Metafizika

A kérdés megválaszolása

• 
  A Semmi a szorongásban nem létezőként lepleződik le, és nem is tárgyként. A szorongás nem a Semmi megragadása, a Semmi mégis általa és benne nyilvánul meg. A Semmi az egészében vett létezővel együtt kerül ilyenkor az utunkba.
  
• 
  A szorongás során talajtalanná válunk. A szorongás nem semmisíti meg a létezőt, hogy feltáruljon a Semmi – sőt, a szorongás épp az egésszel szembeni tehetetlenség érzése.
  
• 
  A szorongásban benne rejlik az, hogy valamitől szorongunk. Ez a valami a Semmiből indul. A Semmi nem vonz, mert lényege szerint elutasító. A semmi semmítése (…medve anyám…)
  
• 
  A semmítés – Nichten – nem tetszés szerinti eset, hanem mint az egészben vett elsikló létezőre tett elutasító utalás, a maga teljes, mindeddig rejtett meglepő voltában ezt a létezőt mint a teljességgel másikat nyilvánítja meg a semmivel szemben.
  
• 
  Csak a szorongás Semmijében látszik a létező eredendő nyitottsága: hogy létező, és nem semmi. Az, hogy nem Semmi, a nem-semmiség – a valamiség – alapja.
  
• 
  A jelenvaló-lét: beletartottság a semmibe. A jelenvalólét már eleve túl van az egészében vett létezőn – transzcendens. Ha nem tartaná bele magát a semmibe, nem viszonyulhatna a létezőhöz, így magához sem.
  
• 
  A Semmi nem tárgy és nem létező, maga számára nem fordul elő. A Semmi a létező lehetővé tétele. Nem a létező ellentéte, hanem a létező része.
  
• 
  A létezéshez viszont nem kell folyton Angstban lennünk. A Semmi általában elleplezett számunkra, mert meghatározott módon bele vagyunk veszve a létezőbe. A Semmitől való kétértelmű elfordulás megfelel a Semmi értelmének.
  
• 
  A tagadás bizonyítja a Semmi állandó jelenlétét. A tagadhatónak eleve adva kell lennie. A tagadás alapul a nem-en, ami a semmi semmítéséből ered.
  
• 
  A Semmi a tagadás eredete. A logikának annyi.
  
• 
  A szorongás folyton jelen van, csak alszik. A jelenvalólétben bármikor fölébredhet. A Semmi helytartójává teszi az embert. Magunktól nem tudunk szembekerülni a Semmivel.
  

Végre a metafizikáról

• 
  A Semmire irányuló kérdés magát a metafizikát állítja elénk!
  
• 
  A görög megnevezés egy olyan kérdezés megjelölése, amely túlmegy a létezőn mint olyanon.
  
• 
  A metafizika a létezőn túlra kérdez, hogy a létezőt a megértés számára visszanyerje ( az abszolútum felől közelítünk!)
  
• 
  A Semmire vonatkozó kérdés metafizikai. Átfogja a metafizika egészét, és bele van vonva a kérdező jelenvalóléte is.
  
• 
  Az egészre irányul:
  
  • 
    Régi tétel: semmiből semmi sem lesz.
    
    • 
      Az antik metafizika a semmit a nemlétező értelmében fogja föl: megformálatlan anyagként
      
    • 
      Kereszténység: más jelentést ad a Semminek: a Semmi az Istenen kívül létező teljes jelen-nem-léte. Az Isten mellett a Semmi tulajdonképp létezővé válik. Isten a Semmiből teremt, tehát neki valahogy viszonyulnia kell a Semmihez – ha Isten abszolút, akkor nincs rajta kívül semmi.
      
• 
  A semmi a létező részeként lepleződik le. A tiszta lét és a tiszta semmi tehát ugyanaz (Hegel). A Lét és a Semmi összetartoznak, mert a lét lényegében véges.
  
• 
  A Semmi átfogja az egész metafizikát.
  
• 
  A Semmit a tudomány egy fölényes gesztussal lesöpörné – de a tudományos jelenvalólétnek is bele kell tartódnia a Semmibe. Komolyan kell venni a Semmit: csak azért vizsgálhatjuk a létezőt, mert a Semmi lehetővé teszi. A tudománynak végső soron a metafizikán kell alapulnia ( a tudományok királya; Arisztotelész, Szent Tamás)
  
• 
  A Semmire vonatkozó kérdés bennünket is kétségessé tesz. Az emberi jelenvalólét csak akkor tud a létezőhöz viszonyulni, ha beletartja magát a Semmibe. A létezőn való túllépés a jelenvalólét létezésében történik meg, ez a túllépés pedig a metafizika.
  
• 
  A metafizika az ember természetéhez tartozik. Alaptörténés a jelenvalólétben, sőt, maga a jelenvalólét. A tudomány semmilyen szigorúsága nem éri fel a metafizika komolyságát. Eleve benne állunk a metafizikában. A létezéssel együtt jár a filozofálás, a metafizika beindítása.
  
• 
  Az alapkérdés: miért van egyáltalán létező, nem pedig Semmi?
  

Összefoglalás

• 
  A metafizikai kérdés
  
  • 
    A metafizika egészét érinti
    
  • 
    A kérdezőre is visszahullik
    
• 
  Nincs belső összefüggés, rendszer a tudományok közt (vö.: tudományok királya – metafizika – Arisztotelész – Szt. Tamás)
  
• 
  A tudományok csak olyasmivel foglalkoznak, ami tényleg van
  
• 
  De mi a semmi? Minden beszéd róla önellentmondássá válik. Sokak szerint a negáción alapul, és jogtalanul kreált
  
• 
  Ahhoz, hogy tagadás legyen, kell egy tagadható, valami olyan, amit a semmiség megillet (a végesség)
  
• 
  A semmi a létezők mindenségének teljes tagadása
  
• 
  A szorongásban és az unalomban nyilvánul meg (az unalomban csak fölsejlik, az Angstban nyilatkozik meg)
  
  • 
    Unalom: ha mindent unok, magamat is
    
  • 
    Szorongás: valamitől, de nem konkrét valamitől; nem ijedség vagy félelem. Sajátosan nyugodt, ha megkérdik, mi történt, a válasz: semmi.
    
• 
  A semmi mindig jelen van, csak rejtetten
  
• 
  A létezőn való átlépés: transzcendencia. A semmibe beletartva létezünk, ez kell az öntudathoz is. A létezőktől csak a Semmiben tudunk távolságot tartani. Kívül kell lépnünk a létezőkön ahhoz, hogy tárgyként ragadhassam meg őket.
  
• 
   A metafizikának a tudományok végső alapjaként kell egzisztálnia
  
• 
  Minden meghatározás tagadás – Spinoza
  
• 
  A létezők egészét határozza meg a metafizika, vagyis a semmiből határolja le őket
  
• 
  Később kiderül, hogy a Semmi alatt ő a létet értette. A lét nem létező a többi között, a lét a létezők horizontjára való rálátás alapja.
  

6. 
   Weissmahr – Ontológia
   

(!)

• 
  Ontológia:  léttan; a létről szól, a 18. században terjed el
  
• 
  A lét az alap: minden számunkra megjelenő dolog alapja
  
• 
  Arisztotelész óta az ontológia szoros kapcsolatban áll a filozófiai istentannal
  
• 
  Ahonnan a létezést származtatjuk, az egybeesik Istennel, a lét okával – teremtővel
  
• 
  A metafizika felosztása:
  
  • 
    Metafizika generalis: ontológia
    
    • 
      Az alapelvekről szóló elvont tanná változott, amivel lehetséges a valóság egészének leírása
      
  • 
    Metafizika specialis
    
    • 
      Kozmológia, racionális pszichológia, racionális teológia. Az ontológiát a metafizikával azonos értelemben használja
      
• 
  Első rész: módszertani felépítés
  
• 
  A metafizikában az ember már tudja a kérdést:  Mi a lét? Mi a valóság végső fokon?
  
  • 
    Van egy eredendő léttudásunk – van valami fogalmunk a létről , de nem tudatos, felszínre kell hozni
    
• 
  Weissmahr nagy figyelmet fordít a retorzív érvelésre és a performatív ellentmondásra
  
  • 
    Egy állítás ellentmond a megtételéhez szükséges lehetőségi feltételeknek (pl. nem tudok írni)
    
• 
  Aki metafizikával foglalkozik, az alaptudománynak tekinti, és hisz a valóság megismerhetőségében (vs. analitikusok!)
  
• 
  Tárgya a transzcendens, az érzékfölötti
  
• 
  Alapkérdés: lehet igaz kijelentéseket tenni a transzempirikus valóságról?
  
• 
  Az abszolút igazságot kell vizsgálnia
  
• 
  Ki kell mutatnia, hogy erre a kérdésre van válasz  a metafizika megalapozása
  
• 
  Nincs végérvényes metafizika: más és más pontból közelítenek az egészhez.
  

6. 
   Huoranszki – Modern metafizika
   

• 
  XX. Század első fele: új filozófiai diszciplinák
  
• 
  Második fele: újrafogalmazódtak a filozófiai problémák
  
• 
  Kortárs metafizikai problémák újrafogalmazódtak (pl kvantummechanikai problémák)
  
• 
  Értelmes még a metafizika?  természettudományok abban reménykedtek, hogy megválaszolhatják az általa felvetett kérdéseket
  
• 
  Eddig: tudomány és metafizika kéz a kézben jártak
  
  • 
    Huszadik század: tudomány társadalmilag és a filozófián belül is nagyobb szerepet kapott
    
  • 
    A tudományos megismerés a tuti
    
  • 
    A modern tudományok vajon helyettesítik –e a metafizikát?
    
  • 
    Arisztotelész – racionalizmus: a jelenségek magyarázata apodiktikus – szükségszerű ismereteket követel meg, különben megválaszolhatatlanok.
    
  • 
    Kant: összhangba hozni a metafizikát és a tudományok fejlődését – felvilágosodás
    
• 
  Logika és nyelvfilozófia: tudományfilozófia alapjai
  
• 
  Három alapvető álláspont:
  
  • 
    Racionalista: Descartes/Leibniz: a természet elvei matematikai és metafizikai elvekből vezethetők le.
    
  • 
    Empirizmus: Hume: okság-probléma: nem tudjuk, hogy a matematika és a metafizika miképp hat a természetre, sosem lehetnek szükségszerű ismereteink erről
    
  • 
    Konstruktivizmus: Kant: empirikusan ismerjük meg a természet törményeit, de nem a tapasztalatból erednek
    
• 
  Analitikusok:
  
  • 
    Logika: Frege és Russel: az általuk alkotott modern logika nem csak matematikai célokra alkalmas. Logika és verifikacionizmus: Bécsi Kör
    
  • 
    Alap: ellentmondás törvénye
    
  • 
    Logikában különbséget teszünk:
    
    • 
      Szintaxis: azonos a nyelvtani szabállyal – nyelvfilozófia. Jól formált mondatokat ad, de nem feltétlenül igazakat. Formális szabályokat vizsgál.
      
    • 
      Szemantika: értelmes –e az állítás
      
    • 
       Logikai elemzés: Carnap-féle verifikacionalista cáfolatok: a metafizika értelmetlen kérdésekkel foglalkozik. Huoranszki: van, hogy értelmetlenek, van, hogy csak újra kell őket fogalmazni. Erre a logikai elemzéssel jövünk rá.
      
    • 
      Alapvető cél: metafizikai kérdések értelmetlenségének bizonyítása – nem jött össze, lásd: Carnap gyengített verifikacionizmusa  analitikus metafizika születése
      

Verifikacionizmus igazságfeltételei

• 
  Tézis: egy kijelentés csak akkor értelmes, ha meg tudjuk állapítani, mi teszi igazzá vagy hamissá
  
• 
  Hogyan vizsgálható ez?
  
  • 
    Logika: ellentmondás vizsgálata. A szintaxis szabályainak nem megfelelő mondatok értelmetlenek.
    
  • 
    Egyes szavak teszik igazzá az állításokat: egy adott fogalomban benne foglaltatik valami (pl. Kant nagymamája nő volt; a nagymama fogalma tartalmazza, hogy nő)
    
  • 
     analitikus igazságok: amiket a bennük szereplő szavak igazsága tesz igazzá.
    
    • 
      De nem mindenről állapítható meg az igazsága, illetve a valóságnak való megfelelése
      
    • 
      Konvenció: amit egy szó alatt értünk, vagy előre kikötünk, hogy tartalmazza (a paradicsom olyan dolog, ami piros  a paradicsom piros állítás így igaz)
      
    • 
      Relativizmus: a szavak jelentése nem rögzített, vagyis önkényes: mindenki másként érti és használja a kifejezést. De így értelmetlenné válik az igaz kijelentés fogalma: így csak vélekedésig jutunk.
      
    • 
      A szavak jelentése rögzített is lehet, de az implicit konvenció segítségével nem meghatározható (nem azért az, ami). De akkor mi határozná meg?
      
    • 
        Metafizika: ha a kritika az, hogy pl. a szubsztancia szó értelmetlen, ugyanebbe a csapdába eshet pl. a „gén”, az „allél” vagy az „endoplazmatikus retikulum”, mert ezeket sem használják sokan. A filozófia is definiálhatja a szubsztanciát.
      
      • 
        De a szigorú Carnap-követők szerint ez nem elég: a valósággal kéne összevetni a szavakat. Igen ám, de a Celsius-fokot vagy az atomot sem tudjuk megfeleltetni az empíriának.
        

Tudomány és metafizika

• 
  A szubjektív fogalmak problémásak: a tapasztalat hétköznapi fogalma interszubjektív. Tudhatom, hogy létezik gyömbér, de nem tudom, milyen az íze, míg nem kóstoltam – azt meg pláne nem, hogy ízlik –e.
  
• 
  Nem verifikálható túl egyszerűen egy-egy fizikai tétel sem: nem igazolható pusztán megfigyeléssel
  
• 
  A mágneses vonzerőt pl. nem lehet látni. A gravitációsat sem.
  
• 
  Akkor tehát:
  
  • 
    Léteznie kell valami logikai kapcsolatnak az eldönthető és a nem eldönthető dolgok közt
    
  • 
    Elméleti terminusok problémája: meg kell tudnunk magyarázni közvetlenül nem tapasztalható dolgokat is (metafizika persze itt bebújhat)
    
  • 
    Minimális verifikacionizmus: Egy kijelentés értelmessége feltételezi, hogy létezik olyan, emberi lény számára hozzáférhető igazolási eljárás, amellyel a kijelentés igazsága megerősíthető, de nem feltételezi, hogy bárki ismeri vagy ismerni fogja az adott állítás igazságának eldöntésére szolgáló helyes eljárást.
    
  • 
    Ez beengedné a metafizikát is.
    

Metafizika és történelem

• 
  Logikai empiristák: a metafizika csak igazolhatatlan dogmák rendszere. A tudomány halad, az ismeretek bővülnek, a metafizika toporog. Csak múltja van.
  
• 
  Egyébként a tudomány sem halad olyan zökkenőmentesen, mert folyton meghaladja magát.
  
  • 
    De vannak jobb megoldások, és tagadhatatlanul vannak új felfedezések.
    
• 
  A metafizika haszontalansága:
  
  • 
    Nem az: a szabadság és az effélék fontos fogalmak.
    
  • 
    Nem kell feltétlenül kézzelfogható “hasznot” hajtania
    
  • 
    “A metafizika regény történet nélkül, poézis forma nélkül”  de nem az egész metafizika: más és más álláspontok, nem vitáznak egymással.
    
  • 
    A metafizika fejlődik – bár nem haladja meg a régebbi stádiumait, minden elméletnek van híve. Vannak új metafizikai problémák: kvantummechanika, determinizmus.
    

A metafizika jelene:

• 
  Nem akarja megalapozni a tudományokat, de a hierarchiának nincs sok értelme. A tudományos felfedezések hozzájárulnak a metafizikai belátások értelmezéséhez, ez pedig segít beépíteni őket az emberi tudás egészébe. Analitikusok – Nagel: “létezni nem csak abszurd, hanem értelmetlen is”.