Microsoft Word Ktesibiosa doc



Yüklə 2,38 Mb.
Pdf görüntüsü
səhifə11/12
tarix11.07.2018
ölçüsü2,38 Mb.
#55237
1   ...   4   5   6   7   8   9   10   11   12

Ktesibios öröksége 

26

mertek és alkalmazottak, csupán az elnevezésük volt más!). Az is lehet, hogy a görög dór, lyd, 



frig és mixolyd hangsoroknak feleltek meg. Ekkor tehát már a mai regiszteres rendszer létezett 

(Heron), de Ktesibios-nál még nem. 

Figyelemre méltó, hogy a kvart és kvint hangközök először a kínaiaknál jelennek meg, még 

a mitikus időkben, a legendás Huang-ti („Sárga császár”)

35

 idejében. 



A leghosszabb síp kb. 4 láb, s a karthágói négysoros ábrázolásnál (hasonlóan az aquincumi 

lelethez) az utolsó sor az első 2/3-a, azaz kvint hangközt alkalmaztak. A négy sípsor közül 

egy nyitott, három fedett volt. 

Vitruvius leírása alapján volt már nyolcsoros változat is (oktochordos). 

Maga a víziorgona 3,3 m magas és 1,5 m széles lehetett. A sűrített levegőt szolgáltató hen-

ger átmérője 0,5 m, magassága – a támasztólábakkal együtt – kb. 0,65 m. A sípok szélnyo-

mása a fennmaradt leletek alapján kb. 0,1 bar-nak felelhetett meg. 

A hangszert nem építették zárt szekrénybe. Volt egy sokszög alapja (v. ö.: címoldali áb-

ra!), ebben voltak a tartályok is, s kb. 1,3 m magas lehetett. Erre helyeztek ritkábban egy ki-

sebb zsámolyt, amelyen állva játszott az orgonista. 

Néhány korabeli kialakítást szemléltetnek a 38. – 40. ábrák. 

 

38. ábra 

Bizánci orgona Theodosius

36

 obeliszkjén (IV. sz.) 



Ketten játszanak az orgonán és ketten kezelik a fújtatót 

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 78.] 

                                                           

35

 



Huang-ti; Huangdi; Shen Yen Huang-ti (Kr. e. kb. 2697 v. 2704 – kb. 2597): a Sárga császár-nak is nevezett mondabeli 

kínai uralkodó (ur.: kb. Kr. e. 2697 – kb. 2597). Az ősi Kína harmadik császára.

 A 

hagyományok szerint a kínai kultúra 



megteremtője, aki feltalálta a házépítést, a fonást, a hajót, a kocsit és az írást, neki tulajdonítják a kormányhivatalok 

felállítását, a fémpénz bevezetését, a selyemszövést. A korai konfuciánus szent könyvekben rendszerint bölcs uralkodó-

ként ábrázolt. A taoizmus egyik legnagyobb ősi tekintélye, aki a halandók közül az elsőként került az égbe. 

 

[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.] 



[Meyers Neues Lexikon. 2. Ausgabe. VEB Bibliographisches Institut, Leipzig, 1972 – 1978.] 

[Paturi, F. R.: A technika krónikája. Officina Nova, Budapest, 1991. 1/671 p.; p. 18.] 

[Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 1/386 p.]

 

36



 

Theodosius, I., Flavius; Nagy Theodosius (347 – 395): római császár (ur.: 379 – 395). Apja oldalán harcolt a piktek, a 

skótok, az alemannok és a szarmaták ellen (368 – 373). 380-ban megkeresztelkedett, melléknevét a keresztény egyház 

iránti elkötelezettségéért kapta. 381-ben ő hívta össze a 2. Ökumenikus zsinat-ot (Konstantinápoly), letelepítette a vizigó-

tokat  Thrákiá-ban, kíméletlen küzdelmet folytatott az eretnekek ellen, zsidóellenes törvényeket hozott, betiltotta az 

összes pogánykultuszt és templomaikat leromboltatta. Kivégeztette az ellencsászárokat. Egyeduralmának halálos 

sebesülése vetett véget. 

 

[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.] 



 


Ktesibios öröksége 

27

 



39. ábra 

Víziorgona rajza az utrechti zsoltároskönyvből (VI. sz.) 

A levegőt négy ember pumpálta a víznyomás alatt álló tartályokba 

 

40. ábra 

Linguettás orgona 

 



Ktesibios öröksége 

28

Az orgona továbbfejlődése 

 

A kezdetet jelentő víziorgona az idők során állandóan fejlődött és a XII. sz.-ig vetélkedett  



a szélorgonával. A XV. sz. végén még használatban volt (Geyer). A szélorgonák azonban a 

IV. sz.-tól kezdve egyre jobban elterjednek, s erre utal Julianus császár



37

 egyik epigrammája 

is: 

„És egy hozzáértő játékos, 

Állva szekrény előtt, 

Fürge ujjakkal szelet adva a sípoknak, 

Változatos dallamokat szólaltat meg.” 

Kétirányú fejlődés figyelhető meg. Egyrészt kialakul az osztott és a közös szélládás típus. 

Az előbbinél minden egyes sípsor önálló szélládával rendelkezik (ilyen pl. az aquincumi 

orgona is), ez főként  Kelet-en fejlődik tovább (Bizánc), utóbbinál valamennyi sípsor közös 

szélládán van (a Nyugat fejlődési útja). Másrészt az alkalmazási terület különbözősége is 

visszatükröződik a módosulásban. Ez a képrombolás és az egyházszakadás következménye. 

A kezdeti időszakban (a kereszténység első évszázadaiban) az orgona (értve ezen az 

előzőekben tárgyaltakat) Nyugaton (a Római Birodalom-ban) az uralkodók és a gazdagok 

szórakoztató hangszere volt (lakomák, gladiátori viadalok stb.), viszont Keleten (alapvetően 

Bizánc-ban) bejutott a templomokba, s ott is maradt a képrombolásokig, az egyházszakadásig 

(a kereszténység kettészakadása és az orthodox egyház létrejötte kulturális, dogmatikus, li-

turgikus és egyházszervezeti okokból bekövetkezett kettéválása 1054-ben). Keleten az egyház 

a templomokból minden hangszeres zenét száműzött, s ez többnyire még ma is fennáll. 

A keresztényüldözések megszűntével az orgona lassan bekerül a templomokba (Damasus 

pápa

38

 a IV. sz.-ban már engedélyezi, Vitalianus pápa



39

 661-ben már általánosan megengedi), 

s a VIII. sz.-tól gyors elterjedésével lehet számolni (Geyer). 

Feltehető azonban a kérdés: miért csak ekkor, s miért nem korábban? A valószínűsíthető 

ok a keresztényóüldözésekhez kapcsolódó cirkuszi játékok, ahol a véres eseményeket a kellő 

hangerőt már biztosító orgonák hangja kísérte más hangszerek mellett. S ez a nyomasztó em-

lék hosszú évtizedeken át fennmaradhatott. 

A  Római Birodalom bukása után az első középkori orgona 690 körül épül Angliá-ban 

(Malmesbury-kolostor), majd ezt követi Augsburg (kb. 800), Reichenau (824), Münster (830), 

s a X. sz.-ban sorra Köln, Canterbury, Róma, Winchester. Jelentkezik a monumentalitásra 

való törekvés, s ez már csak a szélorgonákkal vált lehetségessé. Jellemző példa, hogy a 951-

ben Winchester-ben épült orgonának 400 sípja, 26 fújtatója és 40 billentyűje volt, s működte-

téséhez a két orgonista mellett 70 emberre volt szükség. 

Napjaink legnagyobb orgonája 7 manuállal és 950 regiszterrel rendelkezik! 

                                                           

37

 Iulianus Apostata; Flavius Claudius Iulianus (331 – 363): római császár (ur.: 361 – 363), író. A perzsák ellen 



viselt hadjárata során szerzett sebesülésébe halt bele. – Keresztényellenes intézkedései miatt kapta mellékne-

vét („Hitehagyott”). A pogány irodalom és bölcselet híve volt, kora egyik legműveltebb írójaként tartják szá-

mon.

 

 



[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.] 

38

 Damasus; DamasiusI. vagy Szent (304/305 – 384): pápa (ur.: 366 – 384). Az erősödő eretnekmozgalmakkal 



szemben zsinatot hívott össze, hagyatékában 24 kiátkozás található különféle eretnekségek ellen. Nem ismer-

te el Konstantinápoly felsőbbségét és uralma alatt jelentették be a római szentszék primátusát. Pápasága alatt 

lett a latin a mise hivatalos nyelve. Titkárát (Szt. Jeromos) megbízta a Biblia latin fordításának revíziójával. 

Ösztönözte a templomok építését és restaurálását, ő maga két bazilikát építtetett. Egyházpolitikájában alapve-

tően békülékeny magatartást tanúsított. 

 

[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.] 



 

[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

 

39

  Vitalianus, Szent (? – 672): pápa (úr.: 657 – 672). Törekedett az egyház egységének megtartására, s éppen 



ezért  megértést tanúsított a monoteistákkal szemben. 

 

[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.]



 


Yüklə 2,38 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   ...   4   5   6   7   8   9   10   11   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə