C. Sallustius Crispus összes művei

6

14. Ebben a hatalmas és förtelmesen megromlott államban Catilina könnyűszerrel csatlósává

tett,  maga  köré  gyűjtött  minden  gonosztevőt.  Mert  valahány  szégyentelen,  parázna,  korhely

alak kockázva, zabálva vagy az ágyban eltékozolta a családi javakat; aki csak óriási adósságo-

kat halmozott fel, hogy pénzzel simíthassa el gyalázatos ügyeit és gaztetteit; továbbá minden-

felől mindenféle gyilkos, templomfosztogató, törvény előtt elmarasztalt vagy törvényt rettegő;

hozzá még azok, akik hitszegő nyelvükből vagy polgárvért ontó kezükből éltek; végül mindaz,

akit a gazság, nyomor, rossz lelkiismeret hajszolt - ezek voltak Catilina legbuzgóbb hívei és

bizalmasai. Ha pedig valaki tiszta lelkiismerettel keveredett barátságba vele, a mindennapos

érintkezés  és  a  csábítások  hatására  csakhamar  teljesen  hasonlóvá  vált  a  többiekhez.  De

Catilina leginkább a fiatalok bizalmára vadászott; az ő jellemük még puha és hajlékony, nem

volt hát nehéz a csapdájába ejteni őket. Mert aszerint, hogy kit milyen korához illő szenvedély

hevített, az egyiknek szajhát szerzett, a másiknak kutyákat és lovakat vásárolt, egyszóval nem

kímélte  sem  pénzét,  sem  tisztességét,  amíg  lekötelezettjeivé  és  híveivé  nem  tette  őket.

Ismerem  azt  a  véleményt,  hogy  a  Catilina  házában  megfordult  ifjak  nem  sokat  törődtek  a

szeméremmel,  de  erre  inkább  más  cselekedeteikből  következtethettek,  közvetlen  tanú  nem

akadt rá.

15. Catilinának már ifjúkorában sok bűnös viszonya volt, egy nemesi családból való szűzzel,

egy  Vesta-papnővel  -  és  sorolhatnánk  a  többi  hasonló,  emberi  és  isteni  törvényeket  sértő

kapcsolatait. Végül Aurelia Orestilla iránt gyulladt szerelemre, akiben a becsületes emberek a

szépségén kívül soha semmi dicsérnivalót nem találtak; minthogy a nő habozott hozzámenni

feleségül,  mert  félt  a  már  felserdült  mostohafiától,  biztosra  veszik,  hogy  Catilina  a  saját  fia

meggyilkolásával  tette  szabaddá  házát  a  bűnös  menyegzőre.  Én  úgy  vélem,  elsősorban  ez

siettette  aljas  tervének  megérlelődését.  Mert  istenekkel-emberekkel  perben  álló  lelke  sem

ébren, sem álmában nem tudott megnyugodni: annyira mardosta zaklatott szívét a lelkifurda-

lás. Arca sápadt lett, szeme zavaros, járása hol kapkodó, hol lomha, egyszóval egész külsején

meglátszott a háborodottság.

16.  Az  ifjakat  pedig,  akiket,  mint  föntebb  említettem,  magához  csalogatott,  sokféle  módon

oktatta ki a rosszra. Közülük verbuvált hamis tanúkat, okmányhamisítókat; megtanította őket,

hogy az adott szóra, a vagyonra, a veszedelmekre fittyet hányjanak. Majd miután jó hírüket,

szemérmüket levakarta róluk, mást, többet parancsolt meg nekik. Ha éppen nem adódott is ok

a  bűntettre,  nem  kisebb  buzgalommal  gyilkoltatta  meg  azokat,  akik  útjában  voltak,  éppúgy,

mint akik semmit sem tettek ellene; nem akarta, hogy a kéz vagy a lélek ellustuljon a tétlen-

ségben, inkább érdek nélkül is gonoszul és kegyetlenül viselkedett.

Minthogy az adósságok az egész országban nagyon felhalmozódtak, s minthogy Sulla legtöbb

volt katonája, aki a kelleténél könnyebb kézzel bánt javaival, a régi rablásokra és győzelmekre

emlékezve polgárháborúra áhítozott, Catilina - említett barátaiban és szövetségeseiben bízva -

tervet kovácsolt az államhatalom megdöntésére. Itáliában semmiféle hadsereg nem volt; Cn.

Pompeius  távoli  földeken  hadakozott;  ha  ekkor  Catilina  a  consuli  hivatalra  pályázik,  nagy

reményei  lehettek,  mert  a  senatus  még  nem  figyelt  fel  rá:  mindenhol  biztonság,  nyugalom

uralkodott - hanem éppen ez jelentette számára a jó alkalmat.

17.  Így  aztán  június  elseje  körül,  L.  Caesar  és  C.  Figulus  consuli  évében,  előbb  egyenként

kereste fel híveit, egyeseket biztatott, másoknál puhatolózott: beszélt a maga erőforrásairól, az

állam felkészületlenségéről, az összeesküvés nagy anyagi hasznáról. Mihelyt felderítette, amit

tudni  akart,  egybehívta  a  legágrólszakadtabbakat  és  a  legelszántabbakat.  Eljött  hozzá  P.

Lentulus Sura, P. Autronius, L. Cassius Longinus, C. Cethegus, P. és Ser. Sulla, Servius két

fia,  L.  Vargunteius,  Q.  Annius,  M.  Porcius  Laeca,  L.  Bestia,  Q.  Curius  a  senatori  rendből,

azonkívül a lovagrendből M. Fulvius Nobilior, L. Statilius, P. Gabinius Capito, C. Cornelius,

---

7

ezenkívül a coloniákból és a municipiumokból számos ottani nemesember. Részt vett azon-

kívül ebben a tanácskozásban - kevésbé nyíltan - sok olyan nemes is, akit az uralkodás remé-

nye  ösztönzött,  nem  pedig  az  ínség  vagy  más  szorultság.  Egyébként  az  ifjúság  legnagyobb

része,  főként  a  nemesifjak  helyeselték  Catilina  kezdeményezését;  azok,  akiknek  békében

fényűző  vagy  kényelmes  életre  lett  volna  lehetőségük,  a  bizonytalant  kívánták  a  biztos,  a

háborút a nyugalom helyett. Voltak ez idő tájt, akik azt hitték, hogy M. Licinius Crassusnak is

van  tudomása  a  tervről:  mivel  ellenfele,  Cn.  Pompeius  nagy  sereget  vezényelt,  Crassus

szívesen látta volna, ha bárkinek a katonai ereje megnövekszik a Pompeiusé rovására; egyúttal

bízott benne, hogy ha az összeesküvés sikerül, ő könnyen az élére állhat.

18. Az állam ellen néhányan már azelőtt is összeesküdtek ugyanígy, köztük volt Catilina is;

erről  olyan  hitelesen  fogok  beszámolni,  ahogy  csak  tudok.  L.  Tullus  és  M.  Lepidus  consuli

évében  P.  Autronius  és  P.  Sulla  consuljelölteket  a  megvesztegetés  elleni  törvény  alapján

felelősségre  vonták  és  elítélték.  Valamivel  ezután  zsarolással  vádolták  meg  Catilinát  és  így

meggátolták, hogy a consuli hivatalra pályázzék, mert nem tudott a törvény szabta határidőn

belül  jelentkezni.  Élt  ebben  az  időben  egy  rendkívül  vakmerő,  elszegényedett,  pártoskodó

nemesifjú, Cn. Piso, akit szorultsága és rossz jelleme hajtott az állam felforgatására. Catilina

és Autronius december 5-e körül közölték vele a tervet, amely szerint január elsejére készítik

elő L. Cotta és L. Torquatus consulok meggyilkolását, ők ketten magukhoz ragadják a consuli

hatalmat, Pisót pedig sereggel a két Hispania elfoglalására küldik. Szándékuk azonban kitu-

dódott, ezért február 5-re halasztották a gyilkosságot. Akkor már nemcsak a consulok, hanem

a legtöbb senator  ellen  is  merényletet  terveztek.  Ha  Catilina  nem  elhamarkodva  adja  meg  a

jelet  társainak  a  curia  előtt,  aznap  Róma  fennállása  óta  a  legnagyobb  gaztettet  vitték  volna

véghez. Az hiúsította meg a tervet, hogy még alig gyűlt össze néhány fegyveres.

19. Később Pisót az innenső Hispaniába küldték praetori hatalommal felruházott quaestornak;

ezt Crassus vívta ki, mert Cn. Pompeius ádáz ellenfelét ismerte fel benne. A senatus is vona-

kodás nélkül adta neki a provinciát, mert távol akarta tudni az államtól ezt a semmirekellőt,

meg  azért  is,  mert  ekkor  már  sok  becsületes  ember  is  védelmezőjét  látta  benne  Pompeius

időközben  félelmessé  vált  hatalmával  szemben.  Pisót  azonban  provinciájában  a  seregében

lévő  hispán  lovasok  megölték.  Vannak,  akik  szerint  a  barbárok  nem  tűrhették  igazságtalan,

fennhéjázó,  kegyetlen  parancsnokságát,  mások  szerint  pedig  azok  a  lovasok  Cn.  Pompeius

régi, bizalmas hívei voltak, s az ő kívánságára támadták meg Pisót - mert azelőtt ilyesmit még

sohasem követtek el a hispánok, pedig sok kegyetlen kormányzót viseltek már el. Én ebben a

kérdésben nem tudok dönteni. Ennyi elég is a korábbi összeesküvésről.

20.  Mikor  Catilina  látta,  hogy  köréje  csoportosulnak  mindazok,  akikről  fentebb  beszéltem,

habár  külön  is  sokszor  és  sokat  tárgyalt  velük,  hasznosnak  vélte,  hogy  egyetemben  szólítsa

meg és buzdítsa őket, valamennyit az épület félreeső zugába vonta hát, és itt, minden tanút el-

távolítva, ilyesféle szónoklatot tartott:

„Ha  nem  bizonyosodtam  volna  meg  rátermettségetekről  és  hűségetekről,  hiába  volna  az

alkalom; mit érne minden jó reményünk, s hogy szinte már a kezünkben van a teljhatalom?

Gyáva  és  megbízhatatlan  társakkal  magam  sem  fognék  bizonytalan  ügyekbe  a  biztosak

helyett. De sok nehéz helyzetben bátraknak és hozzám hűségeseknek ismertelek meg bennete-

ket, ezért mertem a legnagyobb és leggyönyörűbb vállalkozásba kezdeni, s az is világossá vált

előttem,  hogy  nektek  ugyanaz  válik  javatokra  és  károtokra,  ami  nekem.  Ugyanazt  akarni  és

ugyanazt nem akarni - ebben áll éppen az erős barátság.

Külön-külön már ezelőtt is hallottátok mindannyian, mit forgatok a fejemben. De napról napra

még hevesebben ég a szívem, mikor arra gondolok, milyen élet vár ránk, ha nem szabadítjuk

fel magunkat. Mert mióta az állam egynéhány hatalmasnak korlátlan és tényleges uralma alá

---