Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
183 melyet első számában bevezető cikkel Szabó Dezső, a később keresztény-nemzetivé vedlett, ekkor azonban még nagyon szabadszájú író tartott a keresztvíz alá. Maga a vezér, Kassák Lajos, keresztény irányzatú író- ból lett szocialista, s ami egyre megy: materialista világnézletü költővé. Egyébként érdekes alak: egyszerű munkás volt, bejárta Európát s nagy nélkülözések közt meglepően nagy irodalmi műveltségre tett szert. Eleinte verseket, még pedig néhány igen szép költeményt írt, majd csinos novellákkal lépett föl, melyek közül néhány a katholikus szellemű «Élet» című szépirodalmi heti- lapban (pl. a Fehér Hegedű, 1914-ben) jelent meg. De csakhamar szakított ez iránnyal s egy újfajta köl- tészetnek lett a zászlóbontója, az ú. n. kozmikus költészeté, mely az egyénileg differenciált és ego- centrikus érzések helyett a nagy közösségre ható, cse- lekvő, tevékeny (innen a folyóirat «Tett» címe) és tár- sadalmi, mégpedig nemzetközi irányú szociális költői irodalmat óhajtott megvalósítani. A nagyhangú pro- gramúitól azonban messze elütő volt a folyóiratnak íuturista versekkel telt szépirodalmi része, amely miatt az egész mozgalom hamarosan közderültségbe fulladt. Minket itt ezen hóbortos irodalmi irányzat csak annyi- ban érdekel, mert a «Tett» már egyenesen, nyilt sza- vakkal programm-pontul hirdette: «énekbe olvasztani a vér és hús erotikus nagyszerűségét s a szemétdomb tavaszi méreg-párázását». (Tett, 154. 1.) Babits Mihály, aki ezen magyar futurista költé- szettel bővebben foglalkozott (Nyugat, 19-16. 17. sz. s ugyanezen cikk újra: «Irodalmi problémák)) című könyvében, 1917. 246—68. 1.) nyugatista létére maga is meghökken a «Tett»-nek minden hagyományt meg- 184 tagadó propagandája előtt, melyet valóságos irodalmi anarchiának nevez, másrészt azonban mentegeti a fu- turisták erotikus irányát. Erre nézve bizonyos fokig — úgymond — engedményekre hajlandó s nem tagad- hatja meg: «még az erősebb (!) erotikumnak olykori szükségét (!?) és jogosultságát sem, mint színfoltnak, mint eszköznek, hangulatnak». — ((Mindenesetre nagy hibának tartjuk — folytatja utóbb —, ha az ifjú költő hangulattalanul és temperamentumának vagy fantáziá- jának kényszerítő lendülete nélkül, erőltetetten hoz be egy át nem élt s csak irodalmilag elképzelt erotikát.)) (I. ni. 264—5. 1.). A nyugatosok «átélt» erotikájának ilyetén mente - getése észrevehetőleg kínos zavart okoz a különben éleselméjű írónak. Némi elégtételül szolgálhat másfelől, hogy a «Nyugat» köréhez tartozó kritikus most ugyan- oly vádakkal illeti az új fiatalokat, aminő vádak annak- idején magát a «Nyugat»-ot is nem ok nélkül érték. Egykor a «Nyugat» Ignotusnak azt az aforizmáját írta zászlajára, hogy «a múlttal szemben csak egy köteles- ségünk van: elfelejteni», — most már a «Nyugat» száll síkra a megvetett hagyományok tisztelete mellett. A magyar futuristák erotikus költészetével (melyet jellemzően mutat be az «Uj költők könyve» című, 1917-ben megjelent futurista anthologia) korántsem záródik le az érzékies motívumokból táplálkozó lírai költők sorozata. Salamon Lászlónak (Erős oltárára, 15) 16) és a Népszava durvahangú lantosának, Vanczák Jánosnak verskötetétől (Vér és vas, 1916) számítva mind napjainkig: Nadányi Zoltán (Furcsa vendég, 1921), Horváth Ákos (A nap felé, 1922) és Alfay Zoltán (Örökségem, 1922) perzselő érzékiségtől lüktető verses 185 gyűjteményéig lépten-nyomon fölbukkan egy-egy ero- tikus versíró. Egyik-másik, mint pl. Nadányi Zoltán irredenta húrokat is penget, de az irredentizmus és az erotika nem jól illenek össze, s annyi bizonyos, hogy nem az érzékiség hálóiban vergődő, elpuhult, sőt be- teges testű »fonnyadt az orcám, hátam görnyedt, szemem kiégett, csak vendég bennem már a lélek» Alfaynak szomorú Öröksége), hanem csak a testben és lélekben ép magyar nemzedék fogja Magyarország épségét helyreállítani. Úgy hisszük, nem tévedünk és nem túlozunk, ha általában az újabb írói nemzedék egyik fő közös voná- sának és egységbe foglaló, jellemző sajátságának az erotika kultuszát tekintjük. Ennek pedig mélyebb okát bizonyos faji jellegben találhatni. A magyar irodalom, mint láttuk, némi csekély kivétellel kezdettől fogva tiszta erkölcsi légkörben fejlődött és indult virágzásnak. Legfényesebb korszakában szinte félve kerülte a durva, nyílt erotikát. De jött egy új nemzedék, mely a roha- mosan kifejlődött főváros nem magyar eredetű lakos- ságának egyik rétegében s ennek miazmás légkörében fölnevekedve, a napisajtó munkásaiként rávetette magát először az irodalomnak egyik gyakorlati ágára, a zsur- nalista irodalomra, majd csakhamar a még több erkölcsi és anyagi sikert biztosító költői, különösen regény- és drámairodalomra. Hogy ne látszassunk elfogultnak, ezen új irodalom egyik legfőbb pártfogójának, Schöpíiin Aladárnak szavait idézzük: «Míg az előbbi korok írói csaknem kizárólag a tősgyökeres magyarságból szár- maztak: a nyolcvanas-kilencvenes éveknek épen leg- kiválóbb írói javarészben olyan német vagy németül beszélő zsidó családok ivadékai, melyek vagy egyenesen Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|