Szofisták és Szókratész a görög szophisztai szó jelentése: a bölcsesség tanítói

4. Eckhart mester (a német misztika)
- a korszak jellemzője: hit és bölcselet szoros kapcsolata  a filozófia béklyóba verése
- Domonkos-rendi szerzetes
- gondolatait a természet közvetlen megfigyelése táplálja
- elmélkedéseinek forrása belső forrás, intuició
- bíróság elé idézik  hittételeinek visszavonatása
- Isten a feltétlen jó, az Abszolút, semmi sincs felette
- Isten szubjektum, objektummá a Szentháromságon keresztül illetve jézus által nyilvánul meg
- Isten és emberi lélek egysége (a lélek Isten képmása)
- a lélek szikrája: sz isteni azonosság fénye, amely mindig Istenre irányul
az ember célja: az önátadás, feloldódás Istenben, de mindemellet elmerülni a „Teségedben” is
- az egybeolvadás úgy mehet végbe, ha már Isten bennünk van
- ha ezt az állapotot eléri a lélek akkor az Istenhez lesz ahsonlatos
8.A humanizmus, a reneszánsz és a hitújítás

1.Szellemi fordulat a középkorból az újkorba
- skolasztika kései szakaszában az individuális jelleg felértékelése kezdődik meg utat nyitva új irányzatoknak  a készen kapott kötöttségektől való megszabadulás
- a kései skolasztikusok megkívánják a régi nyelvek alapos tanulmányozását (Bacon)
- individulaizmus, szabad diskurzus az antikvitásról teológiai kötöttségek nélkül, a tapasztalásra épülő tudomány és a világiasság megjelenése

a) Találmányok és felfedezések

- három találmány, mely megváltoztatta Európát:
- iránytű
- lőpor
- könyvnyomtatás
+ földrajzi felfedezések
= gazdasági jólét, politikai hatalom és szellemi kultúra központjainak kialakulása

b) Az új természettudomány

- geocentrikus  heliocentrikus világkép (Kopernikusz)
Kepler:
- bolygómozgások matematikailag megfogalmazott törvényeinek megalkotása
- a világmindenség egyetlen egységes törvényszerűségnek engedelmeskedik
- a természetet teljességgel egyneműnek tekinti, a különbség csupán a mennyiségekben van
Galilei:
- Kopernikusz tanitásai mellett foglal állást  inkvizíció, tanainak visszavonatása
- a mai természettudomány megteremtője
- a mechanika alapjainak lerakása  általános mozgástörvények
- a természeti folyamatok mennyiségi jellegűek, ezért a matematika nyelvén íródtak

2.Humanizmus és Reneszánsz – a szellem felszabadítása
- tisztán emberi müveltség eszményének középpontba állítása (teológiai mellőzése)
- mozgalom elindítói: Petrarca, Boccaccio (Dekameron)  kalsszikusok összegyűjtése
- az élet valamennyi területére kiterjed a humanizmus, további képviselők: Erasmus, Ulrich von Huttent
- antik rendszerek életre keltése, különösen Platón: Állam
+ segítséget kaptak a görög tudósoktól, akik Konstantnápoly bukása után nyugatra menekültek
- Platón újrafelfedezése, Arisztotelészt nem kellett, mert ő a skolasztikában megmaradt
-humanizmus a tudomány belső ügye, de belőle létrejött a reneszánsz, ami az élet minden területére kiterjedt (Botticelli, Tiziano, Michelangelo, Leonardo da Vinci… stb.)

Michel de Mointaigne:

- nagy és független gondolkodó, bár nem emlegetik a filozófusok sorában
- gondolkodásának középpontjában az ember áll, de vissztérő témáj az élet és halál kérdése
- életünk műve, hogy a halálunkat építgetjük
- Kopernikuszék bebizonyították Ptolemaiosz tanainak tévességét, de ki garantálja, hogy ezeket a tanokat majd nem kérdőjelezi-e meg valaki ugyanígy? (szkeptikus alapmagatartás)

3.Reformáció
- a humanisták felismerték, az egyház reformokra szorul
- felcsillan a remény, sikerül az egyházat a hagyománnyal való szakítás nélkül megreformálni
Luther Márton:
- egyszerű ember, vallásosság, célja: Isten és ember közötti kapcsolatba nem kell közvetítő
- végső kiváltó ok: a gbúcsúcédulák
- egyedül a hitben ismeri el a megváltás lehetőségét
- nincs másra szükség, csakis az Igére
- nem szabad összekeverni az Igét, az észt, a teológiát, a filozófiát  szét kell őket választani
- elítéli Arisztotelészt: „ez a nyomorult még legjobb könyvében is azt tanítja, hogy a lélek együtt hal a testtel”
- ész és hit éles szembeállítása
- az egyház középkori uralmának megtörése – szekularizáció
- Luther a német nyelv megújítója
- a katolicizmus válasza: az ellenrefomáció+zsinatok = másodvirágzásnak indul a skolasztika

9.Az átmeneti kor: Nicolaus Cusanus, Giordano Bruno és Francis Bacon

1.Nicolaus Cusanus
- Itáliában végzi tanulmányait, ügyvéd, majd szerzetesbíboros
- a reneszánsz képviselői közé sorolható
- a világegyetemnek nincsen középpontja, kiváltképp nem centruma a Föld, a világegyetemnek nincsenek határai
- individualitás: szerinte nincs két azonos individuum, különösen két azonos ember
- az egyes emberek gondolkodása az univerzumot tükrözi
- harmónia a világban, oka: Isten nem terv nélkül teremtette a világot, hanem matematikai elvek szerint  az embernek is ezeket kell alkalmaznia
törekvés a végtelenre, a folyamatszerű, dinamikus szemléletmódra
- túljutni minden határon, kijutni a végtelenségbe
- az érzéki megismerés egyedi
- az értelmi megismerés az érzéki benyomásokat rendezi és összekapcsolja (megkülönböztetés, az ellentétek szétválasztása)
- az ész mindazt, amit az értelem szétválasztott, magasabb egységgé, szintézissé kapcsolja össze
Isten:
- gondolkodásunk legmagasabb rendű objektuma, az abszolútum, benne minden ellentét feloldódik
- minden tudásunk az abszolútra vonatkoztatva nem-tudáshoz (ignorantia) vezet
- Cusanus célja: magasabb síkon összekapcsolni az ellentéteket (pl.: hitfelekezetek közötti kölcsönös megértés, a vallási béke érdekében munkálkodott
- hatása kimutatható Giordano Brunonál, Liebniznél, Kantnál

2.Giordano Bruno
- dominikánus szerzetes
- vándorló életet élt, nemesemberek kegyeltje lett , egyetemeken tanult
- egész Európát bejárja tanításaival, de fogékonyközönséget sehol sem talál  visszatár Velencébe  kiszolgáltatják az inkvizíciónak  máglyahalál
- eszméi veszélyeztették az egyházi dogmákat
- továbbviszi Kopernikusz gondolatát: az univerzum végtelenségét hirdeti , ahol minden állandó változásban, mozgásban van és végtelen
- harcolt a skolasztika mesterének tartott Arisztotelész ellen, merített a reneszánsz természetfilozófiából
Paracelsus: Brunohoz hasonló életet élt, az orvoslás területén ért el kimagasló eredményeket, Luther miatt nyiltan szembehelyezkedhetett az egyházi dogmákkal
- Bruno az univerzum végtelenségét hirdeti  egyesíti a világ dinamikus egységének és a világ örökkévalóságának eszméjét  ez Isten
- elutasítja azt a nézetet, h Isten kívülről irányítja a világot, Isten benne van a világban
- Istent keressük a természeti törvényekben, mindenben amit látunk, észlelünk (panteizmus)
- ez az elképzelés szembeszegül az egyházi dogmákkal
- gondolatainak hatása érződik Liebniznél, Spinozánál, Goethénél, Schellingnél
3.Francis Bacon
- a skolasztika elvetését , az új tudományos megközelítés alapkövének letevője
- kísérlet az emberi tudás újraalapozására
- politikai karraier: magas állami tisztségek betöltése (főügyész, koronaügyész)
- felemelkedését bukás követte: vesztegetéssel vádolták  vidéki visszavonultság
- esszék írása: emberismeretről és az emberekkel való bánásmódról, ifjúságról, öregkorról, házasságról, szerelemről, barátságról, morálról, politikáról
célja: megújítani a tudományt
- első feladat: ki kell deríteni miért topognak a görögök óta egy helyben a tudományok
- ezután ki kell dolgozni a tudományok új rendszerét
- harmadszor: új módszert kell érvényre juttatni a természetmagyarázatban  egyenként elemezni a természettudományokat jelezni kell a kutatások várható fejleményeit
- befejezésül fel kell vázolni az eljövendő társadalom képét
- Bacon csak az első hármat tudta megvalósítani
A tudományok méltóságáról és előremeneteléről: bírálja a tudományok korabeli állapotát
- benne orvostudomány, pszichológia, politika
- felosztja, rendszerezi, elhatárolja őket a teológiától
Novum Organum (új eszköz): a tudományos rendszer megújítását körvonalazza
- célok bemutatása, az ember utralma a természet felett
- az ember annyira uralkodik a természet felett, amennyire ismeri azt
- a természeten annyiban tudunk uralkodni, hogy enegedelmeskedünk neki, de a törvényszerűségeket nekünk kell felismernünk
- hogy ezt elérjük, meg kell találni a helyes módszert:
1.előítéletektől, téveszméktől mentes gondolkodás (idolomuk) - a negatív oldal:
a) a törzs ködképei: téveszmék, melyekre az emberi természet csábít minket
b) a barlang ködképei (platóni barlanghasonlat): azon téveszmék, melyek emberi tehetségből, beállítottságból származnak,
c) a piac ködképei: az emberek egymással való érintkezéséből, keletkeznek kialakulásában különös szerepe van a nyelvnek
d) a színház ködképei: a régi filozófusok által ránk hagyományozott és belénk rögződött tantételek, amelyekben sokan a valóságot vélik felefedezni, holott kiagyalt színdarabokra hasonlítanak
2.a helyes módszerek alkalmazása – a pozitív oldal
- eredményt egyedül a tapasztalathoz történő visszatérés hozhat, magának a természetnek a vallatása, az indukció
Új Atlantisz: felvázolja a jövő eszményi társadalmát (befejezetlen), Platón: állam
- a tudományok elfoglalják az őket megillető helyüket
- az államot nem politikusok, hanem tudósok kormányozzák
- önellátó társadalom, kereskedelmének objektumai nem arany vagy áruk, hanem a haladás fénye

- Bacon túl nyag hangsúlyt feketetett a tények gyűjtésére

- Bacon maga is tudta, rendszere nem tökéletes

10. René Descartes

1.Élete és művei
- régi francia nemesi családból származik
- részt vesz a párizsi társasági életben, majd visszavonul  matematika tanulmányozásának szenteli magát
- önkéntesként beáll katonának a harmincéves háborúba, majd megint visszavonul
- valamennyi művét hollandiai tartózkodása alatt írta
- első: A világ – majdnem elkészült, de értesült Galilei peréről, ezért megsemmisítette
- Értekezés a módszerről (névtelenül jelent meg)
- főműve: Elmélkedés a filozófiáról – Isten létét és halhatatlanságát tárgyalja
- meg volt győződve arról, hogy gondolataival a vallás ügyét szolgálja  ennek ellenére a könyv tiltóindexre került
- A filozófia alapelvei
- matematikai munkássága, minden idők egyik legnagyobb matematikusa

2.Alapgondolatai
- kartezianizmus: a racionalitás minden más fölé helyezése
- elmélkedésének központjában: Isten és a világ, de szigorú logikai okfejtések
- egyfajat egyetemes matematikává teszi a filozófiát
- a tudomány fejlődése mindenkinek hasznos és a haladást szolgálja, a munkának technikai eszközökkel való megkönnyítésétől kezdve egészen az önmegvalósításig (utalás Francis Baconre)
- a filozófia feladata: megbízható fundamentumok letétele, ez csakis szigorúan racionális úton mehet végbe, ehhez egy a tévedéseket tökéletesn kizáró módszerre van szükségünk
A módszer:
- meggyőződés a kiindulópont bizonyosságáról, hiszen ezen egyszerű elvekből lesz levezetve minden
- de mivel semmi sem bizonyos, ezért el kell fogadni a hamisat is igaznak , hogy aztán mikor keteljesedett az elképzelés, a részletből visszautalva az alapra, bizonyítsuk be az alap hamisságát  kételkedem, tehát gondolkodomgondolkodom, tehát vagyok (cogito ergo sum)
- ami még bizonyos: Isten léte  bennem létezik, mint végtelen, ez az eszme nem származhat külső észlelésből, mert az csak etrmészeti dolgokat tudat velem.
Magamból nem képezhettem, mert hogyan lenne lehetséges, hogy én, mint véges és tökéletlen lény megalkossam magamból a végtelen és tökéletes lény eszméjét?  Isten abszolút bizonyossága
- a tökéletes lény tulajdonságai:
-szavahihetőség: ezek szerint elképzelehetetlen az hogy a világ csak káprázat lenne, hiszen Isten nem csap be

- ha az igaziságában Isten szavatolja, hogy az emberek megismerhetik a valóságot, akkor hogy lehet h mégse sikerül az igazság megtalálása?

válasz: Isten szabadságot adott nekünk, amit szükségszerűen rosszul használunk fel, hiszen tőle ered az abszolút jó, ezért minden ami nem tőle van, az értelemszerűen rossz
- az akarat szabadásga: egyik képzetre igent mondhatunk, a másikra nemet
az akaratnak ebben a tevékenységében rejlik minden tévedés forrása  rajtunk áll, h helyesen vagy hibásan gondolkodunk
-Istennek, mint végtelen és nem teremtett szubsztanciának az eszméjére bukkan.
szubsztancia: Minden dolog és jelenség változatlannak képzelt végső alapja, lényege.
két teremtett szubsztancia:
1. a szellem, a gondolkodás, melyet teljesen testnélkülinek fog fel
2. a testek világa: a testek világa nem úgy létezik, ahogyan az érzékeink útján előttünk megjelenik  nem sokra becsüli az érzéki tapasztalatot
- hiteles megismerés egyedüli módja a racionalitás, matematikai fogalmakban rejlik
- a testeket a térbeli kiterjedtségük jellemzi
- a szellem fogalmát a gondolkodásra szűkíti, az állatok ebben az értelemben nem gondolkodnak  nem részesednek a szellemi világból  az állatok tiszta mechanizmusok, nem mások, mint gépek
- ha egy állat fájdalmas hangot hallat  mintha az orgonán lenyomnánk egy billentyűt
- az emberben egybekapcsolódik kiterjedés és gondolkodás, test és szellem

3. A kartezianizmus hatása és továbbfejlődése
- Descartes a modern filozófia atyja
- Spinoza és Leibniz nagy rendszereire is komoly hatással van
A descartesi eszmék továbbgondolása:
a) okkazionalista
Descartes megkülönböztet 2 szubsztanciát: a tiszta gondolkodást mindenféle térbeliség nélkül, illetve tiszta kiterjedést mindenféle kiterjedés nélkül  az emberben e kettő szoros kapcsolata áll fenn (ha elhatározom, hogy mozgatom a kezem, akkor mozog is)
- a gondolati aktus találkozása a testivel csodával határos, hogy az akaratom alkalmával mozog a kezem, illetve Isten a megfelelő képzetet kelti bennem mikor elrepül egy madár felettem
- az okkazionalizmus legkiemelkedőbb képviselői: Arnold Geulincx és Nicole Malebranche
-Malebranche a testek világán belüli folyamatokra is alkalmazza az okkazionalizmus elvét (pl.: egyik golyó meglöki a másikat)
b) janzenizmus
fő képviselő: Cornelius Jansen professzor, Ypern püspöke, Blaise Pascal
- katolikus alapokon Augustinus gondolatainak felújítása
- követelték a vallásos élet megtisztítását és elmélyítését
Blaise Pascal:
mélyen vallásos, de támyadja az egyház paradox tanait
- a matematika szerinte az ember leglényegesebb kérdéseire nem tud választ adni
- a szívnek saját logikája van

11. Baruch Benedictus de Spinoza

1. Élete
- Amszterdamban született, Ibériából bevándorolt zsidó család fiaként
- a zsidókat üldözte az egyház ezért menekülni kényszerültek az inkvizíció elől
- a Bibliát, a Talmudot olvasta, tanulmányozta a skolasztikát, a görögöket + Giordano Bruno és Descartes
- kitaszították hitközségéből  állandó magány, visszavonultságban élt

2. Munkássága
- fő műve: Teológiai-politikai tanulmány (ez alapján nemigen találtak eretnek tanokat elképzeléseiben)
- kiindulása: a Biblia nem kevés kiválasztottnak akart kinyilatkoztatást adni, hanem az egész emberiségnek  a Biblia nyelvezetét az alsóbb néprétegek felfogóképességéhez kellett idomítani  széles tömeghez nem az észre apellálva szólunk, hanem a képzelőerőt megpezsdítve  ezért a rengeteg képszerű kifejezés (jelképesk, hasonlatok… stb.)
- a dolgok lényegébe bepillantó ember ott ismeri fel leginkább Isten nagyságát , ahol nyomon követheti a világ nyag, változhatatlan törvényeinek működését, de a tömeg azt hiszi, az Isten a csodában nyilatkozik meg, hisz megtöri a láncot
A Szentírást kétéleképpen lehet értelmezni:
a) felszíni jelentésréteg, (néphez szól) ami kielégíti a képekkel és csodákkal díszített vallás utáni népi vágyat
b) a filozófus viszont felismeri a az emberiség úttörőinek mély és örök gondolatait
Jézusról, illetve a kereszténység és a zsidóság viszonyáról
- követeli, tisztítsék meg Jézus alakját a dogmáktól  ez csak felesleges ellentétekhez vezet
- nem tartja Isten fiának, de a legnagyobbnak és legnemesebbnek minden ember közül
- ha így elfogadnák a keresztények, megbékélhetnének a zsidókkal és minden nép egyesülhetne az ő nevében
Etika, geometriai módon bizonyítva c. könyve
- matematikai tézisek alapján gondolkodik az etikáról
- a filozófiának a matematikai gondoloatmenetek egzaktságával kell rendelkeznie
- szűszavú, tömör megfogalmazás
- kiindulópontja a szubsztancia fogalma: az Egyet vagy a Végtelent jelöli vele, amely magában egyesít és felölel minden létezőt

Szubsztancia = Isten = természet

szusbsztancia  modus
modus: mindaz, ami nem önmagából adódóan, nem egyszerre szabadon és szükségszerűen áll fenn, a véges jelenségek világa, normális szóhasználatban ez a természet
megkülönböztet:
- teremtő természetet: a mindent átfogó, abszolút, szubsztanciával rendelkező
- teremtett természet: a véges dolgok összessége, minden véges dolog egy másik által van feltételezve, meghatározva, egyetlen véges dolognak sem közvetlenül Isten a maga legközelebbi oka 
ezért kell lennie közvetítőnek a véges lények és végtelen Isten között
- az összes modus abszolút összege Isten (végtelen modifikáció)

Isten  minden modus abszolút összessége  az egyes modusok

A végtelen szubsztancia (Isten) tulajdonságai:
kiterjedés: végtelen (tehát nem test, mert minden test körülhatárolt)
gondolkodás: végtelen
az ember a test és lélek együtteséből áll, ezek egy és ugyanazon lény két oldalát takarják
- minden egyedi lény arra törekszik, hogy létezését megtartsa, és ebben összeütközésbe kerül más lényekkel, ezért hatással van a lényekre, de a lények is hatással vannak rá
- ha önnfenntartó ösztöne kielégül  öröm, ha nem  szomorúság
- az ember beképzeli magának a szabad akarat lehetőségét, egy eldobott kőhöz hasonlítja azt
- nem létezik jó és rossz általános fogalma, ami az egyedi lény önfenntartását előmozdítja, azt az egyén jónak nevezi, ami akadályozza, azt rossznak
- nincs szabad akarat, DE! ez nem jelenti azt hogy az emberi magatartásért nem az ember felelős
- minden tárgy törekvése, hogy megtartsa, affirmálja (megerősítse) magát, ez alól nem kivétel az ember sem
- az erény nem más, mint az ember képessége, hogy érvényesítse törekvéseit  erény = hatalom
- az ember természete szerint észlény: cselekszik természete szerint, saját hasznára törekedve, az ész vezetésével
- de az ember nem csak észlény: ide-oda rángatják ösztönei, szenvedélyei
szenevdélyek sajátosságai: teljes kielégülésre törekvés, tekintet nélkül a többire, az ember egészen átadja magát a szenvedélynek, nem számol a következményekkel
- ha odaadjuk magunkat a pillanatnak, azzal nem a magunk javát szolgáljuk cél a futó pillanatokon túltekinteni, a következmények feltárása
- szenvedély nélkül nem lehet meg az ember, DE a szemvedélyeket az ész fényének kell rendeznie és vezetnie
- az ész úgy küzdheti le a szenvedélyt, hogy közben maga is szenvedéllyé válik
eszmék megkülönböztetése:
a) adekvát: a szellemnek megérthető, teljes egészében birtokolható
b) inadekvát: a szellemnek nem megfelelő eszmék
- az ész csak adekvát eszméket közöl, a dolgokat a törvényszerű szükségszerűségükben ragadja meg
- az ember csakis a megismeréssel képes a szenvedéseitől megszabadulni
- amit szükségszerűségében fefogott és belát, azzal egyúttal helyesl
- amit helyesl már nem rá lesz hatással, hanem önmagát meghatározva, szabadon áll vele szemben
- minden szükségszerű Isten akarata, ezért szükségszerű megismerése egyúttal növekvő szeretet Isten iránt  változtathatatlan sors szeretete
- a boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény

Spinoza politikai nézetei:

- megköveteli a szellem szabadságát, vagyis a szólás és gondolat szabadságát az államban
oka: a közösségre hatalmat ruházatak az emberek, ezért jogaik korlátozottabbá váltak, mint amikor csak pusztán szembenállt egy másik egyénnel
- az emberek lemondtak bizonyos jogaikról az állam javára, cserébe viszont biztonságot kaptak
- az állam joga addig terjed, ameddig a hatalma, hatalmában az áll, amit csak kierőszakolhat

3. Spinoza hatása – kritikai megjegyzések
- hatása leginkább halála után válik érzékelhetővé
hatással volt Goethére, Schopenhauerrre, Nietzschére, Bergsonra
- eszmerendszerében a fatalista beletörődés jelenik meg (keleti szál tézisében)
- rendszerében nincs helye a természetes emberi életközösségek – házasság, család, nép – értékének és jelentőségének
- nem tudja elképzelni, hogy az ember ne tudja elismerni és helyeselni azt, amit neki a megismerés, a parancsoló belátás nyújt

12. Gottfried Wilhelm Leibniz

 1. Élete és írásai
- harmincéves háború kora után az újabb német filozófia megalapítója
- 1646-ban, Lipcsében született
- tanulmányozta Descartes-ot, Spinoza Etikáját
- nagyra becsülte a kínai szellemi életet
- állandó célja: a kereszténység, de legalábba lutheránusok és reformátusok egyesítése
- érdeklődése sokirányú, ez gyakran akadályozta abban, hogy befejezze, amit elkezdett
- filozófiai rendszerét szétszórtan, kisebb értekezésekben jegyezte fel
- legismertebb műve: Theodicea

2. A leibnizi filozófia főgondolatai

A) A monászelmélet
- a descartes-i testi, kiterjedt szubsztancia kritikájából indul ki a leibnizi metafizika
- ha a testeket csupán a kiterjedés szempontjából vizsgáljuk, akkor a mozgás nem egyéb, mint helyváltoztatás a testek egymáshoz viszonyított helyzetéhez képest
- a mozgás relatív valami, hogy melyik test látszik mozgásban lévőnek és melyik nem, az egyedül a szemlélő állapotától függ; a mozgást nem lehet elválasztani az erő fogalmától
- amikor a test nyugalmi állapotba kerül, akkor a mozgás valóban megszűnik, de ez nem az erő megszűnését jelenti, az erő csupán más formát öltött a mozgás megmaradásának törvénye
descartes-i kiterjedt szubsztancia másik kritikája:
- a kontinuitás és oszthatóság szempontjából bírálja:
- a matematikai tér kontinuum (folytonosság) és vég nélkül osztható, geometriai felfogás alapján nézzük a világot, akkor az anyagnak is kontinuumnak és végtelenül oszthatónak kell lennie DE!
- a kontinuum matematikai értelemben eszmei elképzelés, és mivel képzet, ezért gondolatilag osztható
- a valóság csak igazi részekből állhat, ezeket nem lehet tetszés szerűen oszteni
monász, jelentése: egység
a monászok vizsgálata különböző szempontok szerint:
a) a monászok pontok: a létezőnek tulajdonképpeni ősalapja pontszerű szubsztanciákból áll, a létező tehát nem egyetlen kontinuum
b) a monászok erők, erőközpontok: aegy test Leibniz szerint nem más, mint pontszerű erőközpontok komplexuma
c) a monászok lelkek: a pontszerű szubsztanciákat teljességgel átlelkesült dolgoknak kell elgondolnunk
- alacsonyabb rendű monászok mintegy álomszerű, bódult állapotban vannak
- magtasabb rendű monászok: tudatuk van, mint az emberi léleknek
- a legmagasabb rendű monász az Isten, kinek tudata végtelen, mindent tudó
d) a monászok individuumok: nincs két azonos monász, a monászok hézagmentes kontinuumot alkotnak, ebben a sorban mindegyiknek megvan a maga felcserélhetetlen helye
- a monászok individuumok annyiban is, hogy kifelé zártak, mindaz ami bennük történik, az belőlük magukból és a lényegükből következik
B) Az előre megállapított harmónia
- míg Descartes szerint két szubsztancia van, addíg Liebniz szerint végtelen szubsztancia van: éppen a monászok ezek: minden monásznak megvan a maga képzeletvilága
- a világ nem áll másból mint monászokból és ezek képzeleteiből
- ezek az önmagunkban kialakított világnézetek összhangban vannak a többi monászéval, ezek harmonikus világegészet alkotnak
- ezt az összhangot csakis abból az ősalapból magyarázhatjuk, amiből minden monász származik: az Istenségből
ÓRAHASONLAT: két óra, amelyek egymással a lehető legpontosabban járnak, Hogyan?
a) technikai szerkezet kapcsolja össze a két órát, s így az egyik mechanikusan függ a másiktól
b) létezik egy felügyelő műszerész, aki foylamatosan szabályozza mindkettőt
c) a két óra olyan mesterségbeli tudással készült, hogy eleve ki van zárva az eltérés közöttük
A SZUBSZTANCIÁKRA LEVETÍTVE:
- előfordulhat, hogy a szubsztanciák között kölcsönhatás érvényesül (Descartes)
- az okkazionalisták a 2. verziót választották: Isten a műszerész
- Leibniz minkét teóriát elveti, megalkotja a harmadikat: Isten a két szubsztanciát elve olyannak alkotta meg, hogy egyik is, másik is csak a saját törvényeit követi ugyan, ám az egyik a msáikkal összhangban marad  ez az előre megálapított harmónia
DE létezik még egy opció (Spinoza ezt választotta):
- csak egy Isteni szubsztancia van, és ha harmóniát állapítunk meg a gondolkodás és a testi világ folyamatai között, abban semmi csoda nincs, hiszen a kettő egyetlen szubsztancia, mivel Isten egyszer a gondolkodás, másszor a kiterjedés attribútuma szerint nyilvánul meg
- ezen elmélet szerint Leibniz a panteizmushoz jutott volna el, de Leibniz ragaszkodott ahhoz, hogy Isten a világon kívül van, a világ fölött

C) Theodicea

- az optimizmus alapvonása felismerhető az előre megállapított harmónia elméletében
- ezért szükségképpenkonfliktusba került a gonoszsággal, a világban jelentkező rossz tényével
- Leibniz meg volt győződve arról, hogy a lehetséges legjobb világot alkotta meg a teremtés
- ha nem ez lenne a legjobb:
- Isten nem ismerné a legjobbat, tehát nem mindentudó
- nem tudná a legjobbat megetermteni, tehát nem mindenható
- nem akart ilyet teremteni, nem végtelen jóságú