Népegészségügyi genomika Tartalom

Hogyan készülnek DNS mikrochipek?

A mikrochipek pontosan ismert, számítógéppel rögzitett rendezett elemeket (kis DNA szekvenciák, oligok, cDNS, fehérje stb.) tartalmaznak műanyag, szilikon vagy üveghordozókra rögzítva. Az elemek száma 1000-től több százezerig terjedhet. A mikrochipek elemeinek pontos paraméterei adatbázisokkal vannak összekötve, melyek számos új lehetőséget (pl. a detektált eltérések pontos genom poziciójának meghatározása, a génekről, eltérésekről rendelkezésre allá eddigi ismeretek listája) bíztosítanak az analíziseket követően.

Röviden a DNS mikroarray előállításáról: A DNS kisebb méretű (25-60 bázispár hosszúságú oligo) vagy lényegesen nagyobb hosszúságú (cDNS, BAC klónok) szekvenciáinak mikrochipekre történő felviteléhez számos módszert alkalmaznak. A legelterjedtebb eljárások közé tartozik a fotolitográfia, a mechanikus felcseppentés robot segítségével (ink-jet módszer). A fotolitográfia eljárás, melyet korábban a mikroelektronikában alkalmaztak, bevezetése a mikroarray technológiában Steven Fodor magyar származású kaliforniai kutató nevéhez fűződik (http://www.dnalc.org/view/15919-GeneChip-.html).

A mikrochipek alkalmasak arra, hogy külső környezeti behatások következtében megváltozott gének expressziós profilját, különböző génvariánsokat, gének szerkezeti változásait, ismerjük meg valamint lehetőséget szolgáltatnak összehasonlító génexpressziós vizsgálatokra is.

3.2. A génexpressziós vizsgálatok mikrochippel

A DNSchipek segítségével végezhető génexpressziós vizsgálatok sematikus ábrázolását a 3.2. ábra szemlélteti. Első lépésben a mintákból (sejtek vagy szövetek) RNS-t preparálnak. Majd reverz transzkriptáz enzim segítségével cDNS-sé írják át (reverz transzkripció), ezt követően jelzett nuleotidok (dCTP vagy dTTP) jelenlétében a duplaszálú cDNS-t templátul véve in vitro transzkripcióval jelzett-cRNS próbákat készítenek.

ábra

A jelzett cRNS-t hibridizálják a génexpressziós mikrochipre. A hibridizáció hőmérsékletét és idejét pontosan szabályozzák a nem specifikus kötődések elkerülése miatt. A hibiridizáció során a komplementer szekvenciák nagy affinitással kapcsolódnak. A kötődés specifikusságát a hibridizációs hőmérséklet és az alkalmazott kísérleti körülmények határozzák meg. A gyengén vagy a nem kötődött fluoreszcensen jelzett molekulákat egy mosási lépésben eltávolítják. A hibridizáció eredményének leolvasása nagyfelbontású lézer-szkenner alkalmazásával történik, a detektorokkal az egyes pontok fluoreszcencia intenzitásának mértékét határozzák meg, amit speciális szoftverek segítségével értékelnek ki. A fluoreszcencia intenzitás mértéke arányos, a fluoreszcensen jelzett molekulák számával, a génexpresszió mértékével.

A microarray technológia érzékeny és igen nagyhatékonyságú megközelítést jelent, gének és géntermékek ezreinek egyidejű elemzését teszi lehetővé. A módszer alkalmazásával lehetővé válik többek között teljes genomok expressziós mintázatának összehasonlítása, a genetikai betegségek kialakulásában szerepet játszó mutációk meghatározása, komplex betegségek hajlamosító géncsoportjainak azonosítása, daganatos betegségek molekuláris szintű klasszifikációja, sejtek különböző génkifejeződési állapotainak összehasonlítása, egyes mikrobiális fertőzések fertőző ágenseinek kimutatása. A génkifejeződési profilok elemzése elősegítheti a betegségek korai diagnózisát, segítséget nyújthat a progresszió megjóslásában és hozzájárulhat a terápia pontosabb kiválasztásához.

Néhány alkalmazási lehetőség

1. népegészségügyi alkalmazás

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2448433/pdf/CFG-03-362.pdf

2. daganatok genetikai diagnózisa

http://www.nature.com/scitable/topicpage/genetic-diagnosis-dna-microarrays-and-cancer-1017

4. Komparatív genom hibridizáció

A komparatív genomiális hibridizáció (CGH) a fluoreszcencia in situ hibridizáció elvén alapuló molekuláris genetikai módszer, melyet 1992-ben Kallioniemi és munkatársai dolgoztak ki. CGH-el a tumor sejtek genomjában előforduló kromoszómális eltérésekről (relatív DNS-amplifikációkról és -deléciókról) nyerünkinformációt. Ezzel a módszerrel a tumor genomban nemcsak ismert génamplifikációk és géndeléciók detektálhatók, hanem ismeretlen genetikai eltérések (DNS többletek és hiányok) is kimutathatók, valamint a CGH technikával lehetőség van a tumor sejtekben talált genetikai eltérések kromoszómális szintű feltérképezésére is normál kromoszóma preparátumokon. A standard citogenetikával szemben a DNS kópiaszám eltérések meghatározásához nincs szükség a tumorsejtekből kromoszóma preparátumok előállítására. A friss szöveti minták mellett archív, formalin-fixált paraffinba ágyazott szövetek genetikai analízise is megoldható, így lehetőség van a retrospektív vizsgálatokra is. A CGH segítségével tumorok sorozatának kromoszómális szintű vizsgálata valósítható meg anélkül, hogy a tumorsejteket mesterséges körülmények között manipulálnánk és így az eredeti genetikai eltéréseket esetleg in vitro körülmények között megváltoztatnánk.

2.4. ábra - Array alapú komparatív genom hibridizáció

Az array CGH felbontását a mikrocsipekre felvitt DNS szekvenciák mérete határozza meg.

2.5. ábra - Az array CGH felbontása a CGH csipre felvitt targetek méretének függvényében

Az array-CGH módszer érzékenysége az elmúlt évek során folyamatosan nőtt. Albertson és mtsai közölték az első olyan CGH array-t, mely egymást átfedő kromoszóma szakaszokat tartalmazott, így lefedte az egész humán genomot, az átlagos felbontás 75 kb-ra változott (2002). A teljes genomot reprezentáló BAC alapú array-ekre felvitt egyedi klónok száma 2,400-32,000 elem között változik, az elemszám meghatározza a felbontás mértékét is (4.2.)

A genomi klón alapú arrayek alkalmazása bizonyítottan sikeres, számos alkalmazási lehetőségét írták le és bizonyára az alkalmazások köre tovább fog bővülni az elkövetkező években.

A BAC alapú array-CGH-nek, mint minden módszernek vannak korlátai is, ezek röviden az alábbiak:

1.) a feloldást az inzertek mérete határozza meg (~ 40 kb cosmid, ~ 100 kb BAC),

2.) targetek közötti távolság,

3.) a gyakran ismétlődő szekvencia elemeket (pl. Alu, LINE: lomg interspread repeats) vagy más redundáns szekvenciákat (szegmentális duplikációk), centroméra és telomera ismétlődő szakaszait is tartalmazzák.

cDNS array alkalmazása kópiaszám eltérések kimutatására.

Az első cDNS alapú array-t, melyet kópiaszám kimutatására alkalmaztak 1995-ben közölték. A gén kópiaszám eltérések és a génexpresszió közötti kapcsolatot cDNS microarray-n először Pollack és mtsai vizsgálták (1999). Tanulmányozták, hogy milyenkapcsolat áll fenn emlődaganatok és emlőtumor sejtvonalak mRNS expressziósprofilja és DNS kópiaszám eltérései között. Ugyanazt a cDNS microarray-t (6,691gén) alkalmazták a DNS kópiaszám eltérések és a mRNS expresszió mértékének meghatározására. A párhuzamos microarray kísérletek adatainak összehasonlításátkövetően megállapították, hogy a nagyfokú amplifikációval jellemezhető génekmérsékelt vagy magas génexpressziót mutatnak, továbbá a génexpresszió mértékét befolyásoló kópiaszám eltérésekre különböző mértékű génkópiaszám eltérések jellemzőek. Ezek az adatok jó összhangban vannak azokkal a megfigyelésekkel, melyek szerint az ErbB2/HER2/NEU onkogén amplifikáció és a gén általkódolt fehérje expressziója sejt-sejtszinten nagyfokú heterogenitást mutat, ez a heterogenitás a génexpresszióban is megnyilvánul. Ehhez hasonló vizsgálatokkal eddig jelentős számú olyan gént azonosítottak, melyek különböző betegségek patogenezisében fontos szerepet játszanak. A cDNS alapú array-ek legnagyobb hátránya, hogy csak ismert gének eltéréseinek kimutatására alkalmas, intronok és intergén szekvenciák, melyeknek a génszabályozásban lehet szerepük nincsenek reprezentálva.

Forradalmian új lehetőségeketkínálnak az oligonukleotid alapú microarray-ek oa-CGH Az oa-CGH platformok egyszálú 25-85mer elemeket tartalmaznak. Az Affymetrix oa-CGH platformja 25mer oligonucleotidokat tartalmaz, ezek alkalmazásánál csak a teszt DNS-t kell jelölni és hibridizálni.A többi elérhető platformmal összehasonlítva óriási előnye, hogy SNP-k iskimutathatók párhuzamosan. A másik platform-ot az Agilent kínálja, a 60meroligo-nukleotidok vannak az array-re szintetizálva. Az analizálható DNSmennyisége akár 10 ng is lehet hiszen PCR amplifikációval a kis mennyiségű DNSis alkalmassá válik az analízisre. Az Agilent platform alkalmazhatóságát már bizonyították tüdődaganatok genetikai vizsgálata során. A harmadik oa-CGH platform megalkotása a NimbleGen nevéhez fűződik. Óriási előnye, hogy igen flexibilis, az oligonukleotidok különböző variációs lehetősége vihető fel az arrayre. NimbleGen array CGH platformra történő hibridizáció eredményét mutatja a következő ábra.

2.6. ábra - Array CGH eredmények eltérést nem mutató (A) és a daganat genomban (B) számos eltérést mutató mintákon

Lucio és mtsai egy alternatív módszert vezettek be az oa-CGH platformokhoz szükséges DNS jelzésre, amit amplifikációs módszerrel kombináltak. A módszer neve ROMA (representational oligonucleotide micro arrayanalysis), ehhez akár 50 ng DNS is elegendő, fontos megjegyezni, hogy mivel amplifikációval történik a jelzés, mind a teszt, mind a referencia DNS jelzését azonos körülmények között kell elvégezni. A ROMA módszer a NimbleGen platformon megbízható és nagyfelbontású analízist eredményez kis mennyiségű DNS-ből és alkalmazhatóságát már több munkacsoport bizonyította.

A teljes genomot mozaikszerűen lefedő array-CGH platform (tiling-pathaCGH) kifejlesztése Ishkanian és munkatársai nevéhez fűződik (2004), céljuka genom átfogó analízise és a kacinogenezissel összefüggő ún. fokális eltérések (pl. kisméretű gének amplifikációja) azonosít á sa. Az array neve: SMRT (submegabase resolution tiling-set), az array-en a human genomeegymást átfedő klónokkal van reprezantálva. Átfedő klónok használatával egy egyedi BAC klón feloldása 40-80 kb-ra változott. Ezeknek az ún. tiling-patharrayeknek az alkalmazása azért előnyös, mert lehetővé vált mikro-alterációk kimutatása is, valamint jelentősen megnőtt az eltérések kimutathatóságának pontossága az ugyanazon régiót lefedő párhuzamos klónok miatt.

A tumor genom nagyfelbontású megjelenítésének jelentőségét az alábbi példán szemlélteti: MCL (mantle cell lymphoma) jellegzetes eltérése a t(11;14)(q13;q32). Ez a transzlokáció a ciklin D1 onkogén amplifikációját eredményezi, azonban a turmorigenezishez további eltérések szükségesek, melyekről pontos információk sokáig nem álltak rendelkezésre. Marker-alapú CGH vizsgálatokkal nemrégiben egy 812 klónt tartalmazó array-en, ami egyrészt számos MCL specifikus eltérést és 209 (felbontás 15 Mb), a genomot lefedő klónt tartalmazott, Kohlhammer és mtsai átlagosan tumoronként 6,7 alterációt detektáltak, valamint 50%-al több genomiális szegment eltérését (SeGA: segmental genomic alterations) mutatták ki, mint konvencionális CGH-el. De Leeuw ésmtsai a 32,433 klónt tartalmazó tiling-path array-t alkalmazva átlagosan már35,6 eltérést (tartomány: 21-57) írtak le és felismertek 35 olyan régiót, melyekről korábban nem volt információ, ezek közül 26% 1 Mb-nál kisebb méretű volt. Ez a fenti példa szemléletesen illusztrálja azt a tendenciát, ami az array-CGH feloldásának növekedésével együtt járó eltérések számának emelkedését jellemzi.

Kópiaszám variációk a normál és tumor humán genomokban

A genom kópiaszám eltéréseinek elemzésekor mindenképpen meg kell említeni azt a napjainkban fokozott figyelemmel kísért, váratlan felismerést, mely szerint a humán genomban számos kópiaszám variáció (copy number variation CNV) található. Yafrate és mtsai valamint Sebat és mtsai több mint 200 nagyarányú kópiaszám polimorfizmusra figyelt fel, melyek mérete 100 kb –tólakár 2 Mb-ig is terjedhet (2004). Ezen polimorfizmusok jelentősége ma még nem teljesen ismert, de fontos a gén kópiaszám eltérésekhez történő hozzájárulásuk mértékének meghatározása. Az örökletes kópiaszám polimorfizmusok és a szomatikus eltérések következtében kialakult génkópiaszám eltérések megkülönböztetése fontos feladat, ez gondos vizsgálattervezéssel és referencia kiválasztással valósítható csak meg. Az egyik ilyen lehetőség, pl. ha referenciaként a betegből származó normál DNS-t használjuk referenciának. Ezeknek a polimorfizmusoknak fontos szerepe lehet a daganatos betegségek iránti fogékonyság megítélésében.

A tumori genezisben szerepet játszó gének felismeréséhez mindenképpen nagyfelbontású analízisekre van szükség. A nagyfelbontású array-CGH-el képesek vagyunk ismert, konccenzusrégiók eltéréseinek finomítására és a leszűkíthetjük az eltérések lokalizációját a genomban. A nagyfelbontású array-CGH analízisekkel nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan kisméretű, ismeretlen, a daganatok kialakulásával és progressziójával összefüggő eltéréseket találjunk, melyeket a korábbi módszerekkel nem tudtunk kimutatni. A nagyfelbontású array-CGH platformok hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb elemet tartalmazó diagnosztikus platformokat hozzanak létre, melyek klinikai hasznossággal is bírnak, hiszen a kópiaszám eltérések azonnali klinikai és diagnosztikai alkalmazással bírhatnak és sok esetben fontos prognosztikai tartalmuk is lehet.

Eddig az array-CGH platformot elsősorban genetikai eltérések felismerésére alkalmazták. Az első olyan array-CGH platformot, mely klinikai kipróbálás stádiumában van 2004-benállították össze. Ezt a B-CLL klinikai klasszifikációjának és a terápia kiválasztásának megkönnyítésére fejlesztették ki (Lichter munkacsoportja, Heidelberg). A komplex genetikai eltérések alapján eldönthető, hogy kemoterápia vagy őssejt transzplantáció javasolt a betegség gyógyítására.

Tumorok sorozatának tanulmányozásával számos olyan információhoz juthatunk, melyek hozzájárulnak a daganatok progresszióját kísérő eltérések molekuláris mechanizmusának megértéséhez, genetikai markerek felfedezéséhez. Ahhoz, hogy az array-CGH technológiát a klinikai gyakorlatban is széleskörűen alkalmazni tudják fontos, hogy alkalmazása gyors és egyszerű legyen, a vizsgálatok ára kompetitív legyen a jelenlegi citogenetikai technikák árával.

Az array-CGH technikát ma már nem csak daganatok genetikai eltéréseinek kimutatására használják, alkalmazást nyert az alábbi területeken is: reproduktív patológia, posztnatális és prenatális diagnosztika, rövidesen bevezetésre kerül preimplantációs genetikában is. A felbontás növekedése eredményezte azt is, hogy különböző betegségekben új mikrodeléciókat karakterizáltak pl. CHARGE szindrómában, melynek genetikai háttere eddig ismeretlen volt, egy mintában de novo deléciót mutattak ki a 8q12-es régión. A régió részletes, DNS szevenálással egybekötött analízise eredményezte a CHD7 gén oki szerepének felismerését, mely mikrodeléció vagy mutáció révén járul hozzá a betegség kialakulásához. Ez a vizsgálat bizonyítéka annak, hogy az array-CGH valóban alkalmas betegség specifikus gének lokalizációjának meghatározására. Továbbá array-CGH módszert alkalmaztak X-kromoszómához kötött mentális retardációk genetikai eltéréseinek felismerésére is. A jövőben az array-CGH alkalmazhatósága bizonyára tovább fog emelkedni, mind betegség specifikus gének felismerésére, mind a betegségekre való hajlamra vonatkozóan.

5. Fluoreszcencia in situ hibridizáció

Az in situ hibridizáció módszertani fejlődése több mint negyedszázada kezdődött el. Pardue és Gall (1969) voltak az elsők, akiknek sikerült radioaktív izotóppal jelzett DNS próba hibridizációját kimutatni citológiai preparátumokon. A radioaktív izotópokkal történő DNS-hibridizáció érzékenysége elég nagy, akár egyetlen kópiában előforduló gén(ek) kimutatására is alkalmas, azonban ennek az eljárásnak érzékenysége mellett számos hátránya van. Az izotópos módszer kivitelezése nemcsak veszélyes, hanem komplikált és lassú (a hibridizációs szignál megjelenítéséhez szükséges autoradiográfia expozíciós ideje több hetet is igénybe vehet), továbbá a radioaktív detektálási módszer térbeli feloldóképessége gyenge, egyidejűleg csak 1 szekvencia eltéréseit figyelhetjük meg. Az említett hátrányok ösztönözték a kutatókat a nem izópos jelzési eljáráson alapuló detektálási módszerek kifejlesztésére. Dan Pinkel és Joe Gray 1988-ban vezette be a fluoreszcens jelzésen alapuló eljárást, amire jellemző, hogy kevésbé komplikált, nem veszélyes, gyors és ma már akár mind a 24 kromoszóma számbeli és strukturális eltérése kimutatható egyetlen kísérlet során. Kezdetben a DNS- próbákat (DNS-szondákat) biotinnal jelzett nukleotidokkal konjugálták és a hibridizált DNS-próbákat fluoreszcens festékkel (fluoreszcein-izotiocianát: zöld fluoreszcencia, rhodamin-izotiocianát: piros fluoreszcencia) jelzett avidinnal vizualizálták. Ezt követően a fluoreszcens detektálási eljárások számos újabb lehetőséggel bővültek és szinte naponta jelennek meg a FISH érzékenységét növelő újabb és újabb jelzési metodikák. A FISH-sel a diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bíró genetikai rendellenességek rövid idő alatt (1-24 óra) kimutathatók, függetlenül a tumorsejtek proliferációs hajlamától, mivel az eljárás interfázisban lévő sejteken is megvalósítható. A géntechnológia kialakulása és rohamos fejlődése a FISH alkalmazásának robbanásszerű elterjedését eredményezte. Napjainkban ez a molekuláris genetikai módszer az alapkutatás mellett egyes klinikai laboratóriumokban, már Magyarországon is a rutindiagnosztika részévé vált. Kariotípus analízis során a kromoszómák számbeli és strukturális eltéréseinek kimutatására, a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, sugárkárosodás által indukált kromoszómális eltérések gyors kimutatására, génamplifikációk és géndeléciók detektálására egyaránt alkalmazzák. Jelentős szerepe van a géntérképezésben, a géntranszkripció és expresszió, valamint a kromatin organizációjának és struktúrájának tanulmányozásában is.

A daganatok citogenetikai diagnosztikájában a fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH) alkalmazása kimutatása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. A FISH módszerrel minden olyan sejt vagy szövet tanulmányozható, melyben a DNS degradáció nem indult el. Jelenleg a legegyszerűbb és leggyorsabb molekuláris detektálási eljárás a nagy méretű genetikai eltérések kimutatására.

Az in situ hibridizáció módszertani fejlődése több mint negyedszázada kezdődött el. Pardueés Gall (1969) voltak az elsők, akiknek sikerült radioaktív izotóppal jelzett DNS próba hibridizációját kimutatni citológiai preparátumokon. Dan Pinkel és Joe Gray 1988-ban vezette be a fluoreszcens jelzésen alapuló eljárást, amire jellemző, hogy kevésbé komplikált, nem veszélyes, gyors és ma már akár mind a 24kromoszóma számbeli és strukturális eltérése kimutatható egyetlen kísérlet során. Kezdetben a DNS- próbákat (DNS-szondákat) biotinnal jelzett nukleotidokkal konjugálták és a hibridizált DNS-próbákat fluoreszcens festékkel (fluoreszcein-izotiocianát: zöld fluoreszcencia, rhodamin-izotiocianát: pirosfluoreszcencia) jelzett avidinnal vizualizálták. Ezt követően a fluoreszcens detektálási eljárások számos újabb lehetőséggel bővültek és szinte naponta jelennek meg a FISH érzékenységét növelő újabb és újabb jelzési metodikák. A FISH-sel a diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bíró genetikai rendellenességek rövid idő alatt (1-24 óra) kimutathatók, függetlenül a tumorsejtek proliferációs hajlamától, mivel az eljárás interfázisban lévő sejteken is megvalósítható.

A géntechnológia kialakulása és rohamos fejlődése a FISH alkalmazásának robbanásszerű elterjedését eredményezte. Napjainkban ez a molekuláris genetikai módszer az alapkutatás mellett egyes klinikai laboratóriumokban, már Magyarországon is a rutindiagnosztika részévé vált. Kariotípus analízis során a kromoszómák számbeli és strukturális eltéréseinek kimutatására, a genetikai betegségek terápiát követő monitorozására, sugárkárosodás által indukált kromoszómális eltérések gyors kimutatására, génamplifikációk és géndeléciók detektálására egyaránt alkalmazzák. Jelentős szerepe van a géntérképezésben, a géntranszkripció és expresszió, valamint a kromatin organizációjának és struktúrájának tanulmányozásában is.
3. fejezet - A DNS alapú szűrővizsgálatok

A humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól szóló XXI/2008. törvény a genetikai szűrést a következőképpen definiálja: „a genetikai szűrés széles körű, programszerű genetikai vizsgálat, amelyet egy populáción vagy ennek egy csoportján végeznek azzal a céllal, hogy egyes genetikai jellemzőket azonosítsanak tünetmentes személyeknél”.

1. Újszülöttkori szűrések

Hazánkban a 80-as évek közepe óta történik újszülöttkori tömegszűrés. Az 1997. évi LXXXIII. Törvény 87.§. a és b pontja kötelezően írja elő minden újszülött szűrését phenylketonuriára, hypothyreosisra, galactosaemia-ra és biotinidázhiány-ra a születés utáni 3-5. életnapon Guthrie-féle szűrőpapírra vett vérmintából.

Az Eü. Min. 44/2007 (IX. 29.) rendelete a szűrést kiterjesztette: a fent felsorolt négy betegségen kívül további 22 betegség (köztük aminosavanyagcsere-, zsírsavoxidációs zavarok, organikus savak metabolizmusának zavarai) szűrése történik.

Az újszülöttkori szűrések célja, hogy olyan kórállapotokban, amelyekben a tünetek csak későbbi életkorban kezdődnek, és megszületéskor az egyed még tünetmentes, a betegséget okozó genetikai (ill. annak következtében jelentkező) eltérés kimutatását követően megfelelő intézkedésekkel megelőzzük a klinikai tünetek megjelenését és a kóros elváltozások kialakulását (fenotípus prevenció).

Újszülöttkori tömegszűrési programba bevonandó betegségek kritériumai Wilson és Jungner szerint:

1. legyen ismert a betegség természetes lefolyása, klinikai heterogenitása,

2. álljon rendelkezésre olyan általánosan elfogadott kezelés, aminek foganatosítása a kiszűrt esetekben megelőzi a tünetek kialakulását,

3. legyen egyetértés a szakemberek közt abban, hogy a kiszűrt esetek közül kiket kell kezelni,

4. a szűrésre alkalmazott módszer és a megelőző beavatkozások szakmailag megalapozottak a társadalom számára elfogadhatók legyenek.

1.1. Újszülöttkori tömegszűrések módszerei

I. Az újszülöttkori tömegszűrések indulásakor a programok a 3-5. életnapon Guthrie-féle szűrőpapírra vett vérmintából végzett baktériuminhibiciós eljárásra épültek.

II. A napjainkban egyre inkább terjedő tandem tömegspektrometria nagyszámú, 30-50 veleszületett anyagcsere-betegség szimultán szűrésére nyújt lehetőséget. A közelmúltban az American College of Medical Genetics ajánlása alapján az USA számos államában 29 betegség szimultán szűrésére alkalmas egységes szűrőprogramot vezettek be (www.newbornscreening.com).

III. Az újszülöttkori szűrések esetében lehetőség van DNS-vizsgálaton alapuló technikák (így a DNS-microarray technika) alkalmazására, de ezek jelenleg nem tekinthetők költséghatékony eljárásoknak. DNS alapú módszereket jelenleg a kiszűrt esetek megerősítő diagnosztikájában alkalmaznak. 

1.2. Phenylketonuria (PKU)

Prevenciós intézkedés:  élethosszig tartó fenil-alanin-mentes diéta

1.3. Veleszületett hypothyreosis

A Guthrie-lap vérfoltjából a tiroxint, tireotropint vagy TSH-t határozzák meg.

Preventív intézkedés: hormonpótlás.

1.4. Galactosaemia

Preventív intézkedés: tejmentes étrend

1.5. Biotinidázhiány

Preventív intézkedés: biotinpótlás

2. Újszülöttkorban szűrhető további genetikai betegségek

2.1. Cystás fibrosis (CF)

A CF az európai populáció leggyakoribb (újszülöttkori incidencia ~ 1 : 2500) autoszomális recesszív öröklődésű betegsége.