Microsoft Word Ktesibiosa doc
Yüklə 2,38 Mb. Pdf görüntüsü
|
Ktesibios öröksége 14 [Aelius Lampridius 27 : Heligabalus. Ford.: Sípos Flórián. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptores historiae Augustae). Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.; p. 267/291; p. 289.] (Az ókori szerző forrásként görög és latin szerzők műveire hivatkozik, akik munkáiból mindezt merítette.)
[Aelius Lampridius: Heligabalus. Ford.: Soltész Márk. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptores historiae Augustae. Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.; p. 292/341; p. 301 és p. 311.]
(A szerző forrásként Marius Maximus 28 munkájára hivatkozik – id. mű p. 339.) Az érméken, szobrocskákon, domborműveken túl az orgonák néhány szerkezeti eleme, ill. részlegesen maga a hangszer is, az idők folyamán az egykori Római Birodalom területéről az ásatások során, legtöbbször véletlenül, előkerült. Öt ilyen leletről kell említést tenni. Kettő
szó.
A két Pompeji leletnél csak néhány síp (1877: 9 db., ill. 1899: 11 db.), valamint a feltéte- lezhető szélszekrény maradt fenn [Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 228.] (25. ábra). Restaurált, de nem működőképes változatát a Nápolyi Archeológiai Múzeum-ban állították ki (26. ábra). Számos jel arra mutat, hogy ez valójában nem orgona, hanem syrinx, s először annak is tartották.
[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 82.]
27
Commodus, Diadomenus, Heliogabalus és Alexander Severus császárok nem éppen mintaszerű életrajzai. Feltehetőleg ő írta Pretinax és Geta életrajzait is.
[Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, 1904. – Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat. Budapest, 1985.] 28
Maximus, L. Marius (III. sz.): római politikus és író. 217/222-ben proconsul (Africa), 223-ban consul. Suetonius császár- életrajzait Nervá-tól Heliogabalus-ig folytatta, s ez lett a későbbi Scriptores historiae Augustae címen ismert gyűjtemé- nyes munka alapja (elsősorban a Hadrianus – Caracalla időszakot tekintve. Utóbbiakkal ellentétben megbízhatóbbnak tekinthető.
[Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, 1904. – Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat. Budapest, 1985.] Ktesibios öröksége 15
26. ábra A restaurált pompeji hydraulis (Nápolyi Archeológiai Múzeum)
1992-ben az ókori Dion település helyén végeztek ásatásokat. Itt talált rá a Thessaloniki Egyetem régész professzora (Dimitris Pantermalis) a maradványokra: az orgona alsó része, bronz sípok, fémből készült alaplap különböző motívumokkal díszítve (27. ábra). A feltételezések szerint a Kr. e. I. sz.-ban készülhetett. A rekonstrukció 1995-ben kezdődött az
hidraulikus részt és a billentyűmozgató mechanizmust Heron alapján egyértelműen tisztázni lehetett, ugyanakkor a sípoknál feltételezésekre voltak utalva. Első nyilvános bemutatása
[http://www.culture.gr]
27. ábra A dioni víziorgona maradványai (a hiányzó részek világosabb árnyalatban) [http://www.culture.gr]
Ktesibios öröksége 16
28. ábra A restaurált dioni víziorgona [http://www.culture.gr]
29. ábra A régész és a restaurált dioni víziorgona [http://www.culture.gr]
1996-ban a svájci Avenches-ben egy palotaszerű épület kutatása során került elő a legutóbbi példány (30. ábra). Valószínűleg a II. vagy III. sz.-ban készülhetett. Kivitelét tekintve az aquincumihoz hasonló, különbségek azonban vannak, s ez arra utal, hogy más- más műhelyben készültek. Mivel a sípműből és a fújtatóból semmi sem maradt fenn, ezért hangsora és a regisztertípus is ismeretlen. Kérdéses az is, hogy vajon vízi- vagy szélorgona volt-e? A darabok anyaga magas ólomtartalmú bronz (75 % réz, 20 % ólom, 5 % ón). Az egyes elemek kivitele precíz kézműves munkára utal. [Hochuli-Gysel, Anne – Jakob, Friedrich: Die römische Orgel aus Avenches/Aventicum. http://www.theiss.de] Yüklə 2,38 Mb. Dostları ilə paylaş:
|