Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

324 Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyar tanulók anyakönyve és iratai. 1221-1864. (Olasz­országi magyar emlékek. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet III.) Budapest, 1941. (= Veress). - Beroaldusról ld. Gerézdi Rabán: Bologna és a magyar humanizmus. It 1940. 150-1. - Ua.: Egy magyar humanista: Váradi Péter. Magyarságtudomány 1942. 545-7. és e kötetben: 75-142.

325 Kretschmayr, Heinrich: Geschichte von Venedig. Die Blüte. Gotha, 1920. 2: 486-97.

326 Jan Slechta írja egyik barátjának 1507-ben Prágából: „Nemo enim, acri licet ingenio divinaque memoria, absque varia et multiplici optimorum scriptorum lectione doctus evadit”. (Truhlař Josef: Dva listaře humanistické. V Praze, 1897. 31.)

327 Uo.: „Magnum enim, ut vides, et pene immortale benficium huic nostrae aetati summus ille rerum conditor et moderator condedere videtur ex mirifica imprimendarum literarum investione, quae diebus nostris reperta est, quum antea illustrium authorum maxima esset penuria quippe qui vel maiorum nostrorum negligentia atque inscientia penitus interaerant vel tantum penes divites et poten­tes viros essent, quinon tam literarum studiis insudare, quam congerendis divitiis et multi­plican­dis honoribus solent inharere.”

328 Hegedűs István: Guarinus és Janus Pannonius. Bp. 1896. - A panegyricus fordításából vett idézet: 58: 108-11. sorok.

329 Szinte nincs e korszelettel humanista vagy kultúrtörténeti szempontból foglalkozó magyar részlet­tanulmány, vagy összefoglaló munka, amelyik Aldus nevét és a magyarokkal, kiváltképpen Thurzóval való kapcsolatát ne érintené. Azonban behatóbban és alaposabban vele és magyar kap­cso­lataival tudósaink közül még senki sem foglalkozott. Egyedül Gulyás Pál (A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában levő Aldinák. Az MNM könyvtárának címjegyzéke III. Bp. 1908.) foglalta össze életét és működését.

Aldusról elég teljes könyvészetet nyújt Der Buchdruck des XV. Jahrhunderts. Eine bibliographische Übersicht herausgegeben von der Wiegendruck-Gesellschaft. Berlin, 1929-1936. 281-87. Tanulmá­nyomban az alábbiakat használtam: Renouard, Ant. Aug.: Annales de l’imprimerie des Alde, ou histoire des trois Manuce et des leurs éditions. Troisième édition. Paris, 1834. (= Renouard.) - Schück, Julius: Aldus Manutius und seine Zeitgenossen in Italien und Deutschland. Berlin, 1862. - Morpurgo, Marco: Di Aldo Manuzio e della sua influenza sugli studi. Padova. 1867. - Firmin-Didot: Alde Manuce et l’hellénisme a Venise. Paris, 1875. (= Firmin-Didot). - Nolhac, Pierre de Ambroise: Les correspondents d’Alde Manuce. Matériaux nouveaux d’histoire littéraire 1485-1514. Rome, 1888. (=Nolhac). Ld. ennek magyar ismertetését Fraknói Vilmostól: Századok 1889. 257-8. - Omont, Henri: Catalogues des livres grecs et latins imprimés par Alde Manuce a Venise 1498-1503-1513. reproduits en Phototypie. Paris, 1892. - Dorez, Léon: La marque typographyque d’Alde Manuce. In: Revue des bibliothéques 6 (1896) 143-60, 237-38. Études Aldines I. - Dorez, Léon: Alde Manuce et Ange Politien. In: Revue des bibliothéques 1896. 311-26. Études Aldines 3. - Ferrigni, Mario: Aldo Manuzio. Milano, 1925. - Pastorello, Ester: Inventario cronologico de l’epistolario Manuziano. In: Bibliophilia 1928. 40-55., 166-73.

330 Battista Egnazio írja ezt az 1515. évi Lactantius-kiadás ajánlásában: „non ignobiles viros vel hac sola causa Venetiis venisse constat, ut unum hunc salutarent, et viserent, magnisque et muneribus donarent, et quos urbs tanta, tamque admirabilis ad sui contemplationem non traxerat, unius viri fama perduxit, adhortati pro virili, ut instituto restituendae latinae ac graecae linguae proposito insisteret.” (Renouard, 71.)

331 „Quum illaudati nominis aeternitatem per te sim consecutus, quia multi praeclari reges et imperatores et a hominum memoria penitus exciderunt, nisi quod tantum vix nominum eorum cathalogus, et id ieiune quidem, fiat; non video quid satis sit in hac mortali vita, quod pro im­mor­talitate reddam.” Allen, P. S.: Opus epistolarum Des. Erasmi Roterdami. Tom. II. Oxonii 1910. n°. 425. - A mecénásról l. Thieneman Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak. Minerva 1928. 350-53. és Mayer Erzsébet: Az írói önérzet a renaissance korában. Minerva 1934. 102-11.

332 Ciceronis Rhetorica et Libri oratiorii. 1514. évben megjelent aldina ajánlóleveléből: Firmin-Didot, 153-4.

333 Az idézet Aldusnak a M. T. Ciceronius epistolarum ad Atticum, ad Brutum, ad Quintum libri XX. (1513.) kiadásának Csulai Móré Fülöphöz írt ajánlóleveléből való. (App. Hung. 89.) Az ajánlást az 1521. évi újranyomás alapján teljes egészében kiadta Veress: i. m. 462-65. - Mátyás fia Pálról Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái. Századok. 1899. 778. és Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. 235.

334 Renouard: i. m. 14., Firmin-Didot: i. m. - Estei Hipolitról Berzeviczy, Albert de: Beatrice d’Arragon reine de Hongrie (1457-1508.) Tome II. Paris, 1912. passim.

335 Celtis, Br. n°. 175. - Morawski, Casimir: Histoire de l’université de Cracovie. Moyen Âge et Renaissance. Traduction de P. Rougier. Paris-Cracovie, 1905. 3: 120-37.

336 Celtis Br. n° 262.

337 Celtis budai kapcsolataira ld. Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság, Budapest, 1880. (Értekezések a M. Tud. Akadémia nyelv- és széptudományi osztálya köréből VIII. 8.) és Fógel Sándor: Celtis Konrád és a magyarországi humanisták. Bp. 1916. - Thurzó levele ki­adva AnN; Nolhac, 23. és Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad. 1883. 1: 357.

338 Az ajánlott mű: MTC Epistolae familiares. (Végén:) Venetiis in aedib. Aldi, mense Aprili. M. DII. (App. Hung. 65.) Az ajánlólevél kiadva uo., AnN. 5-6.; francia fordításban Firmin-Didot, 207.

339 Sanudo megjegyzése: Magyar Történelmi Tár 1887. 92.

340 Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban, 1458-1526. Bp. 1930. 12.

341 Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás (1457-1524). (Magyar történeti életrajzok.) Bp. 1906. - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. 1935. 192-5. Orációjáról: AnN 36. - A velencei követ jelentése Sanudonál: Magyar Történelmi Tár 1887. 289.

342 Wenzel Gusztáv: Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferenc négy egykorú püspök a bethlenfalvi Thurzó-családból. 1497-1540. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. VII. 9.) Bp. 1878. 11-18. - Bunyitay: i. m. 354-66. - Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516.) Bp. 1913. 46., 84. et passim. - Szilágyi: i. m. 12., 47. - Sigismundus Hungarusról ld. Ábel Jenő: I. György kalocsai érsek. EPhK 1880. 33-34. Azonosítása Veress, 168-9. Azonban a Padovában 1500. illetve 1502-ben tanuló Sigismundus Hungarus-szal való azonosítás téves (uo. 172.), mert Thurzó ekkor már Budán van. - Regius munkája: Raphaelis Regii epistolae Plynii: qua libri naturalis historiae... Venetiis 1490. (App. Hung. 20.) (Nem aldina!) - Zsigmondra vonatkozó passzus közölve Veress, 431-6.

343 Veress, 463.

344 Bohuslavról ld. Fogel: i. m. 86-91. Leveleiből vett idézetek Truhlař, Josef: Listar Bohuslava Hasisteinského z Lobkovic. Praze, 1893. 136., 140., 135-6.

345 Szabó: i. m. 87.

346 Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házasélete 1501-1506. Századok 1878. 630-41. stb. - Kropf Lajos: Anna királyné, II. Ulászló neje. Századok 1895. 689-709.; - Dobosy Tibor: Pierre Choque, Anna magyar királyné francia kísérője. (Bibliothèque de l’Institut Français à l’Université de Budapest 46.) Bp. 1940.

347 Banfi, Florio: Matteo Andreis da Trau per le nozze di Vladislao II. re d’Ungheria con la regina Anna di Foix (1502). Archivio storico per la Dalmazia. 1938. vol. XXV., fasc. 145. 19-33. - A mű App. Hung. 63. - Új kiadása Juhász László gondozásában és sorozatában (Bibliotheca Medii Recentis­que Aevorum). Szeged. 1933. - Csákiról ld. Veress, 174. - Andronicus dedikációja még uo. 140-1.

348 Mindezt Capellanus „Ex Buda decembris 19”, minden bizonnyal 1502-ben Aldushoz írt leveléből tudjuk. Kiadva AnN 106-7., teljesen hűen pedig Nolhac n°. 88., p. 97. Kilétét pontosabban meg­álla­pí­tani nem tudjuk, valószínűleg azonos a Pierre Choque-említette „Joan Capolain”-nel. (Jean Chapelain?) Francia voltát bizonyítja levelének címzése: „Messire Aldo Imprimeur demourant a Venise dauant St. Augustin, ou les Bailler en la botique de liures a lenseigne de la tour, pres de pont Realto”.

349 Sanudo feljegyzése: Magyar Történelmi tár 1887. 17.

350 Gabrieli könyve: Libellus Hospitalis Munificentiae Venetorum in excipienda Anna Regina Hungariae per Angelum Chabrielem compositus Venetiis 1502. (Nem Aldusnál) App. Hung. 64. - Gabrieliről Firmin Didot 63., 149., 271., 330; Giustinianiról uo. passim. Egy - Ulászló előtt el­mondott - beszéde kinyomtatva 1502-ben. (App. Hung. 40.)

351 Pierre Choque jelentése kiadva: Marczali Henrik: Közlemények a párizsi nemzeti könyvtárból. Magyar Történelmi Tár 1877. 112. - A Corvina sorsáról Mátyás halála után ld. Corvina. Mátyás király budai könyvtára. Írták Fraknói Vilmos, Fógel József, Gulyás Pál és Hoffmann Edith. Bp. 1927. 23-4.

352 „Regina iam multum profecit in latino sermone” (Nolhac 97.) A sermo a klasszikusoknál elsődleges, a humanistáknál pedig majdnem kizárólagos jelentése: beszéd, beszélgetés; semmiesetre sem esik egybe itt a linguá-val. Így alaptalan a szakirodalomnak általánosan elfogadott és használt véleménye, hogy Anna nem tudott latinul, csak Budán kezdett el tanulni. - Augurellusról ld. Enciclopedia italiana 5: 336.; - könyve: App. Hung. 1595. - Kisebb jelentőségű humanista. Szül. 1440 körül. Velencében s Padovában tanult. A két Bembo, Poliziano stb. barátja. 1495-ben Trevisóba, majd Velencébe ment, itt Aldus, Gabrieli, Canale baráti köréhez tartozott. Mikor nem kapta meg Georgius Valla katedráját, végleg Trevisóban maradt. (†1524.) „Scrisse in latino carmi e sermoni di sapore oraziano” és a vulgáris poézist is művelte Petrarca modorában.

353 „...Etienim hic nulla est mihi cum Hungaris consuetudo nec ulla mihi esse potest cum eis in bonis litteris excitatio.” Nolhac 97., Ábelnél helyesebben: „exercitatio”. (AnN 106.) Magyar és francia urak közti összekoccanásokra ld. Wenzel: i. m. 818.

354 Aldus idézett levele: Celtis Br. n°. 315. (kelt Velence, 1504. szept. 2.). S valóban, amint Celtis versezete - másutt - megjelent, máris vétót emel ellene Budáról Augustinus Olomucensis a bécsi humanistához írt levelében. (Celtis Br. n°. 320.)

355 Az idézet Erazmus Adagiájának 1508. évi aldusi kiadásában: „Quoties illem ab Hungaris ac Polonis missa sunt ultro vetusa exemplaria, non sine honorario munere, ut ea iusta cura publicaret orbi”. (Chiliad. II. C. I. n. 1. fol. 113 v.) Janus-hagyomány és kiadások, ld. Huszti: i. m. 294-6. Waldapfel Imre: Humanizmus és nemzeti irodalom. It 1933. 16.

356 A levél kiadva Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Bp. 1880. 30. és Nolhac, n°. 85. p. 94.: „Excellentissime uir, amice obseruande, salutem ac prosperitatem. Iusseram cuidam librario Alemanno, Jordano nomine, Veneciis agenti sexto iam circiter abhinc anno, tum uidelicet cum ego gymnasio Patauino in patriam redirem, ut quaedam opuscula Joannis illius Pannonii, pro quorum impressione et ego tunc et herus meus preterea apud te egerat, in manus tuae dominationi daret. Quod si factum ab illo est, rogo tuam dominationem uelit libellos ipsos ad manus magnifici ac reuerendi domini oratoris Regis nostri, qui tibi praesentes reddet, dare. Ne enim uir tantus perpetuo carie obsitus lateat, decreui opuscula eius omnino in lucem emitti curare, idque auxilio ac uoluntate domini mei. In quo et ipsi (domino) meo et me mihi rem gratissimam tua dominatio faciet, quae optimo ualeat. Ex Buda. XVII. Kal., Octobr. M. D. XII^o.

Bonus frater ac deditissimus,

     Stephanus Brodariich dd. secretarius R. D. Quinquecclesiensis
            cancellarii Regis Hungariae.”

Egy szakmabeli Jordanusszal Franciaországban találkozunk, Glanvilában német műhelyben dolgo­zik „Ein Kleriker Jean Jordan von Menistosa” ( 2) (Diözese Poictiers); (Haebler, Konrad: Die deutschen Buchdrucker des XV. Jahrhunderts im Auslande. München, 1924. 239.)

357 Brodaricsról ld. Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István. (A Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának felolvasó üléseiből 62. sz.) Bp. 1907. - A váczi egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai. Vác, 1917. 532-42. - 1505-ben tért haza, ennek körülményeire ld. Kaján Gábor: Adalékok a Brodarics-család és Brodarics István életéhez. (Történeti értekezések 3. sz.) Bp. 1913. 20-23. - Tkalčič Monumenta historica Lib. Reg. Civitatis Zagrabiae. Zagrab, 1896. 3: 8. - Pinus Tolosanus munkája még Beroaldus halálának (†1505. július 7-én) évében jelent meg Bolognában. E munka magyar vonatkozását ismerteti Révész Mária: Néhány adat Philippus Beroaldus maior magyar összeköttetéseihez. EPhK 1941. 164-6. - Pinus Tolosanusról (Jean de Pins) ld. Nouvelle Biographie Générale. (Paris, 1862.) 41: 277-8. és Malagola, Carlo: Della vita e delle opere di Antonio Urceo detto Codro. Bologna, 1878. 302-4. - Brodarics itáliai iskolázásának menetét és kronológiáját tévesen állapítottam meg Veress sokszor idézett művéről írt recenziómban. (Századok 1942. 342.) Tévedéseimet a fentebbiekben helyesbítem.

358 Veress, Andreas: Matricula et acta Hungarorum in Universitate Patavina studientium (1264-1864.) Bp. 1915. 23.

359 Kujáni: i. m. 20-21. és u.a.: Brodarics István levelezése. 1508-1538. Történelmi Tár. Új folyam. 1908. 343. - Nagybátyja említve Tkalčič: i. m. 8.

360 Firmin-Didot 283-327. - Fraknói Vilmos: Magyarország és a cambrayi liga. Századok 1882. 177. etc. - Lubranski levele (kelt Budán, 1507. június 1.): Nolhac, n°. 61. p. 72., róla ld. Firmin-Didot, 219-20. és Morawski: i. m. 117., 150. - Pisó Jakabról l. Ábel: Magyarországi humanisták... 83-94. Római tartózkodásáról Thienemann Tivadar: Mohács és Erasmus. Minerva 1924. - Az idézett levél (kelt Padovában, 1507. augusztus 15.) Nolhac n°. 63. p. 73.

361 AnN p. 99.

362 Paulus Crosnensis kiadása App. Hung. 1613. (Tartalmazza a Guarino-panegyricust. Bécsben jelent meg. Ajánlólevelének kelte 1512. júniusa.) - Magyi kiadása: App. Hung. 90. Magyiról Horváth: i. m. 213-14. - Van-e Brodaricsnak az egykori Paulus Crosnensis-tanítvány kiadásához köze, vagy pedig ez mestere Janus-kiadásának egyszerűt újranyomása, - még kibogozatlan probléma.

363 Csulai Móré-családról ld. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1876. 7: 560-2. (Több helyütt téves!) - Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története. Bp. 1917. 193-96. - Török Pál: Középkori magyar nemes családok Erdélyben. VII. A Csulai-ak. Magyar Családtörténeti Szemle 1943. 104-11. -. Móré Fülöp 1470 táján született, a velen­cei köztársaság budai követe 1525. évi végjelentésében 54-55 évesnek taksálja. (Egyház­tör­té­neti emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerkesztették Bunyitai V., Rapaich R., Karácsonyi J., Bp. 1902. 1: 124.) - Beroaldus neki ajánlja „Commentarii Quaestionum Tusculanarum...” c. kommentárját. (App. Hung. 29.) Ajánlólevele kiadva Gulyás Károly: Művelődéstörténeti emlék a XV. századból. MK 1914. 161-3. Ez a Ciceró-kommentár 1496 után többször is megjelent, így 1502-ben Velencében. - Váradinak dedikált munka: App. Hung. 39. Velencei újranyomása 1501-ben. (App. Hung. 1578.) Ajánlólevele kiadva: Veress, 436-45. Móréra vonatkozó rész uo. 443. - 1502: bácsi prépost és királyi titkár, 1504: budai nagyprépost, majd Anna királyné udvarmestere; 1509: egri prépost; 1520: pécsi prépost; 1524: pécsi püspök. (Fógel: i. m. 48.) - Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1801. 49-153. A mohácsi csatában esett el.

364 Szilágyi: i. m. 82-84., 5: 89. - Veress: 177.; Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai (900-1697). Bp. 1890. 1: 232. n°. 996., 997. Sanudónál Magyar történelmi tár 1877.: 154-66. et passim.

365 Lukcsics Pál: XVI. századi magyar irodalomtörténeti vonatkozású újabb levelek a zsélyi levéltár­ból. ItK 1930. 222. Várday Jánosról Révész Mária: Romulus Amaseaus, egy bolognai humanista magyar összeköttetései a XVI. század elején. Szeged, 1933. 29-33. - Állítólag latin versei vannak a zsélyi levéltárban. (Lukcsics Pál: A gr. Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltára. Levéltári Közle­mények. 1929. 227.)

366 Nolhac, Pierre de: Erasme en Italie. Étude sur un épisode de la Renaissance. Paris, 1888. 32-61.

367 A cambray ligáról ld. Fraknói: i. m.; Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete. Bp. 1889. 92-114. Tóth-Szabó: i. m. 73-123. Pasqualigo követi jelentései Ljubic, Simeon: Comissiones et rela­tio­nes Venetae. Tom. I. Annorum 1433-1527. (Monumenta spectantia historiam Slavorum Meridiona­lium.) Zagrabiae, 1876. 6: 108-132. és Sanudónál Magyar történelmi tár 1887. 179. et passim. Róla Agostoni, Giovanni Degli: Notizie istorico-critiche intorno la vita e le opera degli scrittoi Viniziani. Venezia, 1754. 2: 303-13.

368 Fogadtatásának leírása Magyar történelmi tár 1887. 229.

369 Az Epistolae familiares új kiadása: Renouard p. 59. n. 3. - Thurzóról: „cuius immaturo ac repentino interitu, ut debeo, doleo. Debeo autem plurimum tanto viro amicoque meo summo orbatus”. (Az 1513. évi Cicero-kiadásnak Móréhoz írt ajánlóleveléből: Veress, 463.

370 P. Ovidii Metamorphosis cum luculentissimis Raphaelis Regii enarrationibus... (App. Hung. 92.) Szép fametszetekkel díszített kiadás. Fametszeteiről: Domán Andrea: Ovidius Metamorphosisai képekben. MK 1942. 315.

371 Regiusról NGB 41: 839.

372 A munka: App. Hung. 89. Az ajánlólevél teljesen leközölve Veress: 462-465., bár Veress az 1521. évi kiadásból másolta le, mely részben eltér az 1513. évitől, mégis úgy tünteti fel, mintha emebből vette volna. - Kesserű keresztapaságáról Fantuzzi, Giovanni: Notizie degli scrittori bolognesi. Bologna, 1783. 2: 131.

373 Veress, 463.

374 Sabbadini, Remigio: Storia del Ciceronianismo e di altre questioni letterarie nell’età della Rinascenza. Torino, 1885. 32-42.; Norden Edouard: Die antike Kunstprosa vom VI. Jahrhundert v. Chr. bis in die Zeit der Renaissance. Leipzig, 1898. 2: 773-81.; Zielinsky, Th.: Cicero im Wandel der Jahrhunderte. Leipzig und Berlin, 1908. 221-30.

375 Az idézetek: Veress 463., 465.

376 Kolozsvári-Óvári: Werbőczi István Hármaskönyve. Budapest, 1894. 320.

377 „Haec nos cursim quidem sed diligenter interpretati somos adiutore viro doctissimo et compatre meo carissimo Marco Musuro, qui tanto mihi castigandis libris adiumento assidue est, ut si duo praetera tales Argiva tulisset terra viro έμοί ovυφραδύονα sperarem brevi optimos quoque libros utriusque linquae daturum me studiosi emendatissimos” Ez a részlet kimaradt Veress említett közléséből.

378 Musurusról ld. Legrand, Émile: Bibligraphie hellénique ou description raisonnée des ouvrages publiés en grec par des grecs aux XV et XVII siècles. Tome premier. Paris, 1885. p. CVIII-CXXIV. - Az idézet a „Rhetorum graecorum Orationes” (Venetiis, 1513) ajánlóleveléből. Vértesinek ajánlott munka: App. Hung. 96.; Firmin-Didot, 380-83.; Renouard, 67-68. n. 4.

379 Athenaeusról és munkájáról l. Pauly-Wissowa: Real-Eneyclopädie der classischen Altertums­wis­sen­schaft. II. Stuttgart, 1896. col. 2025-2033.; Christs, Wilhelm von: Geschichte der griechischen Literatur. Umgearbeitet von Wilhelm Schmid und Otto Stählin. Sechste Auflage. 2. Teil. 2. Hälfte. (Handbuch der Altertumswissenschaft VII. 2.) München, 1924. 791-95.

380 Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás. 25., 117-42.

381 Az ajánlólevél kiadva: kivonatosan App. Hung. 96., francia fordításban Firmin-Didot 380-83.

382 „Strozzii Poetae Pater et Filius”. Az évjelzése 1513. január a velencei időszámítás szerint - az évet márciussal kezdték. - Helyesen 1514. január. - Költői vetélkedésükre ld. Huszti: i. m. 122-32.

383 Andreas Asolanusról (Andrea Torresano da Asola) ld. Enc. it. 34: 68.

384 Morus Tamás: Utopia. Fordította Kardos Tibor. Bp. é. n. 142., 143.

385 Christ, Karl: Die Bibliothek Reuchlins in Pforzheirn. (52. Beiheft zum Zentralblatt für Bibliothek­wesen. Leipzig, 1924. 10., 16-18. - Schilmann, Fritz: Wolfgang Trefler und die Bibliothek des Jakobsklosters zu Mainz. (43. Beiheft...) Leipzig, 1913. 56-57.