Metafizika

III/1

• 
  A kétséges kérdések: vagy mások vitáznak velük, vagy pedig még nincsenek föltárva. Az első az, hogy szembe tudjunk nézni a kérdésekkel, mivel a későbbi helyes belátás nem más, mint válasz a felvetett kérdésekre.
  
• 
  Aki kételkedik, olyan, mint a lekötözött ember. Először át kell gondolnunk a kételyeinket és meg kell fogalmaznunk a kérdéseinket, csak így indulhatunk el (vö.: Gadamer: a kérdés elsőbbsége).
  
• 
  Kétségek:
  
  • 
    Egyetlen tudomány feladata-e az okok vizsgálata? Csak a szubsztancia első elveit kell megszemlélni, vagy pl. az ellentmondás elvét is?
    
  • 
    Egyféle valóság van-e? Csak érzékelhető, vagy vannak ideák is?
    
  • 
    Az elmélkedésnek csak a szubsztanciák lehetnek-e tárgyai, vagy a ájrulékaik is?
    
  • 
    Mi az alkotóelv? A fajták?  Melyik? Az élőlény vagy az ember fajtája az első?
    
  • 
    A mulandó és az örökkévaló dolgoknak ugyanazok-e az alkotóelveik?
    
  • 
    Az egység és a létező vajon a létező dolgok szubsztanciája-e?
    
  • 
    Általánosak-e az elvek?
    
  • 
    A számok, a pontok és vonalak szubsztanciák-e? Különböznek az érzéki tárgyaktól, vagy bennük vannak?
    
• 
  Ennek a tudománynak létmódbeli különbségeket kell feltüntetnie
  
• 
  A részekkel foglalkozó tudományok túlmerészkednek a területükön
  
• 
  A letező szót nem ugyanúgy használjuk:
  
  • 
    Univoc: azonos értelemben használok egy állítmányt több dologra
    
  • 
    Equivoc: különböző módon használok egy állítmányt egy egyedre (levél (fa- vagy postai))
    
  • 
    Analóg: nem azonos és nem különböző; hasonló (pl. egészséges ember, étel, vizelet)
    
  • 
     A létező szót analóg módon használom. Így tárgyalható az összes létező egy tudomány alatt
    
  • 
    A szubsztancia önmagában létező (Isten), az akcidens csak járulék
    
  • 
    A létezés foka: minél önállóbb, annál inkább létezik, minél kevésbé, annál anyagibb (több akcidensre van szüksége)
    
  • 
    A mérce Isten, csak ő létezik önállóan; később gyengít ezen
    
  • 
    A létező és az egy fogalma felcserélhető
    

• 
  Összefoglalás:
  
  • 
    Arisztotelész három koncepciót közöl az első filozófiáról:
    
    • 
      Teológia (Isten, tökéletesség, önmagának elégséges)
      
    • 
      Első okok
      
    • 
      Az egész (a létező; a létezésról szóló tudomány)  (Heidegger: a metafizika ontoteológia: az egészet vizsgálja)
      
• 
  Arisztotelész metafizikája nem rendszer, különböző megközelítésekből áll
  
• 
  A három megközelítés összehangolható
  
• 
  A metafizika három fő irányvonala:
  
  • 
    Dogmatikus (értelmi) metafizika: Nem dialektikus, dologias, a dolgokat izoláltan képzeli el. Az egész valóság egymástól elkülöníthető dolgok sokszínű rendszere.
    
    • 
      Ellentmondás-elv: minden elkülönül a többi dologtól. A fizikai világ dolgait elkülönülten érzékeljük. Szubsztancia: mástól elkülönült létező. Az elkülönültséget totalizálja az egész valósága
      
• 
  Létanalógia (Gamma-könyv): Ki nem mondott gondolat; szubsztancialitást tételez föl. A létezők ugyanazon alaptípus különböző variációi, mindegyik más fokot képvisel a létezésben. A legmagasabb szubsztancialitása Istennek van. Ha minden Istentől van, az a teologikus megközelítés
  
• 
  A létezés fokozatai: pl.
  
  • 
    Kő: különálló, nincs öntudata
    
  • 
    Ember: önálló, van öntudata, önmeghatározó
    
  • 
    Isten: totalitás, ok
    
    • 
       Minden létező szubsztancia: egység.
      
    • 
       Mindegyiknek más fokú szubsztancialitása van: sokféleség
      
    • 
      Abban egyek a létezők, amiben különböznek. Ennek kifejtéséhez dialektikus megközelítés szükséges; a létezők közt nem külső, hanem belső egység áll fönn.
      

4. 
   Aquinói Szent Tamás – Metafizika-kommentár
   

• 
  Tamás szokás szerint nagyban támaszkodik Arisztotelészre
  
• 
  A Metafizika kevésbé kifejtett pontjait magyarázza
  
• 
  Alapgondolat: az uralkodó-alávetett viszony, a hierarchia
  
  • 
    A sokféleség hierarchikus: a lélek uralja a testet, ezért lehet rend egyáltalán
    
  • 
    Uralkodó tudomány: a metafizika vagy első filozófia, mert a végcélt kutatja, nem korlátolt kérdéseket feszeget. Célja a boldogság keresése (itt is a legfőbb Jó)
    
  • 
    Az az uralkodó, ami a legtisztábban intelligibilis (lélek, király, metafizika)  A metafizika a tudományok királya, tárgya a legintelligibilisebb dolog
    
  • 
    De mi a leginkább intelligibilis tárgy?
    
    • 
      Első filozófia: Amiből az értelem bizonyosságot merít: az okok ismerete. Az első okokkal jár a legnagyobb bizonyosság
      
    • 
      Metafizika: Az értelem sajátossága az univerzalitás (az érzék egyedi, az értelem általános). Minél univerzálisabb valami, annál inkább megfelel az értelemnek. A metafizika a létezés egészével foglalkozik: a lehető leguniverzálisabb.
      
    • 
      Teológia: Minél kevésbé anyagi valami, annál inkább az értelemnek való (anyagi: korlátozott, tökéletlen, potencialitás van benne). A legkevésbé anyagi dolog Isten, a tiszta aktualitás, a tökéletes, a korlátlan.
      
      • 
         Lefedi az arisztotelészi hármas felosztást
        
      • 
         A metafizika a tudományok királya (= Arisztotelész)
        
      • 
         Formális tárgyukat tekintve (a megközelítés módját nézve) így három uralkodó tudományt látunk, de lényegük ugyanaz, ugyanarra vonatkoznak
        
      • 
         Vannak köztük átfedések, de a végső tárgy ugyanaz („Az első ok egyszersmind Isten is, aki a totalitás végső elveiben is jelen van”)
        

5. Cusanus – Egyszerű ember a bölcsességről (Idiota de sapientia)

• 
  A mű dialógus egy tanulatlan ember és egy híres szónok közt
  
• 
  Egyszerű ember: a bölcs felfuvalkodott, hiába tanult, Isten előtt ostoba, mikor emiatt kiválóbbnak képzeli magát. Az igazi tudomány alázatossá tesz
  
• 
  Szónok: az egyszerű ember hülye – nem érti, hogy a tudni akarás milyen sokat ér, ráadásul laikus is
  
• 
  Elindul a vita: az egyszerű ember szerint a bölcsességet nem könyvekben, hanem a világban kell keresni, a szónok tiltakozik
  

• 
  A tanulatlan ember szeretetből akarja megosztani a gondolatait a szónokkal, aki hiába gyötri magát a bölcsességért. Az elődei nyomában halad, nem saját belátásai alapján. A tanulatlan szerint a bölcsek könyvében is van bölcsesség, csak az már másolat: a világból leszűrt bölcsesség tükröződése. Az első bölcsek még nem támaszkodtak könyvekre, ezért különbek mindegyiknél.
  
• 
  A bölcsesség az utcán van, a világból kell elindulni, nem mások gondolatai alapján
  
• 
  Az egyszerű ember azt állítja, hogy tud valamit, de nem állítja be magát bölcsnek, nem öntelt
  
• 
  Isten könyveiből tanult, amelyek mindenütt megvannak a világban, nem tekintélyre hivatkozik
  
• 
  Példa: a piac. Az emberek mindenféle szellemi műveletet végeznek ott, számolnak stb. Ezek a megkülönböztetés által történhetnek meg.
  
  • 
    A megkülönböztetés alapja az “egy”. Minden szám az egy által van (1+2=3, stb)
    
  • 
    Az egy a mérés alapja, a legkisebb súlyegység – uncia – a mérés alapja.
    
  • 
    Az egyhez nem juthatunk el a többől. Az egy természeténél fogva előbb van az összetettnél. Az egyszerű mérheti az összetettet, fordítva ez nem lehetséges.
    
  • 
    Ezt a gondolatot feljebb emelve rejtezik a bölcsesség.
    
  • 
    A legnagyobb bölcsesség: érintetlenül megérinteni a megérinthetetlent. (Megragadás nélkül megragadni a megragadhatatlant)
    
    • 
      Valaminek az oka az, ami által, amiben és amiben az okozat keletkezik, ám az ok nincs érintkezésben az okozattal. Az okozat által ismerhető meg az ok, de ez a megismerés nem ér föl az okig teljes egészében. Az ok által, azon belül és abból mondható ki minden, de maga az ok szóval ki nem mondható.  A végtelent, az abszolútumot nem lehet leírni
      
    • 
      A bölcsesség, amire törekszünk, csak úgy tapasztalható, hogy megtudjuk: a bölcsesség minden tudás fölött áll és nem megtudható. Semmihez sem hasonlítható, elképzelhetetlen és érzékelhetetlen, sőt, felfoghatatlan.
      
    • 
       A gondolkodás nem képes elképzelni azt, aki által és akiben és akiből minden létezik (Isten)
      
    • 
      A bölcsesség ízlik a legjobban a léleknek. A bölcsesség jön létre minden belső megízlelés – gondolat.
      
    • 
      A bölcsesség kereséséhez szükséges már a bölcsesség előképe: innen van az, hogy keressük, és emiatt érezzük, hogy ha már megtaláltuk.
      
    • 
      Az igazi élethez közelíteni annyi, mint egyre fokozottabb boldogságban élni.
      
    • 
      A szellem valódi életét keresve eljut oda, ahol rájön végtelen voltára. Az örök élet tudata a legkívánatosabb a lélek számára, és ennek felfedezése a legörömtelibb. Az öröm azért is ekkora, mert a tárgya megfoghatatlanul hatalmas – ez a tudós tudatlanság.
      
    • 
      A bölcsességet önmagáért szeretjük, a bölcsesség pedig korlátlan. (vö. antikvitás)
      
    • 
      Itt nem egzakt tudásról van szó, ezért tudatlanság, de tudós, mert a maga számára tudja.
      
    • 
       ősokunkat akkor érezzük kezdetnek, középnek és végnek – teljességnek -, ha felfogjuk, de nem látjuk be.
      
    • 
      Akik mulandóságban keresik a bölcsességet vagy megragadhatónak tartják konkrét formában, csalódni fognak.
      
    • 
      Az örök bölcsesség örökké él. Léte az élet, élete az értelmes belátás. Az értelmes lény, aki nem ismeri föl világosan és egyértelműen az igazságot, vak. Szerencsétlenség az értelemmel bírni, de az értelmes megismerést elmulasztani.
      
    • 
      Az örök bölcsesség mindenhol ott van. Mindenből kicsendül, kiérződik. A szépségben a szépség. Mindenki érzi az ízét, mert mindenki részesül abban, mikor vágyai beteljesülnek.
      
    • 
      Ha az embernek csak az örök bölcsességre vágyik, és a boldogságot is csak ebben óhajtja, már ízelítőt kap az örök bölcsességből. Semmi olyat nem kívánhatunk meg, ami ismeretlen lenne. A csecsemő már tud valamit a tej ízéről, ezért keresi, ha éhes. A vas is tud valamit a mágnesről előre, ezért törekszik felé.
      
    • 
      A bölcsességet belső parancsra közelítjük, és ha megízleljük, magával ragad. Feladja magát minden érzéki kötöttség, és csak a bölcsességet látjuk. A szenteket az örök élet fordítja csak Isten felé, és készteti őket minden világi hívság megtagadására.
      
    • 
      Szellemünk nem hagy nyugodni, míg el nem jutunk a célhoz. Az életben nem tud nyugodni, az őskép felé törekszik. Az ősminta a szellem saját létének igazsága és örök. A szellem csak az örök életben csendesülhet le, de ez a törekvés örök is: az emberi szellem sosem érheti el végtelen módon a végtelen életet.
      
    • 
      A bölcsességet nem lehet hallgatóként megízlelni: csak az fogja föl, aki tapasztalta. A szeretetet sem ismerjük, ha csak olvastunk róla.
      
    • 
      Ami magunktól van, az gyarlóság, ami az örök bölcsességtől, az csupa jó.
      
    • 
       mindennek Isten az eredete. Isten az örök bölcsesség. Isten mindent a Szó és önmaga által teremtett. Isten bölcsességében teremtett.
      
    • 
      Isten létre kényszerít dolgokat a semmiből. Ő adja a mibenlétet. Egység, egyenlő a létezéssel, és ő köti össze a különbözőségeket. Ő az ősok, nincs kezdete és nincs vége. Mindennek szüksége van a háromszoros Istenre a létezéshez: egyenlőség, egység, kötelék.
      
    • 
       Isten egyedülálló és legegyszerűbb, végtelen bölcsessége a legigazabb ősképe minden alakítható formának. Benne van mindenben. A végtelenség kibontakozik a világban: a sokféleség fejezi ki legjobban a végtelenségét. Minden dolog részt vesz ebben a bölcsességben.
      
    • 
      Fokozatok: Alapanyag – ásvány – növény – állat – képzelőerő – gondolkodás – megismerés. Csak a megismeréssel lehet felemelkedni a bölcsesség megízleléséig.
      

6. 
   Descartes – Elmélkedések