Ktesibios öröksége
11
A Ktesibios-féle szerkezet nem maradt fenn, de érmék, szobrocskák és reliefek megőrizték
formáját (
19. – 24. ábra).
19. ábra
20. ábra
Laurenti Nica (I. sz.)
Traianus (I. sz.)
Cabinet des Medailles (Bruxelles)
Koninklijk Penningkabinet (Leiden)
[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]
[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]
Az érmék közül a Laurenti Nica (19. ábra) különösen érdekes. Korabeli feljegyzések sze-
rint Nero császár
16
-t nagyon érdekelte a víziorgona szerkezete.
21.
ábra
Valentinianus (V. sz.) – Paceas Petri
Cabinet des Medailles (Bruxelles)
[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]
22.
ábra
National Museum Carthago
(kb. 175 – 200)
16
Nero, Claudius Caesar Germanicus (37 – 68): római császár (54 – 68). Hatalomra jutását anyja, Agrippina készítette elő,
aki megmérgezte harmadik férjét, Claudius császárt és kieszközölte, hogy a császári testőrség fiát kiáltsa ki császárrá.
Kormányzása első öt esztendejében visszaállította a szenátus tekintélyét, s ezzel megnyerte a maga számára annak támo-
gatását. Tanácsadója ekkor Seneca. Később beteges becsvágyában és féltékenységében környezete ellen fordult, megölet-
te anyját, feleségét, féltestvérét és eltávolította nevelőjét. Ettől kezdve féktelen tobzódásban élt. A közvélemény neki tu-
lajdonította Róma felgyújtását (64). Amikor a szenátussal is szembefordult, ellenfelei több összeesküvést szerveztek
ellene. Áldozata lett Seneca is. Az elégedetlenség levezetésére látványos játékokat rendezett, ezeken ő is fellépett. Ellene
66-ban Judeá-ban, 68-ban Galliá-ban és Hispániá-ban tört ki felkelés, de erélyesen fellépett ellene a szenátus és a
testőrség is. Elmenekült Rómá-ból és útközben öngyilkos lett.
[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]
Ktesibios öröksége
12
23. ábra
24. ábra
National Museum Copenhagen
Nennig villa. Trier. Mozaik
[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html
(II. vagy III. sz.) Lelet: 1852
[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]
Gallia fellázadása idején, ekkor Nápoly-ban tartózkodott, miután
„…egyik követség a másikat érte … rémülten tért vissza Rómába. … De még ez-
után sem fordult sem a senatushoz, sem a római néphez, hanem csak néhány elő-
kelő embert hívott magához, akikkel futólag tanácskozott, majd az egész napot új
és eddig ismeretlen víziorgonák megtekintésével töltötte: maga mutogatta meg
mindegyiket, magyarázgatta minden csínjukat-bínjukat, …”
[Suetonius, Gaius Tranquillus
17
: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon,
Budapest, 1975. 1/397 p.; p.266/267.]
„Élete vége felé a nyilvánosság előtt fogadalmat tett, hogy ha uralma fennma-
rad, a győzelme tiszteletére rendezendő ünnepi játékokon víziorgona-, fuvola- és
dudaművész szerepében fog bemutatkozni, az utolsó napon pedig mint színész, és
eltáncolja Vergilius
18
Turmos-át.”
[Suetonius, Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest,
1975. 1/397 p.; p.275.]
Nero gyermekkorában egyéb tanulmányai között zenei nevelésben is részesült
[Suetonius,
Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest, 1975. 1/397 p.; p.248.]
17
Suetonius, Caius Tranquillus (kb. 75 – kb. 150): római történetíró, Hadrianus császár levéltárosa. „Caesaro élete” c. csá-
száréletrajzait (
Caesar-tól
Domitianus-ig) forrásmunkák felhasználásával írta meg. Jelentősek szónok- és íróéletrajzai is.
[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]
18
Vergilius, Publius Maro (Kr. e. 70 — Kr. e. 19): az ókori
Róma legnagyobb epikus költője. Felszabadított rabszolga fia.
Ügyvédnek készült, de ezen a pályán nem ért el sikereket. Írni kezdett. A korai hellénisztikus római líra hatása tükröződik
első költeményeiben (Bucolica vagy Eclogák, pásztori dalok; Kr. e. kb. 42 — 39). Tankölteményt írt a mezőgazdasági
munkáról (Georgica), majd ezt követően az Aeneis-t. Ebben részben Homeros-t követve megírta a Trójá-ból menekülő
Aeneas itáliai honalapítását, de belefoglalta
Augustus magasztalását,
Róma világuralmi hivatásába vetett hitét is. A mű
gazdag és csiszolt stílusa a világirodalom remekévé tette ezt a művét.
[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]