Erotika és irodalom

 153
apja   törvénytelen   leányával   szeretkezik   nyílt   színen.
Szomory   Dezső   király   drámáiban   a   történelmi   drámával
is   megpróbálkozott,   de   csak   a   történelmi   köztudattal
szembehelyezkedő   elferdített   alakokat   rajzolt   s   dl.   Lajos
király»-ában   erotikus   színezéssel   pathológiai   jellem-
alakot   teremtett.   Teljesen   a   pornográfia   mocsarában
fetreng   a   «Fidibusz»   című   szennylapban   névtelenül
megjelent,   de   mint   kitudódott,   tőle   való   Balog   Tuta
kalandjai   című   elbeszélésével,   amely   egy   rablógyilkos
cigánybanda   (köztük   a   nőket   meggyalázó   Balog   Tuta
cigánylegény)   bűnpörének   tárgyalásából   vette   förtelmes
anyagát.   E   novella   betetőzése   írója   rothadt   erkölcsi
fölfogásának,   akit   Kéri   Pál,   Kosztolányi   Dezső   és
Szilágyi   Géza   a   «Nyugat»   c.   folyóiratban   egekig   magasz-
talnak.   Magában   a   «Nyugat»-ban   is   (1916.   nov.   sz.)
megjelent   «Mándy   Kázmér   öngyilkossága»   címén   egy
novellája,   mely   röviden   szólva   perverz   irodalmi   szörny-
szülött,   szintúgy   az   «Isteni   kert»   (1918)   című   novellás
könyve.   Mellesleg   említve,   Szomorynak   stílusa   is   szo-
morú   példája   annak,   hogy   mennyire   süllyedt   a   magyar
nyelv   ebben   az   erkölcsi   fertőben.   Zűrzavaros,   fellengős,
nagyokat   puffanó   a   költői   dikciója   legújabb   színművé-
ben   is,   a   «Glóriá»-ban   (1923),   melyben   már   szakítani
látszik   korábbi   irányával,   ha   ugyan   bízni   lehet   abban,
hogy   ilyen   durván   erotikus   író   megtagadja   múltját.
Egyelőre reméljük.
Az   eddig   bemutatott   naturalista   regény-   és   dráma-
írók   nemcsak   időrendben   elsők,   hanem   egyúttal   meg-
mételyezői   az   újabb   magyar   szépprózai   irodalomnak   s
példaadói   az   erotikának,   némelyik   a   pornográfiáig   ter-
jedően,   akiket   hamarosan   a   hasonló   szellemű   dráma-
és   regényírók   egész   sorozata   követ.   Nincs   terünk,   sem

---

154 
kedvünk   valamennyivel   bővebben   foglalkozni,   de   hiányos
lenne   a   kép,   ha   újabb   erotikus   íróinkat   teljesen   mel-
lőznó'k   s   azért   röviden   fölsoroljuk,   mégpedig   idő-
rendben   azon   regény-   és   drámaíróinkat,   akikről   tudo-
másunk   van   s   akik   a   szó   szorosabb   értelmében   vett
erotikus   íróknak   nevezhetők.   Dévajság,   pajzánság,   némi
sikamlósság,   egyszóval   pikantéria   bizonyára   fölös   szám-
mal   akad   itt   nem   említett   szépíróink   műveiben   is,   de
mi   csak   azokat   tesszük   szóvá,   akik   határozottan   érzék-
ingerlő   célzatúak   s   csupán   oly   műveket,   melyekben
fajtalan   elemek   és   szemérmetlen   részletek   vannak,   akár
elburkoltan, akár pedig nyílt trágársággal előadva.
Nincsenek   a   sorozatban   azok   az   újabb   nevesebb
regény-   és   drámaírók,   kik   írói   pályájuk   elején   egy
vagy   két   erotikus   színezetű   művet   írtak,   de   hamarosan
és   teljesen   szakítottak   ezen   irányzattal.   Ugyanilyen
okból   mellőzzük   itt   azon   régebbi   verses   beszélyek
szerzőit,   kiket   a   német   Ada   Christen-nel   kapcsolatban
már   említettünk.   Fölemlítjük   a   kevésbbé   neves   írókat
is,   de   csak   azokat,   akik   önállóan   megjelent   művekkel
léptek   föl.   Ellenben   mellőzzük   a   szépirodalmi   folyó-
iratokban   megjelent   kisebb   termékeket   és   szerzőiket.
Színműveknél   az   előadás   évét   jelezzük.   (Rövidség   okáért
a   novellákat  n,  a   regényeket  r  s   a   színműveket  sz_
hetükkel jelöljük meg.)
Békey   Imre:   Az   életviszonyok   hatalma,   1903.   r
(Materialista   fölfogásmóddal   a   prostitúció   van   benne
mentegetve.)   Ifj.   Hegedűs   Sándor:   Az   ősszerelem,   1903.
n.    (Grisette-történetek.)     Hűvös   Kornél:      A   gyermek,
1904. sz.   (Egy   elzüllött   nő   bukását   viszi   színpadra
durva   erotikával.)   Guthi      Soma:      A   szaharai   konzul,
1905. sz.   (Két   fölszarvazott    férj,    nagyon    érzékiesen

---

 155
színezett   cselekvény   keretében.)   Fényes   Samu:   Ártat-
lanok,   1908.   sz.   (Éppen   nem   ártatlan   hatású   színmű.)
Bíró   (Blau)   Lajos:   Férfiak,   1909.   sz.   (Egy   lipótvárosi
gazdag   nő   körül   lejátszódó,   erotikus   keretbe   állított,
perverz   jelenetekkel   bővelkedő   ú.   n.   drámai   játék.)
U.   a.   Családi   tűzhely,   1910.   sz.   (Három   egyfelvonásos
darabban   állítja   pellengérre   a   «polgári»   morált.   Hármas
arculütése   a   házasság   szentségének.)   U.   a.   Marie   és
más   asszonyok,   1910.   n.   (A   nőstények   könyvének
lehetne   nevezni.)   U.   a.   Sárga   liliom,   1910.   sz.   (Erotikus
színezetű,   egy   kávéházi   különösen   trágár   jelenettel.)
U.   a.   Nyári   zivatar,   1911.   r.   (Úgy   mondhatni,   alap-
eszméje   az,   hogy   nem   kell   a   hitvesi   hűséget   merev
dogmának   fölfogni,   mert   a   szenvedély   ellen   úgysem
tehetünk   semmit.)   U.   a.   Tavaszi   ünnep,   1913.   sz.
(Irányzatára   nézve   méltó   párja   az   előbbinek.)   U.   a.
Az   utolsó   csók,   1913.   sz.   (Léha   erkölcsi   fölfogása
egyező   az   előzőkéivel.)   U.   a.   Serpelette,   1914.   r.   (Fő-
alakja   egy   bacchánsnő   módjára   tobzódó   színésznő.)
U.   a.   A   mélység   lakói,   1917.   r,   (Az   erkölcsi   szenny
kiteregetésében   itt   sem   ismer   az   írója   mértéket.)   Don
jüan   három   éjszakája,   1917.   r.   (Azt   hisszük,   eleget
elárul   a   cím   maga   is.)   U.   a.   A   Molitor-ház,   1918.
(Egyik   főalakja   megbecsteleníti   unokahugát   s   utána
egy gyermekleányt akar szeretőjévé tenni.)
Egyike   legdurvább   naturalista   íróinknak:   Móricz
Zsigmond.   Ehelyütt   a   nagyon   termékeny   írónak   egyéb
műveit   (Sári   bíró,   Erdő-mező   virága,   Boldog   világ
stb.)   mellőzve   csupán   erotikus   munkáit   soroljuk   föl,
mégpedig   csak   az   önállóan   megjelent   köteteket:   Hét
krajcár,   1909.   n.   (E   kötet   két   elbeszélése:   Csipkés
Komárominé   és   A   cica   meg   a   macska   —   az   érzékiség

---