Erotika és irodalom

 147
gyermekei   és   rokonai   azonban   a   darab   előadását     egy-
szerűen betiltatták. (Megjelent a Hét-ben,  1900.)
Az   epika   körében,   nevezetesen   a   regényköltészet
terén   az   anyagelvű   naturalizmusnak   meghonosítója
szintén   egy   zsidó   vallású   hírlapíró:   Bródy   Sándor,
kinek   Zola   volt   a   mestere.   Az   ő   művészi   programmja:
az   ember   természetrajza.   Az   emberi   természet   nála   is
persze   az   érzékiséget   jelenti,   mint   mesterénél.   Bródy
már   a   nyolcvanas   évek   elején   lépett   tol   a   külüníéle
szépirodalmi   lapokba   írt   novelláival,   melyeket   utóbb
számos   regénye   és   néhány   drámája   követett.   Mind-
ezekben   sehol   és   úgyszólván   soha   nem   lát   túl   az   át-
hevült   testiségen   és   perverz   érzékiségen;   a   lélek   csak
stiláris   sallangként   mint   egy-egy   fölpislákoló   láng
csap   ki   műveiből,   hogy   végül   végsőt   lobbanjon   a   testi-
ség   pernyéjében.   A   Nyomor   (1884)   thémái   és   a   Faust
orvos   (1888)   ezt   a   kirívó   egyoldalúságot   mutatják.
Anyagelvű   világnézletét   leplezetlenül   kifejezi   az   «Em-
berek»   című   novellás   kötetének   (1888)   egy   elbeszélése:
a   ((Mefisztó   barátom».   Durva   erotika   képviselői   főleg
az   «Ezüstkecske»   (1898),   «Egy   férfi   vallomásai»   (1899),
«Apró   regények»   (1903),   «Arvai   Mariska   naplója))
(1911)   és   «Imre   herceg»   (1912)   című   elbeszélő   művei.
Színműveiben   is   túltengő   az   erotikus   elem;   így   neve-
zet   szerint   még   a   történeti   tárgyú   «Királyidillek»-ben
is   (1903),   melyekben   kirívó   az   a   fölfogás,   hogy   a
szerelem   csak   vér   és   ösztön   és   semmi   más.   Egyetlen
tisztességes   alakja   egy   szabólegény.   «A   Medikus»   c.
színművében   (1911)   három   család   ügyeit   bonyolítja
kegyetlen   cinizmussal,   mely   egyáltalán   Bródy   írói   egyéni-
ségének   egyik   fő   jellemvonása.   Visszataszító   e   darab-
jában   különösen       egy       ágyjelenet   s   a   házassági   esketés
 

---

148
kigúnyolása.   «Lyon   Lea»   című   színműve   (1915)   tele
van   förtelmes   jelenetekkel,   úgyhogy   az   osztrák   hely-
tartóság,   mikor   a   darabot   Bécsben   is   elő   akarták   adni,
betiltotta   színrehozatalát.   Viszont   a   magyar   belügy-
miniszter   tiltotta   be   Bródynak   a   «Szerető»   (1917)   című
drámáját.   A   «Tanítónő»   című   darabja   ellenben   több
mint   száz   előadást   ért   meg,   pedig   minden   irodalmi
érték   híján   lévő   fércmű,   mely   erotikus   részletei   mellett
egyszersmind   igaztalan   támadás   a   magyar   falu   ellen.
Erotika   szempontjából   nem   sokkal   különbek   a   «Tímár
Uza»   (ennek   irányzata   a   zsidó   faj   dicsőítése),   a   «Dada»
és   «Hófehérke»   című   drámái,   melyek   költői   tekintetben
fölötte   gyarló   alkotások.   Általában   Bródy   nem   tartozik
a kiválóbb írói tehetségek közé.
Mellesleg   említve,   Bródy   Sándor   a   berlini   Harden
Miksa   és   a   bécsi   Kraus   Károly   példájára   arra   is   vál-
lalkozott,   hogy   több   éven   át   elejétől   végig   egymaga
írt   meg   egy   egész   folyóiratot   (Fehér   könyv),   melyben
komoly   képpel   ítélkezik   nevetséges   semmiségek   fölött
és   fölényesen   akarja   elintézni   a   világproblémákat.   Nem
csekély   mértékben   mozdította   elő   a   destruktív   irány-
zatot   Bródy   Sándornak   1903-ban   megindított   irodalmi
és   politikai   hetilapja,   a   «Jövendő»,   melyhez   sikerült
neki   a   lap   címe   után   jelzett   fömunkatársakul   Ambrus
Zoltánt   és   Gárdonyi   Gézát   megnyerni.   Nem   szólva   a   lap
politikai   irányáról   (Bokányi   Dezső   írt   bele   teljesen   kom-
munista   ízű   cikket,   Csizmadia   Sándor   forradalmi   ver-
seket   stb.),   a   lapnak   csaknem   minden   egyes   száma
tele   van   idegenből   (Verlaine,   Richepin   stb.)   fordított   és
eredeti   erotikus   versekkel   (Ady   Endrének   néhány   verse
is   itt   jelent   meg   először)   és   ugyancsak   erotikus   elbe-
szélésekkel, melyek közül néhány magától Bródytól való.

---

 149
Szinten   még   a   nyolcvanas   években   kezdte   meg
írói   működését   Heltai   Jenő   hírlapíró,   az   ocsmány,
meztelen   képekkel   illusztrált   pornografikus   hetilapban,
a   «Magyar   Figaró»-ban,   melyben   O-Neyros   álnév   alatt
verseket,   Guk-ker   név   alatt   pedig   szinházi   karcolatokat
írt.   «Modern   dalok»   (1892)   és   «Kató»   (1854)   című
versköteteiben   cinikusan   erkölcstelen   fölfogással   és   lep-
lezetlenül,   szinte   dicsekvően   énekli   meg   szerelmeit,
jobban   mondva   szeretkező   élményeit,   nemi   érzéseit.
E   versekkel   ő   honosította   meg   költészetünkben   a   gri-
sette-kultuszt,   melyet   novelláiban   is   folytatott.   Később
regények   és   színművek   írásához   fogott,   melyek   (Jaguár,
Masamód,   Tündérlaki   lányok   stb.)   hasonlóképen   erkölcs-
telen   fölfogáson   épülnek   föl   s   tele   vannak   erotikus
részletekkel.   Így   pl.   —   hogy   csak   egyik   színművének
tartalmát   jelezzük   —   a   «Tündérlaki   lányok»-ban   (1914)
érzékenykedő   módon,   de   lappangó   cinizmnssal,   egy
színésznő   sorsát   akarja   festeni,   aki   eladja   magát   egy
vénhedt   bárónak   s   a   bérdíjból   tartja   el   családját.   E   leány
lelkében   nem   folyik   le   semmiféle   drámai   küzdelem,
semmi   benső   vívódás;   a   tisztesség   érzését   úgy   veti   le
magáról,   mint   a   kendőjét   s   bűnéről   úgy   tárgyal,   mint
ahogy   más   asszony   a   káposzta   árát   kérdi.   S   az   a
család,   melyért   föláldozza   magát,   csak   úgy   bűzlik   a
lelki   rothadástól.   Nőtestvérei   kitűnően   érzik   magukat
a   bűnön   szerzett   jóllétben,   csak   akkor   háborodnak   föl,
mikor   testvérük   tisztességes   életet   akar   kezdeni   azzal
akit   szeret.   S   az   anyja?   Ennek   típusát   az   éjtszakai   le-
bujokban,   a   kéteshírű   kávéházak   zugaiban   láthatni,   ahol,
a   leányok   piaci   vásár   tárgyai.   Egyedül   ártatlan   még   a
családban   a   legkisebb   leány,   aki   úgy   akarja   megszerezni
szegény     szenvedő       színésztestvérének   a   boldogságot     s

---