Szofisták és Szókratész
-
A görög szophisztai szó jelentése: a bölcsesség tanítói.
-
A szofisták mint vándortanítók járták a városokat, és fizetés ellenében oktatómunkát végeztek főként a szónoklás területén.
-
A szofisták gyakorlati emberek voltak, akik nem becsülték sokra az elméleti ismereteket.
-
A szofisták felfogása az volt, hogy az objektív megismerés lehetetlen.
-
Ez az elméleti szkepszis átterjedt a morál területére is. à Azt hirdették, hogy végső soron egyedül az eredmény a döntő az emberi cselekvés megítélésében ugyanúgy, mint az elméleti vitáknál. à Így a szónoki művészet a szofisták gyakorlatában inkább a rábeszélés, a rászedés mint a meggyőzés eszközévé vált. – Etikailag objektív, mindenkit kötelező jog nem létezett, csakis az erősebb joga.
-
A szofisták egymástól külön éltek és működtek, ezért sok szempontból eltértek egymástól.
-
Prótagorasz és Gorgiasz:
-
Prótagorasz volt a legjelentékenyebb szofista.
-
Az elsők között volt, akik azt tanították, hogy a perek során és a politikában hogyan tudja az állampolgár meggyőzően képviselni a saját ügyét. à Eközben hírnévre és vagyonra tett szert.
-
Prótagorasz szerint nincs abszolút igazság, csak relatív, és nincs objektív igazság, csak szubjektív, az emberhez szóló.
-
Egy és ugyanazon tétel egyszer igaz, másszor hibás, aszerint hogy kiről mondják és milyen körülmények között.
-
Prótagorasz szkepszise a vallásra is kiterjedt: az istenekről sem azt nem tudjuk, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek; az igazság kiderítéséhez a dolog túl bonyolult, életünk pedig túl rövid. à Ezért Prótagoraszt istentelenséggel vádolták, és száműzték Athénból.
-
Prótagorasz után Gorgiasz a legismertebb szofista.
-
„A nem-létről avagy a természetről” című írásában azt bizonyította, hogy
-
egyáltalán semmi sem létezik
-
ha valami mégis létezne, az nem lenne megismerhető
-
ha megismerhető lenne is valami, az a megismerés nem lenne közölhető
-
Gorgiasz 109 évet élt teljes szellemi frissességben.
-
A szofisták a természetről teljes mértékben az emberre irányították a filozófia érdeklődését.
-
Ők tették először a gondolkodás tárgyává a gondolkodást magát.
-
Racionális vizsgálatnak vetették alá az etikai értékeket.
-
Behatóan foglalkoztak a stilisztikával, a retorikával, ezáltal hozzájárultak a nyelvtudomány és a grammatika kifejlődéséhez.
-
Szókratész:
-
Kr.e. 470-ben született Athénban egy kőfaragó és egy bábaasszony fiaként.
-
A hadjáratokon a vitézségével és a fáradalmak elviselésének képességével kitűnt a társai közül.
-
Nap mint nap járta Athén utcáit, és tanítványok vették körül. à Nem fogadott el pénzt a tanításért.
-
A beszélgetés módszerével, egyfajta kérdés-felelet játékkal tanított.
-
Athénban a ’demokrácia’ volt uralmon, míg Szókratész az arisztokrata pártot támogatta. à Ezért istentelenség koholt vádjával bíróság elé állították, és halálra ítélték.
-
Írásos művet nem hagyott hátra.
-
Mindig az emberi dolgokról beszélgetett.
-
A módszere: Szókratész kérdezett, a tanítvány pedig válaszolt. à „Nem neki kell magának megszülni az igazságot, az ő dolga csak az, hogy másoknak segítsen eszméik világra hozásában.”
-
Hasonlít a szofistákra, mert érdeklődése az emberre összpontosul, nem érdekli a természettel kapcsolatos spekuláció.
-
Delphoi, a híres jóshely úgy jellemezte Szókratészt, mint a legbölcsebb görögöt, holott Szókratész híres mondása így szól: „Tudom, hogy semmit sem tudok.”
-
Mélyen vallásos ember volt. à Legfőbb kötelességei közé sorolta az istenekkel szembeni kötelességet.
-
Szókratész arra akarta az embereket felszólítani, hogy nézzenek magukba, tartsanak önvizsgálatot. àIsmerd meg önmagadat!
2. Platón
1. Élete
- Kr.e 427-ben született Athén egyik vezető családjának sarjaként
- találkozott Szókratésszel, aki rávette, hagyjon fel az irodalommal, helyette válassza a filozófiát
- 8 éven át Szókratész tanítványa
- nagy utazásokat tett: Egyiptom, talán keleten is járt, tanulmányozta az indiai bölcseket
- Kr. e387: Platóni iskola megalapítása
2. Platón művei
- azt állítja, tudásának legbensőbb magvát sohasem öntötte írásba
- csaknem minden művét dialógusok formájában írta (34 dialógus maradt fenn)
A legfontosabbak:
1. Apológia: Szókratész védőbeszéde
2. Kritón: a törvények tiszteletéről
3. Protagorasz: vita a szofisztikával az erényről
4. Georgiasz: a szofisták egoista moráljáról kiderül, hogy az tarthatatlan, a retorika nem elegendő a műveltséghez
6. Kratülosz: a nyelvről
7. Szümposzion: a lakoma, a szépre és a jóra való filozófiai törekvés hajtóereje
8. Phaidón: a halhatatlanságról
9. Politeia: az állam
10. Phadrosz: az ideatan és a lélek hármas tagolódásának elmélete
11. Teiatétosz: ismeretelméleti fejtegetés a tudás mibenlétéről
12. Timaiosz: Platón természetfilozófiája
13. Kritiasz: Atlantisz elsüllyedésének mítikus története
14. Politikosz: az államférfi
15. Törvények: az állam erkölcsi megalapozása és az állam polgárainak nevelése
3. Előzetes módszertani megjegyzések
- rendszert Platón sohasem adott
- a sémát az előadó választja, saját álláspontjának megfelelően
- minden gondolkodó ellentmondásokkal teli ember, egyetlen gondolkodó műve sem teljesen következetes
4. Történeti kiindulópont
- inspirálja a kortárs gondolkodás
- amivel Platón vitatkozik, az a szofisztika
- minden dolog mértéke az ember szétrombolja az erkölcsiség alapjait
- az alapok tiszta tudata: hogy miért jó és miért helyes egy-egy cselekedet
- szofisták állították: nincs általánosan kötelező mértéke a gondolkodásnak és a cselekvésnek
- Platón: mégiscsak létezik zsinórmérték, és meg kell mutatni, erre hogyan tehetünk szert
5. Az eszmetan
A) A FILOZOFÁLÁS ÖSZTÖNZŐEREJE ÉS MÓDSZERE
- csak az emelkedhet fel az eszmék megismeréséig, aki filozófiai ösztönnel (Erósszal) rendelkezik
- az erósz a törekvés, hogy érzékitől eljussunk a szellemiig
- plátói szerelem félreértelmezése: nem tisztán szellemi kapcsolatot jelöl, benne van az érzékiség is, csak a szellem kap nagyobb hangsúlyt
B) ESZME ÉS JELENSÉG
- az Álam híres barlanghasonlatában megszokott létezésünk börtönökhöz hasonlít
- az eszmék adják az egyedül igazi (metafizikai) realitást
- az egyedi dolgok mulandók, az eszmék viszont a dolgok el nem múló ősképei, fennállásuk maradandó
- az eszmék alkotják a tulajdonképpeni valóságot
- a természeti dolgok nyilvánvalóan az eszmék képmásai vagy megjelenései
- az eszmék mellett mégiscsak kell léteznie egy anyagi valaminek, amelyben az eszmék leképeződnek (az anyag)
- e kettő között nem szünteti meg a különállást, nem alkotja meg a két tézis színtézisét
6. Antropológia és etika
- az emberi lélek három részre tagolódik: gondolkodásra, akaratra és vágyra
- gondolkodás, az ész az, ami halhatatlan alkotórésze a léleknek
- a léleknek nincs kezdete és vége
- minden megismerésünk visszaemlékezés, amely a lélek korábbi állapotaiból és megtesetsüléseiből ered (buddhizmus)
- a kutatás nem más, mint visszaemlékezés
- az ember célje: az érzékfeletti világba történő felemelkedés, hogy birtokba vegy a legfőbb jót
- a test és az érzékiség bilincsek
- az erény az az állapot, amelybe a lélek megközelíti ezt a végcélt
Négy kardinális erény:
1. bölcsesség, 2. bátorság, 3. megfontoltság (józan önmérséklet), 4. igazságosság
7. Az állam
- először az egyén vonatkozásában taglal, majd utána tér rá az államra
- az erkölcsi élet elképzelhető legmagasabb formája nem egyéb, mint a közösség erkölcsi élete egy jó államban
- elméletében megkülönböztetünk negatív-kritikai és pozitív-építő részt
A) A FENNÁLLÓ ALKOTMÁNYOK BÍRÁLATA
oligarchia: vagyonbecslésen alpuló államforma, melyben a gazdagok vezetnek, a szegényeknek pedig semmi közük a vezetéshez
- a benne uralkodó osztályharcból kialakulhat a demokrácia
demokrácia: akkor keletkezik, ha a szegények megukhoza ragadva a győzelmet, ellenfeleiket részben megölik, részben száműzik, a többieket pedig az alkotmányos jogokban és vezető állásokban részesítik, jelszava a szabadság
- Hogyan lehet ifjúságot nevelni ha mindenki egyenlő és egyenlő mértékben szabad?
az ifjaka szemérmet ostobaságnaki minősítve, mint jogfosztott száműzöttek kikergetik, az önmérsékletet férfiatlanságnak nevezve, a szolgai lelkületet kiközösítik
türannisz: a zsarnok uralma, a demokráciát éppen annak túlhajtása bomlasztja szét, egy népvezér aztán belekóstol a hatalomba, és megittasul vele, mint a vérszagot kapott vadállat
- vérrel szennyezi be magát, emberéleteket olt ki
- ellenségei kezétől kell elpusztulnia, vagy pedig türannoszi hatalmat kell gyakorolnia, és emberből farkassá változik (Hitler)
B) AZ ESZMÉNYI ÁLLAM
- az igazságosság nem egyéb, mint a helyes viszony megteremtése a három állami feladatban: élelem előteremtése, a terület védelme, ésszerű vezetés ezeknek a feladatoknak összhangba kell kerülnie
- az észnek kell kormányozni, az erre hivatottakat kiválasztás alapján lehet megtalálni
- mindenkinek egyenlő lehetőségek biztosítása, majd megkezdődik a szelektáció
- számolás, matamatika, logika oktatása vizsga szűri a legjobbakat
- ötvenéves korukra kipróbált emberek ők lesznek a filozófusok, akik már méltóak az állam kormányzására
- őket már nem csábítja a pénz, a birtoklás, a nő és család
- katonák: semmiféle magánvagyona nem lehet, védelem fejében annyi zsoldot kapjanak amennyiből meg lehet élni
- ha földet kapnak úgy, hogy egyben katonák is, az gyűlölködést fog kiváltani a többi emberben, mondván ők katonák és földbirtokosok is egyben túl sok kiváltság
- természetes szelektáció: a legjobbaknak kell a legtöbbet közösülniük, így biztosítva a faj legnemesebbjének fennmaradását
- a munkában álló széles tömegek megtarthatják a magántulajdont, de semmiféle politikai befolyásuk nem lehet
8. Kritika és értékelés
A) PLATÓN ÁLLAMELMÉLT KRITIKÁJÁHOZ
- sokan utópiának tartják Platón államelméletét
- alábecsüli a férfiban rejlő becsvágyat
- ha anyáktól elvesszük a gyerekeiket, sérülne az anyai ösztön a család felbontásával megkezdődne az erkölcsök felbomlása is
- sok vonása elképzelésének a totalitárius államokra emlékeztet (faj fenntartása)
- nem vette tekintetbe politikai és gazdasági hatalom szét nem szakítható összefüggését
- a társadalmi hatalom mindig követi a gazdasági viszonyokban beálló változásokat
B) PLATÓN HELYE A GÖRÖG SZELLEM TÖRTÉNETÉBEN
- életműve a görög filozófia csúcsa
- visszanyúlt Szókratészre, a szofisztika bizonyos elemeire és a természetfilozófiára
- komyolan vette az örökkévalóság gondolatát az érzéki elme leértékelése (hasonlóság az indiai Upinasádokkal)
c) PLATÓN UTÓKORA
- eszméit a neoplatonizmus éleszti fel először, a kései antikvitás uralkodó eszmerendszere
- jelenkorban újra feléled a vele szemben lévő filozófiai érdeklődés
- örök időkre az idealista filozófia megalapítója marad, kinek célja, hogy a szellem kerüljön hatalomra- Karl Popper: Platón a totalitárius állam elméletének megalapítója
3. Arisztotelész
1. Arisztotelész élete
- Platón legkiválóbb tanítványa, a Platóni Akadémia látogatója volt
- Nagy Sándor nevelése
- saját iskolája: Lükeion
- gyűjötte a különböző állami alkotmányokat
- Nagy Sándor halála után fellángolt a makedónok elleni gyűlölet, elmenekült a városból, nem akart Szókratész sorsára jutni, mondván nem akar az aténiaknak alkalmat adni arra, hogy másodszor is vétkezzenek a filozófia ellen
- élete végét számkivetettként, magányosan élte le
2. Arisztotelész életműve
- írásai két részre oszthatók:
a) széles olvasóközönségnek írt művek (elvesztek)
b) szaktudományos jellegű művek (nehezen olvashatóak)
1. Logikai írások: Kategóriatan – a helyes filozófiai gondolkodás szerszáma
2. Természettudományos művek
3. Metafizikai írások
- a dolgok általános okait tárgyalják
- a természeten (a fizikán) túlmenő, a természeten túlit értette e fogalom alatt
4. Etikai írások
5. A Politika (8könyv)
6. Poétikai és retorikai művek
- a logika szabályait követő érvelésre törekszik
Arisztotelész mindenekelőtt tudós volt
- vele kezdődik a világ szcientifikálódásának, tudománnyal áthatásának folyamat
3. A logika
- megteremtette a logikát, mint önálló tudományt, a szó a logoszból származik
- azt mutatja, hogy valamely adottságból kiindulva hogyan kell gondolatilag továbbhaladnunk, hogy igaz eredményekre jussunk
A logika legfontosabb elemei:
a) Fogalom
- a definíció két része: a tárgy besorolása egy osztályba, majd meg kell határozni, miben különbözik a többitől
- a definíció tehát elválasztó ismertetőjegyeket és/vagy megkülönböztető ismertetőjegyeket foglal magába
b) Kategória
- minden lehetséges szempont jelölése, amelyekből egy dolog egyáltalán vizsgálható (szubsztancia, minőség, viszony, idő, hely, helyzte, birtoklás, cselekvés, szenvedés)
- ezeket a kategórákat nem tartja egyenrangúnak
c) Ítélet (logikai, nem jogi értelemben)
- a fogalmakat tételekké és ítéletekké kapcsoljuk össze
d) Következtetés
- az ítéleteket következtetéssé kapcsoljuk össze
- minden ember halandó – Szókratész ember- tehát Szókratész halandó
e) Bizonyítás
- amiből egy kijelentést bizonyítunk, annak bizonyosnak kell lennie
- ellentmondás tétele: lehetetlen, hogy az, ami létezik, ugyanakkor és ugyanabban a vonatkozásban ne létezzék
f) Indukció
- a jelenségek megfigyeléséből kiindulva jutunk fokozatosan éltalános végkövetkeztetésekre
- sok egyedi eset felsorolásával kimutatjuk a tényszerű érvényességet
- DE! lehetetlen az elképzelhető összes egyedi esetet megfigyelés segítségével megragadni
4. A természet
A) FIZIKA
- inkább metafizika, amit leír, mint fizika
- a fizika legáltalánosabb fogalmaival (tér, idő, anyag, ok, mozgás) foglalkozik
- a természet megfigyelése mindig valamilyen csodálatos célszerűséget tesz felismerhetővé (teleológikus természetmagyarázat)
B) AZ ÉLŐVILÁG FOKOZATAI
- foglalkozott a botanikával, megalapozója a zoológiánal, az állattannak
- a forma az anyag célja, a lélek a test célja, a test pedig a lélek eszköze, görögül organonja (innen származik az organikus szó)
- minden későbbi munkának az alapja
5. A metafizika
A) AZ EGYES ÉS AZ ÁLTALÁNOS
- számára az általános nem eszmei, nem túlvilági őskép, hanem az létező lényegéből egy rész megragadása
B) ANYAG ÉS FORMA
- ha biztos tudásrta akarunk szert tenni, akkor az csakis a szükségszerűre és változatlanra vonatkozhat
- az anyag ellenállást tanusít a formáló erőkkel szemben
C) A LÉTEZŐK NÉGY OKA
1. az anyag (amiből készül)
2. a forma
3. mozgató ok
4. cél-ok (a tárgy rendeltetése)
D) TEOLÓGIA
- ahol forma és anyag találkozik, ott mozgás jön létre
- a tiszta forma pedig maga a feltétlen tökéletesség szerinte van egy felsőbb istenség, amely tiszta gondolkodás, tiszta szellem abszolút és tökéletes
- nincs más dolga, mint önmagát szemlélni, a semmittevő király
6. Antropológia, etika és politika
A) AZ EMBER
- testi funkciók és az alacsonyabb lelki tevékenységek tekintetében az ember egy sorban áll más élőlényekkel
- a szelem halhatatlan, nem pusztul el a testtel együtt, de nem nyilatkozik arról, hogyan létezik a tiszta szellem a születés előtt, a halál után
B) AZ ERÉNY
- az ember legfőbb java a boldogság
- a tökéletesség minden élőlény számára az ő sajátos tevékenységének tökéletes kiművelésében rejlik
- az etikus erények az észnek az érzékek feletti uralmában állnak
- a dianoetikus, gondolkodói erények magának az észnek a tökéletesebbé tételére szolgálnak, ez a magasabb rendű
C) AZ ÁLLAM
- az ember zóon politikon, társas (poliszt alkotó) élőlény
- a politika nem egyéb, mint alkalmazott erkölcs
- bírálja a fennálló és a lehetséges állami alkotmányokat, körvonalazza az eszményi állami életet
- a monarchia egyetlen ember uralma, az arisztokrácia kevesek uralma, a politeia a sokak uralma
- e formák elfajulása, a türannisz, az oligarchia, a demokrácia
- az alkotmánynak az illető nép és az illető kor konkrét szükségleteihez kell igazodnia
- elgkedvezőbb, ha az arisztokratikus és demokratikus elemek oly módon keverednek, hogy a középréteg adja az állami élet súlypontját (politeia)
- a rabszolgaságot természettől adottnak tekinti
- nagyra becsüli a házaság intézményét, a családot és a közösséget
7. Kritika és érvelés
- a logika értékét Arisztotelész túlbecsülte
- nem álltak rendelkezésére megfelelő eszközök, hogy bizonyítani tudja tételeit (kénytelen volt időt megállapítani óra nélkül)
- áttekinthetetlenül sok tényt gyűjtött össze és foglalt rendszerbe elsőként, művei évszázadokon át a tudás forrásaként szolgáltak
- a német filozófia Platónt részesíti előnyben Arisztotelésszel szemben, míg az angolszászok fordítva
SZÓKRATIKUS, PLATONIKUS ÉS ARISZTOTELÉSZI ISKOLÁK
1. Szókratikusok
a) megarai iskola: Eukleidész, sok éles elméjű logikus
- Minden krétai hazudik, ondta egy krétai
b) kürenai iskola: az élet célja a gyönyör, hedonizmus
c) cinikusok iskolája: (Diogenész) kulcsszavuk a szükségletnélküliség, világpolgárok, megvetik a művészeteket
2. Platonikusok
- szkepticizmus, eklekticizmus, neoplatonizmus központja
3. Peripatetikusok
- Arisztotelész utódai, szaktudományos kutatásokkal foglalkoztak
4.Hellénizmus
(szoikus, epikureus, szkeptikus, eklektikus és újplatonikus)
-
Sztoicizmus
-
A név Athén egyik középületének, a Sztoa poikilének a nevéből ered. Ebben a csarnokban alapította meg iskoláját a sztoikus Zénon.
-
A korai sztoicizmus két másik jeles képviselője Kleanthész és Khrüszipposz.
-
A sztoicizmusnak különböző szintjei léteztek: ósztoa, középső sztoa, újsztoa. Az utóbbi kettő képviselői közé tartoznak: Seneca, Marcus Aurelius („Elmélkedések”), Epiktetosz („Kézikönyvecske”).
-
A sztoikus rendszer jellege és részei:
-
A sztoikus filozófia az etikát tekintve szorosan kapcsolódik a cinikusok szókratikus iskolájához, de enyhít a régi cinizmus túlélezett megfogalmazásain, és tágabb teret nyújt a gondolkodásnak. Ez az előfeltétele a tanai szélesebb körű elfogadásának.
-
Zénon iskolájában cinikus tanok keverednek más filozófusok, pl. Hérakleitosz gondolataival.
-
A sztoikusok a rendszerüket etikára, fizikára és logikára osztják fel. Az etika foglalja el a legfelső helyet, a logika és a fizika pedig az etika előiskolája.
-
A logikában a sztoikusok az Arisztotelész által lerakott alapokat építették tovább.
-
Különbséget tesznek a logika két része között: az egyik a retorika, a másik a dialektika.
-
A sztoikusok empirikusok, ugyanis azt vallják, hogy a megismerésnek az egyedi dolgok észleléséből, a tapasztalatból kell kiindulnia.
-
A sztoikus fizika: a sztoikus elmélet materialista. Szerinte csak testi létezik, amely vagy durvább, vagy finomabb szerkezetű.
-
Ez az elmélet monista is. Csak egyetlen végső elvet ismer.
-
A világegészben rejlő, immanens törvényszerűségről beszélnek. Számukra az isteni megegyezik az élő világegésszel, ezért tanításukat panteistának is mondhatjuk.
-
A sztoikus etika:
-
Egyedül az embernek mint ésszel rendelkező lénynek adatott meg, hogy felismerje az isteni törvényszerűséget, és tudatos cselekvése során hozzá igazodjon. A természetnek megfelelő élet a sztoikus etika kulcsszava. Mivel az ember észlény, ezért a természetnek megfelelő élet számára ésszerű életet jelent, és az ésszerű élet az egyetlen erény, az egyetlen boldogság.
-
Ezzel szemben az egyetlen rossz: a nem ésszerű és ezáltal nem erényes élet.
-
Minden más (egészség, tulajdon, betegség, halál) a sztoikus számára nem jó és nem rossz, hanem egyszerűen közömbös.
-
Az igazi értékek felismerésében akadályoznak minket az affektusok (=ösztönök, szenvedélyek). Ezek megzavarják az észt; elhitetik velünk, hogy a közömbös és a rossz dolgok értékesek, és arra késztetnek, hogy ezek megszerzésére törekedjünk. Ezért az ember feladata az, hogy szakadatlan harcot vívjon az affektusok ellen.
-
Csak akkor értük el az erényt, ha az affektusokat mindenestül leküzdöttük. Ezt az állapotot nevezzük sztoikus szenvtelenségnek.
-
Bölcs az, aki elérte ezt az állapotot. Az összes többi ember, a nagy többség balga.
-
A sztoikusok azonban arra törekednek, hogy a bölcs ember eszményét összhangba hozzák ama nagyobb egésszel, amelybe az ember beletagozódik, és amely iránt kötelességei vannak. A sztoikusok ily módon, ha korlátozottan is, de mégis jogosnak tekintik a házasságot, a családot, az államot.
-
A cinikus tanítás egoista. A cinikus bölcs csak a saját személyének függetlenségével, szabadságával törődik, minden mást a pokolra kíván.
-
A sztoikusok ezzel szemben ismerik és dicsérik a bölcsek közti barátságot, sőt, kimondanak két alapvető szociális követelést: igazságosság és emberszeretet. Ezt a kettőt minden emberre kiterjesztik (a rabszolgákat és a barbárokat sem zárják ki belőle).
-
A sztoikusok az elsők, akik átfogó humanitáseszmét és kozmopolitizmust képviseltek az ókorban.
-
Az epikureusok
-
Epikureuson olyan embert értenek, aki kényelmes és élvezetekkel teli életre törekszik.
-
Ám Epikurosz a privát környezetben leélt életet többre becsüli, mint az államot és a politikát.
-
Kr.e. 341-ben született Szamosz szigetén, és haláláig, Kr.e. 270-ig Athénban élt.
-
A róla elnevezett „epikuroszi kertben” hirdette az életfilozófiáját.
-
Epikurosz a sztoikusokhoz hasonlóan a logikát és a fizikát az etika előiskolájaként tárgyalja. A logika a tévedések elkerülésére tanít, a fizika feladata pedig, hogy kimutassa, hogy a világot teljesen a dolgok természetes összefüggéséből kell magyarázni. Istenek a világot se nem teremtették, se a természeti eseményekbe nem avatkoztak bele. Így az embereket meg kell szabadítani az istenektől való félelemtől.
-
Epikurosz nem tagadja az istenek létezését, csak azt feltételezi, hogy azok intermundiumokban, vagyis a világok között élnek, és nem törődnek az emberi tevés-vevéssel.
-
Epikurosz az élet élvezetét tanácsolja, de nem az érzéki élvezetek féktelen habzsolását hirdeti.
-
Az ember egyedüli életcélját a boldogságban látja. Ezt igen egyszerűen a gyönyör kereséseként és a fájdalom kerüléseként definiálja.
-
Azonban az észnek irányítania és megfékeznie kell a boldogságra való törekvést. Hiszen Epikurosz tudja, hogy a kicsapongásokat rendszerint fájdalmas reakciók követik.
-
A gyakorlatias életbölcsességet Epikurosz többre becsüli, mint a tudást.
-
Különbséget tesz a test és a lélek örömei között. A test örömei az adott pillanathoz kötődnek, a lélek viszont képes arra, hogy visszatekintsen a múltba és előretekintsen a jövőbe, így emlékezhet a múlt örömeire, és előre láthatja a jövőben várhatót.
-
Lelki békére az az ember lel, aki az istenektől való félelmét éppúgy leküzdi, mint a halálfélelmét.
-
Szkepticizmus:
-
A szkeptikusok lehetetlennek tartják az igaz megismerést.
-
A filozófiai rendszerek és irányzatok elszaporodása odáig vezetett, hogy az emberek kételkedni kezdtek valamennyiben.
-
A szkeptikus filozófiában három szakaszt különböztetünk meg:
-
A régebbi irányzatot az eliszi Pürrhón alapította meg.
-
A középső szakaszt akadémiai szkepszisnek is nevezik, mert ebben az időben a platóni Akadémia volt a szkeptikusok központja. à Kiemelkedő képviselői Arkeszilaosz és Karneadész.
-
Az újabb szkepszist Aineszidémosz alapította meg. à Ő a Krisztus születése körüli években működött.
Leginkább csonkítatlanul Sextus Empiricus művei maradtak fenn.
-
Az antik szkepszisre jellemző a trópusok elmélete: trópusoknak azokat a szempontokat nevezték, amelyek az igazság megismerhetetlenségét bizonyítják.
-
Aineszidémosz 10 ilyen trópust sorolt fel:
-
általában az élőlények különbözősége
-
az emberek különbözősége
-
a belső, szubjektív állapotok különbözősége
-
egy objektum helyzetének, távolságának, helyi környezetének különbözőségei
-
az észlelt jelenség összekeveredése másik jelenséggel
-
az objektumok különböző hatása kvantumuk (tömegük) és kompozíciójuk (összetételük) szerint
-
a jelenségek és az észlelések viszonylagossága
-
a benyomások gyakorisága vagy ritkasága
-
a neveltetés, szokások, erkölcsök, a vallási és filozófiai nézetek különbözősége.
-
A legtöbb szkeptikus nem öncélúan végezte a munkáját, hiszen a „tartózkodást az ítélettől” tételüket előfeltételnek tekintették ahhoz, hogy a derűs és rendíthetetlen lelki nyugalom megvalósuljon.
-
Dostları ilə paylaş: |