Bibircses nyír, közönséges nyír
Betula pendula Roth (B. verrucosa Ehrh.)
a: european birch, n: Sandbirke, Weißbirke
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse sudarlós, kissé hajlott, kérge fehér, gyűrűsen elváló, alul durván repedezett, koronája sudaras, laza, gallyai csüngők
• vesszeje vékony, kopasz, fényes és szürkén foltos, viaszmirigyektől dudoros, rügyei alul zöldesek, felül barnák, ragadósak
• levelei szórt állásúak, háromszög vagy rombusz alakúak, 3–6 cm hosszúak, fényesek, kopaszak
• egylaki, virágai és virágzatai hasonlítanak a szőrös nyíréhez, de murvapikkelyei kopaszak
• makkocska termésének szárnya jóval szélesebb a makkocskánál
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, április elején virágzik
• termése júliusban érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét
• őszi lombszíne sárga
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• Euroszibéria
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• alföldjeinken szórványos vagy helyenként hiányzik, hegy- és dombvidékeinken gyakoribb
Élőhely
• mészkerülő erdők, homoki tölgyesek, erodált termőhelyek
Egyéb
• pionír faj
• fája sárgásfehér, lágy, könnyű, egyenletes szövetű, rugalmas
Bibircses nyír
16. Betulaceae, Betula
Szőrös nyír, molyhos nyír, pelyhes nyír
Betula pubescens Ehrh.
a: pubescent birch, downy birch, n: Moorbirke
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse sudarlós, kérge fehér, koronája kúpos, ágai mereven fölfelé irányulók
• vesszeje vékony, szürkésbarna, gyapjasan szőrös, rügyei barnászöldek vagy barnásvörösek, nem ragadósak
• levelei szórt állásúak, tojásdadok, 3–5 cm hosszúak, fénytelenek, szőrösek, de később kopaszodók
• egylaki, porzós virágzatai már őszre kialakulnak, a hajtások csúcsán 1–3-asával ülnek, porzáskor 4–6 cm hosszúak, a termős virágzatok lombfakadáskor, magánosan jelennek meg, felállók, majd csüngők, 1–2 cm hosszúak, mindkét ivarú virág murvapikkelye szőrös
• makkocska termései 3-asával murvapikkelyek hónaljában ülnek, a szárny kicsi
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét
• őszi lombszíne sárga
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• mezohigrofil – higrofil
• acidofil
Elterjedés
• Euroszibéria
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj
• hazánkban tájegységhez nem köthető szórvány előfordulásai vannak
Élőhely
• fűz- és nyírlápok, mészkerülő erdők, tőzegmohalápok
Egyéb
• ritka, védett faj
• a bibircses nyírrel gyakran hibridizálódik, változatos hibridrajok keletkeznek
Szőrös nyír
17. Ericaceae, Calluna
Csarab, avarhanga
Calluna vulgaris (L.) Hull.
a: heather, sn: Besenheide, Heidekraut
Alaki jellemzők
• örökzöld törpecserje (20–50 cm), törzsecskéjének alsó része földön heverő, ágai fölemelkedők
• levelei keresztben átellenesek, pikkelyszerűek, lándzsás tojásdadok, 1–3 mm hosszúak, sűrűn és fedelékesen állók, sötétzöldek
• virágai a hajtásvégeken zászlós álfüzérekben állnak, harang alakúak, a 4 csésze és 4 szirom lilásrózsaszínű
• termése kicsi, 1,5 mm hosszú tok, a virágtakaró levelek befedik, apró, orsó alakú magjai 0,2–0,3 mm hosszúak
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• augusztus-szeptemberben virágzik
• termése szeptember végén, október elején érik, magja is ekkor hullik
• örökzöld levelei télen megvörösödnek
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• xerofil
• acidofil
Elterjedés
• Európa nyugati és északi része, szórványos Közép-Európában, szubatlanti-szubboreális jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• gyakori a Nyugat-Dunántúlon, szórványos a Bakonyalján, a Balatonfelvidéken, a Mecseken (Jakab-hegy) és az Északi-középhegységben
Élőhely
• mészkerülő erdők szélei, tisztásai, szőrfűgyepek
Egyéb
• gyökerének és törzsének sűrű szövedéke nehezen korhad
• több kultúrváltozatát kertekbe ültetik
• hajtásait a szárazvirág-kötészet felhasználja
• Nyugat-Európában a fenyérek (Heide) jellegzetes alkotóeleme
Csarab
18. Corylaceae, Carpinus
Közönséges gyertyán, fehér gyertyán, gyertyán
Carpinus betulus L.
a: hornbeam, n: Hainbuche
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse ormós, szabálytalan keresztmetszetű, kérge sima, sötétszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé törők
• vesszeje vékony, szürkésbarna, fényes, kopasz, rügyei 8–10 mm hosszúak, szárhoz simulók, világosbarnák
• levelei váltakozó állásúak, megnyúlt elliptikusak, 6–12 cm hosszúak, felül mélyzöldek, fonákuk világosabb, a levélnyél kopasz
• egylaki, porzós virágzatai hengeresek, 4–6 cm hosszúak, lazák, a hajtás középső részén találhatók, termős füzérei felállók vagy bókolók, a hajtások végén találhatók
• makkocska termése bordás felületű, 6–10 mm hosszú, kupacslevele 3–5 cm hosszú, háromkaréjú
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (120 év), mérsékelt növekedésű faj
• közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik
• termése októberben érik, november-januárban hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről nagyon jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• árnytűrő
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat- és Közép-Európa, szórványos Dél-Európában, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, a Kisalföldön és az Alföldön csak a peremi részeken található
Élőhely
• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, törmeléklejtő- és szurdokerdők
Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, igen nehéz, nehezen hasad, kiváló tüzifa
• a nyesést jól tűri, élősövény kialakítására alkalmas
Közönséges gyertyán
19. Corylaceae, Carpinus
Keleti gyertyán, aprólevelű gyertyán, kislevelű gyertyán
Carpinus orientalis Miller (C. duinensis Scop.)
a: oriental hornbeam, n: Orientalische Weißbuche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (10 m)
• törzse ormós, hajlott, gazdagon elágazó, kérge sima, hamvasszürke, koronája sűrű
• vesszeje vékony, barnásszürke, finoman szőrös, rügyei 4–5 mm hosszúak, szárhoz simulók, vörösesbarnák
• levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 2,5–5 cm hosszúak, a levélnyél finoman szőrös
• egylaki, porzós és termős virágzatai hasonlítanak a közönséges gyertyánéhoz, a barkák 2–3 cm hosszúak, a termős füzérek murvapikkelyei szőrösek
• makkocska termése bordás felületű, 3–5 mm hosszú, kupacslevele 2 cm hosszú, lomblevélhez hasonló
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj
• közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik
• termése júliusban érik, az ősz folyamán hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Appenin- és Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• Vértes: csákvári Haraszt-hegy; az alcsútdobozi Csaplár-erdőben telepített állománya él
Élőhely
• bokorerdők
Egyéb
• ritka, védett, jégkorszak előtti maradványfaj (preglaciális reliktum)
• hazai állományára az 50-es évek elején találtak rá
Keleti gyertyán
20. Fagaceae, Castanea
Szelídgesztenye, jóféle gesztenye, gesztenye
Castanea sativa Miller (C. vesca Gaertn., C. vulgaris Lam.)
a: sweet chestnut, n: Edelkastanie
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse egyenes, zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló, kérge sötétbarna, függőlegesen, mélyen futó kéregcserepekkel, koronája sudaras, sátorozó
• vesszeje bordás, sötétbarna, fehér paraszemölcsökkel, rügyei vöröses- vagy szürkésbarnák, fényesek
• levelei szórt állásúak, de a vízszintes oldalhajtásokon váltakozók is lehetnek, lándzsásak, 12–20 cm hosszúak, bőrszerűek
• egylaki, virágai levélhónalji, felálló, összetett füzérekben nyílnak, vannak csak porzós füzérei és vegyes füzérei is, ahol a termős virágok legalul helyezkednek el, a porzós virágok leple halványsárga, kellemetlen szagúak
• termése 20–35 mm hosszú, fényes sötétbarna színű makk, rendszerint 3-asával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (300–400 év), lassan növő faj
• jóval lombfakadás után, június második felében virágzik
• termése októberben érik, s ekkor a kupaccsal együtt hullik
• őszi lombszíne sárgásbarna
• tőről nagyon jól, gyökérről gyengén sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• eredeti hazája valószínűleg Kis-Ázsia, ma az Alpesektől délre a Földközi-tenger mentén általánosan elterjedt, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vasi-, Zalai- és Somogyi-dombvidék, Mecsek, Dunakanyar környéke
Élőhely
• mészkerülő erdők, kultúrgesztenyések
Egyéb
• fája hasonlít a tölgyekéhez, kemény, nehéz, tartós
• hazai őshonossága vitatott, lehet, hogy a rómaiak honosították meg
• gombakárosítói miatt állományai, egyedei hazánkban is látványosan pusztulnak
Szelídgesztenye
21. Rosaceae, Cerasus
Madárcseresznye, erdei cseresznye, vadcseresznye
Cerasus avium (L.) Moench (Prunus avium L.)
a: bird cherry, n: Vogelkirsche
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse hengeres, gyengén hajlott, kérge pirosasbarna, fényes, gyűrűsen felszakadozó, koronája sudaras, laza
• vesszeje vastag, szürkés- vagy vörösesbarna, foltos, fényes, rügyei fénylők, barnák
• levelei szórt állásúak, kissé csüngők, elliptikusak, 6–15 cm hosszúak, világoszöldek, vékonyak, a levélnyélen a levélváll közelében 2 fejlett, vöröslő mirigyszemölcs van
• virágai 2–5 tagú csomókban nyílnak, felállók vagy csüngők, kocsányai hosszúak, szirmai fehérek, a virágzat alapját szétterülő fellevelek veszik körül
• csonthéjas termése gömbölyded, 10–15 mm átmérőjű, piros vagy feketés, édes vagy kesernyés, a csontár 7–10 mm átmérőjű, sárgásszürke
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, április második felében virágzik
• termése júniusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárga, majd piros
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• fényigényes
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat- és Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, az alföldeken inkább csak a peremvidékeken él
Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, ritkábban más üde lomberdők
Egyéb
• fája világos vörösbarna, középkemény, középnehéz, fénylő, egyenletes szövetű
• számos termesztett kultúrváltozata ismert
• termését a madarak kedvelik és terjesztik
Madárcseresznye
22. Rosaceae, Cerasus
Cseplesz meggy
Cerasus fruticosa (Pallas) Woronow (Prunus fruticosa Pallas)
a: ground cherry, n: Zwergkirsche
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), ágai felállók
• vesszeje vékony, vörösesbarna, szürkén foltos, fényes, rügyei aprók, barnák
• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtás levelei visszás tojásdadok, 4–5 cm hosszúak, a rövidhajtás levelei megnyúlt visszás tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, a levél kissé bőrszerű, fényes
• virágai 2–4 tagú csomókban nyílnak, felállók, fehérek
• csonthéjas termése gömbölyded, 6–8 mm átmérőjű, meggypiros majd feketedő, nagyon savanyú, a csontár 4–6 mm hosszú, sárgásszürke
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, április második, május első felében virágzik
• termése június második felében, júliusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárgásvörös vagy aranysárga
• gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket képezhet
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Délkelet- és Kelet-Európa, Nyugat-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• a középhegységeinkben gyakoribb, ritkább Nyugat- és Dél-Dunántúlon, továbbá az alföldeken
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdős-sztyepp erdők szegélyei, mezsgyék
Egyéb
• tipikus erdős-sztyepp faj
• fényes lombozata alapján messziről felismerhető
Cseplesz meggy
23. Rosaceae, Cerasus
Sajmeggy, török meggy
Cerasus mahaleb (L.) Miller (Prunus mahaleb L.)
a: mahaleb cherry, n: Weichselkirsche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (6 m), sokszor cserje marad
• törzse erősen ágas, kérge sötétbarna, alul hosszant repedezett, koronája laza, terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlók
• vesszeje közepesen vastag, világos- vagy zöldesbarna, héjkérge foltosan leváló, fehér paraszemölcsei feltűnőek, rügyei aprók, vörösesbarnák
• levelei szórt állásúak, kerekdedek, 4–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld, a levélnyélen a levélalap közelében 1 vagy 2 mirigyszemölcs fordulhat elő
• virágai 4–12 tagú sátorozó fürtökben nyílnak, felállók, fehérek
• csonthéjas termése elliptikus, 8–10 mm hosszú, piros majd fekete színű, kesernyés, a csontár 6–8 mm hosszú, barnásszürke
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, április végén, május elején virágzik
• termése júliusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa és Nyugat-Ázsia déli fele, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek
Élőhely
• bokorerdők, ritkábban mészkedvelő tölgyesek szélei
Egyéb
• fája világos vörösesbarna, középkemény, középnehéz, finom szövetű
• vesszeje frissen megtörve fanyar, megszáradva kellemes kumarin illatú
• fájából sétapálcákat, pipaszárakat, szipkákat készítettek régebben
• termését a szesz- és likőripar hasznosítja, magoncai alanyul szolgálnak
Sajmeggy
24. Ranunculaceae, Clematis
Havasi iszalag, havasi bércse
Clematis alpina (L.) Miller (Atragene alpina L.)
a: alpine clematis, n: Alpenrebe
Alaki jellemzők
• 1–2 m magasra felkapaszkodó lián
• vesszeje bordázott, fénylő, vöröses- vagy sárgásbarna, rügyei mélyvörösek, ezüstösen szőrözöttek
• levelei keresztben átellenesek, kétszeresen hármasan összetettek, levélgerincükkel és levélkenyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék 2–5 cm hosszúak
• virágai magánosak, hosszú kocsányúak, bókolók, 3–4 cm átmérőjűek, liláskékek
• termése aszmag, a termések magános terméscsoportot alkotnak, melyeken hosszú, farkszerű, tollas bibemaradványok szolgálnak repítőkészülékül, az aszmag 3,5–4 mm hosszú, sötétbarna
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, április-májusban virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne barnászöld
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Közép-Európa magashegységei (Alpok, Kárpátok)
Előfordulás
• magashegységi, nálunk dekárpáti faj
• Zempléni-hegység (Hollóháza), Bükk, Mátra magasabb régiói
Élőhely
• magashegységi bükkösök, szikla- és szurdokerdők
Egyéb
• ritka, védett, feltehetően jégkorszaki maradványfaj (glaciális reliktum)
• feltűnő virágai miatt dísznövényként is alkalmazzák
Havasi iszalag
25. Ranunculaceae, Clematis
Erdei iszalag, erdei bércse, vénic
Clematis vitalba L.
a: traveler’s joy, n: Gemeine Waldrebe
Alaki jellemzők
• 10–15 m magasra felkapaszkodó lián
• vesszeje bordázott, sárgás- vagy szürkésbarna, rügyei szürkésbarnák, a szétálló pikkelyek között ezüstös, molyhos szőrzet látható
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5, ritkábban 3 levélkéből összetettek, levélgerincükkel és levélnyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék 3–10 cm hosszúak
• virágai bogernyőkben nyílnak, 2 cm átmérőjűek, fehérek
• termése aszmag, a termések bogernyőben alkotnak terméscsoportot, egyébként hasonlítanak a havasi iszalagéhoz
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (30 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június-júliusban virágzik
• termése szeptember-októberben érik, a tél folyamán hullik
• őszi lombszíne barnászöld
• a gyökfő közelében fölverődhetnek sarjai
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• fényigényes
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat-, Közép és Dél-Európa, Kaukázus
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• az alföldeken inkább a folyók mentén található szórványosabban, hegy- és dombvidékeinken mindenütt gyakori
Élőhely
• üde lomberdők és száraz tölgyesek, vágások, rontott és kultúrerdők
Egyéb
• árnyas erdőkben a gyepszintben kúszik
• elszaporodása, tömeges fellépése helytelen erdőművelésre vall
• szívós hajtásait kötözésre használták
Erdei iszalag
26. Fabaceae, Colutea
Pukkanó dudafürt
Colutea arborescens L.
a: common bladder senna, n: Gemeiner Blasenstrauch
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2–3 m), ágai felállók, kérge zöldesszürke, feltűnően paraszemölcsös
• vesszeje piszkosszürke, finoman barázdált, parakérge foszlósan leváló, rügyei aprók, piszkosszürkék
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–13 levélkéből összetettek, melyek 1,5–3 cm hosszúak
• pillangós virágai 3–8 tagú levélhónalji fürtökben nyílnak, sárgák, a vitorla közepén barna rajzolat van
• termése felfújt, hártyás falú, 6–8 cm hosszú hüvely, csak a csúcsán nyílik fel, világosbarna, magjai elliptikusak, lapítottak, 3,5–4,5 mm hosszúak, sötétbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, július-augusztusban virágzik
• termése szeptemberben érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép-Európa déli fele és Dél- Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Külső-Somogy, Tolnai-dombvidék, Mecsek, Villányi-hegység, Soproni-dombvidék, az alföldeken egy-két szórvány előfordulás
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdőszélek, felhagyott szőlők
Egyéb
• díszcserjeként is ültetik, könnyen kivadul
Pukkanó dudafürt
27. Cornaceae, Cornus
Húsos som
Cornus mas L.
a: cornelian cherry, n: Kornelkirsche
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (6 m)
• törzse rövid, görbe, kérge szürkésbarna, pikkelyesen leváló, koronája szabálytalan, ágai berzedten állnak
• vesszeje vékony, nyúlánk, zöld, lombrügyei barnák, szőrösek, szártól elállók, virágrügyei gömbölydedek, vörhenyesek, sárgászöldek
• levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, 4–10 cm hosszúak, élénkzöldek, fényesek, a levélfonák érzugaiban fehéren szakállasak
• virágai fejecskeszerű ernyőkben nyílnak, sárgák, a szirmok kissé hátratörtek
• csonthéjas termése elliptikus, 15–20 mm hosszú, skarlátpiros, a csontár orsó alakú, 11–16 mm hosszú, alapjától kezdve 4 élű, vörösesszürke
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (100 év), lassan növő faj
• lombfakadás előtt, február végén, márciusban virágzik
• termése augusztus második felében, szeptemberben érik, érés után hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil (– xeromezofil)
• bazifil
Elterjedés
• Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• középhegységeinkben gyakori, dombvidékeinken ritkább, alföldeinken (pl. Szigetköz, Szatmár-Beregi-sík, Kőrös-vidék) nagyon szórványos
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikla- és törmeléklejtő-erdők, szegélycserjések
Egyéb
• fája vörösesfehér, rendkívül kemény, nehéz
• jó mézelő, termése ehető, sok C-vitamint tartalmaz
Húsos som
28. Cornaceae, Cornus
Dostları ilə paylaş: |