Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

118 A péterváradi apátság adományozásáról ld. Ep. 59.; Katona: Historia metropolitana Colocensis Ecelesiae. 1: 461; MKL 2: 163. Váradi Pál földvári apátról Ep. 41; PRT 12b:, 170. Máté birtokairól ld. Ep. 127; Kovachich, Martinus Georgius: Formulae solennes styli in cancellaria... Budae, 1798. 466. Érseki palliumát az egyházmegyén kívül is használhatja: Monumenta Vaticana 1/6. 191. A pápa megbízása Theimer: i. m. 2: 486. Hasonlóképpen hozzá fordul, hogy Kálmáncsehi Domo­kosnak javadalmat adjon: uo. 481. Váradi bíbornokságának ügyében írt levelek: MKL 2: 139., 147., 148., 149., 150., 151., 152., 153. Az egyik római bíbornoknak írja: „longe tamen maius est, quod ex illius viri promotione, qui ab omnibus Hungaris diligitur, non parva rerum nostrarum benege­rendarum opportunitas dependet. Multa enim eius viri opere et industria agi in rem nostram possunt, que aliter vix vel numquam agerentur”. MKL 2: 264. nro. 153. - IV. Sixtus már 1483. január 25-én megígéri Váradi bíbornokságát. (Mon. Vat. I/6. 202-203.) Az ismételt sürgetésre június 21-én azt feleli, mihelyt lehet, a kinevezés megtörténik (uo. 283). - Váradi Pál „procurator noster in urbe” ld. a Rodrigo Borgiahoz írt levelet: MKL 2: 262. - Veronai Gábornak írt levél: MKL 2: 254.

119 Korvin János trónörökösségéről ld. Schönlerr Gyula: Hunyadi Corvin János: 1473-1504. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1894. 38-9. Bakócz Tamás szerepéről Teleki: i: m. 5: 292.; Fraknói: Erdődi-Bakócz Tamás élete. 13-4. A királynéról Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1904. 186. - Mátyással szembeszáll: Bonfini i. h., másutt pedig: „Quem rex Mathias, reginae, ut aiunt gratia, per sex annos in arce retinuerat”. Tubero is Beatrix kezét látja az érsek bebörtönzésében: Schwandtner: i. m. 2: 128. Báthori kegyvesztettségéről Teleki: i. m. 12: 654. és 655. oklevél. Dóczi Orbánról Katona: Historia critica. 16: 548. A pápai követ jelentése. Fraknói: Váradi Péter. 508. Udis álnevű röpiratszerző szerint „prae nimia loquendi libertate” került börtönbe. (AnN 458.) Maga Váradi ellenségeinek áskálódását emeli ki: Ep. 18. 46. Fogságba vetése 1484 július vagy augusztus hónapjában történhetett, mert június 29-én még ellenjegyez egy királyi oklevelet, szeptember 24-én pedig a pápa már interpellál az ügyében. (Fraknói: i. m. 503.)

120 Árva váráról ld. Kubinyi Miklós: Árva vára. Bp. 1872. Elfogott leveléről: Fraknói: i. m. 508-9.

121 A pápához írt 1490. szeptember 7-i keltezésű levele. Eredetije a velencei könyvtárban. Idézi: Fraknói: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel a konstanczi zsinattól a mohácsi vészig. Bp. 1902. 2: 266.

122 Váradi kíméletlenségére ld. Csánki: i. m. 411. Idézett levele: Ep. 99. 190. - Lásd Tuberónál: Schwandtner 2: 128-29.

123 Vitéz 1458. évi esztergomi fogsága idején emendálta Nagy Szent Leo homiliáit tartalmazó kódexét (Fraknói: Vitéz János könyvtára. 1878. 85.) - Beroaldus ajánlólevele az Apuleius-kommentár élén; legújabb kiadása Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyar tanulók anyakönyve és iratai. Bp. 1941. 441.

124 Pál közbenjárásáról: Teleki: i. m. 12: 426. A pápai levél: Theimer: 2: 509. A pápai követ kiszabadítási akciójáról összefoglalóan Fraknói: Váradi. 730-31.

125 A követ jelentése: Theimer: 2: 525. Leveleiben az állandó fejfájás és tüdeje miatt panaszkodik: Ep. 66. 130.; 67. 132.; 90. 175.

126 Ep. 18. 45. Fraknói: II. Ulászló királyválasztása. Századok 1885. Schönherr: i. m. 120-21. Szabadon bocsátásáról: Fraknói: Váradi. 730-31. MDE 4: 187. és 202.

127 Váradi visszavonulásáról Fraknói: Váradi. 732. 1. és 2. jegyzet. Schönherr: i. m. 141. Korvin párt­híveiről Schönherr: i. m. 130.; Bonfini: Dec. VI. Lib. 9.; MDE 4: 185. és 222. Beatrix ajánlata: MDE 4: 222.

128 A koronázáson nem jelent meg: Bonfini: i. h.; MDE 4: 244. Kibéküléséről Márton: i. m. 39. A választási eseményeket összefoglalja Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora. A Magyar Nemzet Története Bp. 1896. 4: 333-346.

129 Ep. 20. 49.

130 Sok baja volt Kishorváti Jánossal és Bánfi Lőrinccel is. De Geréb Péter, Izdénczi Benedek, Lá­batlan György, Ráskai Balázs, sőt Újlaki Lőrinc is sok gondot okozott neki. Ezekről részletesen Fraknói: i. m. 825-30. és Váradi levelezése. - Rodrigo Borgia és a péterváradi apátság: uo. 734-49. és Fraknói: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései. 265-73.

131 Ep. 122. 234.

132 Humanista kis országáról Kardos Tibor: i. m. 18.

133 Ep. 36. 76-7. A bácsi várról és a csatornázásról ld. Henszlemann Imre: Bácsi ásatások. Arch. Ért. 3: 308., 4: 2., 7: 78. és még - A bácsi vár. Budapesti Építészeti Szemle. 1902. 155. - A középkori Bács­ról ld. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 2: 136.

134 Beroaldus közlését ld. Veress: i. m. 442. A bácsi káptalan tagjai Winkler Pál: A kalocsai és bácsi érseki főkáptalan története alapításától 1935-ig. Kalocsa 1935. 28-9. és 45-8. A bácsi káptalan nagy és gazdag volt, úgyannyira, hogy az 1498. évi XX. törvénycikk értelmében 500 lovaskatonát tartozott kiállítani (Érdújhelyi: i. m. 150.).

135 Beroaldus Váradi könvvtáráról: uo. 444. Handó György könyvtáráról Pulszky: i. m. 1873. 288-89. Hogy valóban volt bibliothéka Bácsott, azt Váradi utódjának, a nem sokkal később meghalt Geréb Lászlónak végrendelete is igazolja. Ebben valamennyi könyvét a bácsi könyvtárra hagyja (Orsz. Levéltár Dl. 30959.). Lásd még Timár Kálmán: A kalocsai főszékesegyház régi könyvtára. Religio 1909. 680-81. és Winkler Pál: A kalocsai érseki kastély és főszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa. 1932.

136 Váradi Péter könyvtáráról Hoffmann Edith: Váradi Péter kalocsai érsek könyvtárának maradványai. Magyar Bibliofil Szemle 1925. 215-18. Ua.: Les restes de la Bibliothèque de Pierre Váradi, archevêque de Kalocsa. La Bibliofilia 1926. 115-19. Ua.: Régi magyar bibliofilek. 131-35.

137 Veress: i. m. 441.

138 A ferences teológia erős teocentrizmusáról Schütz Antal: Titkok tudománya. Bp. 1940. A klasszikus ferences hittudomány. 275. - Az Újlaki Lőrinchez írt levél: Ep. 87. 167. A boszniai püspök hely­nökének: Ep. 44. 91-92. A pécsi custosnak: Ep. 71. 138.

139 Váradi Mária-kultuszára: Ep. 96. 185-86. Misekönyvéről ld. Váradi Péter kalocsai érsek ismeretlen Missaléja 1498-ból MK 1886. 340. és Fraknói: Váradi Péter kalocsai érsek misekönyve. MK 1887. 1-7., valamint uo. 1889. 357.: Érdekes XV. századbeli könyvbejegyzés egy 1498-i esztergomi Missa­léban. - Harsányi. András: A domokosrerd Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen 1938. 279-80.

140 Schütz: i. m. 260-67.

141 Az egész vitáról és a ferencesek állásfoglalásáról Fr. de Sessevalle: Histoire générale de l’Ordre de Saint François. I. Le Moyen-Âge 1209-1517. Paris 1935.; Roskovány, Augustinus: Beata Virgo Maria in suo conceptu Immaculata ex monumentis omnium seculorum demonstrata. I. Bp. 1873.; P. Pauwels: Les Franciscaines et l’Immaculée Conception. Malines 1904. - Magyarországi Mihály vitájáról Gábriel Asztrik: Magyar diákok és tanárok a középkori Párizsban. Bp. é. n. 26.

142 Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. 1880. 9.

143 Kapcsolatai a pálosokkal. PRT 12/b: 148.; Tóth-Szabó Pál: Magyarország a XV. század végén a pápai supplicatiók világánál. Századok 1903. 152-53. A karthauziakkal Ep. 125. és Dedek Crescens Lajos: A karthauziak Magyarországban. Bp. 1889. 188. - A bácsi ferences kolostorról Karácsonyi János: Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bp. 1923. 1: 144. Váradi a patró­nusuk: ld. uo. 73. és Ep. 31. Új kolostorba vezeti be őket: Tóth-Szabó: i. m. 334. Temesvári Pelbárt valóban tartózkodott Esztergomban, ld. Szilády: i. m. 13-4. Laskairól Horváth Richárd: Laskai Osvát, Bp. 1932. 8. A szerzetesi reformok és a kolostori irodalom összefüggéséről Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp. 1931. 115-24.

144 Ep. 68. 132-33.

145 Ep. 99. 190: „ Una est fili carissime, in toto orbe terrorrum, Christi sanguine redempta universalis Ecclesia, cujus membra sunt et Ecclesiae nostrae, et Ecclesiae Domini tui curae commissae: ubicunque igitur, et in quibuscunque membris ipsa Ecclesia Dei laceretur, omnes non solum Ecclesiastici, sed et Laici, veri Christiani ex corde debent condolere... orandus ante omnia Deus, ut Ecclesiae sponsae suae misereatur.”

146 A ferences teológia misztikus felfogását az egyházról ld. Schütz: i. m. 271. A Corpus Christi mysticum tanáról ld. Mersch, Émile: Le Corps Mystique du Christ, Deuxième édition revue et augmentée. Paris 1936. I-II.; F. Prat: La théologie de Saint Paul. Vingt-deuxième edition. Paris 1937. 387-88.; Winkenhauser, Alfred: Die Kirche als der Mystische Leib Christi nach dem Paulus. Zweite Auflage. Münster in Westfalien 1940. - A „sponsa Christi” kifejezésről Marsch: i. m. 1: 155-56., 2: 101. stb.

147 Ep. 51. 103. Az oltáriszentség e korbeli tiszteletéről Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 1940. 24-7.

148 Turóczi-Trostler József: Az országban való sok romlásnak okairól - Forrástanulmány Magyari István könyvéről. Minerva 1930. 273.

149 Ep. 94. 180-81. „Recordamur quippe hoc studio affectu” intonálással a Királyok első, és Mózes negye­dik könyvéből hoz fel példákat humanista módra állításának igazolására: Saul és Dávid históriája I Reg 18, sequ.; Mózes és nővére, Mária: Num 12.; Chore, Dathan és Abiron lázadása: Num 16. - Ep. 116. 222. „Dictum quippe sapientis est: Fili, peccasti...” Ecclesiasticus 21, I. - Az új­szövetségi idézetek közül kettő Máté evangéliumából, három pedig Szent Páltól: a Rómaiakhoz, illetve a Korinthusiakhoz írt levelekből való. Ep. 94. 181. „Scimus quippe dictum esse Salvatoris: quando offers munus tuum ad altare...” Math. 5, 23-4.; Ep. II. 29. „Ecce ego vobiscum sum...” Math. 28, 20.; Ep. 99. 190.: Iad Cor 12, 26-7.; Ep. 71. 136. „Cyritas nam que est, quae non cogitat malum...” I ad Cor. 13, 5-7.; Ep. 94. 182. „Juxta monitum Apostoli dicentis: Quod ex vobis est, ...” Ad Rom 12, 18.

150 Liber Confraternitatis... passim. - Pásztorlevelei: Ep. 51., Ep. 52.

151 Kegyszereket hozat Itáliából, ld. Ulászló ajánlólevelét: Ep. III. Visitatio canonica és zsinat tartása: Ep. 68. A szegedieket is interdictummal sújtotta: Ep. 88. Papot javadalomtól foszt meg: Theiner 2: 539.

152 A bodrogi esperességgel összekötött háji prépostságra a királytól ajánlott Pozsegavári Miklóst nem fogadja el: Tóth-Szabó: i. m. 220-21. A Frangepán Ferenchez írt levél: Ep. 57. Wagner „Dispositio Scolae” helyett hibásan „Disposition Stolae”-t olvasott.

153 Veress: i. m. 442.

154 Bochkay Miklós mislyei préposthoz írt levelében (Ep. 134. 251.) „Nunc illius sane convictum, ut ingenue fateamur, vobis invidemus, admonendam tamen duximus Fraternitatem tuam, sic illius conversationi incumbas, ut feram esse illum semper memineris, et simul Aristaei fabulam cum Protheo certantis saepe recenseas, Leo quippe senex naturae suae non immemor, interdum:

Omnia transformat, se se in miracula rerum,

Ignemque, horribilemque feram, fluviumque liquentem.
Ferum ubi fugam nulla reperit astutia, virtus
tu se se redit, atque hominis tandem ore iocatur.”

Tovább is folytatja az idézést, de ezt ugyanennek az éneknek előbbi helyéről (IV. 441-44.) veszi:

„grandaevus namque cum sit, novi tamen omnia vates
quae sunt, quae fuerant, quae mox ventura trahantur.”

Ld. Georgicon IV. 391-93. - Martialisról Koller: i. m. 496 - Ep. 122. 234-35. „...suspirare itaque possumus tantum et exclamare, quod alius Poeta exclavamit: Imus, imus praecipites.” Persius Sat. II. 41-2. - Ep. 122. 234. „Quo fit, ut omnium novitatum summam, unico facile complecti possimus, Poetae Lucani verbo: Omnia vulnus!” E rövid idézetet Lucanusnál így nem találtam. Csupán két hely van, ahonnan esetleg Váradi rosszul emlékezve idézhetett. Az egyik (Pharsalia IX. 774-76.):

„...nec quantus toto de corpore debet,
Effluit in terra, saevum sed membra venenum
Decoquit, in minimum mox contrahit omnia virus.”

A másik valószínűbb (VIII. 725-27.):

„...Postquam sicco iam littore sedit,
Incubuit Magno lacrimasque effundit in omne
Volnus et ad superos obscuraque sidera fatus...”

- Janus Pannoniusról Koller: i. m. 4: 495-96. - Ep. 99. 190. „Scitum namque est memorabilis Poetae dictum: Magna cadunt, inflata crepant, tumefacta premuntur.” Hogy ki ez a „memorabilis Poeta”, s honnan való ez a citátum nem tudtam megállapítani.

155 Ep. 66. 130. „...liberam hic Civitatem habemus, unicuique ut libet, licet iuxta Catonis sententiam.” A Dicta Catonis-ban nincs meg; úgy látszik, Váradi olyan kötetet használt, amely a Catónak tulajdonított sententiákat is tartalmazta, és ez éppen azok közül való lehet. - Ep. 118. 229. „...ut Groeca quondam mulier ab irato Philippo, ad placidum et mitem Philippum provocasse causam legitur...” ld. Valerii Maximi Facta dictaque memorabilia. Lib. VI. c. 2. ext. I.; csak ott az asszony a részeg Fülöptől a józanhoz apellál. - Ep. 71. 137.-beli példa megtalálható Suetonius: De Vita Caesarum. G. Julius Caesar. c. 74-5. - Markalfról: Ep. 125. 238. Ennek a világszerte elterjedt histó­riá­nak latin szövege nyomtatásban először Kölnben 1473 körül jelent meg. Salamon és Markalf his­tó­riájáról összefoglalóan ld. Dézsi Lajos tanulmányát: RMKT 8: 480-84. - „Videntur mihi Panno­nii omnes (multis enim familiarissima usus sum... ingenii iudicique, bonitate delectari maxime ciceronis operibus”. Aldus ajánlólevele Csulai Móré Fülöphöz: App. Hung. 89. kiadva még Veress: i. m. 463.

156 Ep. 125. 238-39. Narcissus és Mercurius: Ep. 36. 76-7.

157 Ep. 94. 182. „non hominem, sed peccatum in homine odio habere.” - Augustinusra megy vissza: „Amicus rei inimicus causae.” - Hoffmann i. m. 134-35.

158 Huszti, Minerva IV. 72.

159 Filippus Beroaldus 1453. november 7-én született Bolognában. Görög és latin tanulmányait a nagyhírű Francesco da Parmánál végezte. 1472-ben még húsz éves sincs, már az egyetem retorika- és poetika tanára. 1475-ben otthagyja Bolognát, Parmában, Milanóban és Párizsban tanít. 1477-ben hazahívják és egészen haláláig (1505. július 9.) a bolognai egyetem katedráján marad. Róla ld. Fantuzzi, Giovanni: Gli scrittori bolognesi. Bologna 1781. 2: 111-35.; Frati, Lodovico: I due Beroaldi. Studi e Memorie per la Storia dell’Università di Bologna. 2: 209-28.; Sabbadini, Remigio: Storia del Ciceronianismo. Torino 1885. 42-5.; Zaccagnini: i. m. 122-28.; Ellinger: i. m. 107-9.

160 Beroaldus és a francia humanizmus, ld. Nouvelle Biographie Universelle. 5: 654. - A német tanulók favorizálták, ld. Friedlaender, Ernestus et Malagola, Carolus: Acta Nationis Germanicae Universi­tatis Bononiensis. Berolini 1887. XXXI. - A Sodalitas Danubiana és a vele szoros kapcsolatban levő budai cseh kancelária legkiválóbb tagjai Bolognában-tanultak. Így Lobkovici Hassenstein Bohuslav, Neideck György; Celtis pedig hallgatta is. Piso Jakab 1502-ben Beroaldus két költeményét ki is adta (Ábel: Magyarországi humanisták. 85.) Platonizmusukra jellemző, hogy az egész Sodalitas részére Apuleius egyik munkáját tartották szükségesnek kiadni. (Fógel Sándor: Celtis Konrád és a magyar­országi humanisták. Bp. 1916. 45.) Szellemükre ld. Klimes Péter: Bécs és a magyar humanizmus. Bp. 1934. 45.; Kardos Tibor: Mátyás király és a humanizmus. 71. - A Jagelló-kori kancelláriai huma­nizmusra ld. Fógel, Josephus: Quomodo rex Wladislaus II. cancellariaque eius de rebus litteraris meriti sunt in Hungaria. Budapestini 1911.; Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp. 1913.; ua.: II. Lajos udvartartása (1516-1526). Bp. 1917.; Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. 180-233. - A bolognai kapcsolatokról ld. Gerézdi: i. m. It 1940. 151-57.

161 Veress: i. m. 49.

162 Beroaldus-idézeteket ld. Veress: i. m. 443. - Váradi jól ismerte Csulai Móré Fülöp testvérét, a Hunyadiak nagy hívét, aki 1490-ben a jajcai várkerület parancsnoka volt. Innen eredhetett közöttük a kapcsolat (Thallóczy Lajos: Jajcza története 1450-1570. Bp. 1915. MHHD XL. CLV.) - Az Apuleius-kommentárt is Csulai Móré közvetíthette, hisz a Beroaldustól neki ajánlott Cicero-kommentár ajánlólevele végén írja a bolognai humanista: „In manibus sunt commentarii apuleiani: quos intervallo brevi intermissos ad officinam revocare contendo, ut litteratoria incude formati usui esse possint mercis nostrae negotiatoribus et condimentorum nostrorum alimenta sectantibus.” Kiadva Gulyás Károly: Művelődéstörténeti emlék a XV. századból. MK 1914. 163. - Kesserű Mihályhoz való kapcsolatára utalhat az a Kesserű István, aki levelezésében fordul elő. (Ep. 153.) Csulairól és Kesserűről még Gerézdi: i. m. It 1940. 151-53. - Pinus Tolosanus feljegyzése Révész Mária: i. m. EPhK 1931. 164.

163 Toffanin: i. m. 239.

164 Orationes Multifariae a Philippo Beroaldo edita refecognitaeque cum Appendicula aliarum quoque oratiuncularum. Bononiae 1500. Oratio habita in enarrationem Questionum Thusculanarum et Oratii flacci contineus laudem Musices. d. III-d. V.

165 Orationes... Oratio habita in enarratione Rhetoricum continens laudationem eloquentiae atque Ciceronis. c V.

166 Veress: i. m. 443. - Beroaldus munkája: Commentarii a Philippo Beroaldo condit in Asinum aureum Lucii Apuleii. Bononiae (a Benedicto Hectoris impressore) 1500. Az ajánlás 18. lapján: „Ad Maximum Antistitem D. Petrum Archiepiscopum Colocensem Philippi Beroaldi Bononiensis Epistola.” A mű végén van Coelius Caleagnimus epigrammája és Beroaldusnak „ad Asinum Aureum” hendecasyllabonja. (App. Hung. 39.) - Fantuzzi egy előbbi, - 1499-es velencei kiadást említ (i. m. 2: 129.), valószínűleg tévesen. Ha volt is 1499-ben kiadása, ennek is Bolognában kellett megjelennie, mint Beroaldus többi műveinek. A kommentár az 1500-ik évben érhetett a címzetthez, mert Beroaldus azt írja ajánlólevelében, hogy Csulai Móré Fülöp „in patriam ad suos nuperrime remeavit”, már pedig Csulai 1500. május 25-én még Ferrarában időzött (Veress: i. m. 382.). Tehát a könyv csak ezután érhetett Magyarországra. Velencében csak 1501-ben nyomták ki (App. Hung. 1578.). - Beroaldus ajánlólevelét már többen leközölték; legteljesebb és leghelyesebb Veressé (i. m. 436-45.). A felhasznált idézeteket is innen vettem.

167 Huszti: i. m. Minerva 1925. 46-7.; Galeotto: i. m. c. 10.

168 Apuleiusról ld. Pauby-Wissowa: Real-Encyklopädie der classischen Altertumwissenschaft. Sttutgart 1895. II/1. 246-58.; Enciclopedia Italiana. 3: 783.: Carlo Landi cikke; Ruggiero, Guido de: Storia della filosofia. Parte prima. La filosofia Greca. Da Aristotele al neo-platonismo. Quarta edizio­ne. Bari 1938. 2: 239-40.; Kerényi, Karl: Die griechisch-orientalische Romanlitteratur in religions­geschichtlicher Beleuehtung. Tübingen 1927. 151-205. - Amor és Psychéről ld. R. Reitzenstein: Das Märchen von Amor und Psyche bei Apuleius. Leipzig-Berlin 1912.

169 „Ut uidelicet sub hoc mystico pretextu Apuleius noster pythagoricae platonicaeque philosophiae consultissimus dogmata utriusque doctoris ostenderet et sub hac ludicra narratione palingenesiam atque metem psychosim idest regenerationem transmutationemque dissimulanter assereret.” Beroaldus i. m. Scriptoris intentio atque consilium.

170 „Pharmaca autem sunt oblivio, error, inscitia: quibus anima consopita brutescit, donec gustatis rosis hoc est scientia, quae mentis illustratio est, cuiusque odor suanissimus, auide haustam in himanam formam hoc est rationalem intelligentiam revertatur exuto animali corio, id est depositio inscientiae et rerum terranarum crassiore velamento.” Beroaldus: i. m. uo.

171 „Lectio Asini Apuleiani nimium speculum est rerum humanarum istoque inuoluero efficti nostri mores expressaque imago vitae quotidianae conspicitur. Cuius finis et summa beatitas est religio cultusque divinae maiestatis unacum eruditione copulata connexaque.” Beroaldus: i. m. Finis Commentariorum.

172 Érdekes, hogy mind ezt, mind pedig egyéb - Váradira jellemző - kitételeket szórul-szóra átveszi és egy másik nagy magyar humanista főpapra, Szatmári Györgyre alkalmazta Kresling János 1515-ben mondott üdvözlő beszédében. Természetes, hogy Beroaldus nevét meg sem említi. Ld. Orationes Viennae Austriae ad Diuum Maximilianum Caes. Aug. aliosque illustrissimos Principes, habitae. In celeberrimo trium Regum ad Caes. conventu. Anno. MDXV. (Viennae 1516.) Kresling beszéde még külön kiadva Koller: i. m. 5: 32-6. és AnN 207-11.