Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

76 Bonfini: i. h. Ugolinus Verinus (Irodalomtörténeti emlékek. Bp. 1890. 2: 347.) is megerősíti Bonfini állítását:

...Italiae edoctus puerilibus annis

Attica novisti nostraque verba, Petre.

Jogi jártasságára utal Angelus péterváradi gubernátorhoz írt levele „Libenter videremus, si osten­dere nobis potestis in omnibus libris juris Pontificii, ad simplicem delationem debere aliquem convinci, vel aggravari”. Ep. 79. 149.

77 Perottiról Corradi, A.: Notizie sui professori di latinità nello Studio di Bologna. (Documenti e Studi pubblicati per cura della R. Deputazione di Storia patria per le provincie de Romagna.) 2: 452-56. A többiekről Zaccagnini: i. m. 117-18.

78 Sorbelli, Albano: Storia della Università di Bologna. Bologna, 1940. 1: 237-39. Zaccagnini: i. m. 88-103.

79 Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyar tanulók anyakönyve és iratai. 1221-1864. Bp. 1941. 47. és 51.

80 Veress: i. m. 46-51. Ifjú Vitézről Galeottus Martius Narnensis: De egregie sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae ad ducem Johannem eius filium liber. Ed. Ladislaus Juhász. Lipsiae 1934. (BSMRAe) e. 27. Báthori Miklósról ugyanott c. 31. Talán barátságuk is innen datálódik. Báthoriról írja Váradi „cum quo ab annis teneris imbibita nobis amicitia, et familiaritas existit”. Ep. 114. 216.

81 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 167. Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458-1526. Bp. 1930. 7-8. Mátyás király éreztette haragját Vitéz János rokonaival is; lásd Galeatto: i. m. c. 27. A kancelláriában már bent levő Vitéz-pártfogoltakkal azonban, így például Handó Györggyel, nem. Pulszky Ferenc: Bisticci Vespasiano Janus Panno­niusról és György kalocsai érsekről. Budapesti Szemle 1873. 286. Hogy Váradi korán bekerült a kancelláriába, bizonyítja Mátyás 1480. július 27-én kelt adománylevele, amelyben Váradi Péterről és Dóczi Orbánról azt állítja, hogy a kancelláriában szolgálnak „ferme ab adolescencie ipsorum gradibus”. Orsz. Levéltár Dl. 18, 391. A királyi kancelláriába kerül be írnoknak: ld. Bonfini: „Mox animi magnitudine praestaret, inter scribas insinuatos, cum Matthiae serviret ab epistolis, usque adeo placuit...” Decas IV. lib. 6. Hogy jóval feltűnésének dátuma előtt már ott volt, az is bizonyítja, hogy már 1474-ben szolgálata jutalmául megkapta a királyi kegyuraság alá tartozó Szent Istvánról nevezett szentjobbi apátságot és erről IV. Sixtus 1474. október 15-én megerősítő levelet adott Petrus Emerici kalotai főesperesnek, ki nem más, mint Váradi Péter. (Történelmi Tár 1890. 10. Décsényi Gyula: Olaszországi történelmi kutatások. Századok 1893. 127. Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. PRT 12b: 146.)

82 A kancelláriai humanizmusra ld. Kardos Tibor: Stílustanulmányok Mátyás király kancelláriájából. Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából. 22. szám. 1933. október. 1-27.

83 Vitéz János levelesgyűjteményét kiadta Schwandtner, Ioannes Georgius: Scriptores rerum Hunga­ricarum veteres ac genuini. Vindobonae 1747. Pars I. Egész munkásságára Fraknói: Vitéz János... Horváth János: i. m. 56-75. Huszti: Janus Pannonius. 5-13. Polycarpusról Fraknói: Mátyás király diplomatái. Bp. 1900. 4-16. Handó Györgyről: ugyanott 16-32. és Szentpétery: i. m. 170.

84 Beckensloerről Fraknói: Mátyás király levelei: Külügyi osztály. Bp, 1895. I: 81. (Ezentúl csak MKL) Matucsinai Gáborról Érdújhelyi: i. m. 56-63. és Fraknói: Karai László budai prépost, a könyvnyomtatás meghonosítója Magyarországban. Értekezések a történeti tudományok köréből. XVIII. 7: Bp. 1898. 10.

85 Várday Istvánról MKL I. 41. 55-6. Sándor telki apátról Fraknói: i. m. 21. A Vitézhez írt levél MKL I. 12., 17-8.

86 Irodalomtörténeti emlékek 2: 189.

87 Matucsinai Gáborról Szilágyi: i. m. 8. és 11. Veronai Gáborról Galeotto: i. m. c. 18. „Studiis humanitatis ornatus”. Vitéz összeesküvését követőleg erős antihumanisztikus visszahatást szokás megállapítani. Ez a felfogás Fraknóira megy vissza (MKL LI. bevezetése: Mátyás király mint levélíró. XXXIII.), aki a kancellária diplomáciai levelezésének stílusában hanyatlást lát.

88 Karai Lászlóról és a Budai Krónikáról Fraknói: Karai László... Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Bp. 1931. 17-24. Chronica Hungarorum. (Bevezető tanulmánnyal ellátta Fraknói Vilmos.) Bp. 1900. 10. Az „Apologia Socratis”-ról Huszti: Magyar platonisták. Minerva 1925. 171. Karainak lehetett köze hozzá, hiszen - amint Gárdonyi Albert tanulmánya valószínűvé teszi - Hess Andrással később is összeköttetésben maradt, sőt ennek özvegyéről ő gondoskodott. (Gárdonyi Albert: Karai László és Hess András Budán. 1941. 222-41.)

89 Szilágyi Loránd: i. m. 12. és 23. 86. jegyzet. Szilágyi az oklevéltár adatok egész halmazát hozza, míg azelőtt alig tudtunk róluk valamit. A bürokratizálódást a XV. század sajátos szellemi feljődése hozta magával; ld. Joel, Karl: Wandlungen der Weltanschanung. Eine Philosophiegeschichte als Geschichtphilosophie. Tübingen, 1928. I: 257.

90 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Pesten, 1855. II: 565. 519-20.

91 Budán kelt oklevelek-ellenjegyzése Dl. 17,676. (1475. május 15.), DI. 17,701. (1475. június 6.), Dl. 17,714. (1475. július 14.), Dl. 17,716 (1475. július 24.), 1475. szeptember 25. (Dessewffy-család lt. a N. Múz.: „négy nappal Szent Mihály napja előtt”), Dl. 17,732. (1474. október 18.), Dl. 17,776. (1476. március 17) - A királyt kísérte: 1474. december 12-én Boroszlóban kelt oklevél (Teleki, II: 565. 519-20.); 1476. október 15-én Pécsett kelt oklevél (Fraknói: Váradi Péter, 493. 2. jegyzet); 1478: december 18-én Diósgyőrött kelt oklevél Dl. 18,107. 1480. decemberében Zágrábban. (MKL 2: 88. és 90.)

92 Kollányi: i. m. 107-8. A szentjobbi apátságról PRT 12b: 146. Az erdélyi prépostságról 1476. október 15-én kelt oklevelet így ellenjegyezte: „R. Petri prepositi Albensis”. Fraknói: Váradi Péter. 493. 3. jegyzet. A földvári apátságról: Ep. 15. 40.

93 Csánki Dezső: Mátyás király mint városépítő. Századok 1904. 400.

94 Szilágyi: i. m. 17. 27. jegyzet.

95 Szilágyi: i. m. 8. Bonfini Decas. IV. leb. 6. Mátyás király 1480. december 23-án kelt levelében (MKL 54. 93.) írja Aragoniai János bíborosnak, aki magának akarta megszerezni a kalocsai érsekséget: „Intelleximus preterea, que nobis paternitas vestra de archiepiscopatu Colocensi scripsit, et cum littere paternitatis vestre ad nos pervenissent iamdudum de facto ipsius archiepiscopatus aliter disposueramus”. 1481 elején kelt levelében pedig (MKL 59. 100.) azt írja ugyanannak, hogy az érsekségről „dudum ante duos menses disposueramus”. Egyúttal kéri, hogy „sine omni mora” szerezze meg a megerősítést. Ezt Váradi 1481. február 16-án kapta meg, még mint „in minoribus agens”. (Fraknói: Váradi Péter. 496. 2. és 3. jegyzet.)

96 MKL II.; Fraknói: Mátyás király, mint levélíró. XXIII-XXV. és XXXI-XXXIII.

97 Bakócz Tamásról Teleki: i. m. 12: 140. és Fraknói: Erdődi Bakócz Tamás élete. Magyar Történeti Életrajzok. 1889. 12-3.

98 Galeotto: i. m. c. 28. ad némi útbaigazítást: „minden levelet, amit elküld, vagy maga mondja tollba, vagy ha mások írták, átolvassa”... és ugyanennek a fejezetnek a végén: „Mivel azonban leveleit saját­­kezűleg írja: rendkívül röviden fogalmazza... Kedves embereinek pedig ír, mint több ízben láttuk; mert János esztergomi érseket, kit akkoriban leginkább kedvelt, sajátkezű levelekkel hívta meg.”

99 Itt elég ingoványos talajon járunk. A szaktudomány még az alapvető fogalmakat sem tisztázta megnyugtatóan. Csupán analógiákra építhetünk. Így: „Ad mandatum regis” - felelősségvállalás a tartalomért ld. Szilágyi Lóránd: A miniszteri ellenjegyzés történetéről. Károlyi emlékkönyv. Bp. 1933. 494-95. Hasonlóképpen valami kevés támpontot nyújt ua.: A német birodalom és Magyar­ország personalis uniója 1410-1439. A bécsi Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV. Bp. 1934. 160. és ua.: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban. Levéltári Közl. 1932. 170. Az egész Mátyás-levelezés, amellyel Fraknói óta behatóbban senki sem foglalkozott, alapos revízióra és feldolgozásra szorulna. Részletekbe menő kritikájával itt sem foglalkozhatunk.

100 Például MKL I: 415-17.; az eredetin rajta van a „Commissio propria domini regis” jelzés, a Magyar Nemzeti Múzeum 2317. fol. lat. 9. kéziratában már nem található.

101 Hóman-Szekfű: i. m. 2: 485. E korszak levelezéséből humanista szempontból kiemelhetők MKL 1: 230. (amely a Mátyásnak tulajdonítható 229. levélnek ügyesebben stilizált változata, annak remi­nis­cenciái alapján); 283. (Giovanni Mocenigo velencei dogénak. Tipikus humanista alkotás; ilyen kifejezések: „Seva dominandi libidine accensi” és jelzők: „perditissima audacia” kerülnek elő ben­ne, meg hatalmas körmondatok, amelyeknek végére marad a csattanó: „...sed quod deterius est, in furorem profanum arma et presidiis subministrat, atque ut eo pernitiosus obstinatium suam in sedem apostolicam sustineat, incitat et impellit, gaudet socios iniquitatum suarum reperisse, olimque conceptum virus tandem in caput christianitatis evomere, ut oppresso capite maiora tandem audeat in membra”. p. 423.); 318, 320.

102 „P. secretarius” jelzéssel MKL II. 51. (Zágráb, 1480. december 22. IV. Sixtus pápának); 53. (Zág­ráb, 1480. december 23. ugyanannak); 66: (Zágráb, 1481. március 13. ugyanannak); 70. (Regede 1481. április.14. ugyanannak); 77. (Buda, 1481. július 13. ugyanannak) 78. (ugyanaz a dátum ugyan­annak) 156. (Buda, 1483. november 6. ugyanannak). Számos levelet neki tulajdoníthatunk mind stílus, mind pedig tárgybeli rokonság alapján. Pl. 33. (Kifejezetten megvan benne a „christianitatis antemurale”, amely kifejezést csak a Váradi Péter névbetűjével megjelölt 70. levélben találunk még meg.) Mint a fentebbiekből észrevehető, Sixtusnak rendszerint ő ír. Zágrábból kelt és az ő tollára vall: 43.,. 44., 48., 49. (ezt Erneszt és Albert szász hercegeknek írja; „humanitas”-t emleget benne, s egy kifejezése: „perfidi hostis immanitas a cervicibus christianis repellatur” ugyanígy előfordul a nem­különben Váradinak tulajdonítható 79. levélben), 50., 52. (ez a „P secretarius” jelzésű 51.-kel rokon, amit a tartalmi egyezésen kívül a csak két levélben előforduló pullulare szó is bizonyít), 54., 64., 71. (benne utalás van a 70. levélre, mely Váradi kezétől származik), 72., 79.., 85., 91., 95.), ennek van egy rövidebb fogalmazványa is, ami arra enged következetni, hogy a Mátyás által diktált szöveget szélesítette ki Váradi), 99., 102., 103., 104., 105., 106. Ez utóbbi öt levél egy napon kelt. Egy ember kezétől soknak tűnik, ámde későbbi levelezésében is akad hasonló eset, mint például Ep. 89., 117., 118., 119., 120., 121. - Az öt levél közül kiemelkedik a 103., Veronai Gábor bíbornokhoz, írott levél finom, mégis csípős szellemessége. Az ötlet lehetett Mátyásé is, ámde tudva, hogy Váradi sokat megengedett magának Mátyással szemben, másrészt meg ismerve későbbi hasonló szellemű leveleit, - pl. Ep. 20. - az ügyesen és jó stílusban kiszélesített anekdota reá vall, 136., 137. (e kettő IV. Sixtus unokaöccseinek.) A levélíró „singularis humanitas”-t említ; csak humanista írhatta. Stílusa is - bár sablonos - könnyed, a jobbak közé tartozik. Önkéntelenül is Váradinak arra a későbbi magánlevelezéséből ismert magatartására emlékeztet, hogy humanista stílusban csak humanista műveltségű embereknek ír, 138., 140. (Dsem török hercegnek. A vele való összeköttetés­ben Váradi és Stein György vitték a főszerepet: Lásd Katona, Stephanus: Historia critica regum Hungariae, stirpis mixtae. Budae, 1793. 16: 518-9.), 157. 158., 160., 161. (ezekben a rövid beveze­tés után változatlanul megvan a Váradi-kézjegyű 156. levélből ismert részletes győzelemleírás), 162., 166.

103 MKL II. 70. („Quod si vestra sanctitas nunc providere volet quo tandem presidio adiutus me et dominia mea contra hostiles insultus confirmem, erit hoc nonminus pro bono totius christianitatis, in cuius ego antemurali iaceo, et sanctitatis vestre ad gloriam et honorem.”) - és 156. A „Magyar­or­szág a kereszténység védőbástyája” szólam kialakulásáról Győry János: A kereszténység védőbás­tyája. Magyarország képe a XVI. századi francia irodalomban. Minerva 1933. 68-124. Terbe Lajos: Egy európai szállóige életrajza. (Magyarország a kereszténység védőbástyája.) 294-304. Rozmán Erik: A török kérdés a magyar irodalomban. Pannonhalma,1940. 4-13.

104 Joel: i. m. 246-68.

105 Mátyás egyházpolitikájára vonatkozólag lásd Hóman-Szekfű: i. m. 2: 546-48. Barta István: Egyház és állam viszonya Magyarországon a középkor végén. Bp. 1935. 63-79.

106 Huszti József: Platonista törekvések... A „docta pietas”-ról Toffanin, Giuseppe: Storia dell’umane­simo. (Dal XII al XVi secolo.) Seconda edizione, riveduta con aggiunte bibliografiche. Roma é. n. 239-60., és Kardos Tibor: A filozófiai irányú renaissance-kutatás Itáliában. I. Hit és humanizmus. 1935. 97-100. Ficinus a tanai miatt őt megtámadó Joannes Pannoniusnak ezeket a jellemző sorokat írja: „Si quis autem putet tam divulgatam impietatem tamque acribus munitam ingeniis, sola quadam simplici praedicatione fidei apud homines posse deleri, is a vero longius aberrare palam re ipsa protinus convincetur. Maiori admodum hic opus est potestate. Id autem est vel divinis miraculis ubique patentibus, vel saltem philosophica quadam religione Philosophis his eam libentius audituris quandoque persuasura. Placet autem divinae providentiae his seculis ipsum religionis suae genus auctoritate retioneque philosophica confirmare, quoad statuo quodam tempore verissimam religionis speciem (ut olim quandoque fecit) manifestis per omnes gentes confirmet miraculis”. (Ábel-Hegedűs: Analecta nova ad historiam re nascentium in Hungaria litterarum spectantia. Bp. 1903. 280.) Apostoli tudata megnyilatkozik Mirandolának írt levelében: „Hos forte magnos pisces nun­cu­pat Evangelium quibus comprehendendis nec rete quidem scinditur. Nostrum vero Mirandula, rete nunc est platonica ratio, quae quidem si modo rite trahitur sub Christiana veritate, non scinditur, sed permanet integra dum impletur. Nullos legisti philosophus quondam Misi platonicos, Chris­tia­nam suscepisse religionem. Merito igitur Platonicis (ut ita dicam) retibus altissimam quaeque Christo piscaris ingenia. Utinam tres saltem eiusmodi religioni piscatores adessent, ut grandes nulli pisces pelago superessent! Sed heu miseri vel infortuni potius! messis vero multa, operari vero pauci. Quo igitur pauciores, mi Mirandula, sumus, eo frequentius nobis, vehementiusque labo­ran­dum”. (Toffanin: i. m. 252-53.)

107 AnN 275-76. Huszti: i. m. Minerva 1924. 212.

108 Garázda Péter sohasem emelkedett magasabb egyházi méltóságra, erősebb hatása már ezért sem lehetett. Róla lásd Ábel Jenő: Garázda Péter. EPhK 1880. 97-9. Ua.: Petrus Garázda, ein unga­rischer Humanist des XV. Jahrhunderts. Ungarische Revue 1883. 23-31. Kollányi: i. m. 113. Hoff­mann Edith: Garázda Péter könyvtárának címeres darabja. Turul 1933. 79. Huszti: i. m. Minerva 1924. 184-85. Horváth János: i. m. 173-74 és 132-34. - Váradi még Nagyváradról ismerhette, mert Vitéz udvarában tartózkodtak Garázdák, így pl. Garázda János várnagy: Theiner, Augustinus: Vetera Momumenta historica Hungariam sacram illustrantia (1352-1526) Romae, 1860. 2: 284. Báthori Miklósnak sem volt nagy tekintélye. Maffeo, milánói követ is észreveszi: „Il vescove de Wacia, fratello del vojvoda Transilvano; homo piú literato, che de experientia, ne auctorità, se non quanto riscalda l’auctorità del fratello”. (M. D. E. = Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából. 1458-1490 Szerkesztették Nagy Iván és B. Nyáry Albert. Bp. 1878. 4: 221.) Báthoriról Galeotto: i. m. c. 31; Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából, Kath. Sz. 1902. 240.; Huszti: Angelus Callimachus: Siculus költeménye Báthori Miklóshoz. 1929. 9-14. - Mint plato­nis­tá­ról Huszti: i. m. Minerva 1924. 214-15. Salvini neki ajánlott munkáit kiadta Juhász László: Ada­lékok az 1437-1490. évekből. (Adalékok, Jegyzetek és Értekezések a Magyarországi Latin Iro­da­lom Történetéhez) Bp. 1931. 1: 11-14. Tárgyalások Ficinussal: Huszti: i. m. Minerva 1925. 60-61.

109 Ficinus ajánlása: „Marsilius Ficinus Petro Pannonio Archiepiscopo Colocensi venerando in Christo Patri literatissimo, literatissimo, literatorum patrono, plurimum se commendat. Scripsi librum contra vana astrologorum iudicia. Mitto tibi prohemium. Reliqua mittam cum scriba noster exscripserit”. A bevezetés végén: „Vale feliciter venerande Pater, atque Marsilium tuum invicto Pannoniae regi commenda, Petrumque (Garazdam et Dominicum Junium praeclaros viros habeas commendatos”. (Fraknói: Váradi Péter 490. 3. jegyzet.) Ficinusnak ezt a munkáját 1477-ben kezdte el és egy olasz barátjának is ajánlotta. Ez is csak arra mutat, hogy Ficinus Váradi asztrológiai érdeklődését akarta kielégíteni. (Huszti: i. m. 1924. 213. 67. jegyzet. - Kardos: Mátyás király és a humanizmus. 30-31.)

110 Ugolinus Verinus említi a coetus-t (Irodalomtörténeti Emlékek 2: 347.):

„Doctorum invenies illic, Polymnia, coetum

Qui te discutiet, qualis et unde venis”.

„Ad librum suum...” című verséből (uo. 351-52.) és egyéb verseinek ajánlásából lehet összegyűjteni barátainak névsorát. - A Váradinak címzett epigramma: uo. 347. - Salvestro kirablása stb. ld. uo. XIV. l., és Huszti: i. m. Minerva 1925. 57. 45. jegyzet, ahol Alfonzo Lazzari Verinus-kutatása nyo­mán közli: „Egli allora una lettera al re attia e un altra a Pietro di Varda arcivescovo di Colocza e primo segrotario del re, chiedendo che gli fosse restituito cio che gli spettava, ma non si sa se pote riaver nulla”. Verinus költészetéről ld. Ellinger, Georg: Italien und der deutsche Humanizmus in der neulateinischen Lyrik. Berlin und Leipzig, 1929. 1: 170-71.

111 Callimachus budai diplomáciai törekvéseire Huszti József: Callimachus Experiens költeményei Mátyás királyhoz. Bp. 1927. 16-7. Ugyanitt adta ki Callimachus verseit is (19-24.) Kardos Tibor: Calli­machus. Tanulmány Mátyás király államrezonjáról. Minerva-könyvtár XXXVI. Bp. 1931. 11-24. - Platonizmusáról ld. Irodalomtörténeti Emlékek 2: 346.

112 Verinus Callimachushoz intézett epigrammáját ld. Irodalomtörténeti Emlékek 2: 346.

113 Verinus Garázda Péterről. Irodalomtörténeti Emlékek 2: 348. Callimachus hozzáírt epigrammája: Huszti: Callimachus. 19.

114 Váradinak Keszthölczihez írt 1496. június 18-án kelt levele: Ep. 35. 74-5.; sokkal helyesebben Kotler, Josephus: Historia Episcopatus Quinqueeeclesiarum. Posonii 1796. 4: 495-96: „...caeterum a Reverendo Domino Varadiensi nuper inter colloquendum, cum de Joanne Pannonio sermo incidisset, intelleximus Epigrammata illius, quae nos alias Regis Mathiae iussu in unum collegisse meminimus, apud paternitatem vestram transcripta esse, quae nos certe avidissimo cuperemus videre animo, cum ob illius praestantissimi viri memoria, tum vero quod multis verborum salibus, et rerum varietibus exuberent, adeo, ut neminem unquam poetarum viderimus, veterem illem epi­grammaticum poetam Martialem fabre magis expressisse. Noster liber, quem in pergamenum transcribi feceramus, sub adversitatis nostrae tempore amissus est”, ezért kéri, hogy az övét lemá­solás végett küldje el neki, de még jobb lenne, ha már a másolatát küldené. - Huszti az egyik legfon­tosabb Janus-kézirat, a Codex Vindobonae Latina 3274., epigrammákat tartalmazó részét szintén a Váradi-kézirat leszármazottjának tartja. - A két Thuz-testvérhez fűződő barátságról ld. Ep. 83., 102., 123.

115 Keszthölczi Mihály 1469-1499-ig esztergomi olvasókanonok. Wagner (Ep. 35.) után Keszthelyi Mihály néven került be a tudományos irodalomba. 1469-ben Mátyás Bécsbe küldi követként (Kollányi: i. m. 109.) 1478. január 18-án a padovai egyetemen találjuk (Veress: Matricula et acta Hungarorum in Universitate Patavina. 17.) 1486 szeptemberében már az esztergomi káptalan egyik oklevelét állítja ki, amelyben az aláírók között Garázda Péter nyitrai főesperes is szerepel. (Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 1871. 149.) Az esztergomi székesegyház északi tornya alatt Szent Jeromos tiszteletére (ez is humanistára vall!) kápolnát építtet. (Igaz ugyan, hogy más meg Szent Mihály-kápolnát említ: Szántófy Antal: A Bakacs-kápolna Sion hegyén Esztergomban. Magyar Sion. 1867. 426.) Sírboltját még életében készítettette el, rajta a valószínűleg saját szerzésű sírfelirata. Úgy látszik, ő is azon XV. századi latin költőink közé tartozik, akiknek verseiből csak a sírfeliratuk maradt fent.

„Strigoniensis inest lector post fata Michael,

   qui tumulum vivus fecit et aediculam.
Scriptor regis erat, falsique pericula saecli
   divertit: vita tutior ista fuit.”

„Anno salutis 1400... az utána következő számokat elmosta az idő” jegyzi meg Kollányi. Való­színűleg az első számokat sem tudták pontosan elolvasni, mert lehetetlen, hogy hetvenkilenc éves korában valaki Padovába menjen tanulni. Más Keszthölczi Mihályról pedig nem tudunk.

116 Bonfini: i. h.

117 A pápai követ jelentése Katona: Historia critica 16: 513; Fraknói: Váradi Péter. 437. 1. jegyzet. Váradi mint királyi személynök: Orsz. Levéltár Dl. 18,821. Szilágyi: i. m. 96. Résztvesz a külföldi követek fogadásán MDE 3: 9. Mátyás nevében beszél: uo. 6. A pápai követtel való tanácsko­zásokról ld. Katona: i. m. 520-24. és Teleki: i. m. 5: 256., 267-69. A törökkel való békéről Pray, Georgius: Annales regum Hungariae. Viennae, 1770. 4: 168-70; Teleki: i. m. 5: 275.; Huszti: Callimachus. 16-17.