Vörösfenyő, európai vörösfenyő, rozmaringfenyő
Larix decidua Miller (L. europaea DC.)
a: european larch, n: Europäische Lärche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35–40 m)
• törzse sudarlós, tövénél gyakran kard alakúan ívelt, kérge vastag, kéregcserepei szélesek, lepattintva kárminvörös színűek („vörös” fenyő), koronája laza, magasra tolódó, gallyai lecsüngők
• vesszeje vékony, pikkelyesen repedezett, sárgásbarna, rövidhajtásai kúposak, alapjukon borzasak, rügyei sárgásbarnák
• tűlevelei a hajtásokon egyesével, szórtan, a rövidhajtásokon csomókban helyezkednek el, 20–30 mm hosszúak, laposak, fűneműek, világoszöld színűek
• egylaki, porzós virágzata hengeres, lefelé hajló, sárga, termős virágzata felálló, ibolyáspiros, majd zöldessárga
• tobozai felállóak, 2,5–3,5 cm hosszúak, pikkelyeik lazán záródók, világosbarnák, magjai háromszög alakúak, 3–5 mm hosszúak, barnásak
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150–200 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt vagy azzal egy időben, március végén, áprilisban virágzik
• magja októberben érik, tavasszal hullik, a kinyílt toboz több évig a fán marad
• őszi lombszíne sárga vagy aranysárga
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• mezofil
• acidoklin – baziklin
Elterjedés
• Közép-Európa (Alpok, Szudéták, Kárpátok, a Kárpátok lengyelországi előhegységei)
Előfordulás
• magashegységi (– alhavasi) faj, nálunk nem őshonos
• főleg középhegységeinkben és Nyugat-, ill. Délnyugat-Dunántúlon ültetik
Élőhely
• lucfenyvesek, alhavasi cserjések és lucfenyvesek átmenetei, nálunk kultúrerdők fátyolszintje
Egyéb
• fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, igen tartós
Vörösfenyő
56. Oleaceae, Ligustrum
Közönséges fagyal, vesszős fagyal
Ligustrum vulgare L.
a: privet, n: Gemeiner Liguster
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1–2 (4) m), rendszerint több szárral, felálló, csúcsukon bókoló, kevésbé elágazó hajtásokkal
• vesszeje nyúlánk, vékony, zöldesszürke, rügyei zöldesbarnák, a hónaljrügyek szárhoz simulók
• levelei keresztben átellenesek, lándzsásak, 4–7 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk sárgászöld
• virágai végálló, kúpos bugákban nyílnak, fehérek, majd sárgásfehérek, bódító illatúak
• termése borsó nagyságú, eleinte zöld, éretten fényesfekete bogyó, benne 2 maggal, melyek 4–5 mm hosszúak, ráncos felületűek, ibolyásbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, júniusban virágzik
• termése szeptemberben érik, tél végén hullik
• őszi lombszíne ibolyászöld, a levelek egy része télen is a cserjén marad
• tőről és gyökérről sarjad, a talajon elfekvő ágai is meggyökeresednek
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• xeromezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az Alföldön helyenként hiányzik, egyébként gyakori
Élőhely
• cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések, ritkán üde lomberdők
Egyéb
• a nyesést jól tűri, élősövénynek alkalmas
• vesszeje kötözésre alkalmas
• termését a madarak szívesen fogyasztják
Közönséges fagyal
57. Caprifoliaceae, Lonicera
Jerikói lonc, jerikói magcsat
Lonicera caprifolium L. (L. pallida Host)
a: goat-leaf honeysuckle, n: Wohlriechendes Geißblatt
Alaki jellemzők
• liánszerű, 4 m-ig is fölfutó cserje, szára csavarodó, támaszték hiányában a talajon kúszó, kérge szalagosan foszló
• vesszeje üreges belű, szalmasárga, fénylő, rügyei szalmasárgák, borzasak
• levelei keresztben átellenesek, a generatív hajtások felső levélpárjai vállukon összenőttek, széles elliptikusak, 4–10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld
• virágai a levelek hónaljában többnyire 6 tagú álörvökben, a hajtások végén fejecskékben nyílnak, sárgásfehérek, illatosak, pártacsövük hosszú
• álbogyó termése borsó nagyságú, korallpiros, fénylő, magjai 3–5 mm hosszúak, laposak, sárgásbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• hajtásai földre érve meggyökeresedhetnek
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• xeromezofil – mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• Mecsek, Villányi-hegység, Tolnai-dombvidék, az ország több pontján kivadult
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, bükkösök, erdőszélek
Egyéb
• kedvelt díszcserje is
Jerikói lonc
58. Caprifoliaceae, Lonicera
Fekete lonc, fekete ükörke
Lonicera nigra L. (L. carpatica Kit.)
a: black honeysuckle, n: Schwarze Heckenkirsche
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak
• vesszeje sárgás- vagy szürkésbarna, fénylő, rügyei a szárral hegyesszöget zárnak be, kopaszak
• levelei keresztben átellenesek, megnyúlt elliptikusak, 4–8 cm hosszúak
• virágai a levelek hónaljában hosszú kocsányú ikervirágzatokban nyílnak, pirosasfehérek
• ikerbogyó termése borsó nagyságú, kékesfekete, magjai 3–3,5 mm hosszúak, laposak, barnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése augusztusban érik, augusztus–szeptemberben hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• acidofil
Elterjedés
• Alpok, Kárpátok
Előfordulás
• magashegységi faj, nálunk dekárpáti elem
• Zempléni-hegység (Füzér: Piszkéstető)
Élőhely
• mészkerülő tölgyes
Egyéb
• ritka, védett faj
• hazánkban 1954-ben fedezték fel
Fekete lonc
59. Caprifoliaceae, Lonicera
Ükörkelonc, ükörke
Lonicera xylosteum L. (L. leiophylla A. Kerner)
a: fly honeysuckle, n: Rote Heckenkirsche
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2–3 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak, később ívesen lehajlanak, kérge világosszürke, szalagosan felhasadó
• vesszeje szürke, héjkérge rostokra foszlik, a bél üreges, rügyei a szárral majdnem derékszöget zárnak be
• levelei keresztben átellenesek, széles elliptikusak, 3–6 cm hosszúak, élük pillás, alul-felül lágyan szőrösek
• virágai a levelek hónaljában hosszabb kocsányú ikervirágzatokban nyílnak, kezdetben fehérek, majd sárgásak vagy pirosasak
• ikerbogyó termése borsó nagyságú, sötétvörös, fénylő, magjai 2,8–3,2 mm hosszúak, laposak, vörösessárgák
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj
• Északi-középhegység (Zempléni-hegység – Mátra), Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Mecsek, az alföldeken ritka (Kisalföld északi része, Mezőföld, Alsó-Duna ártér)
Élőhely
• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, ritkán üde lomberdők, keményfás ligeterdők
Egyéb
• nevében az ükörke előtag ikervirágzatára utal
Ükörkelonc
60. Loranthaceae, Loranthus
Sárgafagyöngy, fakín
Loranthus europaeus Jacq.
a: yellow-berried mistletoe, n: Eichenmistel
Alaki jellemzők
• epifiton, bokra ± gömb alakú, 40–150 cm átmérőjű, hajtásrendszere egyre rövidülő szártagokkal sűrűn elágazik, ágai törékenyek, kérge feketésszürke, sima
• vesszeje hajlékony, gesztenyebarna, álvillásan elágazik, rügyei vörösesbarnák
• levelei keresztben átellenesek, megnyúlt visszás tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, a termős példányoké nyúlánkabbak
• kétlaki, porzós virágai fürtökben, termős virágai füzérekben nyílnak, sárgászöldek, a porzós virágok leple keskeny, a termősöké szálas
• álbogyó termése borsó nagyságú, ovális alakú, sárga színű, ragadós-nyálkás húsú, benne 1 darab barna, 3–4 mm hosszú maggal
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, lassan növő faj
• lombfakadás után, május végén, június elején virágzik
• termése szeptemberben érik, tél végén hullik
• őszi lombszíne zöld
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
Elterjedés
• Délkelet-Európa
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• a Kisalföldön és az Alföldön, illetve Dél-Dunántúlon szórványosabb, egyébként gyakori
Élőhely
• tölgyfajokon és szelídgesztenyén fordul elő
Egyéb
• félélősködő (hemiparazita), a gazdanövénytől vizet és ásványi sókat von el
• termését a madarak, főleg a rigók terjesztik
• álbogyóiból régen madárlépet készítettek
Sárgafagyöngy
61. Solanaceae, Lycium
Közönséges ördögcérna, semfű-semfa
Lycium barbarum L. (L. halimifolium Mill.)
a: spiny box-thorn, n: Europäische Bocksdorn
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2–3 m), feltűnően sok és vékony, a gyökfőből kinövő, ívesen lehajló és hosszasan csüngő ággal
• vesszeje vékony, fakószürke, héjkérge fonalasan leváló, tövisei puhák, egy részük rügyeket visel, melyek aprók, magánosan vagy 4–5-ösével állók, a vesszőbe süllyedtek
• levelei szórt állásúak, lándzsásak, 3–10 cm hosszúak, szürkészöldek
• virágai a hosszúhajtások leveleinek hónaljában magánosan, a rövidhajtásokon 2-5 tagú csomókban nyílnak, bíborlilák majd világosbarnák
• termése megnyúlt tojásdad alakú, 15–20 mm hosszú, skarlátvörös bogyó, benne (1-)2 maggal, melyek 2,2–2,8 mm hosszúak, összenyomottak, sárgásbarnák
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június-szeptemberben virágzik
• termése augusztus-októberben érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről és különösen gyökérről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• feltehetően közép-kínai eredetű, Közép- és Dél-Európában, Észak-Amerikában adventív
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk behurcolt (adventív) elem
• szinte az egész országban megtalálható, de helyenként hiányzik, napjainkban terjeszkedése megállt
Élőhely
• sövények, mezsgyék, bolygatott termőhelyek szikár gyomtársulásai, felhagyott szőlők
Egyéb
• Közép- és főleg Dél-Európában a török uralom idején terjedhetett el
• termését a madarak kedvelik
Közönséges ördögcérna
62. Rosaceae, Malus
Vadalma
Malus sylvestris Miller
a: wild apple tree, n: Holzapfelbaum
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (10 m)
• törzse rövid, többnyire görbe, ormós, kérge szürkésbarna, pikkelyesen repedező, koronája szabálytalan, ágai rövidek
• vesszeje vöröses- vagy feketésbarna, csúcsán ± szürkén gyapjas, rügyei szárhoz simulók, vörösesbarnák, szőrösek
• levelei szórt állásúak, elliptikusak, 4–8 cm hosszúak, ráncos felületűek, kopaszak, vagy a fonákon maradhatnak szőrösek is
• virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, kívül piroslók, belül fehérek
• termése 2,5–3 cm átmérőjű, sárgászöld, fanyar húsú alma, magjai 5–6 mm hosszúak, lapítottak,világosbarnák
Biológiai jellemzők
• rövid életű (30–40 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik
• őszi lombszíne barnászöld
• tőről rosszul sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• középhegységeinkben gyakoribb, sík- és dombvidékeinken szórványosabb, az Alföld déli részéről szinte teljesen hiányzik
Élőhely
• ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban száraz tölgyesek
Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, gyengén fénylő
• magoncai nemes almafajták alanyául szolgálnak
Vadalma
63. Tamaricaceae, Myricaria
Csermelyciprus, német tamariska
Myricaria germanica (L.) Desv.
a: german tamarisk, n: Deutsche Tamariske
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), idősebb ágai kihajlók, a fiatalabbak fölfelé törők
• vesszeje nyúlánk, sárgászöld vagy vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei igen aprók, szárhoz simulók
• levelei szórt állásúak, pikkely alakúak, 2–7 mm hosszúak, húsosak, kékesszürkék, zsindelyszerűen simulók, oldalhajtásai nem fásodnak el, hanem ősszel a levelekkel együtt hullanak le
• virágai végálló, megnyúlt, felálló füzérekben nyílnak, halvány rózsaszínűek
• termése megnyúlt gúla alakú, 10–12 mm hosszú, 3 oldalú tok, benne sok, apró, sárgásbarna, szőrüstökös maggal
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, május-augusztusban, folyamatosan virágzik
• termése június-szeptemberben folyamatosan érik és hullik
• őszi lombszíne barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• higrofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa magashegységei (Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Skandinávia), Kaukázus, Belső-Ázsia
Előfordulás
• magashegységi, nálunk dealpin faj
• ma csak a Dráva mentén, kipusztult a Szigetközből, a Rába mentéről (Püspökmolnári – Vasvár) és a Felső-Tiszáról (Tuzsér)
Élőhely
• zátonyok, hordalékligetek
Egyéb
• nagyon ritka, védett faj
• pionír faj
• megjelenésre hasonlít a tamariskákhoz
Csermelyciprus
64. Rosaceae, Padus
Zselnicemeggy, zselnice, májusfa, büdöshárs
Padus avium (L.) Miller (Prunus padus L.)
a: hagberry, n: Traubenkirsche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (10 m)
• törzse sudarlós, gyakran görbe, kérge sötétszürke, sokáig sima, majd hosszan sekélyen repedezett, koronája alacsonyan kezdődő, kiritkuló
• vesszeje lilás- vagy sötétbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú, rügyei barnák, szárhoz simulók
• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 6–12 cm hosszúak, ráncosak, fénytelenek, felül sötétzöldek, fonákukon kékeszöldek, a levélnyélen a levélalap közelében 2 fejlett, zöldes mirigyszemölcs van
• virágai sok tagú, hengeres, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek, illatosak
• csonthéjas termése gömbölyded, 7–8 mm átmérőjű, fekete, fényes, kesernyés, a csontár 5–6 mm hosszú, világos zöldesszürke, felülete finoman gödörkés
Biológiai jellemzők
• rövid életű (40 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, április elején virágzik
• termése július végén, augusztus elején érik és hullik
• őszi lombszíne barnássárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten fényigényes
• mezohigrofil
• acidoklin
Elterjedés
• Eurázsia, szubboreális jelleggel, Európa déli részén szórványos
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi- és Dunántúli-középhegységben ritkább, szórványos a Dél-Dunántúlon és az alföldeken
Élőhely
• patak menti ligeterdők, keményfás ligeterdők, láperdők
Egyéb
• fája sárgásbarna, középkemény, középnehéz, fénylő
Zselnicemeggy
65. Rosaceae, Padus
Kései meggy
Padus serotina (Ehrh.) Borkh. (Prunus serotina Ehrh.)
a: black cherry, n: Spätblühende Traubenkirsche
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15 m)
• törzse gyakran görbe, erősen elágazik, kérge sima, barnásszürke, sok, keresztirányban megnyúló, világos paraszemölccsel, koronája széles
• vesszeje vörösesbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú, rügyei vörösesbarnák, szártól elállók
• levelei szórt állásúak, megnyúlt tojásdadok vagy elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, fényesek, zöldek, fonákukon sárgászöldek és a főér mentén rozsdabarnán szőrösek, a levélnyélen a zöldes mirigyszemölcsök szabálytalanul helyezkednek el
• virágai sok tagú, hengeres, felálló majd csüngő fürtökben nyílnak, sárgásfehérek, átható szagúak
• csonthéjas termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, piros, majd éretten fekete, fényes, kesernyés, a csontár 7–9 mm hosszú, sárgásbarna, felülete finoman gödörkés
Biológiai jellemzők
• rövid életű (50 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, május végén, június elején virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik és hullik
• őszi lombszíne vöröses élénksárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• xeromezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Észak-Amerika keleti fele, Mexikó hegyvidékei egészen Guatemaláig
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk behurcolt (adventív) elem
• elsősorban az alföldek homokos talajain ültetik, de más részeken is találkozunk ültetett, ill. kivadult egyedeivel
Élőhely
• kultúrerdők (erdei- és feketefenyvesek, akácosok, nemes nyárasok)
Egyéb
• fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, fénylő
• termését a madarak kedvelik és terjesztik
Kései meggy
66. Pinaceae, Picea
Közönséges lucfenyő, luc
Picea abies L. (P. excelsa /Lam./ Link)
a: norway spruce, n: Gemeine Fichte
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (35 m)
• törzse egyenes, enyhén sudarlós, kérge pikkelyes, szürkésvörös majd szürke, koronája piramis alakú
• hajtása világos- vagy vörösesbarna, kopasz, rügyei megnyúlt tojásdadok, barnák, nem gyantásak, a hártyás rügypikkelyek ± simulók
• tűlevelei a vezérhajtáson és közelében körkörösen, az oldalhajtásokon többnyire félkörösen állnak, 4 oldalúak, 15–25 mm hosszúak, sötétzöldek, szúrósak
• egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, csoportosak, 2–2,5 cm hosszúak, sárgásak, nővirágzata magános, 4–5 cm hosszú, ibolyáspiros
• tobozai egy év alatt érnek, csüngők 10–15 cm hosszúak, sötétbarnák, magjai 3–5 mm hosszúak, sötétbarnák
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (120–140 év), gyorsan növő faj
• május közepén virágzik
• magja októberben érik, tél végén hullik, tobozait nyár elején veti le
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• acidoklin
Elterjedés
• Euroszibéria, északon a sík vidék, Közép- és Dél-Európában a magashegységek lakója
Előfordulás
• magashegységi faj, nálunk nem őshonos
• főleg Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben ültetik, de előfordul a Dunántúli-középhegységben, dombvidékeinken, sőt helyenként alföldjeinken is
Élőhely
• kultúrfenyvesek
Egyéb
• fája világos sárgásfehér, könnyű, puha, egyenletes szövetű
• kedvelt karácsonyfa, tűit azonban meleg helyen hamar ledobja
• a hazai klímát nehezen tűri, időnként tömegesen pusztul
Közönséges lucfenyő
67. Pinaceae, Pinus
Feketefenyő
Pinus nigra Arnold
a: austrian pine, n: Schwarzkiefer
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse egyenes, hengeres, kérge hosszant repedezett, sötétszürke, koronája széles, ágai örvösen állnak
• hajtása sárgásbarna, vastag, fénylő, tűlevelei kettesével állnak, 8–10 cm hosszúak, szúrósak, sötétzöldek, a tűhüvelyek feketések
• egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, sötétsárgák, a nővirágzatok 1–3-asával jelennek meg, pirosak
• tobozai 5–8 cm hosszúak, okkersárgák, fénylők és rövid kocsányúak, a mag 5–7 mm hosszú, sárgás- vagy barnásszürke színű, többnyire szeplős
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80–100 év), mérsékelt növekedésű faj
• május második, június első felében virágzik
• magja a 2. év októberében érik, tél végén hullik, toboza a következő tavaszon esik le
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Dél-Európa hegyvidéke, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi – magashegységi faj, nálunk nem őshonos
• hazánkban főleg az alföldi homokterületeken, a középhegységi kopárokon ültetik állományszerűen, de szinte az egész országban megtalálható
Élőhely
• kultúrfenyvesek
Egyéb
• fája vörösesbarna, puha, könnyű, erősen gyantás, durva szövetű, göcsös
• nálunk a ssp. nigra alfaját ültetik, mely az Alpok délkeleti részén, a Dinári-hegységben és az Appeninekben él
Feketefenyő
68. Pinaceae, Pinus
Erdeifenyő
Pinus sylvestris L.
a: scots pine, n: Gemeine Kiefer
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse egyenes, hengeres, kérge a törzs felső részén rozsdavörös, pikkelyekben leváló, az alsó részen vastag, szürkésbarna, hosszant repedező, koronája szétterülő, laza, oldalágai örvösek, vastagok
• hajtása okkersárga, tűlevelei kettesével állnak, 4–7 cm hosszúak, hossztengelyük körül kissé csavarodottak, szürkés- vagy kékeszöldek, a tűhüvelyek hártyásak, szürkék
• egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, élénksárgák, a nővirágzatok 1–3-asával jelennek meg, ibolyászöldek
• tobozai 3–7 cm hosszúak, szürkésbarnák, nem fénylők, görbe kocsányúak, a mag 3–4 mm hosszú, sötétszürke-szürkéssárgán tarka
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (150–250 év), gyorsan növő faj
• májusban virágzik
• magja a 2. év októberében érik, tél végén, tavasz elején hullik, toboza felnyílva még 1–2 évig a fán marad
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• xerofil/higrofil
• acidofil/baziklin
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj
• nálunk Nyugat-Dunántúlon (Soproni-hg., Vasi-dombvidék, Kőszegi-hg., Őrség, Vend-vidék, Hetés, Göcsej) őshonos, a bakonyaljai (Fenyőfő – Bakonyszentlászló) homokvidéken spontaneitása kérdéses, egyéb területeken kiterjedten ültetett
Élőhely
• fenyőelegyes-tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, ill. kultúrfenyvesek
Egyéb
• fája vörösesbarna, puha, könnyű, gyantás, göcsös
• a jelenlegi állományok 9/10-e őshonos előfordulási területén (Ny-Dunántúl) kívül valamennyi tájegységünkben (a Tiszántúl kivételével) megtalálhatók
• pionír faj
Erdeifenyő
69. Salicaceae, Populus
Dostları ilə paylaş: |