Mezei juhar, fodor juhar
Acer campestre L.
a: field maple, n: Feldahorn
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas, kérge ± téglalapokra tagolt, parás, szürkésbarna, koronája sűrű
• vesszeje rozsdabarna, parás, gyakran paraléces, rügyei barnák, csúcsukon szürkén molyhosak
• levelei keresztben átellenesek, 4–7 cm hosszúak, 5 ritkábban 3 karéjúak, mellékkaréjosak
• poligám virágai laza sátorozó bugákban nyílnak, keskeny szirmai sárgászöldek
• termése 2–4 cm hosszú ikerlependék, a szárnyak egyenes szöget alkotnak
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–300 év), lassan növő faj
• lombfakadással egy időben vagy kissé utána, április végén, május első felében virágzik
• termése szeptember végén érik, október-novemberben hullik
• őszi lombszíne világossárga
• tőről nagyon jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• árnytűrő
• xeromezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Európa (hiányzik Észak-Európából), Kaukázus, Kis-Ázsia
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki faj
• a Nagyalföldön ritkább, főleg a peremvidéken található, egyébként gyakori
Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdős-sztyepp erdők
Egyéb
• fája vöröses, kemény, nehéz
• virága jól mézel, jó visszaszerző képessége miatt élősövénynek alkalmas
Mezei juhar
3. Aceraceae, Acer
Zöld juhar, kőrislevelű juhar
Acer negundo L.
a: boxelder, n: Eschenblättriger Ahorn
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse szabálytalan, hajlott, erősen ágas, kérge szürke, hálósan repedezett, koronája szabálytalan, laza, alsó ágai ívesen lehajlók
• vesszeje fényes, zöld vagy ibolyászöld, gyakran hamvas, rügyei zöldesbarnák, ezüstösen szőrösek
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 3–5, ritkán 7 levélkéből állnak, gyakran karéjosodnak
• kétlaki, porzós virágai hosszú kocsányú csomókban nyílnak, lilásak, termős virágai csüngő fürtökben állnak, fejletlen virágtakarójúak
• termése 3–4,5 cm hosszú, okkersárga ikerlependék, a szárnyak hegyesszöget alkotnak, a magház megnyúlt
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj
• közvetlenül lombfakadás előtt, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik, a tél folyamán hullik
• őszi lombszíne sárga, levele már szeptemberben hullik
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• mezohigrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Észak-Amerika mérsékelt kontinentális övezete
Előfordulás
• sík vidéki faj, hazánkban nem őshonos
• telepítve és elvadulva főleg az alföldeken található
Élőhely
• folyó menti ligeterdők, alföldi kultúrerdők, fasorok
Egyéb
• fája sárgás színű, a többi juharénál puhább és könnyebb
• az amerikai szövőlepke legkedveltebb gazdanövénye
• nálunk agresszív módon terjed
Zöld juhar
4. Aceraceae, Acer
Korai juhar, jókori juhar, hegyeslevelű juhar
Acer platanoides L.
a: norway maple , n: Spitzahorn
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos, kérge sokáig sima, majd sűrűn, hoszszanti irányban repedezett, feketésszürke, koronája magasra tolódó, sudaras
• vesszeje vörösesbarna, fényes, rügyei pirosasbarnák, fénylők, kopaszok, a hónaljrügyek szárhoz simulók
• levelei keresztben átellenesek, 8–22 cm hosszúak, 5 karéjúak, papírszerűek, élénkzöldek
• poligám virágai végálló, sátorozó bugákban nyílnak, sárgászöldek, a virágzat alapjánál világossárga fellevelek vannak
• termése 4–5 cm hosszú, sárgásbarna ikerlependék, a szárnyak tompaszöget zárnak be
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj
• röviddel lombfakadás előtt, április közepén virágzik
• termése szeptember végén, október elején érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne aranysárga
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Európa, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• középhegységeinkben, dombvidékeinken gyakoribb, alföldperemi részeken ritkább
Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők
Egyéb
• fája rózsaszín árnyalatú, kemény, nehéz
• korai, jó mézelő, több kultúrváltozatát utca- és parkfásításra használják
Korai juhar
5. Aceraceae, Acer
Hegyi juhar, fürtös juhar, jávorfa
Acer pseudoplatanus L.
a: sycamore, n: Bergahorn
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos, kérge sokáig sima, majd a szabálytalan alakú, lapos, leváló kéregcserepek miatt foltosan tarka, koronája sudaras, sátorozó, sűrű
• vesszeje szürkésbarna, kopasz, rügyei sárgászöldek, a hónaljrügyek szártól elállók
• levelei keresztben átellenesek, 8–16 cm hosszúak, 5 karéjúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld
• poligám virágai megnyúlt, csüngő bugákban nyílnak, sárgászöldek
• termése 3–5 cm hosszú ikerlependék, a szárnyak hegyesszöget zárnak be, a magház gömbölyded
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–300 év), mérsékelt növekedésű faj
• virágai lombfakadással egy időben jelennek meg, de a levelek kifejlődése után, májusban nyílnak
• termése október elején érik, ősszel és tél elején hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa
Előfordulás
• középhegységi – magashegységi faj
• főleg középhegységeinkben található, de előfordul a nyugat- és dél-dunántúli dombvidékeken is
Élőhely
• bükkösök, szikladomborzatú erdők
Egyéb
• fája sárgásfehér, damasztfényű, középkemény, nehéz
• jó mézelő, több kultúrváltozatát utca- és parkfásításra használják
Hegyi juhar
6. Aceraceae, Acer
Tatár juhar, feketegyűrű-juhar, feketegyűrű
Acer tataricum L.
a: tatarian maple, n: Tatarischer Ahorn
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (8 m)
• törzse szabálytalan, gyakran villásodik, kérge sima, sötétszürke, koronája terpeszkedő
• vesszeje élénk vörösesbarna, gyakran szögletes, rügyei vörösesbarnák
• levelei keresztben átellenesek, 6–10 cm hosszúak, tojásdadok, alsó harmadukban karéjosodhatnak
• poligám virágai megnyúlt bugákban nyílnak, fehérek, illatosak
• termése 2–3 cm hosszú ikerlependék, szárnyai párhuzamosak, pirosak
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (80 év), lassan növő faj
• lombfakadás után, május közepén virágzik
• termése augusztus végén, szeptember elején érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne sárga vagy narancssárgás piros
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes • mérsékelten árnytűrő
• xeromezofil – mezohigrofil
• baziklin, enyhén sótűrő
Elterjedés
• Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
• az Északi-középhegységben és az Alföldön gyakoribb, Dél-Dunántúlon ritkább
Élőhely
• erdős-sztyepp erdők, keményfás ligeterdők, ritkábban cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
• kedvelt díszcserje is
• a légszennyezést, a városi klímát jól tűri
• közepes mézelő
Tatár juhar
7. Simaroubaceae, Ailanthus
Bálványfa
Ailanthus altissima (P. Mill.) Swingle (A. glandulosa Desf.)
a: tree-of-heaven, n: Götterbaum
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse egyenes, hengeres, kérge sima, szürke, idősebb korban sekélyen repedezett, sárgásfehér repedésekkel, koronája széles, ellaposodó, ágai fölfelé törők, gyéren elágazók
• vesszeje feltűnően vastag, sárgás- vagy vörösesbarna, fénylő, rügyei kicsik, félgömb alakúak, vörösesbarnák, finoman szőrösek
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 13–25 levélkéből összetettek, a levélkék tojásdad lándzsásak, 7–12 cm hosszúak, kellemetlen szagúak
• elsősorban kétlaki, virágai nagy, laza, végálló bugákban nyílnak, zöldessárgák, belül gyapjasak, a porzós virágok kellemetlen szagúak
• termése 3–4 cm hosszú, felső felében csavarodott, sárgásbarna színű lependék
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június második, július első felében virágzik
• termése szeptemberben érik, télen hullik
• őszi lombszíne sárgás- vagy barnászöld
• gyökérről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes • fényigényes
• xerofil • baziklin, enyhén sótűrő
Elterjedés
• Északkelet- és Közép-Kína, Korea
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj, nálunk behurcolt (adventív) elem
• az ország melegebb termőhelyein mindenütt megtalálható
Élőhely
• kultúrerdők, gyomtársulások, felhagyott területek, települések és környékük
Egyéb
• fája hasonlít a kőrisekéhez, de rosszabb minőségű
• agresszív módon terjed
• a légszennyezést, városi klímát jól tűri
• jó mézelő
Bálványfa
8. Betulaceae, Alnus
Mézgás éger, enyves éger, berekfa
Alnus glutinosa (L.) Gaertner
a: common alder, n: Schwarzerle
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse egyenes, a fa csúcsáig követhető, kérge hossz- és kereszt-repedésekkel tagolt, szürkésbarna, koronája laza, sudaras, ágai zömmel vízszintesen állnak
• vesszeje szögletes, barna, fehér paraszemölcsökkel, rügyei nyelesek, ragadósak, ibolyásbarnák
• levelei szórt állásúak, kerekdedek, 4–9 cm hosszúak
• egylaki, porzós és termős virágzatai már ősszel megjelennek, barkái 2–2,5 cm hosszúak, virágzáskor jelentősen megnyúlnak, termős füzérei 5 mm hosszúak
• terméságazata 1,5–2 cm hosszú, fásodott, sötétbarna, majd fekete áltoboz, a benne lévő makkocskák kicsik, vörösesbarnák
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80–100 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március első felében virágzik
• termése októberben érik, február-márciusban a hóra hullik
• őszi lombszíneződése nincs, levelei zölden, barnászölden hullanak
• tőről jól sarjad, gyökérsarjakat csak elvétve hoz
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• fényigényes
• higrofil, oxigénigényes
• neutrofil
Elterjedés
• Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az Alföldön szórványos, egyéb területen gyakoribb
Élőhely
• patak menti ligeterdők, égerlápok
Egyéb
• fája frissen húsvörös, később világosabb sárgásvörös, puha, könnyű, egyenletes szövetű, kiváló ceruzafa
• gyökéren nitrogéngyűjtő sugárgomba faj (Frankia alni) él
Mézgás éger
9. Betulaceae, Alnus
Hamvas éger, fehér éger
Alnus incana (L.) Moench (A. kolaënsis Orlova)
a: grey alder, n: Weißerle
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15 m)
• törzse többnyire hajlott, szabálytalan keresztmetszetű, kérge sima, világosszürke, koronája tojásdad alakú, ágai fölfelé törők
• vesszeje szögletes, sötétszürke, molyhos, rügyei alig nyelesek, nem ragadósak, gyengén szőrösek, ibolyásbarnák
• levelei szórt állásúak, tojásdadok, 5–10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékesszürke, maradandóan molyhos
• egylaki, virágzatai hasonlítanak a mézgás égeréhez, de tengelyük szőrös
• terméságazata ± ülő, szőrös nyelű, 1–1,5 cm hosszú, szürkésfekete áltoboz, makkocskái vörösesbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű (20–40 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, február második felében virágzik
• termése szeptember-októberben érik, november-decemberben hullik
• őszi lombszíneződés nincs, levelei zölden hullanak
• tőről és gyökérről is sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten fényigényes
• mezohigrofil – higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Észak- és Északkelet- Európa, valamint Közép- és Délkelet-Európa magashegységei
Előfordulás
• magashegységi, nálunk dealpin faj
• Felső-Duna (Szigetköz), Rába, Dráva, Mura mente, Kőszegi-hegység
Élőhely
• puhafás ligeterdők, ritkábban patak menti ligeterdők (Kőszegi-hegység)
Egyéb
• gyökéren nitrogéngyűjtő sugárgomba faj (Frankia alni) él
• pionír jellegű
• nálunk ritka faj, ezért kíméletet érdemel
Hamvas éger
10. Betulaceae, Alnus
Havasi éger, zöld éger
Alnus viridis (Chaix) DC. (A. alnobetula /Ehrh./ Hartig)
a: green alder, n: Grünerle
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1–3 m), rendszerint többtörzsű
• vesszeje kétoldalról összenyomott, zöldesbarna, bordás, rügyei ülők, zöldesek, barnán foltosak
• levelei szórt állásúak, széles tojásdadok, 3–6 cm hosszúak, élénkzöldek
• egylaki, porzós virágzatai már ősszel megjelennek, felállók, porzáskor csüngők, termős füzérei lombfakadáskor jelennek meg, felállók, ragadósak
• terméságazata ülő, sárgásbarna, 0,8–1,3 cm hosszú, kevésbé elfásodott áltoboz, makkocskái sárgásbarnák, szegélyük széles és hártyás
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése októberben érik, télen hullik
• őszi lombszíneződés nincs, levelei zölden hullanak
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Alpok, Keleti- és Déli-Kárpátok, Balkán-félsziget
Előfordulás
• alhavasi, nálunk dealpin faj
• Vend-vidék és Nyugat-Őrség, a Soproni-hegységből kipusztult
Élőhely
• fenyőelegyes-tölgyesek szélei, erodált területek (pl. határsáv)
Egyéb
• védett faj
Havasi éger
11. Rosaceae, Amelanchier
Fanyarka, kövikörte, szirti fanyarka
Amelanchier ovalis Medicus
a: snowy mespilus, n: Felsenbirne
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), ágai fölfelé törnek
• vesszeje vörösesbarna, kopaszodó, rügyei feketésbarnák, ibolyás árnyalatúak, sűrűn pillásak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak, 2,5–5 cm hosszúak, fonákuk eleinte fehéren gyapjas, később kopaszodó
• virágai kevés virágú fürtökben nyílnak, a szirmok lándzsásak, fehérek
• termése borsó nagyságú, eleinte pirosló, majd hamvasfekete almácska, magja feketésbarna, gyengén ráncos felületű, fénylő
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, lassan növő faj
• lombfakadás után, április végén virágzik
• termése júliusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
• őszi lombszíne narancssárga
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• Gerecse (Zuppa-hegy), Vértes, Keleti-Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység
Élőhely
• sziklai cserjések, bokorerdők
Egyéb
• védett faj
Fanyarka
12. Fabaceae, Amorpha
Gyalogakác, kinincs, ámorfa
Amorpha fruticosa L.
a: bastard indigo, n: Gemeiner Bleibusch
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (3–4 m), ágai hosszúak, fölfelé törők, majd kihajlók
• vesszeje vékony, bordás, sárgás- vagy szürkésbarna, rügyei aprók, barnák, szárhoz simulók, gyakran kettő áll egymás felett
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 11–25 levélkéből összetettek, melyek áttetszően pontozottak
• virágai végálló, tömött, sokvirágú fürtökben nyílnak, kicsinyek, ibolyáskékek, porzói hosszan kilógnak
• termése 6–9 mm hosszú, sárgás- vagy szürkésbarna hüvely, nem nyílik fel, benne egy sárgásbarna, fényes mag található
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június-júliusban virágzik
• termése októberben érik, a tél folyamán hullik
• őszi lombszíne halvány zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes, fagyérzékeny
• fényigényes
• xerofil – mezohigrofil
• baziklin, sótűrő
Elterjedés
• Észak-Amerika délkeleti része
Előfordulás
• sík vidéki faj, nálunk behurcolt (adventív) elem
• főként az alföldeken gyakori, a hegy- és dombvidéken szórványos
Élőhely
• folyó menti ligeterdők, bolygatott termőhelyek gyomtársulásai
Egyéb
• terjedőben lévő, agresszív fellépésű faj
• pionír jellegű
• korábban vasúti töltésekre ültették
• jó mézelő
Gyalogakác
13. Rosaceae, Amygdalus
Törpe mandula, hangabarack
Amygdalus nana L. (Prunus tenella Batsch)
a: russian almond, n: Zwergmandel
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1 m), ágai vékonyak, egyenesen fölfelé irányulnak
• vesszeje vékony, barnásszürke, kopasz, rügyei aprók, barnák, gyakran hármasával állnak
• levelei szórt állásúak, visszás lándzsásak, 2,5–6 cm hosszúak, felül fénylők, fonákuk világoszöld
• virágai magánosak, ülők, nagyok, a szirmok élénk rózsaszínűek
• csonthéjas termése gömbölyded, sárgásszürkén szőrös, a kerekded csontár oldalról lapított, barázdált felületű
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése augusztusban érik, szeptemberben hullik
• őszi lombszíne pirosaszöld
• gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Eurázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
• főleg a Nagyalföldön, valamint a középhegységek peremvidékein található
Élőhely
• pusztai cserjések, erdős-sztyepp erdők szegélyei, tisztásai, bokorerdők, felhagyott szőlők, mezsgyék
Egyéb
• védett, visszaszorulóban lévő faj
• elsősorban a lösz alapkőzethez kötődik
• tipikus erdős-sztyepp faj
• díszcserjeként is ültetik
Törpe mandula
14. Berberidaceae, Berberis
Sóskaborbolya, közönséges borbolya, sóskafa
Berberis vulgaris L.
a: common barberry, n: Gemeiner Sauerdorn
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), ágai vesszősen kihajlanak, a kérget lefejtve a háncs feltűnő sárga színű
• vesszeje sárgásszürke, bordás, csúcsi részén egyszerű, lejjebb háromágú, tövénél ötös vagy hetes levéltövisekkel, rügyei barnák, borzasak
• levelei a tövisek hónaljában csomókban ülnek, visszás tojásdadok, 2–7 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, savanyú ízűek
• virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, harang alakúak, sárgák, átható szagúak
• termése 10–12 mm hosszú, bíborpiros, savanyú ízű bogyó, benne rendszerint 2 vörösesbarna mag van
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése szeptemberben érik, tél végén hullik
• őszi lombszíne barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa, Kaukázus, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Kisalföld, Duna-Tisza köze, máshol szórványos vagy hiányzik
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, homoki tölgyesek, borókás-nyárasok
Egyéb
• termése alma- és citromsavat tartalmaz
• kultúrváltozata a sötétvörös levelű vérborbolya (cv. Atropurpurea)
• a búza feketerozsdájának (Puccinia graminis) egyik gazdanövénye
• termését a madarak szívesen fogyasztják
Sóskaborbolya
15. Betulaceae, Betula
Dostları ilə paylaş: |