője: a jámborok
- lázadt a törvényhit, a kazuisztika, az intellektualitás ellen
- a jámborságot, az alázatot éppúgy nagyra becsüli, mint az örömöt és a tevékeny szeretet
- Teremtő és teremtmény közötti harmónia létrejöttének lehetősége
- vallásos gyökerek, keresztény-zsidó gondolatvilág
- fő műve: A dialogikus elv, benne Buber sajátos eszmevilága:
- az alapszók nem szavak, hanem kategóriapárok
1. Én-Az szópár: köztem és a dolgok között kialakuló kapcsolat, személytelen
2. Én-Te szópár:
- az ember legbensőbb, legteljesebb lényével bocsátkozik bele
- embernek lenni annyit tesz, mint egy másikkal szemben létezőnek lenni
3. Én-Örök szópár: a lehetséges párbeszéd Istennel
- az istenség megszámlálhatatlanul sok attribútuma közé tartozik az is, hogy szólni tud hozzánk

22. Martin Heidegger

1. Általános megjegyzések
- az egész nyugati világ egyik legbefolyásosabb – és legvitatottab – gondolkodója
- kivételes hatással volt rá Kierkegaard, a szorongás Heideggernél is alapvető tényállás
- áttörést jelntő műve: Lét és idő
- egyéb művei: Mi a metafizika? Hörderlin-kommentár, Mia filozófia?, és egy terjedelmes mű Nietzschéről
- kezdettől fogav a lét kérdése foglalkoztatta
- egyes mondatai a gondolati összefüggésből kiszakítva legnagyobb mértékben idegenszerűnek tűnnek, nála egy – egy régi, elkopott szó újszerű értelmezést kap
- felrója Platónnal és a nyugati-keresztény filozófiának, hogy az ember létezését a dolgok létmódja szerint igyekezett meghatározni
- a filozófia mindig a legnagyobb létezőre, Istenre fokuszált, ahelyett, hogy a létre koncentrált volna, nem a létre kérdezett
- a létete nem szabad, mint tárgyt, mint objektumot magunkkal szembeállítani
- nem vették figyelembe a lét és létező közötti alapvető különbséget
- a lét megközelítése a létnek magának a vizsgálata, hiszen minden létező közül az ember az egyetlen, aki megértheti a létet  a Lét és idő legfőbb tartalma

2. Lét és idő
- a jelenvalólét lényegében a világban benne lét
- a világban benne lét a jelenvalólét alapszerkezete
- a világban való jelenlét létmódja az aggódás, gond, belső magjában azonban mindig a saját létmódjára irányul
- az emberi alaptapasztalat a szorongás
- a szorongó nem annyira a másik létező miatt szorong, hanem a saját nemléte lehetősége miatt
- a szorongás az a radikális tapasztalat, hogy az ember lába alól kicsúszik a létező, hogy az ember szembetalálkozik a saját halálával
- DE! ha végtelenül hosszú idő állna rendelkezésünkre, akkor semmi sem lenne fontos, sürgető, semmi sem lenne valóságos
- a halál döntéseink visszavonhatatlanságát nyilvánítja ki, felszólít minket az életre és a felelősség vállalására
- ha a transzcendencia túllépés minden létezős, akkor a jelenvalólét lényege a semmibe való transzcendálás
- a transzcendencia a keresztény értelemben Istenhez vezeti el a hívő gondolkodót
- a tiszta lét és a tiszta semmi ugyanaz
- a semmiben, a semmin át ugyanis az ember a létét tapsztalja meg
- olyan gondolkodás a filozófia, amely a lét parancsában és a neki való engedelmességben rejlik
- foglalkoztatta a nyelv kérdése

- a nyelv számára sohasem a puszta megértés, a kommunikáció eszköze, számára a nyelv különleges közeg: a lét magát megvilágítva közeleg a nyelvhez

- a gondolkodás a létnek engedelmeskedik

3. Utóhatás és hagyaték
- Heidegger rengeteg vitát gerjeszt korunkban
1. Heidegger viszonya a hitleri rendszerhez:
- jó ideig ő sem ismerte fel, hogy Hitler útja a romlásba visz, bár tévedéseit hamarabb felismerte, mint sokan mások
2. Heidegger megítélése művei összkiadásának tükrében
- összkiadás műveinek első sorozata a szerő életében megjelent írásait gyűjtaössze
- második sorozat: egyetemi előadások szövegei
- harmadik: az eddig publikálatlan művek és előadások =Adalékok:
keveseknek ír, éppen ezért kevesen is fogják gondolatait megérteni
- elfordul a nemzetiszocializmustól: az a világnézet, mely totális világképet hirdet ellentéte a filozófiának
- szerinte a nyugati filozófia téves irányba fejlődik, elvétette célját, ezért vissza kell térni a kezdethez
Tételek a tudományról:
- a tudomány dicsőítése: a tudomány mindig a létezőt állítja maga elé és veszi szemügyre
- a szakterületer való korlátozódás határozza meg minden tudomány szigorúságát, ez az alapja a tudomány sikerének, de ez egyben korlátoltá is teszi
- a tudomány saját módszerét fontosabbnak tekinti, mint az adott szakterületet
a lét fogalmáról: direkten semmi sem mondható róla, csak körülírni lehet, hogy mi a nem lét

23. Ludwig Wittgenstein

1. Wittgenstein: személyiség és mű
- az angolszász országokban hamar híressé vált, Németországban viszont a széles körű nyilvánosság előtt a 2. vhb végéig gyakorlatilag ismeretlen maradt
oka:
- filozófiailag Angliában hatott, és maga sem kereste a népszerűséget
- 1889-ben született Bécsben, apai nagyapja zsidó vallásról áttért a protestánsra, vagyonos család
- filozófiai gondolatait, aI.vhb alatt jegyzetfüzetekbe írta, háború végén olasz fogságba került
- híres műve: Logiakai-filozófiai értekezés
- a II.vhb-ban önkéntes betegápoló volt
- 1951-ben Cambridge-ben halt meg (egyetemen oktatott)
- Wittgenstein agolul diktálta hallgatóinak, ezek később Kék könyv és Barna könyv néven válta ismertté
- Filozófiai gondolkodások: erről úgy rendelkezett, hogy csak poszumusz jelenhet meg

2. Az „Értekezés”
laikus számára nehezen érthető, mert
1. rendkívül tömör fogalmazása
2. megértése előfeltételezi Frege és Russel tanításainak ismeretét
3. mindennapi fogalmakkal operál, de ezeknek a fogalmaknak a minednapi használattól eltérő, precízebb tartalmat ad
Alaptételei:
1. A világ mindaz, aminek az esete fennáll.
2. Aminek az esete fennáll, a tény, az bizonyos körülmények megléte.
3. A tények logikai képe a gondolat.
4. A gondolat értelemmel bíró kifejezés.
5. A mondat elemi kijelentések igazságfüggvénye.
6. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
- úgy vélte, hogy Értekezésével a problémákat lényegileg véglegesen oldotta meg, amiket közölt érinthetetlennek és végérvényesnek tartott
- 10 év visszavonultság után revideálta az Értekezésben foglalt nézeteit

3. A revízió
- súlyos tévedések felfedezés az Értekezésben és ezeknek a közlése
- a könyv párbeszéd szerű formában íródott, a gondolkodó önmagával, vagy valamelyik fiktív beszélgetőpartnerével beszélget
- - a nyelv szavai és mondatai rendszerint többértelműek, lazák, pontatlanok, és ezen semmiképpen sem tudunk változtatni  nyelvjáték innentől az egész
Nyelvjáték: a beszélő úgy használja a szavakat és a mondatokat, mint játékos figurákat, mégpedig meghatározott, előzetesen lefektetett szabályok szerint, amelyeknek mindkét játékos számára hozzárférhetőnek kell lenniük

4. A nyelvről és arról, ami túl van rajta
- a filozófusok ősidők óta használták a nyelvet, de reflektáltak is rá
- szerinte a nyelv a jövő filozófiájának legfontosabb problémája
- a nyelv által behatárolva vagyunk képesek csak megismerni, a nyelvi kifejezőképesség behatárolja tudatunkat
- a mai filozófusok már nehezen értik egymás nyelvezetét, már nem azt vetik a másik szemére, hogy hamis álláspontot foglal el, hanem hogy beszéde érthetetlen
- a nyelveket a történeti kibontakozásukban vizsgálja; a nyelvi szimbólum a megjelölt tárggyal pusztán véletlenszerű, önkényes kapcsolatban áll, miközben mindazok, akik elfogadják, számukra kötelező erejűek
- minden nyelvnek közös lényegi és strukturális tulajdonságai vannak azzal a kulturával, melyből kinőtt (vagy ami belőle kinőtt)
- az anyanyelv elsajátítása aemberek többségének legnagyobb teljesítménye, amit életében véghezvisz
- ez semmihez sem hasonlítható: a gyermek képessé válik arra, hogy felfogott szabályokból mondatok ezreit képezze, olyanokat, amiket azelőtt sohasem hallott
- szerinte ez velünk született képesség
- minden problémát aszerint kell megközelíteni, hogy a mindennapi nyelvben, hogyan és milyen összefüggésben van a szóban forgó fogalom használva
- Arisztotelész óta a nyugati filozófia úgy tekinti a nyelvet, mint a világnak és rendjének jelszerű leképezését