Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

1964

A reneszánsz kultúra kezdetei Magyarországon. (A magyar irodalom története. I. Szerk.: Klaniczay Tibor. Bp., 1964. Akadémiai K. 205-217.)

A humanista levél és szónoki beszéd. Vitéz János, Váradi Péter. uo. 217-225.

Janus Pannonius uo. 226-247. Megjelent „Mutatvány a Magyar irodalom története c. kézikönyvből” fejléccel a MTA I. Osztályának Közleményei-ben 1964. 113-133. és a Gyenis Vilmos által szerkesztett „Cikkgyűjtemény magyar irodalomtörténetből (Csokonaiig)” c. Bölcsészkari egyetemi jegyzetben 97-118. (Különnyomatban is.)

A tudományos irodalom. (A történetírás, Antonio Bonfini, Werbőczy, A filológia, A Janus-kiadások.) uo. 247-259.

A humanista költészet elterjedése. (A Janus-követők, A Jagelló-kor költői, Taurinus István, Nagyszombati Márton.) uo. 259-266.

Balassi Bálint. [Klaniczay Tiborral közösen.] uo. 448-481.

Erasme et la Hongrie. „Littérature Hongroise - Littérature Européenne” c. kötetben. Bp., 1964. 129-154. (Különnyomatban is.)

1965

„Balassa János éneke solymocskájárul” Irodalomtörténeti Közlemények 1965. 689-693.

Thuróczy, Bonfini és a vitatott Mátyás-vers. Irodalomtörténeti Közlemények 1965. 478-486. (Különnyomatban is.)

A magyarországi Corvinák. Összeállította és a tanulmányt írta: Berkovits Ilona. Bp. 1962. Magyar Helikon. 235 l. [Ism.] Irodalomtörténeti Közlemények 1965. 390.

1967

Balassi Bálint. Kritika 1967. V. évf. május-június. 13-26.

Janus Pannonius. „Italia ed Ungheria dieci secoli di rapporti letterari” c. kötetben. Bp. 1967. Akadémiai K. 91-112. (Különnyomatban is.)

1968

A Hunyadiak korának humanizmusa. A magyar irodalom története 1849-ig. Bp., 1968. Gondolat. Szerk.: Szauder József. 38-40.

Janus Pannonius (1434-1472) uo. 40-47.

A Jagello-kori humanizmus. uo. 47-48.

Magyar széphistóriák. Irodalmi tájékoztató: Végh Ferenc. Néhány szó az illusztrációkról: Soltész Zoltánné. Bp., 1965. Magyar Helikon. 211 l. [Ism.] Irodalomtörténeti Közlemények 1968. 111-112.

Trencsényi Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom. Bp., 1966. Akadémiai K. 412 l. [Ism.] Irodalomtörténeti Közlemények 1968. 385-387.

Balassi Bálint utóélete. Irodalomtörténeti Közlemények 1968. 4. sz.

Összeállította: Tarnóc Márton

1 Ivan Česmički (Janus Pannonius): Piesme i epigrami. Tekst i prijevod. Praveo Nikola Šop. Predgovor M. Kombol. („Hrvatski latinisti” Kniga 2.) Zagreb, 1951. Jugoslavenska Akademija. XXII, 354 l.

2 Janus Pannonius. Pécs, 1931.

3 Elegiarum Lib. I. 6. 101-2. (Teleki Sámuel kétkötetes Janus-kiadásából idézzük, Utrecht 1784.)

4 Ako itko od naših humanista zaslužuje da bude u prijevodima pristupačan i našim danasjim generacijama, onda tu zaslužuje on, i zbog tog svojeg opceg značenja i kao jedan od bronjih Hrvata, koji su izvan granica svoje zemlje doprinosili opčem evropskom napretku, ploveci cesto stolječima pod tudim zastavama. - p. XXII.

5 Ld. a jelen kiadásban, p. 194.

6 I. m. 53.

7 Adalékok a humanizmus történetéhez. Bp.

8 Teleki, p. XII.

9 De rerum humanarum conditione c. A jelen kiadásban p. 160-77. - Ld. róla Juhász, Ladislaus: Commentatio critica ad edendas Jani Pannonii elegias. Szeged, 1929. 12.

10 Teleki, Ep. I. 52-4. és 58.

11 Baptista Guarinus, Janus ferrarai mesterének a fia írja egyik - 1467-ben kelt - levelében, hogy Petrus Campanus nem is hallott Janusról, őt „barbarum sibi incognitum esse dixit...” (Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Bp. 1880. 203.) - A Janus-hagyomány első „modern” összefoglalását Huszti József adta, vázlatosan és inkább regisztratíve. (Janus Pannonius. Pécs, 1931. 287-96.) - A Jagelló-korét újabban Kardos Tibor A magyarországi humanizmus kora című monográfiájának „A nemzeti irodalmi öntudat és a Janus-filológia” fejezetében. (Bp. 1955. 228-43.) E fejezet kritikáját id. ItK 1958. 544-52. és e kötet 165-203. lapjain.

12 Hic Maro ponatur; fiet lyra rauca Maronis,
Huc Cicero veniat, mutus erit Cicero.
Ep. I. 35.

(Teleki Sámuel kétkötetes Janus-kiadásából idézzük. Utrecht 1784. 1: 473) - Vas István fordítása.

13 Gerézdi Rabán: Egy magyar humanista: Váradi Péter. Magyarságtudomány 1942. 324-5. és a jelen kötetben: 75-142.

14 Janus epigrammái „...tum quod multis verborum salibus, et rerum varietatibus exuberent, adeo, ut neminem unquam poetarum viderimus, veterem illem epigraticum poetam Martialem fabre magis expressisse” - írja 1496-ban kelt levelében Váradi Péter. (Koller, Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1796. 4: 496.)

15 Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom. It 1933. 16. - Kerecsényi Dezső: Humaniz­mu­sunk helyzetképe Mátyás után és Mohács előtt. It 1934. 66.

16 Huszti József: Callimachus Experiens költeményei Mátyás királyhoz, Bp. 1927. 19. - Ld. még Kardos Tibor: Callimachus. Tanulmány Mátyás király államrezonjáról. Bp. 1931. 11-27. és Ma­gyar­ság­tudomány 1942. 323-4.

17 „Magnum enim, ut vides, et pene immortale benficium huic nostrae tempestati summus ille rerum conditor et moderator concedere videtur ex mirifica imprimendarum literarum inventione, quae in diebus nostris reperta est, quum antea illustrium authorum maxima esset penuria, quippe qui vel maiorum nostrorum negligentia atque inscientia penitus interierant, vel tantum penes divites et potentes viros essent, qui non tam literarum studiis, insudare quam congerendis divitiis et multi­plicandis honoribus solent inhaerere.” (Truhlař, Josef: Dva listaře humanistické. V Praze 1897. 31.)

18 „Ne enim uir tantus perpetuo carie obsitus lateat, decreui opuscula eius omnino in lucem emitti curare...” (Nolhac, Pierre de Ambroise: Les correspondents d’Alde Manuce. Rome 1888. 94.) - Brodarich Janus-kiadás kísérletét részletesen ld. Gerézdi Rabán: Aldus Manutius magyar barátai. MK 1945. 62-7. és e kötetben: 204-66.

19 RMK III. 177.

20 ItK 1958. 547.

21 „Quod munere te precipue dignum esse existimavi, qui crebro huiusce viri quem noras tibi familia­rissimum, ingenium, vigilantiam, doctrinam, sapientiam, mihi commendaveris...” (Teleki: 2: 246.)

22 „Quod eo feci libentius, quam rem patriae tuae nobilissimae non minus utilem quam iucundam me facturum perspicerem; exteris quoque et remotissimis declararem gentibus, ad Pannonios etiam ipsos, humaniores et svaviores migrasse Musas.” (Uo.)

23 Ernuszt Johanna: Adrianus Volphardus. Bp. 1939.

24 RMK III. 182.

25 Magyiról és Besztercei Kretschmer Lőrincről ld. Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Bp. 1944. 212-13. és Gerézdi Rabán: Bologna és a magyar humanizmus. It 1940. 154-56.

26 Ld. a 15. jegyzetet.

27 „Quod, si publicis curis et procellis non fluctuasset, nimirum cum priscis oratoribus et poetis certare potuisset.” (Rerum Ungaricum Decades. (BSMRAe.) 4: 48; 108.)

28 „...quem omnibus veluti polyhistora seculi nostri, prudentissimi integerrissimis, scientissimisque facile praeponendum contenderim”. (Teleki, 2: 255.)

29 „Si Herois gesta ducum seu quid aliud cantat, Vergilium prorsus effingit; dixissem, exuperat, ni plus nimio conterraneum meum laudando, mihimet placerere viderer. Si elegos eius leges, ingeniosum vatem mellitumque Tibullum credas. Si epigrammata; non Catullum amplius desiderabis” (i. m. 2: 254.).

30 „... Plus darem, si plus haberem. Non enim me praeterit, his longe plura Ianum nostrum composuisse; quae, pro pudor! adhuc ab invidis supprimuntur. Ex hoc tamen, licet parvo libello, praestantiam eius metiri potes, Pythagorae exemplo, qui ex pedis mensura Herculis magnitudinem ratiocinatus est.” (I. m. 2: 258.)

31 RMK III. 188. - Bekényiről ld. It 1958. 548.

32 „Cum vero pacis clementior ubertas, gloriam tum patriae tum gentis splendidiorem indidit; paulatim pallescentis Minervae dulciloqua speciositas, nostros fulcivit homines. Quan brevi in eo studio, quo vita honestatur, gloria dilatatur, omnisque denique floridae virtutis honos amplificatur, perfece­ri­mus, dat apertissimum argumentum Joannes Pannonius poeta gracili facultate sublimis...” (Teleki, 2: 261.)

33 Kolosvári-Óvári: Werbőczy István Hármaskönyve. Bp. 1894. 13.

34 RMK III. 220.

35 Ifjabb Peter Schottról ld: Allgemeine Deutsche Biographie 32: 406-7. és Dacheaux, L.: Un réformateur catholique à la fin du XV^e siècle. Jean Geiler de Kayserberg. Paris-Strasbourg 1876. 284-385. - Magyar barátjáról 1480. III. 12-én, Bolognában kelt levelében tesz említést: „Dominus Georgius Ungarus sodalis noster nomine suo te plurimum saluere iubet”. (Schott: Locubratiunculae ornatissimae... Argentinae 1498. fol. IX.) Ez aligha lehet más, mint az a „honorabilis vir dominus Georgius Thees plebanus ecclesiae Wermesch in Ungaria”, kit a bolognai Natio Germanica procurátorává választanak 1479. szeptember 8-án. (Friedlaender, Ernestus-Malagola, Carolus: Acta Nationis Germanicae Universitatis Bononiensis. Berolini 1887. 227.) Schottnak egyébként van egy másik magyar vonatkozású írása is: Mátyás és Beatrix esküvőjére (1477) egy rövidke epitha­lamiont szerzett (Locubraciunculae... fol. CLXIII.) - Jakob Sturmról ld. ADB 37: 5-20. és Stein F. A.: Jacob Sturm, Stettmeister von Strassburg. Leipzig 1878.

36 „Sunt nonnuli, quibus parum placet quicquid nostrum vel saeculum vel solum protulerit; a quibus ego longe dissentio, quippe qui Ianum et Erasmum, tametsi Germanos, et recentes, non contemptius ac Politianum et Hermolaum, imo quam Maronem Tulliumve lego...” (Teleki, 2: 267.)

37 Kerecsényi Dezső: Szenczi Molnár Albert lapszéli jegyzetei. Prot. Sz. 1930. 397.

38 „Quod fuit Germaniae nostrae jam olim Rodolphus Agricola Phrisius, nunc Erasmus, in omnigena disciplinarum et lingvarum cognitionem in Cabbalisticis mysteriis Reuchlinus; in Mathematicis olim Io. Regimontanus; hoc fuit Ianus Pannonius in poetica. Quem vos, post Maroniani saeculi poetas praeelegere, minime pigeat, ultra Pontanos, Marullos, iudicio doctorum ad veteres proxime accedentem.” (Teleki, 2: 264-5.)

39 Allen, P. S.: Opus epistolarum Des. Erasmi Roterodami. Tom. II. Oxonii 1910. nro. 457.

40 Geschichte der deutschen Literatur von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin (Volk und Wissen Volkseigener Verlag), 1960. 4: 162.

41 Uo. és Andreas, Willy: Deutschland vor der Reformation. Stuttgart-Berlin, 1943. 430-1.

42 Grammatica Hungarolatina... Újsziget, 1539. c/2b lev.

43 RMK III. 221. E kiadás 1518 augusztusában jelent meg.

44 Ernuszt Johanna: i. m. 39-41.

45 RMK III. 250., 251., 256.

46 „Nec dubito fore, quin plurimi Pannonii (ferax enim haec optimorum ingeniorum aetas est), huius poetae virtutibus et fama incitati, pulcherrima immortalitatis mercede anteposita inflammati, ad easdem studiorum metas anhelantes pervenire contendant...” (Teleki, 2: 277.)

47 „Dies olim erit, qua poemata vatis hujus, omnia, in ordinem et numerum redacta, vulgare maturabo.” (i. m. 2: 288.)

48 Luciani Samosatensis, aliquot exquisitae lucubrationes per Joannem Alexandrum Brassicanum recens latinae redditae ac uberrimis Scholiis illustratae. Wiennae, Syngrenius 1527. (App. Hung. 193.)

49 „Id inter alia eius plusquan trecenta epigrammata manu sua de scripta et a Turcorum immanitate aegre redemta, immo nec vulgata, nec aliis visa beneficio Gabrielis nostri Pannonii adulescentis, et morum et litterarum ornamentis iuxta praestabilis consecuti sumus, ac in bibliothecam nostram, tanquam preciosum quendam unionem reposuimus.” - Brassicanusról ld. Hartl-Schrauf: Nachträge zum dritten Band von Joseph Ritter von Aschbach’s Geschichte der Wiener Universität. Wien 1898. 1/1: 43-126.

50 Waldapfel József: Pesti Gáborról. Irodalmi tanulmányok. Bp. 1957. 24-28.

51 „Hoc ego de me quamlibet infimo homine citra omnem inuidiam dicere possum, quippe qui a puero nihil uel honestius aestimarem, uel antiquius duxerim, quia optimos quosque libros, et praecipue ueteres scriptores nondum in lucem aeditos qua diligentia possem conquirere, ac a situ tenebrisque uindicare.” (Salvianus: De vero judicio et providentia dei... Basel, Frobenius 1530. App. Hung. 224.)

52 Uo.

53 Uo.

54 Uo.

55 1499. szeptember 14-i kelettel írja Jan Slechtának: „...expecto tamen abs te et Origenem de principiis et epigrammata Ioannis Pannonii et Historias Antonii Bonphinii et condicem Latinum, qui mihi a regia bibliotheca debetur.” (Bohuslaus Hassensteinius: Epistolae... (BSMRAe) Bp. 1946. 56; 10.)

56 A 8 epigramma Teleki kiadásának jelzetével: Ep. I. 52., 53., 54., 58., 132., 239., 361., 364.

57 „Cum videam omnes fere mortales ac orbis terrarum nationes mira translationum copia scatere, passimque hac in re navare, ut in cumulum decoris patriae eorum semper aliquando adiiciant, quo et linguam et ingenium suorum acuant, et latius diffundant. Cur quaeso non liceat mihi quoque linguam et ingenium nostrorum, doctrinis veterum sapientum, pro mea virili exornare et patriae, cui semel omnes debemus, studere.” (Pesti Gábor: Esopus fabulai... Bécs, 1536. Lectori optimo címzett előszavában.)

58 Wallaszky, Paulus: Tentamen historiae litterarum sub rege gloriosissimo Mathia Corvino de Hunyad in Hungaria. Lipsiae, 1796. - Ábel Jenő: Magyar humanisták és a dunai tudós társaság. Budapest 1880. (Értekezések a M. Tud. Akadémia nyelv- és széptudományi osztálya köréből. VIII. k. 8. sz.) - Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Budapest, 1935. (A Magyar Szemle Könyvei XII.) - Kardos Tibor: A magyar humanizmus kezdetei. Pannonia I. (1935.) 340-55. l., és II. (1936.) 29-78. Ua.: Che cosa fu l’umanesimo ungherese? Roma, 1937. - XV. Ua.: Per la filologia umanistica. Helicon. (Revue inter­na­tionale des problèmes généraux de la litterature.) I. (1938.) 119-33. Ua.: Deákműveltség és magyar renaissance. Századok 1938: 295-338. és 449-91. Ua.: Adatok a magyar irodalmi barokk keletkezéséhez. Magyarságtudomány I. (1942.) I. sz., 63-93. - Várady, Emerico: I primi contatti dell’Ungheria coll’umanesimo italiano. Romana (Rivista degli Instituti di Cultura Italiana all’Estero) II. (1938) 428-33.

59 Mátyásról a számtalan könyv és tanulmány közül Hóman-Szekfű: Magyar történet II. (2. kiadás) 467-563. - Kardos Tibor: Mátyás király és a humanizmus. Különlenyomat a „Mátyás Király Emlék­könyv”-ből. - Ua.: Mattia Corvino re umanista. (Estratto da La Rinascita. IV. 1941-XIX.)

60 Huszti József i. m.

61 Ehhez leggazdagabb forrásul kiadott levélgyűjteménye szolgál: Wagner, Carolus: Petri de Warda archi­episcopi Colocensis epistolae. Posoniae et Cassoviae 1776. (A továbbiakban Ep.-nek rövi­dítem.) Számos életrajza van. Natalis Archiepiscopatus Metropolitanae Colocensis et Batsiensis eccle­sia­rum canonice unitarum. Budae, 1746. 112-18. Katona, Stephanus: Historia metropolitanae Colocensis Ecclesiae. Colocae 1800. Márton Mátyás: Váradi Péter kalocsai érsek élete. Bp. 1883. Legalaposabb Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek élete. Századok, 1883. 489-514., 729-49., 825-43. Ezt veszik azóta alapul, így Érdújhelyi Menyhért: A kalocsai érsekség a renaissance-korban. Zenta, 1899. 69-98. Vele, mint humanistával Fraknói csak mellékesen foglalkozik (i. m. 835-40.) Ilyen szempontú önálló mű mindeddig még nagyobb lélegzetű tanulmány formájában sem jelent meg. Huszti József hívja fel rá a figyelmet (Platonista-törekvések Mátyás király udvarában. Minerva 1924. 212-14. stb.), amelyben a magyar platonista kapcsolatok kutatása során Váradival is foglalkozik. Ugyancsak ő mutat rá, hogy mennyire esedékes feldolgozása: „Di Pietro Váradi come umanista, sappiamo poco più del semplice nome.” (Lettere inedite di Giorgio Valagussa a Janus Pannonius. EPhK 1935. 256.) Már erősebben kiemeli Kardos Tibor: Reneszánsz királyfiak neveltetése. (Apollo Könyvtár 3.) 17-18. Horváth János: i. m. 168-70. Várady, Emerico: La lettera­tura italiana e sua influenza in Ungheria. Roma, 1934. I: 92-94. Mint bibliofilt tárgyalja Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek. H. n. 1929. 131-35. Bolognai kapcsolataival foglalkozik Gerézdi Rabán: Bologna és a magyar humanizmus. It 1940. 150-52. és Révész Mária: Néhány adat Philippus Beroaldus maior magyar összeköttetéseihez. EPhK 1941. 164-65.

62 Váradi Péter 1450 körül születhetett, mert fogsága idején az őt menteni akaró pápai követ „iuvenis”-voltával mentegeti Mátyás előtt az érsek hibáit. (Fraknói: i. m. 491. 1. jegyzet.) Verinus pedig itáliai tanulmányait gyermekkorára teszi. (Irodalomtörténeti emlékek. Bp. 1890. 347.) 1490. augusztus 7-én Pál sajátkezűleg írta be valamennyiüket a Szentlélek Társulat anyakönyvébe: „Item intrarunt in eandem confraternitatem supradictam sancti Spiritus: Emericus de Varadino, Margarita eius mater et pater ac fratres carnales ipsius reverendissimi domini Paulus Emerici prothonotarius Apostolicus, necnon magnificus dominus Mattheus et Ladislaus dicti domini Archiepiscopi fratres etiam mortui de ipsa progenie”. (Liber confraternitatis sancti Spiritus de Urbe. 1446-1523. Bp. 1889. - Monu­menta Vaticana I. 5.) Az etiam elől hiányzik a vessző, mert Máté még 1509-ben is él. Úgy látszik, még többen voltak testvérek, de azok elhaltak. Az apa nevét tudva most már teljesen bizonyos, hogy nem a híres Várady-nemzetségből származott. Bátyját a források több helyütt Érsek Máténak hív­ják, ez azonban későbbi elnevezés és Váradi érseki méltóságára megy vissza. Budán 1504-ben kelt oklevélben így található: „Mathaeus Ersek de Adorján”. (Pray: Specimen hierarchiae Hunga­ricae. Posonii et Cassoviae 1779. 78.) Az Adorján név ott levő birtokára utal. Praytól került át Horányi­hoz (Nova Memoria Hungarorum. Pestini 1792. 1: 18.), aki Adorján Péternek nevezi Váradit; és a Memoriae Consecrationis Basilicae Strigoniensis c. kiadványba (1856. 133.), ahol Petrus Adorian de Varadino néven található.

63 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883-84. 3: 140., aki szerint „a szintén váradi származású Péter kalocsai érsekkel egy családból származhatott”.

64 Bottka Tivadar: Péter kalocsai érsek pecsétje. Századok 1870. 330. Fraknói: i. m. 490.

65 Banfi, Florio: Salve, Varadino Felice!... Corvina. Rasegna italo-ungherese. 1940. 825-44.

66 Ep. 96. 185-86.

67 Vitéz váradi püspökségéről Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp. 1879. 147-66. - Bunyitay: i. m. 1: 269-93. Könyvtáráról Hoffmann Edith: i. m. 56-68. Miklós modrusi püspök meg­emlékezése: „quam apud te Varadini cum plurimis viris doctissimis in bibliotheca illa tua dignissi­ma inter innumera clarissimorum virorum volumina saepius iocundissimam amoenissimamque transegimus.” Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus történetéhez. Bp. 1880. 168.

68 Huszti: i. m. Minerva 1925. 19. Bunyitay: i. m. 2: 138.

69 Fraknói: Vitéz János könyvtára. 1878. 17-18.

70 Keszthölczi Mihályról Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900. 109.

71 Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. A magyar irodalom keletkezése. Bp. 1941. 231-32.

72 A váradi káptalani iskolára Bunyitay: i. m. 141. Békefi Remig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp. 1910. 145-47. Francia Péter váradi zenészről Pray: i. m. 2: 181.

73 Fraknói Vilmos: Zrednai Vitéz János nagyváradi püspök politikai beszédei és Aeneas Sylvius Piccolomini Vitéz Jánoshoz intézett levelei. (1453-57.) Bp. 1878. 8-9.

74 Bonfini: Rerum Ungaricarum decades IV. cum dimidia. Ed. VI. Viennae Austriae 1744. „Accedebat litterarum studia, quibus in Italia diu operam dederat; hic enim, ab ineunte pueritia, Johanni Vitezio, Varadiensi tunc episcopo usque adeo placuit, prae ingenii dexteritate, optimaque indole, ut diligen­ter inter pueros suos educarit: ac Strigoniensem hic Archiepiscopatum evectus, canonicatu, haud quamquqam inhonesto, donarit: propria quoque impensa Bononiae, optimarum artium studiis exeolendum curavit”. (Decas IV. lib. 6.)

75 Baptiste Platinae Cremonensis Panegyrieus in laudem D. Bessarionis... Migne P. L. 161: 109. Pastor, L.: Geschichte der Päpste. Freiburg, 1886. 1: 320. Zaccagnini, Guide: Storia dello Studio di Bologna durante il rinascimento. Genève, 1930. 40-50. D’Irsay, Stephen: Historie des universités françaises et étrangères des origines à nos jours. Paris, 1933. 1: 237-38. Platonista jelentőségére még Huszti: Magyar platonisták... 165-67.