C. Sallustius Crispus összes művei

14

kozott pénzügyekkel, a legtöbb nemzetségfővel ismeretségben volt. Így mihelyt megpillantotta

a  követeket  a  fórumon,  tüstént  kérdezősködni  kezdett  országuk  helyzetéről,  és  mintha  az  ő

sorsuk neki is fájna, tanakodott velük, milyen kiutat remélhetnek ebből a súlyos válságból. A

követek  a  hivatalnokok  kapzsiságáról  panaszkodtak,  a  senatust  vádolták,  hogy  semmiben

sincs segítségükre, úgyhogy csak a haláltól várhatják nyomorult helyzetük orvoslását; Umbre-

nus  erre  így  szólt:  „Pedig  én,  ha  csakugyan  férfiak  vagytok,  megmutatom  nektek  a  módját,

hogyan lábalhattok ki  ebből  a  szerencsétlenségből.”  Ennek  hallatára  az  allobroxok  előtt  fel-

csillant a remény, és kérve kérték Umbrenust, hogy könyörüljön meg rajtuk; egy út sem lehet

olyan  rögös  vagy  olyan  meredek,  hogy  a  legnagyobb  készséggel  rá  ne  lépjenek,  ha  ezzel

országukat megszabadítják az adósságoktól. Elvitte hát őket D. Brutus házába, amely a forum

szomszédságában állt, és az összeesküvésben is szerepe volt Sempronia révén; Brutus ugyanis

akkor  nem  tartózkodott  Rómában.  Odahívatta  még  Gabiniust  is,  hogy  szavainak  nagyobb

legyen  a  hitele;  az  ő  jelenlétében  feltárta  az  összeesküvést,  megnevezte  a  szövetségeseket,

valamint sok, minden rendű és rangú ártatlan embert is, hogy a  követek nagyobb bátorságra

kapjanak; miután pedig megígérték közreműködésüket, hazabocsátotta őket.

41. Az allobroxok azonban sokáig haboztak, mire határozzák el magukat. Egyfelől ott volt az

adósság,  a  harcéhség,  a  győzelem  esetén  remélhető  zsákmány;  ámde  másfelől  a  túlerő,  a

kockázat nélküli politika, a bizonytalan remény helyett a biztos jutalom. Mindezt meghányták-

vetették, végül is a köztársaság jó szerencséje győzött. Így aztán az egész dolgot úgy, ahogy

megtudták,  feltárták  Q.  Fabius  Sangának,  aki  országuk  legnagyobb  pártfogója  volt.  Miután

Cicero  Sanga  útján  értesült  a  tervről,  meghagyta  a  követeknek,  hogy  tegyenek  úgy,  mintha

lelkesen támogatnák az összeesküvést, keressék fel a többi résztvevőt is, ne fukarkodjanak az

ígéretekkel, és igyekezzenek minél kézzelfoghatóbb bizonyítékokat szerezni ellenük.

42.  Ez  idő  tájt  mozgolódás  támadt  az  innenső  és  a  túlsó  Galliában,  valamint  a  picenumi,

bruttiumi  vidéken  és  Apuliában.  Azok  ugyanis,  akiket  Catilina  még  az  elutazása  előtt  oda-

küldött, meggondolatlanul, szinte megszállottan mindent egyszerre akartak elvégezni. Éjsza-

kai  tanácskozásokkal,  védő-  és  támadófegyverek  szállításával,  fejetlen  nyüzsgésükkel  több

rémületet  okoztak,  mint  kárt.  Q.  Metellus  Celer  praetor  a  senatusi  határozat  alapján  tartott

vizsgálat  után  többjüket  börtönbe  vetette,  ugyanígy  tett  a  túlsó  Galliában  C.  Murena,  aki  a

provinciát legatusi minőségben kormányozta.

43. Rómában Lentulus és az összeesküvés más vezetői, mikor eléggé erősnek hitték a rendel-

kezésükre álló csapatokat, elhatározták, hogy mihelyt Catilina megérkezik seregével Faesulae

vidékére, L. Bestia néptribunus összehívja a népgyűlést, vádat emel Cicero ellen intézkedései

miatt, és a súlyos háború gyűlöletes felelősségét a kiváló consulra hárítja; erre a jelre aztán a

következő  éjjel  a  többi  összeesküvő  is  nekilát  a  maga  dolgának.  Állítólag  ilyenformán

osztották ki a szerepeket: Statilius és Gabinius nagy csapat élén egyszerre tizenkét alkalmas

helyen  felgyújtja  a  várost,  hogy  a  zűrzavarban  könnyebb  legyen  bejutni  a  consulhoz  és  a

többiekhez,  akik  ellen  merényletet  terveztek;  Cethegus  elállja  Cicero  kapuját  és  végez  vele,

mások  majd  másokkal;  a  többnyire  nemesi  családból  származó  fiatalok  pedig  apjukat  ölik

meg, végül az öldöklés és a gyújtogatás okozta általános fejetlenségben kitörnek Catilinához.

Az előkészületek és megbeszélések alatt Cethegus állandóan panaszkodott társai gyávaságára:

habozásukkal  és  halogatásukkal  elszalasztják  a  nagy  lehetőségeket;  tettekre  és  nem  tanács-

kozásra  van  ilyen  kiélezett  helyzetben  szükség;  ő,  ha  csak  néhányan  támogatnák,  rátörne  a

curiára, bármilyen gyávák is a többiek. Vad, szenvedélyes természetű, tettre kész ember volt: a

legnagyobb erénynek a gyors cselekvést tartotta.

44. Az allobroxok Cicero utasítására Gabinius közvetítésével érintkezésbe léptek a többiekkel

is.  Lentulustól,  Cethegustól,  Statiliustól  meg  Cassiustól  pecsétjükkel  ellátott  írásos  esküt

---

15

követeltek, hogy megmutathassák polgártársaiknak, másként nem  egykönnyen  lehet  őket  rá-

venni  ilyen  súlyos  vállalkozásra.  Valamennyien  gyanútlanul  meg  is  adták;  Cassius  azonban

csak megígérte, hogy hamarosan személyesen megy oda, és valamivel a követek előtt elindult

a városból. Lentulus egy crotoni embert, bizonyos T. Volturciust küldött el az allobroxokkal,

hogy mielőtt még hazaérnek, kölcsönösen szavukat adva megerősítsék szövetségüket Catiliná-

val. Maga egy Catilinának szóló levelet bízott Volturciusra, másolatát itt közlöm:

„Hogy ki vagyok, megtudod attól, akit hozzád küldtem. Kérlek, gondold meg, milyen vesze-

delemben  forogsz,  ne  feledd  el,  hogy  férfi  vagy.  Fontold  meg,  mit  követelnek  az  érdekeid.

Fogadd el a segítséget mindenkitől, még a legaljától is.”

Ehhez  még  szóban  azt  üzente  neki,  hogy  nincs  értelme  a  rabszolgákat  visszautasítani,  ha

egyszer a senatus ellenségnek nyilvánította. A városban parancsa szerint minden készen áll, ő

se habozzék megindulni.

45. Ezt követően Cicero, akit a követek mindenről értesítettek, utasította L. Valerius Flaccus

és  C.  Pomptinus  praetorokat,  hogy  az  elutazásra  kijelölt  éjszaka  álljanak  lesbe  a  Mulvius-

hídon  és  fogják  el  az  allobroxok  egész  kíséretét.  Feltárta  előttük  megbízatásuk  hátterét  és

célját, de rájuk bízta, hogy a  továbbiakban úgy intézkedjenek, ahogy a szükség hozza. Ezek

mint afféle katonaviselt emberek feltűnés nélkül felállították  őrcsapataikat, és az utasításnak

megfelelően  titokban  megszállták  a  hidat.  Mikor  a  követek  Volturciusszal  a  hídra  léptek,

mindkét parton egyszerre csatakiáltás hallatszott. A gallok, nyomban felismerve a helyzetet,

haladéktalanul  megadták  magukat  a  praetoroknak;  Volturcius  először  biztatta  a  többieket,  s

karddal védekezett a túlerő ellen, de ahogy a követek cserbenhagyták, előbb hosszan könyör-

gött kegyelemért Pomptinusnak, aki ismerőse volt, végül csüggedten, életéről lemondva, mint

ellenségnek, úgy adta meg magát a praetoroknak.

46. Alighogy ez lezajlott, futárok útján részletes jelentést küldtek a történtekről a consulnak.

Őt roppant aggodalom és öröm szállta meg egyszerre. Örült, hiszen az összeesküvés leleple-

zésével kiragadta a hazát a veszélyből; de aggódva töprengett, milyen intézkedésre van szük-

ség most, hogy ilyen tekintélyes polgárokat kaptak rajta a legnagyobb bűnön. Világosan látta,

hogy ha megbünteti  őket,  a  maga  fejére  fog  bajt  hozni,  ha  nem,  az  államot  dönti  romlásba.

Végül összeszedte a bátorságát és maga elé hívatta Lentulust, Cethegust, Statiliust, Gabiniust,

valamint  a  tarracinai  Caepariust,  aki  éppen  Apuliába  indult  a  rabszolgák  fellázítására.  A

többiek haladéktalanul meg is jelentek, de Caeparius, aki valamivel korábban elment hazulról,

értesült  az  árulásról  és  elmenekült  a  városból.  A  consul  Lentulust  mint  volt  praetort  maga

fogta  kézen  és  vitte  a  senatusba,  a  többieket  őrökkel  a  Concordia-templomba  kísértette.  Ide

hívta össze a senatust, és a senatori rend nagy számban összegyűlt tagjai elé vezettette Voltur-

ciust a követekkel együtt. Ugyanide hozatta Flaccus praetorral azt a tokot, amelyben a köve-

tektől kapott levelek voltak.

47. Volturciust kihallgatták útjáról, a levelekről, végül szándékairól és szándékai indítékáról.

Először hazudni próbált és hallgatott az összeesküvésről, majd mikor az állam nevében bizto-

sították sértetlenségét és így vallomásra bírták, mindent feltárt úgy, ahogy történt, és bizony-

gatta, hogy őt csak néhány nappal ezelőtt szervezte be Gabinius és Caeparius, nem tud többet,

mint a követek, csupán azt hallotta több ízben Gabiniustól, hogy P. Autronius, Ser. Sulla, L.

Vargunteius és még sokan vesznek részt az összeesküvésben. Ugyanezt vallották a gallok is,

és Lentulus hiába tagadott, a levélen kívül fejére olvasták mindenfelé tett kijelentéseit is. Ezek

szerint  a  Sibylla-könyvek  három  Corneliusnak  jósolnak  egyeduralmat  Róma  felett  Cinna  és

Sulla után ő lesz a harmadik, akit a végzet a város urává rendelt; továbbá, hogy ez a Capito-

lium felgyújtásától számított huszadik év, s a jósjelekből többször megjelentették a jövendő-

mondók, hogy véres polgárháború éve lesz. Végül felolvasták a leveleket, és miután mindenki

---