Parti fűz, szürke fűz
Salix elaeagnos Scop. (S. incanca Schrank)
a: hoary willow, n: Grauweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (5 m), ritkán kis termetű fa, törzse egyenes, kérge sötétszürke
• vesszeje közepesen vastag, zöldesszürke vagy vörösesbarna, finoman szőrös, ízközei nagyon rövidek, rügyei sárgásbarnák, finoman szőrösek
• levelei szórt állásúak, szálas lándzsásak, 5–12 cm hosszúak, középső szakaszukon hosszan párhuzamos szélűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákuk szürkésfehéren nemezes
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei vörösesbarnák, ill. halványzöldek
• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt vagy azzal egy időben, április második felében virágzik
• termése és magja májusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöldessárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• higrofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép- és Dél-Európa magashegyvidéke
Előfordulás
• magashegységi faj, nálunk dealpin elem
• Felső-Duna (Szigetköz), Rába, Mura, Felső-Tisza mentén szórványosan, Zempléni-hegyég (Komlóska-völgy)
Élőhely
• hordalékcserjések, ritkábban bokorfüzesek
Egyéb
• ritka, védett faj
• pionír faj
• parkokban is ültetik, különösen a keskeny levelű változata (cv. Angustifolia) kedvelt
Parti fűz
104. Salicaceae, Salix
Törékeny fűz, csörögefűz
Salix fragilis L.
a: crack willow, n: Bruchweide
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15–20 m)
• törzse gyakran görbe, erős ágakra bomló, kérge barnásszürke, mélyen és kissé hálózatosan repedezett, koronája széles, boltozatos, ritka
• vesszeje vastagabb, sárgásbarna, kopasz, az elágazásoknál pattanva törik, rügyei sárgásbarnák vagy feketedők, kopaszak
• levelei szórt állásúak, lándzsásak, 6–15 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk halvány- vagy kékeszöld
• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek
• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (70–80 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése és magja júniusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• fényigényes
• higrofil
• acidoklin
Elterjedés
• Euroszibéria
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az egész országban elterjedt a folyók és patakok mentén
Élőhely
• puhafás ligeterdők, patak menti ligeterdők
Egyéb
• fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű
• a fehér fűzzel alkotott hibridje a berki fűz (S. × rubens Schrank) gyakori, tömegesen a Tisza és mellékfolyói mentén fordul elő
• pionír faj, jó mézelő
• vastag, merev vesszői kosárfonásra alig használhatók
Törékeny fűz
105. Salicaceae, Salix
Babérfűz, borostyánfűz, ötporzós fűz
Salix pentandra L.
a: bay willow, n: Lorbeerweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m)
• törzse egyenes, kérge szürke, hosszant repedezett, koronája elliptikus, ágai felállók
• vesszeje vastagabb, sárgászöld vagy vörösesbarna, feltűnően fényes, kopasz, rügyei vörösesbarnák, fényesek
• levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, kopaszak, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld
• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek
• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (60 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, júniusban virágzik
• termése és magja augusztusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• higrofil
• acidofil
Elterjedés
• Eurázsia, szubboreális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki faj
• a Szatmár-Beregi-síkon és a Délkeleti-Nyírségen vannak szórvány előfordulásai, a Hanságból, Tapolcai-medencéből, Zempléni-hegység északi részéről kipusztult
Élőhely
• nyír- és fűzlápok
Egyéb
• nagyon ritka, védett faj
• nálunk jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)
Babérfűz
106. Salicaceae, Salix
Csigolyafűz, bíborfűz, sárfűz
Salix purpurea L.
a: purple willow, n: Purpur-Weide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (4 m), koronája seprőszerűen szétágazó, néha rövid törzse van, kérge sima, sárgásszürke
• vesszeje vékony, sárgászöld vagy sárgásvörös, fényes, kopasz, előfordul az eltoltan keresztben átellenes rügyállás is, rügyei sárgásbarnák, gyakran bíborpiros árnyalattal, fényesek, kopaszok
• levelei szórt állásúak, de eltoltan keresztben átellenesek is lehetnek, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül kissé fénylő sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy kékeszöld
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, oldalra hajlók, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik
• termése és magja május-júniusban érik és hullik
• őszi lombszíne sárga
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• kiegyenlített hőigényű
• fényigényes
• higrofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa (az északi, északkeleti részek kivételével), Észak Afrika
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
• elsősorban a Duna és mellékfolyói mentén él, a Tisza és mellékfolyói, illetve a hegy-dombvidéki patakok mentén szórványosabb
Élőhely
• bokorfüzesek; árkok, kubikgödrök, holtágak, patakhordalékok
Egyéb
• pionír faj
• értékes fonófűz
• jó mézelő
Csigolyafűz
107. Salicaceae, Salix
Serevényfűz, cinegefűz, ciglefűz, rozmaringfűz
Salix rosmarinifolia L. (S. repens L. ssp. rosmarinifolia /L./ Hartm.)
a: rosemary-leaved willow, n: Rosmarinblättrige Weide
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1 m), törzse elfekvő, rövid, ágai vesszőszerűek, feltörők
• vesszeje feltűnően vékony, vörösesbarna, selymesen szőrös, rügyei aprók, vörösesbarnák, selymesen szőrösek
• levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, ezüstösen selymesen szőrösek, felül kopaszodók, sötétzöldek
• kétlaki, porzós és termős füzérei kicsinyek, gömbölydedek, tömöttek, ülők, murvapikkelyei sötétbarnák
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, márciusban virágzik
• termése és magja május második felében érik és hullik
• őszi lombszíne sárga vagy barnásvörös
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• mezohigrofil
• baziklin
Elterjedés
• Eurázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki) faj
• tömeges a Duna-Tisza közén, az Alföld többi részén és a hegy-, dombvidékeken szórványos
Élőhely
• láprétek, üde homoki gyepek, ritkábban magassásosok
Egyéb
• ritkulóban lévő faj
• pionír jellegű faj
Serevényfűz
108. Salicaceae, Salix
Mandulafűz, mandulalevelű fűz, háromporzós fűz
Salix triandra L. (S. amygdalina L.)
a: almond-leaved willow, n: Mandelweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m), ágrendszere sűrű, kérge barnásszürke, cserepesen leváló és világosan foltos
• vesszeje vastagabb, kissé szögletes, zöldes vagy zöldesbarna, fényes, gyakran elágazó, rügyei barnák vagy zöldesbarnák, belső oldalukon gyengén molyhosak
• levelei szórt állásúak, lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, a középső szakaszon hosszan ± párhuzamos szélűek, kopaszak, nem fénylők, felül sötétzöldek, fonákuk kékesszürke vagy fehéres
• kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek
• termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, március végén, április elején, majd júliusban, augusztus első felében újra virágzik
• termése és magja június-augusztusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• fényigényes
• higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Eurázsia
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken a folyók mentén mindenütt gyakori
Élőhely
• bokorfüzesek
Egyéb
• pionír faj
• nálunk a kékesszürke levélfonákú alfaja, a ssp. discolor (Koch) Arcangeli él
• hámozás után is fehér vesszeje fonásra kiválóan alkalmas
• jó mézelő
Mandulafűz
109. Salicaceae, Salix
Kosárkötőfűz, kötő fűz, kenderfűz
Salix viminalis L.
a: water willow, n: Korbweide
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (5 m), vesszői nyúlánkak, fölfelé törők, kérge sima, szürkészöld, paraszemölcsös
• vesszeje vastag, sárgás- vagy zöldesbarna, csúcsi részén szürkén molyhos, hosszú ízközű, rügyei zöldessárgák vagy vörösesbarnák, finoman szőrösek
• levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 10–20 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, visszahajló élűek, felül sötétzöldek, fonákuk ezüstszürkén selymes
• kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei sötétek
• termése molyhos, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik
• termése és magja májusban érik és hullik
• őszi lombszíne zöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• higrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Közép-Európa, kontinentális jelleggel
Előfordulás
• sík vidéki faj
• alföldjeinken a folyók mentén gyakori, szórványosan fölbukkan a hegy-, dombvidékek patakjai mentén is
Élőhely
• bokorfüzesek
Egyéb
• pionír faj
• leggyakoribb fonófűzünk
• jó mézelő
Kosárkötőfűz
110. Caprifoliaceae, Sambucus
Fekete bodza
Sambucus nigra L.
a: common elder, n: Schwarzer Holunder
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (8 m)
• törzse hajlott, alacsonyan elágazó, parás kérge világosszürke, hosszant, szalagszerűen repedezett, koronája szabálytalan, ágai ívesen kihajlók
• vesszeje vastag, bordás, parásodó kérgű, zöldes- vagy világosszürke, erősen kiemelkedő rozsdabarna paraszemölcsökkel és nagy, fehér laza béllel, rügyei sötétbarnák, borzasak
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5–7 tagúak, levélkéi tojásdadok, 4–12 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk világoszöld
• virágai sátorozó bogernyőkben nyílnak, sárgásfehérek, erős illatúak
• termése gömbölyű, 5–6 mm átmérőjű, fényes ibolyásfekete benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 3,5–4,5 mm hosszúak, zöldesbarnák
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (100 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, május végén, június elején virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik, október–novemberben hullik
• őszi lombszíne zöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• mezofil
• neutrofil, nitrofil
Elterjedés
• Európa, Kaukázus
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• az egész országban gyakori, kivéve az Alföld legszárazabb belső részeit
Élőhely
• üde, bolygatott lomberdők és főként vágásaik, akácosok, üde gyomtársulások
Egyéb
• fatermetűvé csak szabad állásban és kedvező termőhelyen fejlődik
• fája világossárga, kemény, szívós
• termését kedvelik a madarak, valamint ételek, italok színezésére használják
Fekete bodza
111. Caprifoliaceae, Sambucus
Vörös bodza, szarvasbodza, fürtös bodza
Sambucus racemosa L. (S. sibirica Nakai)
a: alpine elder, n: Roter Holunder
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (2–4 m), szára fölálló, ágai ívesen kihajlanak
• vesszeje vastag, bordás, szürkés- vagy olajbarna, bele rozsdasárga, rügyei vörösesbarnák
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5 tagúak, levélkéi nyúlánkak, lándzsás tojásdadok, 5–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld
• virágai tojásdad alakú bugákban nyílnak, zöldessárgák, majd sárgásfehérek, illatosak
• termése gömbölyded, 4–5 mm átmérőjű, fénylő, korallpiros benge, 3 csontárral, melyek megnyúlt tojásdadok, 2,2–3,2 mm hosszúak, narancssárgák
Biológiai jellemzők
• rövid életű (20 év), gyorsan növő faj
• lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik
• termése július-augusztusban érik, szeptember-októberben hullik
• őszi lombszíne sárgászöld
• tőről jól, gyökérről ritkán sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• árnytűrő
• mezofil
• acidoklin, nitrofil
Elterjedés
• Közép- és Dél-Európa
Előfordulás
• (középhegységi –) magashegységi faj
• Északi-középhegység (kivéve Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Nyugat-Dunántúl, Mecsek
Élőhely
• bükkösök, szurdokerdők és vágásaik
Egyéb
• ritkulóban lévő faj
Vörös bodza
112. Fabaceae, Sarothamnus
Seprőzanót
Sarothamnus scoparius (L.) Wimmer (Cytisus scoparius /L./ Link)
a: scotch broom, n: Besenginster
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (1,5–2 m), szára fölálló, hajtásrendszere sűrűn elágazó, fölfelé törő, seprőszerű, kérge zöldesszürke, finoman repedezett
• vesszeje feltűnően vékony, barázdált és erősen bordás, sötétzöld, rügyei aprók, zöldek
• levelei szórt állásúak, a hajtás alsó és középső részén megjelenők hármasak, levélkéik visszás tojásdadok, 1–2 cm hosszúak, selymesen szőrös fonákúak, hamar lehullók, a hajtás felső részén megjelenők egyszerűek, elliptikusak, 0,5–1 cm hosszúak, őszig fennmaradók
• pillangós virágai levélhónaljiak, magánosak, élénksárgák
• termése lapos, 2,5–4 cm hosszú, fekete, pillás élű hüvely, magjai elliptikusak, 3–4 mm hosszúak, sárgásbarnák, fényesek
Biológiai jellemzők
• rövid életű (10 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, május-júniusban virágzik
• termése augusztusban érik, télen hullik
• őszi lombszíne zöld
• tőről sarjad
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű, fagyérzékeny
• fényigényes
• xeromezofil
• acidofil
Elterjedés
• Nyugat- és Közép-Európa, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
• őshonossága vitatható, talán Nyugat-Dunántúlon feltételezhető
• vadtakarmánynak ültetik, az Alföld kivételével sok helyen kivadult az országban
Élőhely
• mészkerülő erdők szélei, tisztásai, vágásai
Egyéb
• zöld hajtásait télen szívesen fogyasztja a vad
• hideg teleken tövig lefagyhat
Seprőzanót
113. Rosaceae, Sorbus
Lisztes berkenye, süvöltény
Sorbus aria (L.) Crantz s.l.
a: common whitebeam, n: Gemeine Mehlbeere
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15 m)
• törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, kérge sima, sötétszürke, fehéren foltos, koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas
• vesszeje vörösesbarna, fényes, kopaszodó, rügyei tojásdadok, hegyesek, zöldek vörös foltokkal, ragadósak
• levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy kerekdedek, 5–14 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk maradandóan fehéren nemezes
• virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok sűrűn nemezes
• almácska termése ovális, 12–15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett, benne 2 kövecses magházzal, magjai 5–6 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák, selyemfényűek
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (100–150 év), lassan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése szeptemberben érik, tél elején hullik
• őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga
• tőről és gyökérről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil – xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Kőszegi-hegység
Élőhely
• szikladomborzatú erdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű
• alakkörébe tartozik a kerekded levelű, xeromorf felépítésű, védett déli berkenye (S. graeca /Spach./ Lodd.) is
• jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik
• a barkócaberkenyével (S. torminalis) hibridizálódik, az így létrejött, védett kisfajok a Dunántúli-középhegység bennszülöttjei
Lisztes berkenye
114. Rosaceae, Sorbus
Madárberkenye, veres berkenye
Sorbus aucuparia L.
a: mountain ash, n: Eberesche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (10 m)
• törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, kérge sima, világosszürke, fényes, erősen paraszemölcsös, koronája megnyúlt tojásdad, laza, ágai nyúlánkak, fölfelé törők
• vesszeje szürkés- vagy vörösesbarna, hosszú ízközű, rügyei nyúlánk tojásdadok, ibolyásfeketék
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–15 levélkéből összetettek, melyek megnyúlt elliptikusak, 2–5 cm hosszúak, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban ép szélűek
• virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok molyhos
• almácska termése gömbölyded, 9–10 mm átmérőjű, cinóbervörös, paraszemölcsös, benne 3 pergamenfalú magházzal, magjai 3,5–4,5 mm hosszúak, féltojás alakúak, vörösesbarnák
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, május második felében virágzik
• termése szeptemberben érik, tél végén hullik
• őszi lombszíne sötétvörös
• tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• xeromezofil
• acidoklin
Elterjedés
• Európa, szubboreális jelleggel
Előfordulás
• középhegységi – magashegységi faj
• az Északi-középhegység magasabb fekvéseiben, a Nyugat-Dunántúlon gyakoribb, a Dunántúl egyéb területein nagyon szórványos
Élőhely
• mészkerülő erdők, sziklaerdők
Egyéb
• fája barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű
• molyhos levelű változata (var. lanuginosa /Kit./ Schur) inkább mészkedvelő
• termése sok C-vitamint tartalmaz, a madarak kedvelik és terjesztik
• mutatós díszfa is
Madárberkenye
115. Rosaceae, Sorbus
Házi berkenye, fojtóska, fojtós berkenye, kerti berkenye
Sorbus domestica L.
a: service tree, n: Speierling
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (15–20 m)
• törzse egyenes, hengeres, kérge apró pikkelyekre repedező, sötétbarna, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok
• vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, csúcsa felé finoman szőrös, rügyei megnyúlt tojásdadok, hegyesek, fényesek, sárgászöldek vöröses árnyalattal, ragadósak
• levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 15–19 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 3,5–5 cm hosszúak, részarányos vállúak, végig fűrészesek
• virágai sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok gyapjas
• almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5–3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő, paraszemölcsös, 5 pergamenfalú magházzal, magjai 6–7 mm hosszúak, széles tojásdadok, gesztenyebarnák
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–300 év), lassan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése októberben érik és hullik
• őszi lombszíne vörös
• tőről és gyökérről mérsékelten sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes, kissé fagyérzékeny
• fényigényes
• xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel( Közép-Európában feltehetően meghonosodott
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses
• a Dunántúli-középhegységben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi-középhegységben és Dél-Dunántúlon szórványosabb
Élőhely
• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőszélek, mezsgyék, szőlők, gyümölcsösök
Egyéb
• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű
• körte alakú (f. pyrifera Hayne) és alma alakú (f. pomifera Hayne) terméssel bíró alakjait lehet elkülöníteni
• régebben a fajt gyümölcséért termesztették
• visszaszorulóban lévő faj
Házi berkenye
116. Rosaceae, Sorbus
Dostları ilə paylaş: |