Cercle, trou, maille, 2

NB. Hogy a csuvas szjürü egyenlö-e a t.-tat. jüzilk, jőzek, fozak, fizak (i. anneau cercle;

2. 
   serrure) alakokkal, kérdés. Látva, hogy a gyűrű szónak «csűr, sir-ül, sur-ub mellékalakjai is van­nak, nevetséges ezt t.-tatár kölcsönnek tartani.
   

gyüszü (szék. dészü, 1. ezt, s ez tüsző, a mi megczáfolja azt, hogy eme szó a t.-tat. jiiksiik vagy jüziik rontott alakja).

gyű (d'iiil)

gyű-1- (d'üül: gyüj-t pro gyül-t; gyütt- szék. gyűl-és).

Mong. ciy-ul- (pro ctig-ul-, ci-ül-, diói-), - t-tat. jíy-ij-, j'ij-гі- (se rassembler). Ezek felhanguja a k.-tat. 'öj-öl- id. s ennek társa a magy. gyü-l- s a tam. t-n-du- (pro íl-du- mintegy gyül-ed: se joindre, se réunir, se serrer etc.; ittu-, yittu- pro i-nd-tu, cf. szék. gyütt- v. tr. unir, joindre, amasser, recueillir, acquérir, entasser, tehát a magy. ige minden értelmében), gyűr- (gyür-őd-ik ; gyür-őd-és : gyür-ke = ducz).

Tam. i. serugu-, sorugtt- (trousser, re- trousser : gyür-köz-ik ... relever, replier, plier, envelopper en tor tiller, tordre : págei muneiyei ssorugu- a turbán végét be­gyúri ...) ; 2. sir-eV- (retrousser un habit, cf. tűr). Tehát a gyűr is csak egyszótagu- sága miatt áll hosszú önhangzóval.

Ha

ha (i. tempus, kor, idő; 2. si, if: so-ha, minden-ha = mindenkor || há-i-bái = koros, régi, ócska).

E szó édes testvére a kud. ka (time) az ilyenekben : a kkn (akkor), i-k-ka (e-k-kor, kann. í-ga id.), ye-kka (mi-kor), ye-kka-hi (minden-ha tkp. mikor is).

Ezen ka, ga valamivel teljesebb társa

atam. kai ebben: se-kkal (soirée, soir tkp. szin-kor, mikor az esti pír van), még tel­jesebb a kud. kale (time), a teljes alak: tam. kál-am (temps, kann., tulu, mai. k&la id. Vkálu kel, kél-). A tam. kál hiányos igenév = magy. kor, mong. tsak, t-tat. dak, dór, pl. avan vanda k-kAl (ö jötte­kor) = mong. tere iresen tsak-f, t-tat. ul kilgitn rakta v. dorda (lorsqu’il vient: ha, vagy mikor jö tkp. jöttekor).

had-la ige töve a fül harmadik tam. neve­zete kádü (oreille, ouíe...), a mely egy- tagúsága miatt hosszú, s nem mintha a gond kay-ed-bu (ear) 3-ad képzetű szóból volna összevonva. Ezen gond alak olyan, mint a tam. ké-l-vi id., s így a kay tó lehet kad is, de lehet a tam. kai·, kallu- (apprendre tkp. hall) ige is. hagy- (= had': hagy-a-kod-ik, hagy-at-, ha- gyat-i szék. = mulasztó, halogató, hagya­ték stb.).

A tam. nyelvben három syn. ige a meg­felelő: I. ottu- (permettre, laisser, con- sentir...); 2. kodu- (donner, remettre, livrer; ottu- kkodu- laisser, permettre, con- sentir...; sdga k-kodu- halni hagy) s ezen alakkal látszik egyezni a kann. godu·, godisu- (to let, lassen : kodu- to give) ige. A 3-dik kada'- (passer, traverser, achever, passer le temps, fairé trainer en longueur, cf. halogat és szék. hagyati éviter tkp. el-hagy: kada-ttu- fairé passer, franchir, transférer, laisser aller, passer le temps défendre tkp. el-hagyat, livrer etc). Néze­tem szerint ez utóbbi a magy. hagy ige társa s mindkettő összefügg a hát (utó, tam. kad-ei the last place) szóval.

NB. Ha a magy. hagy igében tartóssági (?) képző volna, mint a vagy (pro val-d: jelen idő képzős) igében, nem lehetne olyan állandó a gy.

hagy-ap- (rég. köp, pök, cf. kann. kodufiu- to throw down, mert a top- és dob- rokon értelem), hagy-it- (pro hagy-int).

Ezen igét haj-it helyett állónak veszik s ezt lehetne = a mong. yaya·, yay (werfen, schleudern) igével, sőt a t-tat koy·, kuy- (laisser, placer) igével is. Én azonban a hagy- ige folytatásának tartom hagy-int helyett «suh-int, csap-int· módjára, mert a tam. kada'·, kai-gada'- (llcher, kéz-ból hagy), meg kaddsu· (kiddsu- is lancer une pierre) továbbképzete ezt igazolja.

hagyma I. hajma.

hahota (hahótász). Tam. kekkattam (éclat de rire).

haj (cheveux, cf. var-kocs, mez).

Noha e szó sokszor a héj szó helyett használtatik: mégis ettől különbözőnek s

dér, prier, s'informer ...) ige gyöke a kann. kivi, tulu kehi (ear, fül) szó. Ezért a magy.

NB. A tam. stb. kál, kál-am szónak ser. voltát bizonyítandók, csináltak egy kál- (? tempus com- putare) igét s a kála áryaságát bizonyítják a gótb hweila — német Weile, meg a görög kairos stb. alakokkal! Csakhogy a tám. kálu· igének sok azonos társa van az éjszaki turánságban, 1 kel.

hab stb., 1. hob (szék), hab-ar- (habar-cs stb. a kavar· mellék­alakja), habog- = hebeg-, hab-si (habzsi) = kapzsi /kap*, haczuka 1. kaczag-ány. had (család, nemzetség, tömeg: háború, csata: had-akoz).

Tam. kúttam (pro kúdu-tam: reunion, foule, société, parenté, caste ... bataille, syn. küd-am (assemblée foule, maison, demeure, tas de blé \ küdu s'unir, se réunir etc.). De a kud-umbam (famille) Dr. Gun- dert szerint is kudu- alakra utal s ennek képzötlen igeneve a magy. had úgy mint hab ■= hob. Az «egyesület· alapértelmü had szónak megfelelő £»(maison, famille, race, caste, peuplade, vilié, pays...) szó tam. voltát eme tudós bebizonyította s ezt támogatják a kudi-sei, kudiüei, kudi-l dim. I alakok, továbbá a mong., mzn.yoton (Palast, | Stadt, Mauer etc.) szó. hadar- (zadar, zavar, hadarász || heder- II hidor).

Tam. i. adafu syn. 2. udafu-, 3. kudaru-, kudaru- (sécouer, rejeter, brandir pour dis­perse!· etc.), 4. ka-dalu- (remuer, se remuer, s’agiter, se sécouer: kann. kadarí-su- to shake, to vibrate, to move; mong. kódol·, ködöl-kö- to move), hadd (pro hagy-d), 1. hagy. had-la- (rég. hadla-va = hall-ava == hallá). Minthogy a fül (tam. να!) és hallás csaknem minden nyelvben összefügg: a tam. stb. ké-fu-, ké!- (écouter, ouir; deman-

|mong. uyan biegsam, t.-tat. uy- s’accorder hajlandó); 2. koy-sti (pro koy-tu- plier, plisser, mettre en double: haj-t, hajtogat: koys-agam pli, frange, tréssé, bout de toile, bout de la pagne etc., hajtóka), man. /аі-уп- (sich überbeugen, χαίχοήγα bieg­sam, weich, schlank), mong. keyede- (sich niederbeugen, key-ele- sich nach einer Seite beugen), t.-tat. köy-ma (Bogén V ?). haj-ó. Mong. yayak (Schiff), t.-tat. kay-ík (Kahn).

a tam. kus-ei (criniére) y-s alakjának s így a kuyd (cotonnier Λ coton soyeux, cf. gyapjú és gyapot) sióval egy-gyökünek veszem.

A tuséi alak változata a tulu fajain, kann. kűdala (hair) szó. A tam. kőit (cheveux, poil) a t.-tat. Ш szó társa, a tam. Ш(і (cheveux de femme) a kócz alaké, mert a mai. nyelv egyik szava a talanár (hair) tkp. · fej-hárs, fej-rost», jelen­tésű, tehát a föntebbi összevetés nem túlzás, haji (haj-kurász, haj-korász, haj-t).

Tam. 'ai! (expression dönt se sert le cornac pour gourmander ou fairé mar­cher l'éléphant), mong. oy-kira·, yay-kira- (schreien), osm. hai-lír- id. hajdú. E szó már 1238-ban mint személy­név előfordulván, a nem török alakú haydul- ból nem származhatok, hanem a man. kaidti (Reiter) társa, a mely ismét a mong. yaidak marín (hajtó, mindenre használt ló) szóval függ össze, haj-it- (pro haj-int, mong. faya-, yay- wer- fen etc., 1. hagy-ít). haj-ma (hagyma).

A M. Ny. N. szótára e szót a haj szóból akarja származtatni, csakhogy a fokhagyma nem áll hajból. Azután a finn-féle nyelvek­ből nem lehetvén kihozni, ráfogták, hogy a t.-tatár soj-яи kölcsönzete, nem sejtve, hogy mi a haj-ma.

Tш.кііу-ат (I.chose brillanté,piquante, ácreté; 2. »oignon», ѵеЛ-gáyam id. V -káy brűler, étre chaud, brülant) azaz a hajma = az égető, csípő növény az alakra nézve, cf. szék. hájlad = hajiad. A t.-tatár soyan vagy suk- (csip, szúr) ige vagy a magy. szag származéka, mert a ser. sukanda (bonne odeur) = oignon. hajn-al (hajnal-od-ik Ц hal-n-al-.

A nagy-szombati codex-beli («a nap fel kezd vala halnal-nia a hegynek magas­ságán·) hálnál- ige valószínűleg az ere­deti alak, ez pedig a kel ige alhanguja. Tam. kál-ei (matin, «aurore· étoile du matin) és tulu ká-n-de (morning) szintén a kálu- (se lever) igéből való. haj-ol- (haj-l-ik: haj-l-ak, hajl-ék Ц haj-t, I hajtó-ká). I

Tam. 1. щ- {(iy-al: pencher, se relacher, I se reposer, discontinuer, finir, cesser, man. I oyo- sich biegen, oyo-ko es ist fast fertig, |

A M. Ny. N. szótára a magy. szót a haj-t (üz) igéből, a t.-tat. szót a kay- (glisser) igéből származtatják. Sem egyik, sem másik nem valószínű, mert a tam. nyelv főszava a kapp-al nem «hajtó», se nem sikamló, hanem «görbe, hajlott*, sőt a hóda alakra sanscritizált tam., tulu, mai. ódám (barque) szó is előbb az ódu (üreges) mint lótó-futó {ódu- courir). Azért a haj-ó, a haj- (hajló) ige nőm. ágense.

I. haj-t 1. haj!

Π. haj-t (a haj-ol, eredetileg csak haj ige transitiv alakja), hal- (rég. hol-, hol-t: hal-ál, hala-vány || hal-ad = múl, 1. ezt).

Tam. ula'- (étre détruit, périr «mourir» finir...), cf. kol-, kollu- (koll-al: tuer, mettre á mórt, détruire). Látva, hogy a magy. öl- (tuer), mong. ala- id., man. b-ele- id. transitiv igék mása, a t.-tat. öl-, ül- (mourir) in transitiv s ez csak öl-dür-, ül-diir- alakban = tam. kollu-val: való­színű, hogy a tam. ula-, magy. öl-, mong. ala-, t.-tat. öl·, ül- alakok aspiráltak s a transitiv képző hiányzik a magy., mong., man. igékben éppen úgy, mint a tam. kollu- igében. S végre a tam. ula'- nem­csak «hal-, vesz-, hanem halad- (passer)

" múl-ік» jelentésű is (nál ula- kkiradu : a nap halad, múlik), mint a mong. yal-i- (ftiegen, fliessen, «sterben»), tehát a hal-ad ige nem különböző gyökü. hal (halász: tam. min poisson tkp. fény, cf. meny-hal).

Minthogy a tam. kayal, kayal-min (espéce de carpe s átalában «folyóbeli hal·) nem azonosítható, valószínűbb, hogy a hal a htt-1 szóval egy-gyökű, mert a tam. kuf-ir («ordre des poissons, parce qu'ils ont le sang froid») arra utal.hall (rég. had-la-, 1. ezt), halom (rég. holmu is: élévation, collíné, monceau).

A tam. kala-ppu (élévation, ile au milieu de la mer) vagy kali-ppu (hauteur, abon- dance Vkait'·s'élever)vagykilappam(élé­vation, croissance y kila-mbu- s’élever ...) helyett áll s így a kalangya rokona).

NB. Az orosz stb. folm (collíné) alig ha árya, hamar (hamari, hamaru, hamar-kod-ik, cf. hevesked-ik).

A tam. 1amar-kkal-am (grand train, háté, préssé; amar füreur, tehát: he­vesség).

(hambár. Indiától kezdve mindenütt meg­van e szó; a tam. nyelvben amb-ár, tas, pile, monceau de grains dans l’air.) ham-is (rég. ham-os: csalfa, ravasz, tettető).

Tam. ' ammti-gaUan (trompeur, fourbe, dissimulé y ammu- étre d’un caractére caché, dissimulé, cf. hom-ály a takaró), hamu (rég. homu, hamv-ad, hamvas stb.).

A magy. homu mong. ümü-sün (nőm. acti, cendre) meglehet összefügg a tam. cm-am (cendre de bouse de vache...) szóval, a közelebbi társ a tam. kum-ci-vu (nőm. v. ce qui est mou, gáté; amollisse- ment, corruption, mélange V kum-ci- étre chaud, étouffant, se gátér, devenir mou), minthogy a hamu keletkezését és mivoltát teljesen mutatja, hancsik (höncsök) 1. hant. handra (czandra, czondra).

Tam. kandu- (périr, se perdre, se gátér: kand-al, ruine ... ·haillons, déchirure» etc.). han-g (hang-ol, hang-oz stb., cf. kong).

Tam. kan-ei (son, bruit: kanéi'- crier, résonner, fairé du bruit, hennir...), mong. yatl-gina- (tönen), man. kafig-se- (mit heller Stimme sprechen, singen).

NB. Minthogy kong- — kon-og-, a han-g szó is úgy elemezendő.

hangya (= hand'a, hangy-ál Dim.).

E szót a t.-tat. kandala (poloska) szó­val rímelhetik, de ez aligha áll. A tam. nyelvben van vagy hét szó, a melyek jó része «fekete· alapjelentésünek látszik, még akkor is, ha a mai használatban más színű is. Pl. az irumbu, cVnmbu (fourmi tkp· fekete s azután átalában: hangya) az irumbu (vas, feketeszínű ásvány) szóval; a kar-ei-ydn | Gróf ScácHENVi B.: Kolotánsia! díj». II. k6t (ma a fehér, veszedelmes hangya) a karV- (harap) igéből is származtatható, de köze­lebbi a karéi (couleur noire) alap, a mit a t.-tat. kar-inja (fourmi, cf. kar-a noir) szó is támogat. Ezen alak tam. hangtani összevonásának látszik a magy. ha-n-d'a szó. hant, hont (hantcsik, hontcsík, hont-csok: gané-honcsok szék. || höncsök stb.).

Minthogy e szó nem csupán · fölfeszített gyep (cf. homp)», hanem «rakás, domb, emelkedés», sőt hegy jelentésű is, a mint Hont-megye neve mutatja: a tam. meg­felelő alakok ezek: i. kandu (fagot de chaume, «tas de paille·); í. kundu (banc de terre); 3. kuntu (olv. kunDu montagne, hauteur, colline: kunru-ή gurliy-um iru'- étre raboteux, non uni = hapa hupás, kud. kundu a hill), hany-ag (henye V'kony-a).

Tam. kun-aűgu- (étre paresseux, lent: róder II se plier, se courber). hany-at (hanyatt-á, hanyat-l-ik pro hanyat- ol-ik).

Az azonos jelentésű kann. angata, an­golt a (on the back, flatways) szónak győki- leg megfelel a tam. an-ufigu- — kun-ungu (se faner, se flétrir, diminuer, manquer... anukkam, kuuukkam (dédin, decadence, nonchalence etc.). Tehát az alap nem egy hát jelentésű hány, hanem a konyulds (hany-ag-ság), mert a tam. kunakku· (v. intr. reculer, se tenir derriére) ige a kunukkam névszóval együtt a kun-ailgu (se plier, se courber: étre paresseux ...) igével egy-gyökü).

I hany-it-. Lehet a hány- igéből, lehet=baj-it, de lehet = a hagy-it igével is úgy a mint tam. onnu — onru (onDuJ alakkal, hara (haránt, cf. szer, szer-int).

A M. Ny. N. szótárában a hibás elemzés miatt hibásan van értelmezve, minthogy a haránt ősi szónak az idegen alapú kereszt-ül a fordítása. Tam. kuru-kku (nőm. v. traverse, diamétre, ce qui est á travers, par le travers: kurukkily = haránt, keresztül: kurukkébisu·, interrompre, con- tredire).

harag (rég. harag-ó = haraguv-ó, haragv-ó; harag-ud-ik==harag-sz-ik;harag-os 1. dörgő,

7 aj go, 2. szurós, 3. sötét).

Tam. karu-kkei (nőm. v. karú'- noirtír

,A mong. cik (rosée, humidité), t.-tat cik, cij id., man. si ke (urina) szók alap­értelme nyirk lévén a magy. szó társa a tam. Ar-p^adam (jus, humidité V1. ár-ad). hars-og- (hars-ány, hars-ol, harsona).

devenir noir, s’irriter, se fácher, étre en colira*, mécontent etc., cf. szid, káromol)· harang (képződén nőm. v. harang-oz).

Tam. karaiig»· (résonner, fairé du bruit), mong. yaraüy-a (Glocke etc.). har-ap- (tkp. nőm. v. azután ige, harap-d-os).

Tam. i. kari'· (manger, mordre: kari morsure, cári = sauce piquant, ragout, poivre tkp. harapó: kati-tíaf, kari-ppii nőm. v.); 2. k»ri'· (ronger, mordre, becqueter, mordiller; koí'itlal, korippii etc. nőm. v.).

NB A harap-égés, harapódzik átviteles értelmű és nem más gyök.

haraszt (haraszt-os, cf. orosz /vöröst brous-

sailles).

Több pusztának a neve meg a «száraz levelű bokrok» értelmében összevethetni a tam. vara fitt (desséché, sec, désert) meg pat'affci (manque de fertílité, de croissance), mert h, v, p nemcsak a kann., hanem a tam. nyelvben is váltakozik, pl. varatfi} karaffi (motte, masse desséchée...). harák (harák-ol).

Tam. kAru-, kíirápp-i (eracher avec effort, tirer des phlegmes de sa poitrine). har-cz (harcz-ol || hars-ol syn.).

A mong. yars-il-da-, man. karca- (be- gegnen, anstossen, «im Widerstreit sein·) a /arsi, t.-tat. karsi (entgegen, contra) szóval, ez pedig a kara- (néz, szembe néz) igével függ össze. A tam. kaTs-anam (eri, bruit, grand bruit, colére, guerre, bataille) szó hangutánzó s a hars-og-hoz tartozik. t(haricska. Nem a sarjat jelentó har gyök­ből való, hanem az orosz grcciya, greca J «blé sarrasin» szó turániasitott társa), har-is (harizs).

Tam. kard (eri, ramage de la caille). harisá-1 (= kapar s így a karamzso-1 ige változata).

har-ka (harkály Dim. harkány, har-kács: picus).

A tam. maran-gutti tkp. fa-szurkáló s igy a magy. szó a har-ap (mordre, mor­diller) 2-od képzetü igének i-sőjéből való, cf. man. kar-ka (Name eines Vogels).

NB. Az orosz nyelvben nincs meg az ékes hrakal alak s így a velünk étö szlávok nyelve nem irányadó.

har-m-at (cf. folyamat = foly-am yfoly : harmatoz).

Tam. i. karsi'-, karssi(mugir, réson­ner, tonner, retentir au loin); 2. kerssV- id.), has (has-as, has-kó).

Tam. vay-in, vay-ifu (vas-iru is: ventre kann. bas-iru, bas-urn id., cf. finn vatsa id., cf. tam. vas-tvu courbure, voüt V vas-ei- se plier, se voúter, mert az öblösség, kebles- ség az alapértelem), h, v, p kann. hőgu- == pógu-.

NB. A ny. mong. gfs = kel. mong. gedes', ez pedig a fodo, man. kodo (Kuh-, Schafbauch...), tam. kudal (intestin etc.) társa, a t.-tat. kur-sak a hor-p alakhoz tartozik.

has-ad- (has-áb, has-ad-ék, has-it, cf. kacz-at, kes-ed).

Tam. i. kassi (tét, morceau de pót cassé, moitié, morceau de coque de coco etc., syn. kay-il, kaiy-il) ; 2. kadigei (morceau,

piece coupée, mordue ); 3. kad-Ay

(haillon, déchirure : kadu, kadu-váy fente, cicatrice...). Ezek legalább három igére utalnak, azonban tényleg egy alak van: kad, a melyből kadi- (couper, trancher, tailler), kadi'- (mordre, cicatriser) és kadu-, kadukku- (v. intr. fairé mai, souffrir des tranchées tkp. has-og-, hasogatást érez) mellékalakok származnak. A kann. nyelv kaccu és kadi- (to bite ... két alakkal bír. Ezeknek megfelel a man. kaja (beissen), mong. '/a$a- id. has-on (hason-ol, hason-l-ik, hasonl-it stb.). A «hason-fele, meghasonl-ik, ez ahhoz hasonló = ez annak szakasztott mása» ki­fejezések mutatják, hogy hason = has-adt átvitt értelemben. Ezt bizonyítja a tam. kadu-ppa (gerundium: comme tkp. hasadva \ kadu'· has-og), man. gese (gleich), a melyből a gese-je- (zerreissen, kesed, hasad) ige származik. Ilyen eredetű a tam. 'assu, ’assAyiru (étre semblable).

NB. A t.-tat. oía- (gleich sein) hasonlít s még sem ide való, mert οχίη-, okfa- helyett áll, ennek gyöke pedig a tam 0'-, ultim- (étre semblable)

hasz-on. Mong. as-ik (Zins, Gewinn, cf. üs~ sich vermehren).

hat (6), 1. a nyelvtanban

.hat- (hat-al-om rég. hot-ol-m ?: -hat, -hét).

lódi értelem: zavar, amint az amar- kkalam, champ de bataille, tumulte, con­fusion, clameur mutatja.) Meglehet a ha­mar szónál látott «grand train, háté, préssé» értelemben is a zavar (tkp. sür­gés, forgás, zavar-, sürget) az alapérte­lem.

há-g (hág-csó, hágó, cf. háp-a).

Az ágas-kod-ik, ágá-1, gang-os, hegy (rég. hig), hek alakoknál látható tam. alakokon kívül itt megemlítendő : 1. 'égu- (s’élever, aller, marcher sur ou pardessus: áthág, 2. iikku- (monter, s’élever).

NB. A szótár nem említi, de határozol tan ide tartozik az i-ni (échelle: hágcsó) é-gi/ni-ból össze­vonva.

háj (cf. kővér, gőb-őly II hájog, hályog rég. halyag).

Minthogy a t.-tat kuyi (sűrű) összevetés által legkevésbbé sincs bebizonyítva, hogy a háj- szó mindig j-s volt, s tudva azt, hogy a hályog rendesen hájog: e két szó a tam. vaf-ajpu, («graisse, gras· embon­point, fertilité) varf-umbu- varl-umbu (graisse, suif, mucus visqueux qui couvre les veaux etc.) és varlukku (graisse, suif chose glissante) szóktól nem választható el. háj-l-ad- (pro haj-l-ad) I. haj-ol. hál- = rég. alu 1. ezt.

?hála, hálá. E szó egészen rímel az orosz yvala (louange У ser. kev, khev, gev glev : colere, venerari ?) szóval s mégis fölhozom a tam. kulávu- (Iouer, exalter, célebrer) igét. háló (háló-z).

Tam. val-ei (filet, rets v'allu- unir, joindre, entrelacer, tresser, ourdir, lier, mert Ы1и-Ъ6\ is az igenév kol-eit aztán ara tam. nyelvben ajakszelet, mint a régi magy. nyelvben), hályog (rég. haly-ag, hájog szék). I. háj.

I. hám (hán-cs, hám-lik pro hám-ol-ik, hám-oz, hán-t pro hám-t || hom-por, hom-l-it — takar, mert a hám is = ta­karó).

Tam. 'um-i (nőm. ag. = enveloppe du grain, cosse, paille, balle de riz: umi- kkarappán, erusta lactea, cf. hom-por).

Hogy ezen szó a «kab-át, kop-ad, kóp­éd, kov-ad, kuv-ad, liüv-ely, hom-ol-it (burkol, takar) szókban látható kab, köp,

A tam., kann. stb. nyelvekben a «pos­sum· kifejezésére a kúdu- (to come to gether, to be fit, possible, to join in an embrace...) ige használtatik 3-dik sze­mélyben s éppen ezért nem ez, hanem az óhajtó képzésére használt kadavin (I may, I might) hiányos ige a magy. szótársa. Ebből való: kada-v-и/ (dieu tkp. ható lény vagy való) meg kadum, kad-iya (fort, dur, violent), kattu id., a melynek fel- hanguja: kelti (fermeté, solidité, dureté, habilité etc.), kann. kadadu (strong). Ide tartozók: mong. '/ató (hart, fest: ketsüü műhsam, űbermáchtig: küci Kraft, Macht), man. kataüg-se (stark und fest aussehen : keen Hárte, Anmassung), t.-tat. ka ti (hart, fest: kiit, giij Kraft, Macht).

NB. Ebből láthatni, hogy az arab qadir (po­tens) participium oly felesleges, mint a quwt (erő) névszó.

1. 
   hat- (hat-ol, nyomul, el-hat, be-hat tkp.jut).
   

Tam. attu- (att-al: parvenir, arriver,

atteindre á, se reposer sur inda sseydi

y-enakk-um att-іГГи, cette nouvelle m’est aussi parvenu = elhatott), határ (határ-ol, határ-oz).

E szóval a tam. sadir, mai. adir, túl. adum (borne, frontiére) azonosíthatók, de a mong. kizár (Rand, Grenze) alakkal nem s így a tam. nyelvből a karár (»me- sure, borne·) számítom ide, mert az r kettőzve mindig erős t. hattyú cf. tam. ’ódi-mam (cygne). haz-ud- (hazug, hazug-ság).

Tam. kisá (mensonge); kann. kusáka (a liar: hazug: tam. kusa-m, calomnie, invective plein de foussetés), mong. yud- al} yudla (mensonge).

A man. yasu-tai (falsch, irrig), a mong. γαζα-γαί (krumm, schief) társa s így a kacs- (karingó) alakhoz tartozik.

há (háj

hábor-og- (turbari: hábor-odik syn. kavar- odik, kevered-ik pl. a gyomra h. = kever­ed-ik : háború stb.).

Tam. amar (combat, dispute: fureur: I amar-ádu- combattre, háborúz, de a va-

Isécouer le joug) ; 3. karlu-vn- (nattoyer, purifier, laver), cf. man. kargi (beschnei- den, hobeln).

köp, kuv, hiiv, hóm (couverture) jelen­tésű gyökszók egyik mellékalakja s így semmi összevonás sincs benne (legfölebb képzAhiányos), mutatják a man.jf/w-amiya- = Ш-аІа- — І-nw-ek- (schalen : kuvaszt) alakok.

II. hám (hamais: hám-os, hám-oz).

Hogy e szó csupán «takaró· s így az első hám szóval azonos, mutatja a tam.

sül (hamais, housse, couverture ), a

mely a kann sul-i (to peel: hám-oz, hánt) ige nőm. v. rendes alakja. L. szil s így legfölebb a mong. yorn (Cameel-Sattel: Unterlage...) alakkal rokon s nem az orosz I stb. pm-ut szóval, a mely a mong. szó rendes pluralisa.

hány- (= vet, okád: a búza hányja a fejét: vlmit vlkinek fölhány).

Tam. i. ka'-, ka-kku- (rejeter, lancer, vomir, cracher, tousser, pousser des épis.... s’élever en pustules, cf. a száját kihányja; kann. háku- to throw) г. kanéi- (cracher, fairé effort pour vomir, tousser pour avertir.... kud. kant- to throw).

NB. A hány* igének az «árkot hány» kifeje­zés miatt <ás> alapjelentéot nem tulajdoníthatni, mert akkor a ser. ккан- (fodere) igére jutnánk, ’ ebből pedig a többi jelentés nem jő ki.

há-pa·, húpa.

E szó ikeritett, de nem «dimb-domb» ér­telmű hanem hágó-, süpp-edö (huppadó).

A há-pa a hág ige olyan tamulos igeneve, mint a vág igének a vápa; a húpa a hupp-an (süpped, mélyed) ismét tamulos igeneve. A tam. agappu (főssé, abaisse- ment) és ugappu (hauteur, élévation) 1 alakok éppen megforditvák a magy. alakok­kal szemben.

hár (hár-ad-, hár-am-l ik, hár-ul, hár-l*ik, hár-int, hár-it || hár-s, hárs-ol).

Tam. i. karli- (se séparér, passer, aller, s’écouler, finir, se relácher... karli-y-al, karli-dal, karlissal, karli-mei, karlt-vu, nőm. v. II karli·, karlittu ppOdu- rejeter, őter, éloigner, consumer, purifier, détruire abolir, émonder, deduire, soustraire: kar· litta/, karlippu nőm. v.); 2. karl-ahi- (se dé- faíre, se démancher, se déboiter, se séparer, se láchcr, s'öter, se glisser, se dépouiller: kari-ami-, karla-TTu- v. tr. défaire, dé­mancher, dépouiller, óter, quitter, rejeter,

NB. A magy. hár-s származéknak megfelelő jelentést a föntebbiekböl kivehetni, mert az ige- nevek jobbára csak jelezve vannak.

hár-om (rég. borom is, cf. mong. yurba-n vulg. yurub .... tam. karín, trident, in­strument á · trois» dents, á trois fourchons, mert az éjszaki alakok r, /, d, betűket tar­talmaznak.)

hár-s (pro hár-os ? tam. nár, filament, fibre des plantes, bast. 1. hár). hát (meg, utó: hátul = utol, hátra, hátrá-1 stb., cf. késő, utó, ucsu.)

A «hát, utó, far, al-fel, fenék» szók még ugyanazon egy nyelvben is aequivalensek lévén, a hát szó társai ezek : tam. 1. kad-ei (fin, extrémité, dernier, de derriére, kadei- si id. kann. ka de, behind = megett); 2. kadi (fesse, derriére, cf. osm. kid. id.) ; 3. kudi (talon, partié postérieure du pied);

2. 
   kuda (occidental, ktidakku, Occident: ezt «hegy· értelemben veszik, mert nyu­gat a tam. népekre = hegy, magasság; de a hát szónak is egyik értelme «magas, felső rész) ; 5. ide vehetjük a scr.-nak jegyzett ktidam (anus) szót, cf. t.-tat. kitt, gól- id. man. '/üde (Hintertheil des Schiffs), mong. ged: ged-ergen — tergum vertendo: hát-for- dítva, hátra felé) mong. yoi-no, yoi-to (der- riére, Occident = osm. kai-nak, fesse, der-