Ktesibios öröksége
23
légüst maradványa, s ez a kérdéses esetben egy folyadékkal töltött tartályba merített félgömb
alakú edény.
[Laczkó Bálint: …N
ÉPSZABADSÁG
(B
UDAPEST
). 2003. 01. 02.]
1996-ra készítette el ezt az
Angster-cég utóda, a
Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra. A rekonstrukcióban jelentős szerepe
volt Budavári Attilá-nak, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra vezetőjének is
[net].
Ma az
Aquincumi Múzeum-ban található.
[Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 225/229.] –
[http://www.orgona.hu/orgonaink/tuzolto orgona h.html]
A rekonstrukciós változatokat és elképzeléseket a 36. – 37. ábrák szemléltetik.
36. ábra
Rekonstrukciós vázlat
37. ábra
Rekonstrukciós vázlat
Ktesibios öröksége
24
A víziorgona vázlatát Heron alapján a 38. ábra mutatja. Ez azonban Ktesibios-hoz képest
egy továbbfejlesztett változat.
38. ábra
A víziorgona Heron-féle
vázlata
A levegőt szolgáltató henger felső részén van a légtartályba továbbvezető cső, valamint
egy kb. 3 hüvelyk átmérőjű nyílás, mellette csuklósan rögzített bronzdelfin, szájában láncon a
henger belsejébe lógó záróelem (szelep), biztosítva ezzel a működtetés két fázisában a nyitást,
ill. zárást.
A légtartály kb. 3 hüvelyk magas lábakon áll, azaz részben vízben. Levegőt juttatva ide a
vízoszlop a tartályból részben kiszorul, azon kívül (az ún. Hangmérséklő tartály-ban) pedig
megemelkedik. Túl sok levegő betáplálása esetén az a légtartály alsó nyílásain távozhat. A
táplevegő a légtartályból a szél- vagy sípládába kerül, majd a játékos által vezérelve a 4, 6
vagy 8 csatornás kanos musikos-ba, melyek mindegyike csappal nyitható, zárható. (A csator-
nák a mai értelemben vett regisztereknek felelnek meg.) A csatornákban két furatos tábla van,
az alsó a kanon, a felső a pinax, mindkettő rögzített, de a kettő között lapos, ugyancsak fu-
ratos, de mozgatható lécek (plinthides) vannak, amelyek a táplevegő útját nyitják vagy zárják.
A felső táblához csatlakoznak a sípok (37. ábra)..
Heron-nál a táplevegőt 1,
Vitruvius-nál már 2 szivattyú biztosította. Az aquincumi leletnél
(32. ábra) a sípok 4 sorban helyezkednek el, soronként 13 – 13. Egy sípsor nyitott, három
fedett. Walcker és Szigeti szerint is a nyitott sípsor legmélyebb hangja c
1
a fedett sípsoroké a
1
,
g
1
és f
1
volt, hangközeloszlásuk azonos. A sípok nyelvsípok, s ezt az egykori leírások bizo-
nyítják, aulos-oknak nevezvén azokat (az ajaksípok megnevezése: fistula). A nyelv eredetileg
nádlapocska, s ezt csak később helyettesítették fémlemezekkel, amelyek időtállóbbak és
Ktesibios öröksége
25
stabilabbak voltak. (Egyes nézetek szerint ajaksípokat is beépítettek, közvetlenül ráhúzva a
szélládára.)
Az aquincumi leletnél a sípok 4 sorban állnak, soronként 13 – 13 (tetrachordos). Vala-
mennyi nyelvsíp (Geyer!), bizonyítják az egykorú leírások, aulos-oknak nevezvén azokat (az
ajaksípok megnevezése fistula). A nyelv eredetileg nádlapocska, s ezeket csak később helyet-
tesítették fémlemezekkel, mivel azok időt állóbbak és stabilabbak (hangmagasság!). – Egyes
nézetek szerint ajaksípokat is beépítettek, közvetlenül ráhúzva a szélládára.
39. ábra
A víziorgona szerkezete
A szélláda a regiszterekkel és a csúszkaládával, valamint a billentyűzet mechanizmusa a
visszatérítő rugókkal, továbbá a sípokkal
Az orgona billentyűi a mainál lényegesen nagyobbak voltak. Jellemző a három hüvelyk
szélesség (az aquincuminál ez jóval kisebb). Két csuklós mechanizmus, lenyomva a levegőt
juttat a sípba egy csúszkán keresztül, elengedve ez utóbbit visszatolja (egy rugó segítségével)
a helyére. (A csúszkaláda tehát már ekkor is létezett!)
Az ősi (Ktesibios-féle) orgona biztosan egy nyelvjátékból állott, azaz egyetlen sípsora volt,
amelyen az egyes sípokat külön-külön vagy a játékos vezérelte módon egyszerre többet is
meg lehetett szólaltatni. A továbbfejlesztéssel (görög-római kor) a sorok száma nőtt. Ezek
egymáshoz viszonyított hangolása oktáv-, quint- és kvart fekvéseknek (dia pason, dia penta,
dia tessaton: azaz tükörfordítások!) felelhetett meg (ezek a hangközök Pythagoras
34
óta is-
34
Pythagoras ( Kr. e. kb. 580 vagy 570 – Kr. e. kb. 500]: görög filozófus.
Samos-szigetéről származott, innen Kr. e. 532/531
körül a politikai viszonyok miatt (Polykrates tyrannos elől) D-Itáliába, Kroton-ba menekült, ahol tanítványaival egy
erkölcsi-vallási, politikai és tudományos célú szektát alakított ki, de megkísérelték elüldözni. Munkásságában Anaxi-
mandros és Pherekydes nyomdokain haladt. Egyes vélemények szerint Thales tanítványa volt. Valószínűleg Egyiptom-
ban és Babilon-ban is járt. Életét és munkásságát számos legenda övezi, írásos művei nem maradtak fent, így a neki tu-
lajdonított és később leírt eredmények valószínűleg a pythagoreusoknak köszönhetők. (Kérdéses, hogy valójában élő sze-
mély volt-e?)
[Brockhaus Enzyklopädie. 19. Ausgabe. F. A. Brockhaus, München, 1986 – 1994.]
[Kudrjavcev, P. Sz.: A fizika története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. 1/574 p.;p.75/76.]
[Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 1/487 p.;p.45/46.]
[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]