Erotika és irodalom

192
tok   szívébe   szúrt   tőrrel   való   gyilkosságot   is   megbo-
csátották,   ha   a   tőr   szépen   volt   kivésve   valami   Cellini-
féle   művésztől,   s   ha   a   bűntény   merészen   volt   ter-
vezve,   ügyesen   végrehajtva   és   bátran   bevallva.   S   mi
volt   az   oka   e   nagy   romlottságnak?   A   művészet   bál-
ványozása   az   etikai   elvek   rovására.  (V.  ö.   John
Addington   Symonds:   Renaissance   in   Italy,   t.  III.  The
tine   árts.)   A   renaissance   idejében   a  virtus  szót   még
eredeti   jelentéséből   is   kiforgatták.   Macchiavelli   és   Borgia
Caesar   korában   a   «virtuoso»   értelme   már:   természetes
erővel   fölruházott   (dotato   di   possanza   naturale).   Addig,
míg   ezt   az   irányzatot   a   mély   vallásosság   némileg   ellen-
súlyozta,   létesültek   remek   művek,   mihelyt   azonban   ez   a
szellemi   áramlat   elhatalmasodott,   mindjárt   megkezdődött
nemcsak a morálnak, hanem a művészetnek is alásüllyedése.
Szorosabban   vett   bölcseleti   szempontból   tekintve
a   l'art   pour   l'art   elvét,   azt   kell   mondanunk^   hogy   való-
jában   semmi   dolog   nincs   a   világon,   amely   akár   magá-
tól   való   volna,   akár   pedig   magáért   léteznék.   Minden
viszonylagos   az   Istenen   kívül.   Az   ember   sincs   magáért
s   minden   működésének   megvan   a   maga,   rajta   kívül
létező   célja.   A   művészi   tevékenységnek,   a   műalkotás-
nak   s   eredményének,   a   műtárgynak   is   mint   az   emberi
szellem   termékének   közvetlen   célján,   a   gyönyörködte-
tésen   s   az   ettől   fölkeltett   hatáson,   a   műélvezeten   kívül
van   egy   felsőbb   végcélja   s   ez   nem   más,   mint   az   ember-
nek erkölcsi megnemesítése.
Ez   a   tétel   összhangzásban   van   Platóntól   kezdve
minden   idők   legnagyobb   gondolkodóinak   nézeteivel.
Még   azok   közül   is,   kik   a   művészet   teljes   szabadságát
hirdetik,   legtöbben   áldott   következetlenséggel   a   szépe.
az igaznak vetik alája,     midőn     azt     hangoztatják, hogy

---

 193
a   művésznek   hűnek   kell   maradnia   a   természethez.
De   mondjuk   bár   a   szépséget   benső   mivolta,   tárgyi
valósága   szerint   akár   igazságnak,   akár   jóságnak   avagy
pedig   tökéletességnek,   vagy   egyáltalán   bármiféle   eszme
jellemzetes   és   eleven   kifejezésének,   —   annyi   kétség-
telen,   hogy   a   valódi   szép   és   igazi   művészet   nemcsak
hogy   nem   jöhet   ellenkezésbe   az   erkölcsivel,   hanem
valamiféle   módon,   közvetlenül   vagy   közvetve   az   ember
magasabb   rendeltetésével   kell   kapcsolatban   lennie,   még-
pedig   azért,   mert   ha   a   művészetnek   az   élet   harmóniá-
jára,   a   világszemlélet   erkölcsi   tisztaságára   semmiféle
vonatkozása   nem   lenne,   akkor   jelentősége   és   magasabb-
rendű   értéke   egyáltalán   nem   volna.   A   képzeletnek   pusztán
csak   játékos   gyönyörködtetése,   a   művészi   forma   egy-
magában   véve   üresen   hagyja   a   szívet-lelket,   sőt   --   mint
Brunetiere   (a   repert.-ben   i.   ni.   80.   1.)   észrevételét   a
magyar   költészet   újabb   fejlődése   is   igazolja:   a   l'art
pour   l'art   elve   szükségképen   a   forma   jelentőségének
túlhajtására,   másfelől   erotikára   vezet.   Francesco   de
Sanctis,   neves   olasz   mükritikus   szerint   a   forma   ellené-
ben   a   tartalom   közömbösségét   (l'indifferenza   del   con-
tenuto)   hirdető   elmélet   alj   ásította   le   az   újabb   olasz
költészetet   is.   (i.   m.   82.   1.)   Hasonlókép   nyilatkozik   a
német   költészetre   nézve   Volkelt.   (I.   111.   IV.   fejezet.)
A   l'art   pour   l'art   elvének   némely   magyar   híve   is
azt   tartja,   hogy   a   művészetekben   s   így   a   költészetben
is   az   eszmei   tartalom   mellékes   s   fődolog   a   forma,   a
művészi   kifejezésmód.   Babits   Mihály   szellemeskedő
paradox   állítása   szerint   az   irodalomban   mindig   a   tar-
talom   a   külsőség   s   az   irodalom   belseje,   lényege   a   forma.
(Irodalmi   problémák,   1917.   55.   1.)   A   forma   fogalmá-
ban   Babitsnál       bennrejlik   a   költői       kifejezésmód   teljes-

---

194
sége,   így   tehát   többféle   tartalmi   mozzanat   is.   Hiszen
az   egyéni   fölfogásmód   is   tulajdonképen   tartalmi   külön-
bözet.   Épp   ezért   a   műelv   ilyetén   meghatározása   nem
szabatos,   csak   a   szavakkal   való   játék.   Sokkal   világosabb,
határozottabb,   de   egyszersmind   merészebb   ennél   az   úgy-
nevezett   nyugatosoktól   megindított   irodalmi   mozgalom
elismert   vezérének,   Ignotusnak   az   az   ötletes   aforizmák-
ban   hirdetett   tanítása,   hogy   mivel   a   forma   =   tartalom,
azért   a   művésznek   minden   szabad   s   az   új   esztétika   elvei
szerint   nincsenek   többé   szabályok,   csak   lehetőségek,   úgy-
hogy   lehet   szépen   disznólkodni   is   —   mint   ezt   Ignotus
egyik   művéből   föntebb   már   idéztük.   Erre   csak   azt   mond-
juk:   a   malacság   aranytálban   tálalva   is   malacság   s   a
moslék   Benvenuto   Cellini   serlegében   is   moslék   marad.
Hogy   a   tartalomnak   mennyire   fittyet   lehet   hányni
c  fölfogás   szerint,   azt   a   már   említett   ú.   n.   holnapos
költőket   1908-ban   együttesen   bemutató,   Nagyváradon
megjelent   két   kötet   előszava   nagyon   kurtán,   de   nagyon
érthetően   ekként   fejezi   ki:   Az   új   poéták,   akik   közül
Ady   teremtette   meg   az   új   líra   levegőjét,   kinevetik   a
burzsoá   morált   és   negligálják   az   összes   polgári   szent-
ségeket.   (Antal   Sándor   bevezetésében,   I.   k.   8.1.)   A   Hol-
naposok   második   kötetéhez   Kollányi   Boldizsár   írta   az
előszót,   melyben   szintén   egész   nyíltan   megizeni   a
hadat   az   erkölcsiség   minden   vonatkozásának.   «Mást
tanítottak   nekünk   az   iskolák,   szent   igaz   —   így   véde-
kezik   az   erkölcstelenség   vádja   ellen     —   de   még   magá-
ról   az   erkölcsről   is   megváltoztak   azóta   a   fogalmaink.
Nem   állunk   semmiféle   vallás-erkölcsi   alapon;   a   mi
etikánk   rövid:   hűség   a   természethez.   Nem   reflektálunk
túlvilági   jutalmakra,   de   attól   a   büntetéstől   sem   félünk.»
(A Holnap új versei, 14. 1.)

---