Ktesibios öröksége
26
mertek és alkalmazottak, csupán az elnevezésük volt más!). Az is lehet, hogy a görög dór, lyd,
frig és
mixolyd hangsoroknak feleltek meg. Ekkor tehát már a mai regiszteres rendszer létezett
(Heron), de Ktesibios-nál még nem.
Figyelemre méltó, hogy a kvart és kvint hangközök először a kínaiaknál jelennek meg, még
a mitikus időkben, a legendás Huang-ti („Sárga császár”)
35
idejében.
A leghosszabb síp kb. 4 láb, s a karthágói négysoros ábrázolásnál (hasonlóan az aquincumi
lelethez) az utolsó sor az első 2/3-a, azaz kvint hangközt alkalmaztak. A négy sípsor közül
egy nyitott, három fedett volt.
Vitruvius leírása alapján volt már nyolcsoros változat is (oktochordos).
Maga a víziorgona 3,3 m magas és 1,5 m széles lehetett. A sűrített levegőt szolgáltató hen-
ger átmérője 0,5 m, magassága – a támasztólábakkal együtt – kb. 0,65 m. A sípok szélnyo-
mása a fennmaradt leletek alapján kb. 0,1 bar-nak felelhetett meg.
A hangszert nem építették zárt szekrénybe. Volt egy sokszög alapja (v. ö.: címoldali áb-
ra!), ebben voltak a tartályok is, s kb. 1,3 m magas lehetett. Erre helyeztek ritkábban egy ki-
sebb zsámolyt, amelyen állva játszott az orgonista.
Néhány korabeli kialakítást szemléltetnek a 38. – 40. ábrák.
38. ábra
Bizánci orgona Theodosius
36
obeliszkjén (IV. sz.)
Ketten játszanak az orgonán és ketten kezelik a fújtatót
[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 78.]
35
Huang-ti; Huangdi; Shen Yen Huang-ti (Kr. e. kb. 2697 v. 2704 – kb. 2597)
: a
Sárga császár-nak is nevezett mondabeli
kínai uralkodó (ur.: kb. Kr. e. 2697 – kb. 2597). Az ősi Kína harmadik császára.
A
hagyományok szerint a kínai kultúra
megteremtője, aki feltalálta a házépítést, a fonást, a hajót, a kocsit és az írást, neki tulajdonítják a kormányhivatalok
felállítását, a fémpénz bevezetését, a selyemszövést. A korai konfuciánus szent könyvekben rendszerint bölcs uralkodó-
ként ábrázolt. A taoizmus egyik legnagyobb ősi tekintélye, aki a halandók közül az elsőként került az égbe.
[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.]
[Meyers Neues Lexikon. 2. Ausgabe. VEB Bibliographisches Institut, Leipzig, 1972 – 1978.]
[Paturi, F. R.: A technika krónikája. Officina Nova, Budapest, 1991. 1/671 p.; p. 18.]
[Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 1/386 p.]
36
Theodosius, I., Flavius; Nagy Theodosius (347 – 395): római császár (ur.: 379 – 395). Apja oldalán harcolt a piktek, a
skótok, az alemannok és a szarmaták ellen (368 – 373). 380-ban megkeresztelkedett, melléknevét a keresztény egyház
iránti elkötelezettségéért kapta. 381-ben ő hívta össze a 2. Ökumenikus zsinat-ot (Konstantinápoly), letelepítette a vizigó-
tokat Thrákiá-ban, kíméletlen küzdelmet folytatott az eretnekek ellen, zsidóellenes törvényeket hozott, betiltotta az
összes pogánykultuszt és templomaikat leromboltatta. Kivégeztette az ellencsászárokat. Egyeduralmának halálos
sebesülése vetett véget.
[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]
Ktesibios öröksége
28
Az orgona továbbfejlődése
A kezdetet jelentő víziorgona az idők során állandóan fejlődött és a XII. sz.-ig vetélkedett
a szélorgonával. A XV. sz. végén még használatban volt (Geyer). A szélorgonák azonban a
IV. sz.-tól kezdve egyre jobban elterjednek, s erre utal Julianus császár
37
egyik epigrammája
is:
„És egy hozzáértő játékos,
Állva szekrény előtt,
Fürge ujjakkal szelet adva a sípoknak,
Változatos dallamokat szólaltat meg.”
Kétirányú fejlődés figyelhető meg. Egyrészt kialakul az osztott és a közös szélládás típus.
Az előbbinél minden egyes sípsor önálló szélládával rendelkezik (ilyen pl. az aquincumi
orgona is), ez főként Kelet-en fejlődik tovább (Bizánc), utóbbinál valamennyi sípsor közös
szélládán van (a Nyugat fejlődési útja). Másrészt az alkalmazási terület különbözősége is
visszatükröződik a módosulásban. Ez a képrombolás és az egyházszakadás következménye.
A kezdeti időszakban (a kereszténység első évszázadaiban) az orgona (értve ezen az
előzőekben tárgyaltakat) Nyugaton (a Római Birodalom-ban) az uralkodók és a gazdagok
szórakoztató hangszere volt (lakomák, gladiátori viadalok stb.), viszont Keleten (alapvetően
Bizánc-ban) bejutott a templomokba, s ott is maradt a képrombolásokig, az egyházszakadásig
(a kereszténység kettészakadása és az orthodox egyház létrejötte kulturális, dogmatikus, li-
turgikus és egyházszervezeti okokból bekövetkezett kettéválása 1054-ben). Keleten az egyház
a templomokból minden hangszeres zenét száműzött, s ez többnyire még ma is fennáll.
A keresztényüldözések megszűntével az orgona lassan bekerül a templomokba (Damasus
pápa
38
a IV. sz.-ban már engedélyezi, Vitalianus pápa
39
661-ben már általánosan megengedi),
s a VIII. sz.-tól gyors elterjedésével lehet számolni (Geyer).
Feltehető azonban a kérdés: miért csak ekkor, s miért nem korábban? A valószínűsíthető
ok a keresztényóüldözésekhez kapcsolódó cirkuszi játékok, ahol a véres eseményeket a kellő
hangerőt már biztosító orgonák hangja kísérte más hangszerek mellett. S ez a nyomasztó em-
lék hosszú évtizedeken át fennmaradhatott.
A Római Birodalom bukása után az első középkori orgona 690 körül épül Angliá-ban
(Malmesbury-kolostor), majd ezt követi Augsburg (kb. 800), Reichenau (824), Münster (830),
s a X. sz.-ban sorra Köln, Canterbury, Róma, Winchester. Jelentkezik a monumentalitásra
való törekvés, s ez már csak a szélorgonákkal vált lehetségessé. Jellemző példa, hogy a 951-
ben Winchester-ben épült orgonának 400 sípja, 26 fújtatója és 40 billentyűje volt, s működte-
téséhez a két orgonista mellett 70 emberre volt szükség.
Napjaink legnagyobb orgonája 7 manuállal és 950 regiszterrel rendelkezik!
37
Iulianus Apostata; Flavius Claudius Iulianus (331 – 363): római császár (ur.: 361 – 363), író. A perzsák ellen
viselt hadjárata során szerzett sebesülésébe halt bele. – Keresztényellenes intézkedései miatt kapta mellékne-
vét („Hitehagyott”). A pogány irodalom és bölcselet híve volt, kora egyik legműveltebb írójaként tartják szá-
mon.
[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]
38
Damasus; Damasius, I. vagy Szent (304/305 – 384): pápa (ur.: 366 – 384). Az erősödő eretnekmozgalmakkal
szemben zsinatot hívott össze, hagyatékában 24 kiátkozás található különféle eretnekségek ellen. Nem ismer-
te el Konstantinápoly felsőbbségét és uralma alatt jelentették be a római szentszék primátusát. Pápasága alatt
lett a latin a mise hivatalos nyelve. Titkárát (Szt. Jeromos) megbízta a Biblia latin fordításának revíziójával.
Ösztönözte a templomok építését és restaurálását, ő maga két bazilikát építtetett. Egyházpolitikájában alapve-
tően békülékeny magatartást tanúsított.
[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.]
[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]
39
Vitalianus, Szent (? – 672): pápa (úr.: 657 – 672). Törekedett az egyház egységének megtartására, s éppen
ezért megértést tanúsított a monoteistákkal szemben.
[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.]