Múltunk sz. (2014.)



Yüklə 170,07 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə1/6
tarix02.06.2018
ölçüsü170,07 Kb.
#47271
  1   2   3   4   5   6


SZŰCS ANITA

Mozgalomból állam? 

A francia ellenállási mozgalom szerepe 

a második világháborúban

A második világháború után Franciaország a győztesek olda-

lára került, miközben a háború alatt a náci Németország ki-

szolgálója volt. A németek megszállták ugyan az ország északi 

részeit, majd 1942 novemberében Franciaország egész terüle-

tét, de a kormány egészen 1943 végéig önállóan és legitim mó-

don hozott döntéseket. A Vichy Köztársaság kiépítésével Pétain 

marsal lebontotta a köztársasági értékrendet, és egy új, autori-

ter politikai rendszert hívott életre. Pétain legitimitása vitatha-

tatlan. A történészek azt vitatják, hogy mekkora volt a német-

barát rezsim társadalmi támogatottsága. Egyetértenek abban, 

hogy nagyon kevesen voltak, akik a háború elejétől az ellenál-

lási mozgalmat (Résistance, Ellenállás) választották. Abban is 

mindenki egyetért, hogy a Pétain marsall, az első világháborús 

hős hadvezér iránti rajongás és Vichy hallgatólagos támogatott-

sága 1940-ben 90% felett volt. Mire 1944 júniusában a szövet-

ségesek partra szálltak, a helyzet megfordult. A lakosság alig 

pár százaléka támogatta Vichyt, míg de Gaulle és az Ellenállás 

támogatottsága általánossá vált.

A vita alapja az ellenállási tevékenység és a kollaborálás ér-

telmezése. Robert Paxton szerint

1

: akik nem léptek fel aktívan 



a  fasisztoid  rezsim  ellen,  azok  legitimálták  a  rendszert,  végső 

soron a németek hatalmi törekvéseit segítve ezzel. Ebben az 

értelemben az ellenállást a lakosság kb. 2%-a vállalta. Ide tar-

Robert O. P



AXTON

The Anatomy of Fascism. Penguin Books, London, 2004. 

9–15. 



Szűcs Anita — Mozgalomból állam? 

39

tozott az Ellenállás veteránjaiként számon tartott és a háború 



után hivatalosan is elismert  170 000 önkéntes, a  130 000 de-

portált és az a  100 000 ember, akiket az ellenállásban kifejtett 

tevékenységük közben gyilkoltak meg.

2

 Mások megengedőbbek. 



John Sweets szerint

3

 Paxton túl szigorú. Jóval több ember – 



becslése szerint a számuk Clermond-Ferand-ban 20 

000 és 


45 500 között volt – vett részt valamilyen formában az ellenál-

lási mozgalomban, amit ha országos átlagra vetítünk ki, a la-

kosság kb. 5-10%-át alkothatja. Sokan, bár nem voltak tagok, 

szimpatizáltak  az  ellenállókkal:  katolikus  papok,  akik  bújtat-

ták a partizánokat, orvosok, akik ellátták őket, hivatalnokok, 

akik információt juttattak el hozzájuk, barátok, akik élelmez-

ték, rendőrök, akik futni hagyták őket, és még sorolhatnánk.

A passzív kollaboráció azonban azt jelentette, hogy az em-

berek elfogadták a Vichy-rendszert és megkönnyítették a néme-

tek dolgát. Ugyanakkor mentálisan az Ellenállás rejtett formái 

tették lehetővé Franciaország számára, hogy a második világ-

háború után győztesként és ne megvert nemzetként épüljön 

újjá. De Gaulle aktívan lépett fel, mítoszt teremtett a háború 

kezdetén. Kezdetektől úgy kezelte saját ellenállási mozgalmát, 

mintha az lenne Franciaország legitim módon megválasztott, 

törvényes, ám emigráns kormánya. Ahogy ő fogalmazott: „kar-

dot”

4

  hozott  létre,  amellyel  Franciaországnak  a  háború  utáni 



világrendben betöltött helyét kívánta biztosítani. Az érdem de 

Gaulle-é, de létező franciaországi ellenállási mozgalom nélkül 

neki sem sikerült volna. A nemzetközi politikai támogatás mel-

lett de Gaulle diplomáciai és fegyveres aktivitása, valamint a 

társadalom lassú átalakulása együtt hozta meg azt az ered-

ményt, hogy a háború után Franciaország – noha kiszolgálta a 

hitleri Németországot – a győztesek oldalán foglalhatott helyet.

Robert O. P



AXTON

:  Vichy France – Old Guard and New Order, 1940–1944. 

Columbia University Press, New York, 1982. 235, 240, 294–295.

John F. S



WEETS

Clermont-Ferrand à l’heure allemande. Plon, Paris, 1993. 

240.



Charles de G



AULLE

Háborús emlékiratok. I. k. Kossuth Kiadó, Budapest, 

1997. 11. – A „kard” de Gaulle emlékirataiban nem kizárólag a hadsereget, 

hanem a cselekvést szimbolizálja. Ugyanakkor az eredményes fellépés alapja 

egész politikai pályafutása alatt az ütőképes hadsereg volt.

Múltunk 2014/3. | 38—61




tanulmányok

40

A „Szabad Franciaország” kezdete



Franciaország történelme 1940 júniusában kettévált. A 

Wermacht 1940. június 14-én foglalta el Párizst. A kormány – 

követve a délre menekülő, egyre növekvő áradatot – Bordeaux-

ba települt át. De Gaulle, aki akkoriban miniszteri funkciókat 

látott el a francia kormányban, Londonba repült, hogy mentse

ami menthető. Churchill-lel arról tárgyalt, hogy egy esetleges 

angol–francia unió bent tartaná Franciaországot a németelle-

nes szövetségben: a kormány emigráns kormányként vissza-

vonulna Algériába, és onnan irányítaná az ellenállási mozgal-

mat. Június 16-án ezzel a hírrel érkezett vissza Bordeaux-ba. A 

kormány azonban lélekben már megadta magát, nem tartotta 

járható útnak a de Gaulle-féle megoldást. Az akkori kormányfő, 

Paul Reynaud lemondott, és szinte azonnal a 84 éves Pétain 

került a helyére. Péten még aznap éjjel fegyverszünetet javasolt. 

De Gaulle, aki a kormány lemondása után már nem volt mi-

niszter, visszarepült Londonba.

Pétain 1940. június 17-én rádióbeszédet tartott: „Nehéz szív-

vel kell bejelentenem, hogy abba kell hagynunk a harcot.”

5

 A 


németek válaszát meg sem várva bejelentette Franciaország ve-

reségét, katasztrófává alakítva azt. Megtörte a francia hadse-

reg morális és valós ellenállását, a tisztek eltűntek, a hadsereg 

felszívódott, és rémült lakosok özönlöttek az utakra. Mindenki 

délre menekült.

A francia vereség sokkolta a világot. A franciák Európa leg-

erősebb szárazföldi katonai hatalmaként éltek a köztudatban. 

A tény, hogy a meginduló német támadás öt hét alatt felmor-

zsolta a katonai ellenállást, más fénybe helyezte a feléledő né-

met fenyegetést. A francia hadsereg azzal érvelt, hogy nem volt 

elegendő fegyvere.

6

 Főleg a modernizált fegyvernemekben volt 



hátrányban, a tankok és a tüzérség területén. A történészek 

nem így látják. A francia és a brit hadsereg együttesen mind 

létszámában, mind a fegyverek számában felülmúlta a némete-

A beszéd az alábbi linken teljes egészében meghallgatható: http://www.



youtube.com/watch?v=s87CKB5E3SQ

Robert O. P



AXTON

: I. m. 16, 43–45.




Yüklə 170,07 Kb.

Dostları ilə paylaş:
  1   2   3   4   5   6




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2022
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə