Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

609 Uo.

610 Uo.

611 Uo.

612 Radványszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár. 1590-1647. ItK 1901.

613 Gerézdi: i. m. 270-78.

614 Uo. - De van még a Madách Gáspárnak tulajdonítható versek közt is effajta. Például a Szerelemtől csak kár tiltanunk szép személt kezdetű. (Rimay János munkái. 26.)

615 Gerézdi: i. m. 280-82.

616 Mišianik-Eckhardt-Klaniczay: Balassi Bálint szép magyar komédiája. Bp. 1959. 49.

617 Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. (Marx-Engels: Válogatott művek. Bp. 1949. II. köt. 233.)

618 Uo. 223-24.

619 Eckhardt Sándor: Trubadúrok Magyarországon. ItK 1961. 129-31. - Falvi Zoltán: Énekmondók a középkori Magyarországon. Filológiai Közlöny, 1961. 86-106.

620 Nemes Nagy Ágnes fordítása. Latinját ld. Teleki Sámuel kiadásában. I. 339.

621 Ep. I. 89.

622 Nemes Nagy Ágnes fordítása. Ep. I. 347.

623 Vy Testamen• Magar nelven. Újsziget 1541. (RMK 1. 5.) Zz 4a levél.

624 Erdélyi Pál: A virágének. Ethn. 1899. 261.

625 Összes művei. Kiadta Harsányi István és Gulyás József. I/1. 198-99.

626 Kardos Tibor 1939-ben (i. m. 476.) felveti a lehetőséget, hogy itt Sylvester esetleg nem a népköl­tészetről beszél, később azonban visszatér a szokványos felfogáshoz. (A magyar humanizmus kérdései. MTA I. Oszt. Közl. 1953. IV. köt. 172.) - Klaniczay Tibor szerint: Sylvesternek „a parasztsággal való kapcsolataira mutat az is, hogy ismerte és tanulmányozta a nép nyelvét és költészetét”; - „A magyar néphez szóló ajánlása és a magyar népköltészet nyelvének elismerése azt bizonyítja...” (Régi magyar irodalom. Egyetemi jegyzet. Bp. 1954. 182-83.) - Horváth János felfogását több helyütt is kifejti. („Próféták által szólt rígen...” MKSz 1943. 231-44. és a reformáció jegyében. 159.)

627 „Insultabant nobis reliquae nationes ante aliquot annos, quod cum et Mosci suum haberent in sua lingua evangelium. Hungari non haberent. Tantum autem abest ut de cetero de nobis nationes Christianae insultent ob hoc ipsum et etiam invideantur ob linguae scilicet praestantiam, quan ne imitare quidem possunt. Quisne exterarum nationum non admiretur posse aliquem in lingua Hun­garica versus omnis generis scribere post Graecam et Romanam. Quis credat de tropis, ponderibus, mensuris in hac ipsa lingua quemcunque quodcunque tradere. Nemo sane.” (Szalay József: Sylvester levelei Nádasdy Tamáshoz. ItK 1893. 91.)

628 Az 1512. évi, első Janus kiadásban Paulus Crosnensis többek között ezt írja Perényi Gáborhoz, Szinnyérváralja urához intézett ajánlólevelében: „Quod eo feci libentius, quod rem patriae tuae nobilissimae non minus utilem quam iucundam me facturum perspicerem; exteris quoque et remotissimis declararem gentibus, ad Pannonios etiam ipsos, humaniores et svaviores migrasse Musas.” - A Bécsben tanuló köznemes Bekény Benedek 1514-ben az elégiákat ajánlja Werbőczi Istvánnak. Panaszkodik „exterorum vecors invidia” miatt, s a magyar nemzet szellemi elma­ra­dottságát a magyarság elsőrendű kötelességével, a török elleni háborúkban való elfoglaltságával mentegeti: „Cum vero pacis clementior ubertas, gloriam tum patriae tum gentis splendidiorem indidit; paulatim pallescentis Minervae dulciolqua speciositas, nostros fulcivit homines. Quam brevi in eo studio, quo vita honestatur, gloria dilatatur, omnis denique floridae virtutis honos amplificatur, profecerimus, dat apertissimum argumentum Joannes Pannonius, Poeta gracili facultate sublimis, et citra Sulmonensis vatis delicosam lyram resonabilis.” (Uo. 261.)

629 Sylvester latin nyelvű munkáiban és leveleiben mindenütt a „gens”-t és a „natio”-t használja, csupán egy-két helyütt „populus”-t, de a szövegösszefüggésből ennek jelentése is világos. Például egy bizonyos Mihály presbiterre panaszkodik Nádasdinak: „Dignus enim pastori populus.” (ItK 1893. 93.)

630 „Accipite inquam atque vestra auctoritate efficite ut in manus vulgi. Christianorum perueniat nostrae gentis. Accipiat item gens ipsa Hungarica, amplectaturque ac pietatem discat.” (Vy Testa­men­t• Magar ńelven. A₂b lev.)

631 Uo. A₂a lev.

632 NySz 2: 455-56.

633 Opera omnia. Lugduni Batavorum 1705. 6: + 3b.

634 Grammatikájában három alkalommal említi a „vulgus” nyelvhasználatát. A városok elnevezésénél; ő görög neveket szeretne nekik adni. „Quia vero difficile est vsum diu receptum antiquare, poterat vti vulgus imperitum vocabulis a se impositis, seque dignis; reliquos quis prohibuerit veris vti vrbium vocabulis.” (Újra kiadta Toldy Ferenc: A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Pest 1866. 21.) A határozott névelő kapcsán vitatkozik Dévai Bíró felfogásával (ab barát stb.): „Cuius ratio, quamuis amici, mihi haud probatur. Primum, quod etsi vulgus imperitum ad hunc loquatur modum, non continuo tamen illius errori patrocinandum est, quin potius tamen remedium illi querendum.” Uo. 28.

635 E nyilatkozatokat felsorolja Horváth János. (MNy 1949. 1-3.) Az általa felsoroltakat kiegészíti Stoll Béla. (RMKT XVII. század. 3. Szerelmi és lakodalmi versek. Bp. 1961. 564.)

636 Balassi Bálint: Összes művei. Összeállította Eckhardt Sándor. Bp. 1955. 2: 76.

637 Forcellini: 1: 237., illetve 226.

638 Mišianik-Eckhardt-Klaniczay: i. m. 56.

639 Agendarius liber... Tyrnaviae 1583. 89.

640 Bod Károly: Balassi Bálint latricanus verse. It 1913. 281.

641 Szerémi György több helyütt használja Emlékiratában ebben az értelemben. Például: „Et Valenti­nus (Török) spopondit et copulavit eam latronculam, quae demem erat leona lutteriana”. (Pest 1857. 100.) - Érdekes, hogy Móra Ferenc is használja Aranykoporsó c. regényében. „Biztosra veszem, hogy a te kedvedért mind a két latriunkuláját belefojtja az Orontesbe.” (Bp. 1935. 1: 186.)

642 NySz 2: 544.

643 NySz 2: 1236-37.

644 NySz 2: 1213.

645 A Szent Pál Apastal levelenek mellyet a Colossabelieknec irt predicacio szerint való magyará­zattya. (Debrecen 1561.) Fénymásolatát az OSzK „Régi magyar” gyűjteményében őrzik. (RMK I. 47.) Az idézett passzus a Qu₂b-Qu₃a leveleken található. - Ld. róla Horváth János tanulmányát. (MNy 1949. 1-10.)

646 E szót - igaz, nem főnévi, hanem folyamatos melléknévi igenévi, illetve igei alakjában - Meliusz Juhász Péternek egy másik munkájában is megtaláljuk, hol Jób könyve XXX. fejezetének 8. és 9. versét imígyen magyarítja: „Imé azert en most azoknak ackik nem méltok (hogy e földönnis el­ne­nek) dudoló, es czufolo enecké löttem, es vgian közbeszéddé es meseue löttem ö nekik.” A lapszéli jegyzetben a minket érdeklő 9. verset magyarázza is: „Az az: Mikor énekelnek, engem dudolnak, engem vgian közbeszédbe költöttek.” (7) A szövegösszefüggés nyilvánvalóan elárulja, hogy a „dúdoló” rokonértelmű a „csúfoló”-val, az „engem dúdolnak” pedig aligha jelenthet mást, mint „engem csúfolnak”, „kiénekelnek”. (A Szent Iob kxnyvenek a sido nielvbxl, es a bxlcz magyarazók fordításából, igazan való forditása Magiar nielvre. Várad 1565. (RMK I. 58./Fol. 69b.) - A 9. vers latinja: „Nunc in eorum canticum versus sum et factus sum eis in proverbium.” - Német fordítása: „Deren liedly bin ich yetzund vnd jr spott.” (Deutsche Biebel. Zürich, Froschauer 1536.)

647 Carmina Burana. Hgg. von Alfons Hilka und Otto Schumann. I/2: 3111.

648 Balassi: ÖM. 1: 369. MNy 1949. 1.

649 Balassi: ÖM 1: 369.

650 Uo. 1: 88.

651 Uo. 1: 90.

652 Uo. 1: 102.

653 Il Cortegiano del Conte Baldesar Castiglione. Annotato e illustrato da Vittorio Cian Firenze 1939. Magyar fordítása: Az udvari ember. Ford. Zichy Ráfáelné. Bp. é. n. - Az idézeteket innét citálom. 218. l.

654 Uo.

655 Balassi: ÖM. 1: 33.

656 Uo. 1: 113.

657 Castiglione 237.

658 Uo. 218.

659 Balassi: ÖM. 1: 99. és 33.

660 Uo. 1: 115.

661 Castiglione 86.

662 Uo. 271.

663 Uo. 150.

664 Balassi: ÖM. 1: 334.

665 Krzyzanowski, Julian: Historia literatury Polskiej... Warszawa 1953. 136-41. - Kovács Endre: A lengyel irodalom története. Bp. 1960. 77.

666 Mišianik-Eckhardt-Klaniczay: i. m. 66.

667 Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához. (Klny. az MTA I. Oszt. Közleményei XI. kötetéből.) 318.

668 Castiglione 182.

669 Balassi: ÖM. 1: 89.

670 Magyar széphistóriák. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Stoll Béla. Bp. 1955. 169.

671 A Reneszánsz és barokk c. tanulmánykötetben A szerelem költője c. tanulmány. Bp. 1961. 258.

672 Uo. 258.

673 Rapaics Raymund: A magyarság virágai. Bp. 1932.

674 Takács Sándor: Kertészkedés a török világban. Rajzok a török világból c. művében. Bp. 1917. 3: 358-77.

675 Nyelvemléktár. 5: 266; 14-18.

676 Uo. 3: 17; 7-10.

677 Uo. 3: 17; 36-36.

678 Uo. 5: 496; 25-26.

679 Uo. 3: 16; 5-11.

680 Mollay Károly: Gugelweit János, a Soproni virágének lejegyzője. Soproni Szemle, 1939. 178-80. Gugelweit kb. 1488-ban került Sopronba. 1489-ben feléségül veszi Ziegler János városi jegyző, majd belső tanácsos leányát. A jegyzőségben ennek utóda, majd 1492-93-ban maga is belső taná­csos. Meghal 1495 nyarán. A bejegyzéseket valószínűleg vőlegény vagy ifjú házas korában írta.

681 Carmina Burana. p. 74. nro. 87.

682 Házi Jenő: A Soproni virágének. MNy 1929. 88. (Fakszimilével.)

683 Balassi: ÖM. 1: 43.

684 Krizskó Pál: Egy magyar versecske 1505-ből. Századok, 1876. 328-29.

685 RMKT (Horváth C.) 1: 483.

686 RMKT 4: 79. Adhortatio mulierum:

Iffiak kik látják csak megcsufolnak,

Tégödet mondnak kabola-vezérnek.

687 Borsa Gedeon: Ismeretlen virágének töredéke. ItK 1957. 236-37. (Fakszimilével.)

688 Mezey László: Középkori magyar írások. 366.

689 Carmina Cantabrigiensia. Ed. Karl. Strecker. Berlin 1926. 63. - Hasonló a Carmina Buranában (61.):

et vestiuntur nemora

frondosis arboribus.

690 Nyelvemléktár. 2: 226; 1.

691 Uo. 15: 69; 26-27.

692 Waldaplel József: Balassi, Credulus és az olasz irodalom. Irodalomtörténeti Füzetek 61. Bp. 1938. 8.

693 Szabolcsi Bence: Egy XVI. századi magyar költemény nyoma az olasz irodalomban. ItK 1933. 134.

694 Uo.

695 Waldapfel: i. m. 7.