Microsoft Word Ktesibiosa doc
Yüklə 2,38 Mb. Pdf görüntüsü
|
Ktesibios öröksége 20
32. ábra Az adományozó márványtábla 33. ábra Az orgona maradványai (Aquincum) Eredetileg ez a céh a posztókészítőket és az ácsokat fogta össze (Collegium fabrum et cen- tonarium). 200 körül szétváltak, az ácsok a mai Óbudá-ra, a posztókészítők pedig Aquincum- ba tették át székhelyüket. Utóbbiak itt egy székházat is építettek. (Amikor napjainkban szó esik erről a leletről, mindig az aquincumi tűzoltók céhét említik. Ezt azonban annyiban kell módosítani, hogy a kisebb városokban a kézművesek látták el ezt a feladatot, elsősorban a posztókészítők, mert a tűzoltáshoz elsősorban vízbe áztatott nemezlapokat használtak.) A maradványokat (33. – 34. ábrák) Nagy Lajos 29 egyetemi tanár, az Aquincumi Múzeum akkori vezetője ásta ki 1931-ben. Az adományozó márványtábla egyértelműen víziorgonára utal („hydra”). A tűzvész során a fából készült padló összeomlott, s a terem berendezése az orgonával együtt a pincébe zuhant. A ráomló törmelékek óvták meg jelentős részét az enyészettől. Fennmaradt az orgona szélládája minden elemével (a regiszterhez kapcsolódó szélcsatornák a regiszterhúzókkal, valamennyi hanghoz a csúszkaszerkezet a rugókkal), a sípok túlnyomó
29
Nagy Lajos (1897 – 1946): régész, akadémikus. A budapesti tudományegyetemen végzett. 1922-től múzeumi munkatárs, 1941-től a Fővárosi Múzeum igazgatója. Ő alapította a Szentendrei Múzeum-ot és az Ásatási Intézet-et. Jelentős ásatáso- kat vezetett Aquincum-ban, továbbá az Ulcisia Castra (Szentendre) és Campona (Nagytétény) közötti területen. – Főként a császárkori Róma magyarországi emlékeinek feltárásában volt kiemelkedő szerepe. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]
Ktesibios öröksége 21 része (töredékesen és hiányosan), az ajándékozási tábla, különböző díszítőelemek és egyéb apró darabok. Nem maradt viszont semmi sem a fújtatóból, sem a billentyűzetből. A fújtatóval kapcsolatban két elmélet is született. 1. Nagy Lajos (és mások) véleménye szerint ez teljesen elégett, mert fából és bőrből készült. 2. A tűzvész során a fújtató a romok tetejére kertült, így azt, ha még használható állapotban maradt, egyszerűen elvitték. A pincét egyébként a tűzvész után betemették. A leletben a billentyűzetnek semmi nyoma nincs, ezért ezzel kapcsolatban is csak feltételezésekről lehet szó. Miután Nagy Lajos a töredékek között fadarabokat is talált, ezért úgy véli, hogy ezek a billentyűzet maradványai. Ennek alapján Pécsi Sebestyén 30 úgy véli, azok fából készültek, amelyeket bronzlemezekkel vontak be [Pécsi Sebestyén: Az orgona, az orgonajáték művészete. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965.]
31
hogy egyáltalán voltak-e billentyűk?
[Szigeti Kilián: Az aquincumi orgona zenei problémái. M AGYAR Z
(B UDAPEST
). 13(1972)2. p. 175/?] Véleménye szerint a billentyűket könnyű bronzból elkészíteni, ezért ezeknek fenn kellett volna maradniuk. Ennek alapján feltételezi, hogy a hangcsúszkákat fogantyúk, ún. linguetták segítségével működtették (v. ö.: 42. ábra!)
30
tanár, 1940-től a Zeneművészeti Főiskola orgonatanára. 1937-től hangversenyezett. Orgonapedagógiai, hangszerismereti könyveket írt. – Fontosabb művei: Orgonaiskola (1960); Organológia (1975); Magyar Orgonazene I. – II. (1966/69); Az orgona szerkezete és építése (1975).
[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.] 31 Szigeti Kilián (1913 – 1981): bencés szerzetes, főiskolai tanár, a gregorián ének kutatója. Közreműködött a régi orgonák felújításában. Befejezetlenül maradt sorozata a régi magyar orgonákról: Kőszeg (1974); Győr (1977); Pécs (1979); Eger (1980); Szeged (1982). További jelentős munkája: Jubilate! A gregorián ének kézikönyve (1943).
[net] 34. ábra Orgona maradványok (Aquincum) Ktesibios öröksége 22 A feltárást követően készítette el Kalmár János 32 a leletek alapján egy feltételezhető és meg is szólaltatható rekonstrukció tervét. 1935-ben Geyer József, Sugár Viktor és Nagy Lajos közreműködésével és elképzeléseik alapján a pécsi Angster-cég elkészíti az első másolatot, de működtetéséhez az eredeti megoldás helyett szelet használtak fel. Ez látható az Aquincumi
[Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 226.] , ez azonban tévedés!) 1959-ben ennek alapján Raphael (Rafael) Viktor a múzeum restaurátora összeállította az eredeti elemekből az orgonát. Ugyanő egyébként már 1956-ban egy megszólaltatásra alkalmatlan makettet is készített a Tűzoltó Múzeum részére (35. ábra).
35. ábra Hydra makett (Rafael Viktor)
1966-ban újabb rekonstrukcióra kerül sor. Ez Werner Walcker-Mayer ludwigsburgi orgo- naépítő (és munkatársai) nevéhez fűződik. Ő más irányban is lépett: összevetette az eredeti méreteket a római mértékrendszerrel, így a szerkezeti elemeket tekintve történt előrelépés. A sípokat az 1935-ös Angster-féle rekonstrukciónak megfelelően hangolták egy oktáv terjede- lemben. Az eredeti megoldás rekonstrukciója Minárovics János 33 , a Tűzoltó Múzeum kutatójának érdeme, aki 1987-től foglalkozott behatóbban ezzel a feladattal. Egyértelművé vált a hangszer működési elve. Bizonyítást nyert ugyanis, hogy a lelet néhány különös alakú fémdarabja egy
32
Kalmár János (1899 – 1977): fegyvertörténész, gépészmérnök. Diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte (1923), majd a budapesti egyetemen doktorált (1938). 1949-ig a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének vezetője. Elsősorban a kora és késő középkori, valamint a népvándorláskori fegyvertörténettel foglalkozott. Fontosabb munkái: A
(1959); Régi magyar fegyverek (1971). [Új Magyar Életrajzi Lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 – 2003.]
33
Minárovics János (? – ): tűzoltótiszt, múzeumi kutató. 1949-ben avatták, 1954-től végzett országos anyaggyűjtést az akkor alakuló Tűzoltó Múzeum számára, 1955-től annak igazgatója. 1957-ben készült el munkája alapján az első állandó kiállítás. Öt könyve, közel 300 publikációja a tűzoltóság múltjának kutatási eredményeiről szól. Sokat tett az intézmény hazai és külföldi megismertetéséért. [net]
Yüklə 2,38 Mb. Dostları ilə paylaş:
|