Cercle, trou, maille, 2

NB. A magy. karó szót a t.-tat. kattk (pal, pieu) szóból akarják kihozni. Azonban a kaxlk társa egyszer a kaza-k, kada-k (clou), mong. yada-s', yadá-swi, man. yada-ya (Nagel, Pfahl, mert y-usiya Polarstem = karócsilag, mong. altan •{ados', arany karó) és másodszor a mong. yada-s' yado-s’, ny. m. ya-sun (Pfahl, Pflock). Ezek igéje egyszer a man. mong. yada- (einschlagen, hinein- stecken) és másodszor a tam. kad-ásu- (enfoncer un clou) és kadávu- (clouer, enfoncer un clou etc.) s így a karó, tam. karlu nem ide, hanem a arcsu-nál látott gyökhöz tartozik.

karvaly (karvoly, karoly: falco nisus, cf. tam. karú-vált, certain oiseau á queue noire).

kas (kos-ar, kosár: 1. kas; 2. karám, ke­rítés).

Hogy mind edény (tartó), mind az akol (tartó, kerítő) szók azonos gyöküek «görbített, hajlított, (cf. kacz-or) valami» jelentéssel mutatják: 1. a tam. alakok : kud-alei espéce de corbeille; cf. küd-et, corbeille, panier, man. kude, grosser Korb), kud-áru (vase au lait) kud-appu (poulail- ler, enclos, pare, bergerie: juh- stb. ko­sár), a melyek a kud-atigu (se courber, plier) igéből valók; 2. a mong. '/asi-, man. yas-a- (umgeben, beschützen tkp. kerít) igék származékai: mong. yasiya (Umzáunung .. . kosár), yasior (kas, ko­sár), yasilak szekér-kas); man. yasa-ya (Getreidekorb) etc

.NB. Az orosz stb. szláv kof, kofa, kofnUsa (corbeille) szók igéjét nem ismerem.

kas-mat (kasmota : kasmat-ol: zakatol). Tam. kadti-miidtt, kadu-mtid-cn- (son imitatif, résonner, rendre le son k. m.), cf. kasa-gasa’- (fairé du bruit), kas-t (nőm. acti, kast-os = lucskos, kast-ol). Tam. kasu-gasu'- (s’humecter, étre moite, humide, trempé: kasn-gasu-ttal, kasu-gasuppu nőm. v. humidité, moi- teur — qui fait que les habits se collent au corps etc.). kas-ul (= kereszt-ül, s így a/ örmény, t.-tat. kad, «сгоіх», osm. had id. szók- társa, k.-tat. kac-kod = keresztül-kasul). kasza (orosz stb. kofa, cf. tam. kuyam pro kasain, faucille, cognée etc. V1. kaczor). kaszaj (szék. fa- vagy gabonarakás s így a kazal szó mellékalakja).

Minthogy a k.-tatár kosaj (rakás-fa) a tót közel (tkp. kecske és kecskeláb) szóval nem azonosítható, az w-ezett tam. ka-ú- sal (tas, tas de fumier, tas de paille etc.) szó társai, kaszma 1. kusza, kaszta (k. dió) 1. geszt, katag (szék. katag-szeg = ekegerendely­szeg II kakad-szeg).

A székely katag-szeg (szerintem ez az eredeti alak) lehet egyszer a tam. katt- Ani (gros clou: nagy szeg: kattu, grand, dar, piquant, cf. katang) szerint «erős, kemény szeg·, lehet «^όήί-szeg» (kattu-lier). de lehet egyszerűen a k.-tat kadak (man. yadaya, Nagel) jelentésű is, a mennyiben a szeg az ismeretlenné vált katag-ot értel­mezné, cf. karó. katak (ker-ep : katak-ol, katt-og, katt-an: csattog, s így kat-ang-ol = csatangol).

Tam. kattu- (crier, jaser, cf. csattog a csalogány ... fairé du bruit; coasser etc.). katat (ketet) = kutat, katang, katáng (katáng-kóró, kattan: d- chorium ?).

E szó minden valószínűség szerint a tam. kattu (grand, dur, piquant, violent, katt-aügii báton, massue, épi broui, cf. man. kataii^a, trockén, getrocknet) szóval j egyeredetű.

? katona (cf. tam. katt-dnmci, grand cou- '

rage és cf. tam. kattiriyan = ser. ksatriya, homme de la caste militaire).

? katrinka (rég. sudarium, kez-kenő: kát· rincza = szék. karincza = kötény, cf. tam. kattu-, lier, se revétir etc.). katy (katy-karingó = kacs-k., kacz-k.) 1. kacz-or.

katy-f (nőm. v. katyf-ol, katymá-1, koty- f-ol, kotymá-1, kotyv-asz-t pro kotyv-ad-t: kever, habar).

Tam. kad-ci- (baratter, remuer une chose qu’on fait firire = kadei-vu nőm v. tehát olyan, mint a katy-f, koty-f, koty-ma stb.), cf. mong. yut-'/u-, man. kót-уб- (ver- mischen, umrűhren, кШ Gemisch, cf. tam. küttu- méler etc.). E szerint semmi köze a finn. kei-tan (főzök tam. kdssyu- id. \kdy-) igével, katyó (katyós = kotyó) 1. koty-og. kov-acs (kav-ics = kis kő Vkav, köv).

Tam. kai, kallu (pierre, pierre brute, bríque etc., 1. a hangtant, a mely szerint alma — auma stb.)

NB. A tam. kall-erí(jet d'une pierre, köverö — fronde, parittya), de ennek syn. szava: kav-anri, kav-an, kaO-andi, kav-andu (fronde) s ki tudja, ha az első rész nem kai (kav) jelentésű-e ?

kavar- (kever, kavar-od-ik, kever-ed-ik, ka- var-og, kever-eg || hever-, hever-ed-ik, hever-kóz-ik szék. cf. habar, zavar).

Tara. kav-irlu- (se renverser, étre ren- versé sens dessus dessous, cf. kavarog, kevereg a gyomra, étre retourné le dedans dehors, se courber, étre confus, cf. zavaro­dik, mourir cf. fel-fordul etc., kavirl-ndu badu, étre couché la face en bas, cf. he· vered-ik: kavirV- kavirl-ttu p-p6du-t ren­verser, subvertir, retourner etc.). K.-tat. kfvir- (össze-vissza forgat, gyűr), ka villa (kavillá-l szék. = kovály-og 1. ezt).

( kazán t-tat kazan tam. kaddgam (laige chaudiére kaddram, chaudiére de cuivre, bouilloir) kann. kaddyf, kud. kaddya (kettle, pan), mong. yaisan. kaz-üp (kazup-ol = legázol s így a gáz-ol mellékalakjának látszik, 1. ezt).

ká

kába (kábaság: étourdissement, káb-ul, cf. tara. kábard confusion, peiplexité, cf.ragszik), tam. kdru-báru (réprimande sé- vére et bruyante, ménace, rigueur : karú­ié fácher, karti-mur-en-, murmurer, se plaindre).

magy. kápráz-ik a szem, midőn zavarban I van).

? kád (orosz, kiid, cuvette || kád-ár), kádár. Ha e szó csakugyan «biró* jelen­tésű volt, az arab hadi (biró) szónál egyéb nem lehet az ár végzetet a tam. ar megtisztelő ragnak véve. káka, tam. hórukkéi (arundo karka), kák-og- (varjú, holló kákog).

Tam. kágam, kdkkum, kákkdy, kdkk-cl corbeau, comeille), man. γα/α (Rabé), kákom-bákom (= ákom-bákom 1. és az ikeritésre nézve, cf. kdkkan-bőkkan, vaga­bond).

kákó (1. kuka, horog; 2. vizi kígyó), 1. kuka.

kámva (kámvá-s) 1. káva. kán, tam. Ш (roi, maitre, seigneur, dieu, souverain, berger etc.). Tehát nem csak a mongol és t.-tatár népeknél, hanem a főbb turániaknál ez volt a fejedelem czime.

A mong. γαγαη = yaan és /an. kánya. Tam. katigam (aigle, milan). kánny-ad = kany-v-ad = kany-ul = kony-ul 1. ezt, és kanyar-og. kápa (nyereg-kápa, tam. vaitgei, pommeau de selle ; s ez, valamint a mong. büür-ge, gomb, csomó alapértelmü). kápráz-ik (k. a szem, 1. kába). A tam. kúsu- (1. s’agacer; 2. s’éblouir) két jelen­tésű mint a t.-tat kamas-fír- (1. elvásik a fog; 2. káprázik a szem), kár (kár-os, kár-vallott, kár-all, kár-h-oz-ik tkp. hiba, hiány, veszteség, romlás).

Tam. kari-su, kari-sei (diminution, manquement, faute, erreur, écart etc., cf. I karináf mauvais jour tkp. fekete nap). Man. koro (Schaden, Unheil, Strafe, Un- wille, Reue, cf. kárall, schádlich, wehe!) mong. /óra (Gift, Bosheit, Verderben). kár-im-ol (károm-ol, károm-kod-ik).