Fehér nyár, ezüst nyár
Populus alba L.
a: white poplar, n: Silberpappel
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse többnyire görbe, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett, egyébként sima, fehéres– vagy zöldesszürke, koronája széles, vastag ágakra bomló
• vesszeje hengeres, zöldesbarna, fehéren nemezes, de kopaszodó, rügyei a szártól kissé elállók, fehéren molyhosak
• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon karéjosak, 6–12 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes, a rövidhajtásokon kerekdedek, 4–7 cm hosszúak, fonákuk őszre fehéren és zsírosan fénylik
• kétlaki, porzós virágzata 5–6 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata csüngő, bozontos
• termése megnyúlt tojásdad tok, a magok tojásdad alakúak, 1,5–2 mm hosszúak, sárgásfehérek, szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150–200 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március második felében virágzik
• termése és magja április végén, május elején érik és hullik
• őszi lombszíne arany- vagy zöldessárga
• tőről mérsékelten, gyökérről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil – mezohigrofil
• baziklin
Elterjedés
• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken gyakori, dombvidékeinken főleg meszes alapkőzeten szórvány előfordulásai vannak
Élőhely
• keményfás ligeterdők, erdős-sztyepp erdők, ritkán puhafás ligeterdők
Egyéb
• fája sárgásbarna, puha, könnyű, szurkos
• pionír jellegű faj
Fehér nyár
70. Salicaceae, Populus
Fekete nyár, topolyafa, csomoros nyár
Populus nigra L.
a: black poplar, n: Schwarzpappel
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse vastag, egyenes, gyakran dudoros, kérge sötétszürke, hálózatosan és mélyen repedezett, koronája széles, seprőszerű, ágai vastagok, szétterülők
• vesszeje hengeres, barnássárga vagy sárgásszürke, fénylő, rügyei szárhoz simulók, nagyok, barnássárgák, balzsamosak
• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon háromszögűek, 6–12 cm hosszúak, rövid nyelűek, a rövidhajtásokon deltoid alakúak, 5–8 cm hosszúak, hosszú nyelűek, a levélszegély porcos
• kétlaki, porzós virágzata 4–6 cm hosszú, csüngő, kopasz, termős virágzata csüngő, kopasz
• termése zömök tojásdad tok, a magok tojásdad alakúak, 2–2,5 mm hosszúak, világosszürkék, szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (250 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, április első felében virágzik
• termése és magja június második felében érik és hullik
• őszi lombszíne sárgás- vagy zöldesbarna
• tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken fordul elő
Élőhely
• puhafás ligeterdők, ritkábban bokorfüzesek, keményfás ligeterdők
Egyéb
• fája sárgásszürke, puha, nagyon könnyű, egyenletes szövetű
• a csomoros törzsű egyedek fája (topolya) szép rajzolatú, keresett cikk
• pionír jellegű faj
• erősen visszahúzódó faj, a nemes nyárakkal történő hibridizálódás miatt kipusztulás fenyegeti
• oszlopos koronájú, hímivarú kultúrváltozata a jegenyenyár (cv. Italica)
Fekete nyár
71. Salicaceae, Populus
Rezgő nyár
Populus tremula L.
a: aspen, n: Zitterpappel
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse többnyire egyenes, hengeres, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett, egyébként sima, zöldeszürke, koronája laza
• vesszeje hengeres vagy gyengén bordás, barna vagy vörösesbarna, fényes, rügyei szárhoz simulók, barnák, fényesek, kissé ragadósak
• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson tojásdadok, 8–12 cm hosszúak, a rövidhajtáson kerekdedek, 3–8 cm hosszúak, nagyon hosszú levélnyelűek, kopaszak vagy kopaszodók
• kétlaki, porzós virágzata 8–10 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata csüngő, bozontos
• termése orsó alakú tok, a magok 0,8–1,2 mm hosszúak, lándzsásak, szürkés- vagy feketésbarna színűek, szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március első felében virágzik
• termése és magja április második felében érik és hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről nem, gyökérről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• hazánkban főleg a középhegységekben és a dombvidékeken él, de szórvány előfordulásai az alföldeken is vannak
Élőhely
• mészkerülő erdők, vágások, erodált területek, valamint ritkábban keményfás ligeterdők, láperdők
Egyéb
• fája sárgásfehér, puha, könnyű, egyenletes szövetű
• pionír faj
Rezgő nyár
72. Rosaceae, Prunus
Kökény, tövisfa
Prunus spinosa L.
a: blackthorn, n: Schwarzdorn
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (3 m), szabálytalan növekedésű, törzsecskéje függőleges, oldalágai berzedtek, kérge feketésszürke
• vesszeje kissé szögletes, vékony, zöldesbarna vagy szürke, csúcsa felé bársonyosan szőrös, rövidhajtásai tövisben végződnek, rügyei aprók, sötétszürkék, a hosszúhajtásokon rendszerint hármasával állnak
• levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson visszás tojásdadok vagy tojásdadok, 2,5–3,5 cm hosszúak, a rövidhajtáson megnyúlt visszás tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, gyengén molyhosak, később kopaszodók
• virágai magánosan, ritkábban 2–3-asával nyílnak, fehérek
• csonthéjas termése gömbölyded, 10–11 mm átmérőjű, kékesfekete színű, hamvas felületű, a csontár széles ovális alakú, 7–9 mm hosszú, sárgásbarna, hálózatos felületű
Biológiai jellemzők
• rövid életű, lassan növő faj
• lombfakadás előtt vagy lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik és a tél folyamán hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• neutrofil
Elterjedés
• Európa (Észak-Európából hiányzik), Kis-Ázsia, Észak-Afrika
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az egész országban elterjedt, gyakori
Élőhely
• cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, legelők, szőlők, utak mente
Egyéb
• termése sok C-vitamint tartalmaz
• erodált termőhelyek megkötésére alkalmas
• idősebb egyedei hamar felkopaszodnak
Kökény
73. Rosaceae, Pyrus
Magyar vadkörte, magyar körte
Pyrus magyarica Terpó
a: hungarian pear, n: Ungarischer Birnbaum
Alaki jellemzők
• kisebb termetű fa, a vadkörtéhez hasonló felépítéssel
• vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötétbarnák
• levelei szórt állásúak, szív alakúak vagy széles tojásdadok, 2,5–4,5 cm hosszúak, a levélszél szálkásan fűrészes
• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek
• termése gömbölyded alakú, 15–22 mm átmérőjű alma, melyről a csésze lehull, és csak egy világos színű gyűrű marad vissza, a mag 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű, lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése szeptember-októberben érik és hullik
• őszi lombszíne vérvörös
• tőről mérsékelten sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil
• neutrofil
Elterjedés
• a Pannon-medence bennszülött (endemikus) faja
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• termőkorú példányai ma már csak Pomáz és Pilisszentkereszt határában ismertek, a Visegrádi-hegység és a Pilis több pontjáról, valamint a bakonyi Burok-völgyből eltűnt
Élőhely
• félkultúr területek, szegélycserjések, egykor cseres-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
• kipusztulással veszélyeztetett, fokozottan védett
• beazonosítása csak idősebb korban, terméses állapotban biztos
• csak a mai Magyarország területéről ismert
Magyar vadkörte
74. Rosaceae, Pyrus
Gyapjas körte, hókörte, vastaggallyú körte, molyhos körte
Pyrus nivalis Jacq.
a: snow pear, n: Schneebirne
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15 m)
• törzse ± egyenes, hamar elágazó, kérge hosszan repedezett, világos szürkésbarna, koronája gömbölyded, ágai erősek, fölfelé törők
• vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, fehéren molyhos, majd kopaszodó, tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, nagyok, sötétbarnák, molyhosak
• levelei szórt állásúak, lándzsás visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 4–9 cm hosszúak, fiatalon mindkét oldalon szürkésfehéren molyhosak, felül később kopaszodók
• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek, sűrűn gyapjasak
• termése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, 25–40 mm hosszú alma, magja 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű, lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik és hullik
• őszi lombszíne vérvörös
• tőről és különösen gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil – xeromezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Közép- és Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• szórványosan a Zempléni-hegységben, Csereháton, a gyöngyösi Sárhegyen, Dunazug-hegységben, Balaton-felvidéken és Nyugat-Dunántúlon
Élőhely
• félkultúr élőhelyek: száraz tölgyesek szélei, mezsgyék, felhagyott szőlők
Egyéb
• kipusztulással veszélyeztetett, védett faj
• hibridizálódik a vadkörtével, az állandósult hibrid az osztrák (fekete, sózó) körte (P. × austriaca Kern.) főleg Nyugat-Dunántúlon található
Gyapjas körte
75. Rosaceae, Pyrus
Vadkörte, vackor
Pyrus pyraster Burgsd.
a: wild pear, n: Holzbirne
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15 m)
• törzse nyúlánk, kérge szürke, vastag, négyzetes cserepekben repedező, koronája laza, gömbölyded, oldalágai erősek, az alsók el- vagy lehajlók
• vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötétbarnák
• levelei szórt állásúak, kerekdedek vagy széles tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákukon világoszöldek, levélnyelük hosszú
• virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek
• termése gömbölyded alakú, 20–30 mm átmérőjű alma, a mag 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik és hullik
• őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld
• tőről mérsékelten, gyökérről csak nagyon ritkán sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil – xeromezofil
• baziklin, sótűrő
Elterjedés
• Európa (de Észak-Európából hiányzik), szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• alföldjeinken helyenként hiányzik, az ország többi részén gyakori
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők; vágásterületek, legelők, felhagyott szőlők
Egyéb
• fája barnásvörös, kemény, nehéz, tompa fényű, egyenletes és finom szövetű, kevésbé vetemedik
• termését a nagyvad kedveli, pálinkafőzésre is alkalmas
• nemes körte (Pyrus communis L.) egyik szülőfaja
Vadkörte
76. Fagaceae, Quercus
Csertölgy, cser, cserfa
Quercus cerris L.
a: turkey oak, n: Zerreiche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse egyenes, hengeres, kérge nagyon durva, mélyen és hosszant repedezett, szürke, a barázdákban vöröses, koronája boltozatos, laza
• vesszeje kissé bordás, szürkésbarna, molyhos, rügyei kicsik, fahéjbarnák, ár alakú, összesodrott pálhaképletek borítják
• levelei szórt állásúak, lándzsás elliptikusak, 8–18 cm hosszúak, vastagok, felül érdesek, fénylők, sötétzöldek, fonákuk szürkészöld, ± maradandóan pelyhes
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, 4 tagú lepellel, termős virágai 1–4-esével rövid füzérekben ülnek
• termése 2 év alatt érik, 20–40 mm hosszú, erősen kiemelkedő köldökű, vörösesbarna, finoman karcolt makk, kupacsa bozontos, a makk 1/3-át borítja
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik
• termése szeptemberben, október első felében érik, októberben hullik
• őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• az Alföldről és a Zempléni-hegységből hiányzik, a Kisalföldön szórványos, egyébként dombvidékeinken és középhegységeinkben gyakori
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek
Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, igen nehéz, de kevésbé rugalmas és tartós (csersavat alig tartalmaz)
Csertölgy
77. Fagaceae, Quercus
Magyar tölgy
Quercus frainetto Ten. (Qu. farnetto Ten., Qu. conferta Kit.)
a: hungarian oak, n: Ungarische Eiche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse nyúlánk, egyenes, kérge finoman repedezett, vékony, világos vörösesbarna, koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok
• vesszeje vastag, zöldesbarna, szürkén gyapjas és hosszabb, vörösesbarna szőröktől borzas, rügyei tompák, szürkén gyapjasak
• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 12–20 cm hosszúak, vékonyak, felül kopaszodók, élénkzöldek, fonákuk világosbarnán gyapjas, majd kopaszodó
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, tengelye vörösesbarnán gyapjas, termős virágai 2–7-esével halmozódnak, nemezesek
• termése 1 év alatt érik, 15–30 mm hosszú, sárgásbarna makk, halványbarna sávozással, a szálas pikkelyű, molyhos kupacs a makk 1/3-át borítja
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, májusban virágzik
• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos
• kisebb ültetett állományai és példányai szórványosan fordulnak elő az országban
Élőhely
• kultúrállományok
Egyéb
• fája világos sárgásbarna, kemény, nehéz
• rendkívül dekoratív faj
Magyar tölgy
78. Fagaceeae, Quercus
Kocsánytalan tölgy
Quercus petraea (Mattuschka) Liebl. (Qu. sessiliflora Salisb.)
a: sessile oak, n: Traubeneiche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse nyúlánk, kérge hosszant repedezett, szürkésbarna, koronája boltozatos, ágai nem vastagok, fölfelé törők
• vesszeje szürkés-, barnás- vagy sötétzöld, kopasz, rügyei hegyesek, világosbarnák, pillásak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 6–14 cm hosszúak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy világoszöld, finoman szőrösek, hosszú nyelűek (1–3 cm)
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 3–5-ösével tömörülnek vagy igen rövid kocsányon ülnek
• termése 1 év alatt érik, 15–30 mm hosszú, okkersárga makk, kupacsa a makk 1/3-át borítja
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (200 év), lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik
• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik
• őszi lombszíne barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• xeromezofil – mezofil
• acidoklin – baziklin
Elterjedés
• Európa (hiányzik Kelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• alföldjeinkről hiányzik, hegy- és dombvidékeinken gyakori
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, fenyőelegyes-tölgyesek
Egyéb
• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós
• változatos faj, három alfaját (kisfaját?) különítik el
Kocsánytalan tölgy
79. Fagaceae, Quercus
Molyhos tölgy
Quercus pubescens Willd. (Qu. lanuginosa Thuill.)
a: downy oak, n: Flaumeiche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (10 m)
• törzse görbe, vastag ágakra bomló, kérge szürkésbarna, puha, morzsolható, négyszögletes kéregcserepekkel, koronája szabálytalan, ellaposodó
• vesszeje vékony, zöldesbarna, szürke molyhos réteggel, rügyei kicsik, tompák, szürkén molyhosak
• levelei szórt állásúak, ± elliptikusak, kicsik, 5–8 cm hosszúak, vastagok, felül lekopaszodók, sötétzöldek, fonákukon molyhosak
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, molyhos tengelyű, termős virágai 1–5-ösével tömörülnek vagy rövid kocsányon ülnek
• termése 1 év alatt érik, 8–20 mm hosszú, világos okkersárga makk, a molyhos kupacs a makk 1/2–1/3-át borítja
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150–200 év), lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik
• termése októberben érik és hullik
• őszi lombszíne arany- vagy barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Dél- és szórványosan Közép-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (Soproni-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek, Villányi-hegység)
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, kevésbé rugalmas
• jó termőhelyen elérheti a 20 m-es magasságot is
• állományainak, mint véderdőknek, fontos talajvédő szerepe van
Molyhos tölgy
80. Fagaceae, Quercus
Kocsányos tölgy, mocsártölgy
Quercus robur L. (Qu. pedunculata Ehrh.)
a: pedunculate oak, n: Stieleiche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse nyúlánk, hengeres, ± térgörbe, kérge hosszant repedezett, vastag, kemény, sötétbarna, koronája felszoruló, ágai felállók, vastagok
• vesszeje gyengén szögletes, zöldesbarna, kopasz, rügyei tompák, öt oldalúak, világosbarnák, finoman pillásak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8–15 cm hosszúak, vékonyak, kopaszak, rövid nyelűek (2–5 mm)
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai hosszú, merev tengelyen 4–6-osával ülnek
• termése 1 év alatt érik, 18–35 mm hosszú, világosbarna makk, frissen olajzöld hoszszanti sávokkal, a kupacs a makk 1/4-ét borítja
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (250–400 év), lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, április második felében (későn fakadó változat) vagy lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik
• termése szeptember második felében érik, október első felében hullik
• őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat) vagy nem színesedik, csak télen megbarnul (későn fakadó változat)
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil – mezohigrofil
• neutrofil, sótűrő
Elterjedés
• Európa
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken gyakori, helyenként az alacsony dombvidékekre is behatol
Élőhely
• erdős-sztyepp erdők, keményfás ligeterdők, cseres-kocsányos tölgyesek, gyertyános-kocsányos tölgyesek, ritkábban fenyőelegyes-tölgyesek
Egyéb
• fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós
• területfoglalása csökkenőben van
Kocsányos tölgy
81. Fagaceae, Quercus
Vörös tölgy
Quercus rubra L. (Qu. borealis Michx.)
a: northern red oak, n: Rot-Eiche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse nyúlánk, kérge szürke, sokáig sima, csak idős korban repedezik sekélyen, koronája sudaras, ágai vékonyak
• vesszeje erősen bordás, vörösesbarna, fényes, rügyei hegyesek, világosbarnák, pillásak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 10–22 cm hosszúak, vékonyak, kopaszodók, felül fénylő zöldek, fonákuk sárgászöld
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 1–2-esével rövid kocsányon ülnek
• termése 2 év alatt érik, zömök, 20–25 mm hosszú, vörösesbarna, finoman szőrös makk, a lapos, tányérszerű kupacs a makk legfeljebb 1/4-ét borítja
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik
• termése szeptember második, október első felében érik, októberben hullik
• őszi lombszíne vörös- vagy sárgásbarna
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű, fagyérzékeny
• fényigényes
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• atlantikus Észak-Amerika
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos
• az alföldi kötött és meszes talajok kivételével az egész országban megtalálhatók kisebb állományai
Élőhely
• kultúrállományok
Egyéb
• fája rózsaszínű, kemény, nehéz, kevésbé tartós
• a légszennyezést jól tűri
• feltűnő őszi lombszíneződése miatt zöldterületek fásítására alkalmas
Vörös tölgy
82. Fagaceae, Quercus
Olasz tölgy
Quercus virgiliana Ten.
a: vergilius’ oak, n: Italienische Eiche
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (20 m)
• törzse ± egyenes, kérge szürkésbarna, durván és főleg hosszan repedezett, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok
• vesszeje vastag, zöldesbarna, szürkén molyhos, rügyei nagyok, tompák, ± négy oldalúak, szürkén molyhosak
• levelei szórt állásúak, széles elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8–16 cm hosszúak, közepesen vastagok, felül kopaszodók, fénylő zöldek, fonákuk szürkén molyhos, később kopaszodó
• egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, molyhos tengelyű, termős virágai hoszszú, merev és molyhos tengelyű füzéren ülnek
• termése 1 év alatt érik, 20–40 mm hosszú, okkersárga makk, a molyhos kupacs a makk 1/3-át borítja
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150–200 év), lassan növő faj
• lombfakadással egy időben, május első felében virágzik
• termése októberben érik és hullik
• őszi lombszíne arany- vagy barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Délkelet-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• alföldjeinken ritkán fordul elő, dombvidékeinken és középhegységeinkben is szórványos
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, ritkán lösz- és homoki tölgyesek
Egyéb
• fája a molyhos tölgyéhez hasonlít
Olasz tölgy
83. Rhamnaceae, Rhamnus
Varjútövis-benge, varjútövis, ebtövis
Rhamnus catharticus L.
a: common buckthorn, n: Gemeiner Kreuzdorn
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (6 m), törzse többnyire villásan elágazik, ágai felállóak, vesszőszerűek, kérge feketésszürke, ± vízszintesen repedező és fölpöndörödő kéregcserepekkel, lombozata laza
• vesszeje rendszerint szártövisben végződik, hamuszürke, fénylő, az erőteljes vesszőkön a rügyállás eltolt, rügyei sötétbarnák, elhajló csúcsúak
• levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, 5–7 cm hosszúak, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk zöld vagy kékeszöld
• poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgászöldek
• termése borsó nagyságú, fényesfekete benge, benne 3 csontárral, melyek tojásdad alakúak, 4–5 mm hosszúak, barnásszürkék
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, május második felében virágzik
• termése szeptemberben érik, télen hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil – xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa (Északkelet-Európából hiányzik), Nyugat-Ázsia
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Nyugat- és Dél-Dunántúlon szórványos, a Kisalföldön és az Alföldön helyenként hiányzik
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, ritkábban üde lomberdők
Egyéb
• fája feltűnő narancsvörös, kemény, szép rajzolatú
• jó termőhelyen nőhet fatermetűvé
Varjútövis-benge
84. Rhamnaceae, Rhamnus
Kövi benge, sziklai benge, szirti benge, festő benge
Rhamnus saxatilis Jacq. (R. infectorius L., R. tinctorius W. et K.)
a: rock buckthorn, n: Felsenkreuzdorn
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1 m), habitusában hasonlít a varjútövis-bengéhez
• vesszeje rendszerint szártövisben végződik, nagyon vékony, sárgás- vagy világosbarna, az erőteljes vesszőkön a rügyállás eltolt, rügyei aprók, világosbarnák
• levelei keresztben átellenesek, lándzsásak vagy tojásdad lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fonákuk fehéreszöld
• poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgák
• termése gömbölyded, 5–7 mm átmérőjű, fényesfekete benge, benne 2–3 csontárral, melyek tojásdad alakúak, 3–4 mm hosszúak, szürkésbarnák
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, május második felében virágzik
• termése július–augusztusban érik, télen hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép-Európa
Előfordulás
• középhegységi – magashegységi faj
• Soproni-dombvidék (Dudlesz-erdő, Szárhalom)
Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek és széleik
Egyéb
• ritka, védett faj
• a varjútövis-bengével hibridizálódik, a hibrid (R. × gayeri Kárp.) a kövi bengével együtt fordul elő
Kövi benge
85. Grossulariaceae, Ribes
Havasi ribiszke
Ribes alpinum L.
a: alpine currant, n: Alpen-Johannisbeere
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1,5 m)
• vesszeje vékony, fénylőbarna, rügyei halványbarnák, görbülő csúcsúak
• levelei szórt állásúak, 3, ritkábban 5 karéjúak, 3–5 cm hosszúak, felül sötétzöldek, gyéren szőrösek, fonákuk fénylő világoszöld
• rendszerint kétlaki, virágai levélhónalji, felálló fürtökben nyílnak, sárgászöldek vagy pirosassárgák
• álbogyó termése borsó nagyságú, skarlátvörös, íztelen, magjai tojásdad alakúak, 2–2,5 mm hosszúak, barnásvörösek
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, lassan növő faj
• lombfakadás után, áprilisban virágzik
• termése augusztusban érik, szeptemberben hullik
• őszi lombszíne arany- vagy sárgászöld
• tőről jól, gyökérről nagyon ritkán sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten fényigényes
• mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa magashegységei, Kaukázus
Előfordulás
• magashegységi faj
• Zempléni-hegység északi része, Bükk (Nagymező), Magas-Bakony
Élőhely
• bükkösök, szurdokerdők
Egyéb
• ritka, védett faj
• nálunk feltehetően jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)
Havasi ribiszke
86. Grossulariaceae, Ribes
Fekete ribiszke
Ribes nigrum L.
a: black currant, n: Schwarze Johannisbeere
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1,5–2 m)
• vesszeje szürkéssárga vagy szürkésbarna, rügyei világosbarnák, megdörzsölve kellemetlen szagúak
• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5–10 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk világoszöld, sárga mirigyekkel pontozott, feltűnő aromatikus illatúak
• poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, belül piroslók, kívül zöldek és finoman szőrösek, átható illatúak
• álbogyó termése borsó nagyságú, fekete, jellegzetes illatú, magjai megnyúltak, 1,8–2,6 mm hosszúak, feketék
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, áprilisban-májusban virágzik
• termése júliusban érik, augusztusban hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről és ritkán gyökérről is sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten fényigényes
• higrofil
• acidoklin
Elterjedés
• Európa (a déli részek kivételével), Nyugat-Ázsia
Előfordulás
• sík vidéki faj
• Szigetköz, Hanság, Gödi-szigetek, Ipolyszög, további előfordulásai feltehetően kivadulások
Élőhely
• sík vidéki ligeterdők, láperdők
Egyéb
• kipusztulással veszélyeztetett, védett faj
• számos fajtáját termesztik
Fekete ribiszke
87. Grossulariaceae, Ribes
Piros ribiszke, vörös ribiszke
Ribes rubrum L. (R. vulgare Lam.)
a: red currant, n: Rote Johannisbeere
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1–1,5 m)
• vesszeje szürke, ritkábban vörösesbarna, rügyei kicsik, világosbarnák
• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5–7 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk erezett, pelyhes
• poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, barnászöldek vagy világoszöldek
• álbogyó termése borsó nagyságú, piros, savanyú, magjai szabálytalan tojásdadok, 2–2,5 mm hosszúak, vöröses- vagy sárgásbarna színűek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, április-májusban virágzik
• termése júliusban érik, augusztusban hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• árnytűrő
• mezohigrofil - higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Észak-, Nyugat- és Közép-Európa, de évszázadok óta termesztik és elvadul, így elterjedése nehezen megállapítható
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki) faj
• a Szigetközben, Hanságban és Dél-Dunántúlon gyakoribb, az ország többi részén rendkívül szórványos
Élőhely
• láperdők, ligeterdők, ritkábban üde lomberdők
Egyéb
• ritka faj
• termesztett alakjai is kivadulhatnak, melyeket az őshonos alfajtól nehéz elválasztani
Piros ribiszke
88. Grossulariaceae, Ribes
Vadköszméte, vadegres
Ribes uva-crispa L. (R. grossularia L.)
a: wild gooseberry, n: Stachelbeere
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1 m)
• vesszeje világosszürke, barázdált, rövid és kisebb-nagyobb, egyszerű tüskékkel, a szárcsomókon hármas, merev levéltövisekkel, rügyei világosbarnák
• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 2–6 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fényesek, fonákuk világoszöld, többnyire pelyhes
• poligám virágai 1–3 tagú, levélhónalji fürtökben nyílnak, zöldesek vagy piroslók
• álbogyó termése ovális, 12–15 mm hosszú, zöld, csupasz vagy mirigyszőrös, a magvak szabálytalan tojásdadok, 2,2–3,6 mm hosszúak, feketésbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, áprilisban virágzik
• termése május-júniusban érik, június-júliusban hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről és gyökérről is sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten fényigényes
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa
Előfordulás
• középhegységi ( – magashegységi) faj
• a középhegységekben (különösen az Északi-középhegységben) gyakoribb, a dombvidékeken nagyon szórványos, az Alföldről szinte teljesen hiányzik, a Kisalföldön szórványos
Élőhely
• szikladomborzatú erdők, bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, ligeterdők
Egyéb
• termesztett alakjai gyakran kivadulnak, melyek hajtása nem tüskés
Vadköszméte
89. Fabaceae, Robinia
Fehér akác
Robinia pseudoacacia L.
a: black locust, n: Robinie
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse nyúlánk, ormós, térgörbe, kérge szürkésbarna, igen vastag, hálózatosan repedezett, koronája magasra tolódó, nagyon laza, ágai vékonyak
• vesszeje zegzugos, bordás, vörösesbarna, a levélripacs két oldalán 1-1 lapos, merev, szúrós pálhatövissel, rügyei rejtettek, rozsdabarnán szőrözöttek
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–19 levélkéből állnak, melyek elliptikusak, 2,5–4,5 cm hosszúak, vékonyak, felül szürkészöldek, fonákuk halvány kékeszöld
• pillangós virágai levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, torkuk zöldessárga
• termése egyenes, lapos, 6–11 cm hosszú, vörösesbarna hüvely, magjai vese alakúak, 3–5 mm hosszúak, feketésbarnák
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, május második felében virágzik
• termése októberben érik, tél végén-tavasszal hullik
• őszi lombszíne zöldessárga vagy sárga
• tőről és gyökérről is jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes, fagyérzékeny
• fényigényes
• xeromezofil
• neutrofil, nitrofil
Elterjedés
• atlantikus Észak-Amerika
Előfordulás
• nálunk nem őshonos faj
• főleg a sík vidékeken és az alacsonyabb dombvidéken ültetik, de a középhegységekben is előfordulnak állományai
Élőhely
• kultúrerdők
Egyéb
• fája zöldesbarna, kemény, nehéz, tartós, kiváló tüzifa
• jó mézelő
• gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok (Rhizobium leguminosarum) élnek
• ma az ország erdőterületének több mint egyötödét foglalja el
• ahol megtelepedett, szinte kiírthatatlan, ezért számos természeti értéket veszélyeztet
Fehér akác
90. Rosaceae, Rosa
• Kisebb cserjék (0,2–3 m), száruk felálló, heverő vagy kúszó, többnyire tüskés, rügyeik félgömb vagy tompa kúp alakúak, leveleik szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, virágaik oldalhajtásokon magánosan vagy sátorozó fürtökben nyílnak, csipkebogyó áltermésük húsos falú, benne az aszmagok ± tojásdadok, 2–4 mm hosszúak, fásodott falúak
• lombfakadás után, május–júniusban virágoznak
• termésük szeptember–októberben érik, télen hullik
Erdei rózsa
Rosa arvensis Hudson
a: ayrshire rose, n: Feldrose
• kúszó szárú cserje, vesszeje vékony, zöld, vékony horgas tüskéi gyéren állnak, levelei (5–)7 tagúak, levélkéi puhák, fénytelenek, fonákukon gyéren pelyhesek, magános virágai kicsik, fehérek, 10–15 mm hosszú csipkebogyói pirosak
• hajtásai legyökerezhetnek
• Mátra, Bakony, Balaton-felvidék, Duna-vidék, Dráva-sík
• bükkösök, gyertyános-tölgyesek
Parlagi rózsa
Rosa gallica L.
a: french rose, n: Essigrose
• 0,2–0,8 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, zöldes, egyenes vagy enyhén ívelt, karcsú tüskékkel és mirigyes sertékkel borított, levelei (3–)5 tagúak, levélkéi nagyok, merevek, bőrszerűek, magános virágai nagyok, bíborszínűek, 15–20 mm hosszú csipkebogyói barnáspirosak, mirigyszőrösek
• gyöktörzse kúszó, telepeket alkothat
• az Északi-középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az alföldeken ritkább
• száraz tölgyesek szélei, tisztásai
Erdei rózsa, parlagi rózsa
91. Rosaceae, Rosa
Havasalji rózsa
Rosa pendulina L.
a: alpine rose, n: Alpenrose
• 0,5–1,5 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje sárgászöld, legfeljebb az alsó szakaszon lévő, sűrűn álló, serteszerű tüskékkel, levelei 7–11 tagúak, levélkéi kopaszak, fonákuk gyakran mirigyes és megdörzsölve gyanta illatú, magános virágai nagyok, sötétlilás pirosak, ciklámen illatúak, 15–20 mm hosszú csipkebogyói csüngők, megnyúltak, narancsvörösek, mirigyszőrösek
• gyökérről sarjad, laza sarjtelepet alkot
• magashegyvidéki-alhavasi maradvány faj, védett
• Északi-középhegység (hiányzik a Cserhátból), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hegység, Vend-vidék)
• bükkösök, szurdokerdők, szirti gyöngyvesszős cserjések
Jajrózsa
Rosa spinosissima L. (R. pimpinellifolia L.)
a: burnet rose, n: Bibernellrose
• 0,2–1 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, világosbarna, sűrűn álló, hosszú és rövid, egyenes tüskékkel, valamint mirigyes sertékkel borított, levelei 7–11 tagúak, levélkéi aprók, kopaszak vagy elszórtan szőrösek, magános virágai tejfehérek, 10–15 mm átmérőjű csipkebogyói fényes feketék
• gyökérről sarjad, sűrű sarjtelepet alkot
• az Északi- és Dunántúli-középhegységben (főleg a csúcsokon és széleken) nem ritka, a Dunántúl egyéb területein és az Alföldön ritka
• száraz tölgyesek szélei, tisztásai
Havasalji rózsa, Jajrózsa
92. Rosaceae, Rosa
Gyepűrózsák
Rosa canina L. agg.
a: dog rose, n: Hundsrose
• 1–3 m magas, ívesen meghajló, zöld szárú cserjék, tüskéik nagyok, széles alapúak, horgasak, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszak vagy gyéren szőrösek, megdörzsölve nem illatosak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, kopaszak
• a középhegységekben és a dombvidéken gyakoribbak, a sík vidéken ritkábbak
• száraz tölgyesek szélei, szegélycserjések, felhagyott területek, mezsgyék
Rozsdás rózsák
Rosa rubiginosa L. agg.
a: sweet briar, n: Weinrose
• 1–3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszok vagy a fonákukon kissé szőrösek, dúsan mirigyesek, megdörzsölve alma, gyanta vagy parfüm illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek
• az egész országban szórványosan, de főleg a hegy-dombvidékeken találhatók
• száraz-félszáraz erdők, származékaik
Molyhos rózsák
Rosa tomentosa Sm. agg.
a: downy-leaved dog rose, n: Filzrose
• 1–3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik erősen molyhos szőrzetűek, megdörzsölve gyanta illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek
• Északi-középhegység (Zempléni-hg., Tarna-vidék, Börzsöny), Dunántúli-középhegység (Bakony), Nyugat- és Dél-Dunántúl (Zselic)
• üde lomberdők
Gyepűrózsák, rozsdás rózsák, molyhos rózsák
93. Rosaceae, Rubus
Hamvas szeder, kék szeder
Rubus caesius L.
a: dewberry, n: Kratzbeere
Alaki jellemzők
• félcserje (0,5–0,8 m), ívesen meghajló, csúcsán rendszerint legyökeresedő hajtásokkal
• vesszeje hengeres, vörösesbarna, hamvas, egyenlőtlenül elszórt, ár alakú tüskékkel, rügyei világosbarnák
• levelei szórt állásúak, hármasak, zöldek, fonákuk lágyan szőrös
• virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, a szirmok a csészénél hosszabbak, fehérek
• szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, kevés részterméskéből áll, hamvaskék, savanykás
Biológiai jellemzők
• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június–júliusban virágzik
• termése augusztus–szeptemberben érik és hullik
• őszi lombszíne zöld- vagy barnászöld
• tőről jól sarjad, elsőéves hajtásvégei legyökeresedhetnek
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• árnytűrő
• higrofil
• neutrofil, nitrofil
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
• az egész országban gyakori
Élőhely
• sík vidéki ligeterdők, láperdők, ritkábban patak menti ligeterdők, üde lomberdők
Egyéb
• a heverő szárú var. arvalis Rchb. változata szántókon és bolygatott gyomtársulásokban terjedőben van
Hamvas szeder
94. Rosaceae, Rubus
Molyhos szeder
Rubus canescens DC. (R. tomentosus Borkh.)
a: –, n: Filz-Brombeere
Alaki jellemzők
• félcserje (0,6–1 m), vesszejei kétfélék lehetnek
• vesszeje szögletes, a földre terültek sűrűn szőrösek, a felegyenesedők kopaszak vagy gyéren szőrösek, tüskéi rövidek, hátrahajlottak
• levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 levélkéből ujjasan összetettek, kissé bőrszerűek, felül sötétzöldek, fonákuk fehéren molyhos
• virágai dús virágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, sárgásfehérek
• szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll, fényesfekete, ± száraz húsú, aromatikus ízű
Biológiai jellemzők
• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, júniusban virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik és hullik
• őszi lombszíne zöld vagy barnásszöld
• tőről jól sarjad, földre terült hajtásai legyökeresedhetnek
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin, ± nitrofil
Elterjedés
• Európa déli fele, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
• (dombvidéki –) középhegységi faj
• főleg középhegységeinkben él, szórványos a dombvidékeken
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek és főleg szélei, vágások, felhagyott szőlők
Egyéb
• kevéssé ismert faj
Molyhos szeder
95. Rosaceae, Rubus
Földi szedrek, vadszedrek
Rubus fruticosus L. agg.
a: blackberry, n: Brombeere
Alaki jellemzők
• félcserjék (1–2,5 m), változatos megjelenéssel, mely két fő csoportra osztható: alacsonyabb, elfekvő szárú és magasabb, ívesen meghajló szárú fajokra
• vesszejük hengeres, elfekvő, árszerű tüskékkel, sertékkel és mirigyszőrökkel sűrűn fedett (borzas szedrek), vagy vesszejük szögletes, erőteljes, ívesen meghajló, erős, széles alapú, ritkán álló tüskékkel fedett (tüskés szedrek), rügyeik világosbarnák
• leveleik szórt állásúak, az elfekvő szárú fajoknál többnyire 3 levélkéből összetettek, felül zöldek, fonákuk lágyan, sűrűn szőrösek, illetve az ívesen meghajló szárú fajoknál többnyire 5 levélkéből ujjasan összetettek, felül sötétzöldek, fonákuk kopasz, gyéren vagy sűrűn szőrös
• virágaik dús virágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, rózsaszínűek vagy piroslók
• szeder terméscsoportjuk a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll, fényesfekete, lédús, édes-savanykás ízű
Biológiai jellemzők
• két éves életciklusú, gyorsan növő fajok
• lombfakadás után, június–júliusban virágoznak
• termésük augusztus–októberben érik és hullik
• őszi lombszínük zöld, ibolyás- vagy barnászöld
• tőről jól sarjadnak, elsőéves hajtásvégeik legyökeresedhetnek
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényűek
• árnytűrők/fényigényesek
• mezofil – mezohigrofil/xeromezofil
• neutrofil, nitrofil
Elterjedés
• Nyugat- és Közép-Európa
Előfordulás
• dombvidéki - középhegységi fajok
• hegy- és dombvidékeinken gyakoriak, az alföldről szinte teljesen hiányoznak
Élőhely
• bükkösök, szurdokerdők, patak menti ligeterdők / erdőszélek, vágásterületek
Egyéb
• hazánkban 73 kisfajukat különítik el
Földi szedrek
96. Rosaceae, Rubus
Málna, erdei málna
Rubus idaeus L.
a: raspberry, n: Himbeere
Alaki jellemzők
• félcserje (1–1,5 m), felálló, csúcsán meghajló hajtásokkal
• vesszeje hengeres, kissé zegzugos, szürkésbarna, hamvas, különösen a töve felé merev, vékony tüskékkel fedett, de lehet tüskétlen is, rügyei világosbarnák
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 3 vagy 5, ritkábban 7 levélkéből összetettek, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk fehéren nemezes
• virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, szirmai a csészénél rövidebbek, fehérek
• szeder terméscsoportja a vacokkúpról könnyen leválik, sok részterméskéből áll, világospiros, bársonyos felületű, édes
Biológiai jellemzők
• kétéves életciklusú, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése júliusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöld vagy barnászöld
• gyökérről jól sarjad, hajtásvégei nem gyökeresednek le
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• (acidoklin –) neutrofil, nitrofil
Elterjedés
• Euroszibéria
Előfordulás
• középhegységi – magashegységi faj
• középhegységeinkben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakori, Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön szórványos
Élőhely
• bükkösök, szikladomborzatú erdők, főleg vágásterületeik
Egyéb
• nagyobb termésű fajtáit termesztik
Málna
97. Liliaceae, Ruscus
Szúrós csodabogyó, egértövis
Ruscus aculeatus L.
a: butcher’s broom, n: Stacheliger Mäusedorn
Alaki jellemzők
• örökzöld törpecserje (50 cm), szára föláll és elágazik, levélágai ± átellenesen állanak, tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, tompa zöld színűek, szúrósak
• levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el
• egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 1–2-esével erednek, zöldesfehérek
• termése gömbölyded, 10–15 mm átmérőjű, kárminpiros bogyó, benne többnyire 1 gömbölyded, 6–9 mm hosszú, viaszfényű mag van
Biológiai jellemzők
• rövid életű, lassan növő faj
• márciusban virágzik
• termése októberben érik, télen hullik
• gyöktörzséről sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• bazifil
Elterjedés
• Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék (Balatonederics, Szigliget), Dél-Dunántúl (Somogy, Baranya és Tolna megye)
Élőhely
• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, ritkábban mészkedvelő tölgyesek, keményfás ligeterdők
Egyéb
• védett faj
Szúrós csodabogyó
98. Liliaceae, Ruscus
Lónyelvű csodabogyó
Ruscus hypoglossum L.
a: double tongue, n: Zungenblättriger Mäusedorn
Alaki jellemzők
• örökzöld törpecserje (20–30 cm), szára ferde, egyszerű, ritkán elágazó, levélágai alul ± átellenesen, felül váltakozva állnak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 4–7 cm hosszúak, fénylő zöldek, nem szúrósak
• levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el
• egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 5–6-osával erednek, zöldesfehérek
• termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, gyakran kétoldalt kissé lapított bogyó, benne többnyire 2 félgömbölyű, 5–6 mm hosszú viaszfényű mag van
Biológiai jellemzők
• rövid életű, lassan növő faj
• március második, április első felében virágzik
• termése októberben érik, télen hullik
• gyöktörzséről sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• árnytűrő
• mezofil
• bazifil
Elterjedés
• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• Dunántúli-középhegység (Magas-Bakony, Keszthelyi-hegység, Sümeg), Dél-Dunántúl
Élőhely
• bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
• ritka, védett faj
Lónyelvű csodabogyó
99. Salicaceae, Salix
Fehér fűz, ezüst fűz
Salix alba L.
a: white willow, n: Silberweide
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse nyúlánk, ± szabálytalanul hajlott, kérge barnásszürke, hosszant repedezett, koronája megnyúlt kúp alakú, ágai felállók, seprőszerűen elágazók
• vesszeje vékony, zöldesbarna, élénksárga vagy élénkpiros, a csúcsi részen selymesen szőrös, rügyei a vesszőhöz hasonló színűek, selymesen szőrösek
• levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű
• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek
• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (100–120 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése és magja június első felében érik és hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• higrofil
• baziklin
Elterjedés
• Eurázsia déli fele, Észak-Afrika
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken gyakori, de megtalálható a hegy-dombvidékek széles völgyeiben is
Élőhely
• puhafás ligeterdők
Egyéb
• fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű
• vízbe merülő törzse légzőgyökereket fejleszt („szakállas fűz”)
• ma szelektált kultúrváltozatait ültetik, ezért az alapfaj visszaszorulóban van
• jó mézelő
• magas tavaszi vízállásos helyeken vesszőtermelésre korábban ún. fejesfa üzemmódot alkalmaztak
Fehér fűz
100. Salicaceae, Salix
Füles fűz, zsályafűz
Salix aurita L.
a: eared willow, n: Ohrweide
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1,5–2 m), sűrű ágrendszerrel
• vesszeje vékony, vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei feketésbarnák, kopaszok
• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 2,5–5 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, feltűnően ráncosak és hullámos élűek, felül kissé fénylő zöldek, fonákuk kékesszürke, kopaszodó
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik
• termése és magja májusban érik és hullik
• őszi lombszíne barnássárga
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• higrofil
• acidofil
Elterjedés
• Európa, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• szórványos a Beregi-síkon, Nyírségen, Északi-középhegységben, Hanságban, Bakonyalján, Belső-Somogyban, valamivel gyakoribb Nyugat-Dunántúlon
Élőhely
• fűz- és nyírlápok, fenyőelegyes-tölgyesek szélei, láprétek, lápok
Egyéb
• ritka, védett faj
Füles fűz
101. Salicaceae, Salix
Kecskefűz, leányfűz, pálmafűz, barkafa
Salix caprea L.
a: goat willow, n: Salweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (10 m)
• törzse ± egyenes, erősen ágas, kérge sima, szürke, szögletes paraszemölcsökkel, idős korban hosszant repedezett
• vesszeje vastag, sárgás- vagy vörösesbarna, szürkén szőrös, rügyei zöldes- vagy vörösesbarnák, kopaszak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5–10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, ráncosak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk sűrűn molyhos
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik
• termése és magja májusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• fényigényes
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken szórványos
Élőhely
• vágásterületek, üde lomberdők és mészkerülő erdők szélei; utak, nyiladékok szegélye, rézsűk, roncsolt területek
Egyéb
• pionír faj
• jó mézelő
• a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja
Kecskefűz
102. Salicaceae, Salix
Rekettyefűz, hamvas fűz
Salix cinerea L.
a: gray willow, n: Aschweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (5 m), félgömb alakú, tövétől erősen elágazó bokorral
• vesszeje vastag, zöldes- vagy feketésszürke, sűrűn, feketésszürkén szőrös, rügyei sárgásbarnák, szürkén molyhosak
• levelei szórt állásúak, megnyúlt visszás tojásdadok, 5–12 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, ráncosak, felül matt szürkészöldek, fonákuk sűrűn, szürkén molyhos
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik
• termése és magja májusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• fényigényes
• higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Eurázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki (– középhegységi) faj
• az alföld egyes részeiről és a középhegységek magasabb pontjairól hiányzik, egyébként gyakori
Élőhely
• fűz- és nyírlápok, égerlápok szélei, láprétek, mocsárrétek, magassásosok, nádasok
Egyéb
• pionír jellegű faj
• jó mézelő
• a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja
Rekettyefűz
103. Salicaceae, Salix
Dostları ilə paylaş: |