Erotika és irodalom
Yüklə 2,82 Mb. Pdf görüntüsü
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- XII. Erotika és a szépirodalom.
195 Íme az erkölcsi normákkal való teljes szakítás, egy szóval: az erkölcsi nihilizmus. Ide vezetett a «l'art pour l'art» elvének következetes alkalmazása, mely a Tett című folyóirat közé sorakozott futurista költők- nél már teljes szépirodalmi anarchiát eredményezett. A Tett programmja minden régi hagyomány, minden törvény lerázását követelte, s még a verselés módjá- ban is nem a nyugatosok úgynevezett szabad versének (vers libre) követését kívánta, hanem a teljesen sza- bados, minden hangbeli ritmust elvető, korláttalan prózaverset. A magyar futuristák ezirányú költészete azonban közderültséget okozott. így fulladt bele a tar- talom ellenében a forma jelentőségét túlzó elv a saját maga támasztotta fertőbe. A mi esztétikai álláspontunk — mint ezt már más alkalommal is hangsúlyoztuk — a formalizmus ellené- ben az, hogy a szépség nemcsak alakiság, melyre nézve a tartalom mellékes vagy közömbös; a művészet is nem csupán formai, kifejezésbeli tényezőkben, érzékileg gyönyörködtető s merőben csak egyéni, alanyi hangulati elemekben határozódik, hanem eszmei kifeje- zésben is, vagy mondjuk általában valami tartalomban, még a zenei hangulattal is velejáró képzetekben. A tartalmat már a művészet fogalma is magában rejti, mert a művészi kifejezés föltételezi a kifejezettet, mint a tükör a képet. De azért, mi is valljuk, a műalkotás szépségét nem a tartalom egymagában határozza meg, még az igaz és erkölcsös tartalom sem, annál kevésbbé a művésznek pusztán jó szándéka, hanem csak értékes tartalom és művészi forma együttesen. A művészet ekként az emberi szellemi tevékeny- ségnek minden mástól határozottan elkülönített területe, 196 mint ahogy a szép más, mint a jó és igaz. Egy maga- sabbrendű egységben azonban mind a három össze- tartozik, mert az igazság — mint látni fogjuk — a művészetnek is egyik fő törvénye, valamint a jó is. Ami hazug, az nem művészi, s ami erkölcstelen, az nem lehet szép. «Ne tégy hamis tanúbizonyságot)) és «ne ölj» — csak ez a két parancs szól a művészet- nek. A művészet szabadságának egyéb korlátai nincse- nek. Valamint azonban az akarati szabadság fogalmához nem tartozik a féktelen szabadosság vagy éppen erkölcsi nihilizmus, szintúgy a művészet sem ültethet lelkünkbe a szabadság örve alatt külsőleg szép, de belül mérges virágokat. Aki az erkölcsi világrend alapjait, az etikai értékeket nem fogadja el, az alkothat egy romlott ízlésű nemzedéknek tetsző és ideig-óráig korszerű, vagy helyesebben szólva, divatos műveket, de igazi nagy mű- vésznek nem tekinthető, mert a valódi művészetnek az a magasztos föladata van,hogy a szépség szárnyain fölemelje lelkünket és eszményektől hevítve nemesítse szivünket. Ami általában mondható a művészetről a merő formalizmus ellenében, ugyanaz érvényes a szépiroda- lomra is. A művészetnek irodalmi ágában, a költészet- ben az eszmei jelentőségű, nem ritkán élet- és világ- fölfogást is magában foglaló, de mindig valamiféle nemes érzéstartalomnak szerves kapcsolatban kell lennie az alaki értékkel. Itt igazi dualizmus van: a tartalom és alak lényegi egysége alkotja a költői mű mivoltát. A kettő elválaszthatlan egymástól, mint az élő ember- nél a test és a lélek. Az eszmetartalom a lélek, a ki- fejezés a test. Jelentős, nemes érzéstartalom hatásos formában — egyik sem magában — igazában ez teszi a szépirodalomnak egyetemes jellegét. XII. Erotika és a szépirodalom. MI SZOROSABBAN az erotika és a szépirodalom viszonyát illeti, erre nézve előzetesen, hogy tudományos alapon nyugvó feleletet adhas- sunk, kissé elmélyedőbb esztétikai szemlélődésre van szükségünk s beljebb kell hatolnunk a művészet mi- voltába, nevezetesen a műélvezet mibenlétét és fölté- teleit kell szemügyre vennünk, mégpedig mind a művész és a műalkotás, mind az élvező egyén szem- pontjából. Reméljük, hogy sikerül dióhéjban megismer- tetni az idevágó kérdéseket. Az esztétikai szépség helyes fogalmát legbizto- sabban lélektani úton lehet megállapítani, mert habár az esztétika normatív s végső elemzésben filozófiai tudomány, mindamellett normáit tapasztalati materiálé- ból vonja le, midőn a tapasztalat már elégséges alapul szolgál az indukcióra. Induktív módon járva el, a fensőbbrendü spekuláció mellőzésével csakis az emberi- leg széppel foglalkozunk s először is arra kell utal- nunk, hogy a szép a tetszés tényéből nem határozható meg, hanem a tetszés alapjára, tőle különböző, más lelki működésekre s az ezeknek megfelelő objektív tulajdonságokra kell visszamennünk. A különféle nézetek nagy eltérései mellett egyben Yüklə 2,82 Mb. Dostları ilə paylaş:
|