C. Sallustius Crispus összes művei

35

nak Itália. Majd sereget szedtek, hogy Afrikába vigyék, és megszavazták a zsoldot és a háború

egyéb szükségleteit.

28. Jugurthát váratlanul érte a hír, hiszen már lelkébe vésődött, hogy Rómában minden eladó;

s fiát küldte két hívével együtt követségbe a senatushoz, s meghagyta nekik, ugyanúgy, mint

azoknak, akiket Hiempsal meggyilkolása után küldött, hogy minden élő embert igyekezzenek

pénzzel megkörnyékezni. Mikor már Róma alatt voltak, Bestia felvetette a kérdést a senatus-

ban,  hogy  beengedik-e  a  város  falai  közé  Jugurtha  követeit.  Megszületett  a  döntés:  ha  nem

királyságát s magát megadni jönnek, tíz napon belül hagyják el Itáliát. A consul parancsára a

senatusi döntést közölték a numidákkal, így ezek dolguk végezetlen tértek haza.

Közben  Calpurnius  sereget  állított,  s  a  nemesi  párt  vezető  embereit  nevezte  ki  alvezérekké.

Azt remélte, ha hibázik, majd megvédi az ő tekintélyük. Köztük volt Scaurus is: jelleméről és

magatartásáról fentebb megemlékeztünk. Mert consulunkat sok testi és lelki erény tüntette ki:

fáradhatatlan volt, éles eszű, elég körültekintő, háborúban tapasztalt, veszélyben vagy váratlan

helyzetekben sziklaszilárd - de a kapzsisága valamennyi erényét gúzsba kötötte.

A  legiókat  Itálián  át  Regiumba,  onnan  Szicíliába,  majd  Szicíliából  Afrikába  hajózták.

Calpurnius gondoskodott az élelemről, s heves támadást indított Numidia ellen. A harc során

sok foglyot ejtett, s néhány várost ostrommal bevett.

29.  Mihelyt  azonban  Jugurtha,  követei  útján,  pénzzel  megkísértette,  s  rámutatott  az  általa

vezetett hadjárat nehézségeire, pénzéhség perzselte szíve hamar szándékot változtatott. Társul,

segédül  egyébként  Scaurust  avatta  be  minden  tervébe.  Ez  eleinte,  mikor  a  pártbéliek  nagy

részét már megvesztegették, vitézül harcolt a király ellen, végül azonban egy  jelentős  pénz-

összeg az igaz és tisztes útról  a  gazságra  térítette.  Jugurtha  először  csak  a  háború  elhúzását

akarta  megvásárolni;  azt  hitte,  hogy  közben  Rómában  pénzzel,  összeköttetéssel  el  tud  érni

valamit. Később, mikor Scaurust is sikerült megnyernie magának, erős remény támadt benne,

hogy  békét  köthet  velük,  s  úgy  döntött,  hogy  minden  feltételről  személyesen  fog  tárgyalni.

Közben a consul kezesként Sextius quaestort Jugurtha Vaga nevű városába küldte. Az ürügy a

gabona begyűjtése volt, amit Calpurnius hivatalosan követelt a király követeitől, viszonzásul a

meghódolás  körüli  tárgyalások  ideje  alatti  fegyverszünetért.  A  király  elhatározásának  meg-

felelően  a  római  táborba  ment,  és  a  haditanács  előtt  csak  röviden  szólt  gyűlöletes  tettéről  s

arról, hogy fogadják el meghódolását, a többit Bestiával és Scaurusszal titokban tárgyalta meg.

A  következő  napon  hevenyészett  szavazást  tartottak,  és  elfogadták  a  meghódolást.  A  hadi-

tanács  előtt  kihirdetett  határozat  szerint  a  numidiaiak  harminc  elefántot,  számtalan  bikát  és

lovat és némi ezüstpénzt szolgáltattak be a quaestornak. Calpurnius Rómába  utazott  a  tiszt-

viselő-választásra. Numidiában és seregünkben béke honolt.

30. Miután híre ment, mi s hogyan történt Afrikában, az emberek Róma minden pontján cso-

portokba gyűlve tárgyaltak a consul viselkedéséről. A nép felháborodása magasra csapott, az

atyák tétováztak: szemet hunyjanak-e ekkora gyalázat fölött, vagy semmisítsék meg a consul

határozatát - nemigen tudták eldönteni. Leginkább Scaurus tekintélye  tartotta  vissza  őket  az

igaz és méltányos eljárástól, mert a hír szerint ő volt az értelmi szerző és Bestia szövetségese.

De C. Memmius (feljebb már említettük független szellemét, s a  hatalmaskodó nemességgel

szemben  érzett  gyűlöletét),  a  senatus  habozása  és  időhúzása  láttán,  a  népet  gyűléseken

bosszúra hívta fel, intette, hogy ne hagyja cserben az államot és a saját szabadságát, rámutatott

a nemesség sok gőgös, kegyetlen gaztettére, egyszóval  erejét  megfeszítve  minden  eszközzel

tüzelte a nép indulatát. Minthogy ez idő tájt Memmius Róma egyik legnevesebb, leghatáso-

sabb szónoka volt, illő, hogy a sok közül egyik beszédét ideiktassam, mégpedig azt, amelyet

Bestia visszatérte után a népgyűlésben tartott, ilyenformán:

---

36

31.  „Sok  minden  elvenné  a  kedvem  attól,  hogy  előttetek  beszéljek,  polgárok,  ha  államunk

szeretete  nem  állna  fölöttük:  a  nemesi  klikk  hatalma,  a  ti  birkatűrésetek,  a  jogfosztottság,  s

leginkább az, hogy a becsületesség nagyobb veszélyt kelt, mint tiszteletet. Mert azt restellem

elmondani, mennyi fricskát kaptatok a legutóbbi tizenöt évben egy maroknyi gőgös nemestől,

milyen rút, milyen bosszulatlan halált haltak védelmezőitek, hogyan torzította el lelketeket a

tétlenség  és  az  elbutultság,  hiszen  még  most  sem  álltok  a  talpatokra,  mikor  ellenségeitek  a

kezetekben vannak, még most is féltek tőlük, pedig ők retteghetnének tőletek. De ha százszor

így van is, lelkem arra hajt, hogy a klikk hatalmával szembeszálljak. Legalább megpróbálok

élni az atyámtól örökölt szabadsággal. Hogy hiába cselekszem-e, vagy haszonnal, az rajtatok

múlik, polgárok.

Nem  arra  buzdítalak  én,  hogy  fegyverrel  keljetek  fel  a  jogtalanság  ellen,  miként  annyiszor

tették  őseitek.  Nincs  szükség  erőszakra,  nincs  szükség  kivonulásra.  Tulajdon  viselkedésük

buktatja meg  őket.  Mikor  megölték  Ti.  Gracchust,  akiről  azt  állították,  hogy  egyeduralomra

tör, a római nép ellen folytattak vizsgálatokat; majd C. Gracchus és M. Fulvius meggyilkolása

után szintén a ti soraitokból végeztek ki sokakat a börtönben: szeszélyük vetett véget mindkét

vérengzésnek, nem a törvény. Persze »egyeduralomra törekvés« visszaállítani a nép jogait, s

»jogos cselekedet« az, amit polgárvér ontása nélkül lehetetlen megtorolni. A korábbi években

csöndben dohogtatok a kincstár kifosztása miatt, vagy mert szabad királyok és szabad népek

néhány  nemesnek  fizettek  adót,  s  az  övék  volt  minden  dicsőség  és  minden  vagyon.  De

kevesellték,  hogy  ilyen  gaztetteket  büntetlenül  vihetnek  végbe,  így  végül  törvényeinket,

méltóságotokat, isteni és emberi jogaitokat ellenségeitek kezére játszották. S még csak nem is

szégyellik,  nem  is  bánják:  fennhéjázva  pöffeszkednek  szemetek  előtt,  főpapi  és  consuli

tisztüket,  diadalmeneteiket  hánytorgatják;  mintha  valami  megtiszteltetéshez  jutottak  volna  s

nem  rablózsákmányhoz.  Pénzen  vett  szolgák  nem  viselik  el,  ha  uruk  igazságtalanul  bánik

velük; ti, polgárok, akik uralomra születtetek, egykedvűen tűritek a szolgaságot? Hát kik ezek,

akik  markukban  tartják  az  államot?  Elvetemült,  véres  kezű,  farkasmohóságú,  mindenkinél

ártalmasabb,  mindenkinél  dölyfösebb  gonosztevők,  akiknek  becsület,  rang,  kegyelet,  egy-

általán, minden tisztes és tisztességtelen dolog csak vagyonszerzésre jó. Egy részük attól érzi

magát biztonságban, hogy néptribunusokat gyilkolt le, mások attól, hogy igazságtalan pereket

folytattak,  de  a  legtöbben  attól,  hogy  vérfürdőt  rendeztek  köztetek.  Egyszóval  minél  hitvá-

nyabbul  jártak  el,  annál  nagyobb  biztonságban  vannak.  Félhettek  volna  gazságuk  miatt,  de

meghunyászkodásotok magára vette a félelmet; őket pedig eggyé forrasztotta, hogy ugyanazt

szeretnék, ugyanazt gyűlölik, ugyanazt rettegik. A tisztességesek között ez baráti szövetség, de

a gazemberek között klikk. Ha nektek annyi gondotok volna a szabadságra, amennyire ők az

uralkodásért lángolnak, bizony az állam sem volna közpréda, mint most, s nem a legelvete-

mültebbeknek,  hanem  a  legkiválóbbaknak  jutnának  jóvoltotokból  a  főhivatalok.  Őseitek

jogaik kivívására és védettségük megteremtésére kétszer is kivonultak a városból, és fegyvere-

sen megszállták az Aventinust; ti a szabadságért, amit tőlük kaptatok, nem szoktatok minden

erőtökkel harcolni? Annál elkeseredettebben illenék, minél nagyobb szégyen elveszteni a már

megszerzett javakat, mint meg sem szerezni.

Azt mondhatná erre valaki: »Hát mit javasolsz?« Büntessük meg azokat, akik az állam ügyét

elárulták az ellenségnek. De nem fegyverrel, nem erővel - ezt méltatlanabb volna nektek meg-

cselekedni,  mint  nekik  elszenvedni  -,  hanem  törvényes  vizsgálat  és  Jugurtha  tanúvallomása

alapján. Mert ha csakugyan megadta magát, engedelmeskedni fog parancsaitoknak, ha viszont

fütyül  rájuk,  láthatjátok,  miféle  békekötés  vagy  meghódolás  az,  amelyből  Jugurthának  gaz-

tetteiért  büntetlenség,  néhány  hatalmasnak  óriási  vagyon,  az  államnak  pedig  kár  és  gyalázat

jut. Vagy talán még most sem laktatok jól uraskodásukkal, és a mi korunknál jobban szeretitek

azokat az időket, amikor hatalom, tartományok, törvények, jogok, bíráskodás, háború és béke,

---