Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

Más jellegű, de szintén negatív hatású az ún. teljesítménykényszer, melyben a gyermek lemaradásától való félelem válik hajtóerővé a nevelésben. Ennek az a következménye, hogy a szülők elveszik a gyermek számára legfontosabb szabadidős tevékenység, a játék idejét is kötelező feladatokkal (pl. nyelvtanulás, zenetanulás stb.) töltik azt ki. A sport is a korai szakosodással kiemelt szerephez juthat a teljesítménykényszeres nevelésben, főleg akkor, ha a szülő önkényesen választ gyermekének sportágat és esetleg a saját elmaradt sikereit akarja gyermeke sporteredményeivel pótolni (deprivációs hipotézis). A túl korán elkezdett karrierépítés már az óvoda- és iskolaválasztással kezdődhet, és folytatódhat egészen a pályaválasztás erőszakos befolyásolásáig.

Az életminőség javítása a modern társadalmak központi célkitűzéseként fogalmazódott meg a 20. század második felében, amikor felismerték, hogy a gazdasági növekedés, a fogyasztói verseny gyakran kifejezetten károsan hat a személyiség fejlődésére. Az emberi társadalom saját evolúciós sikerének áldozatává válik és így egyre nagyobb jelentőséget kap a szabadidő mennyisége mellett annak minősége. Az e területeken megjelenő rekreációs eredményt „rekreációs többlet”-nek nevezzük. (A folyamatot tekinthetjük a rekreáció VII. megjelenésének.)

5.2. táblázat - A rekreáció fejlődéstörténete

	Időszak	Kiváltó okok	Jellemzői
I.	Őskor	A tűz feltalálása, a beszéd, a primitív írás kialakulása, együttműködés a tervezésben, szervezésben.	Összejövetelek a koraesti órákban, gyermekjátékok, zenélés, tánc, vallási szertartások. Viszonylag egységes.
II.	Ókori demokráciák	A rabszolgatartó társadalmak struktúrája lehetővé teszi a sokoldalú szabadidő-eltöltést a szabad polgárok számára.	A munka elszakad a „ráérő idő”-től, agonok, versenyek, szellemi, harci játékok a közösségi élet szinterei. Differenciálódás csak a szabadok-rabszolgák tekintetében.
III.	Középkor; újkor kezdete, feudalizmus	Az alá- és fölérendeltségi viszonyok kialakulásával megindul a társadalmi rétegek szerinti tagozódás a szabadidő-eltöltésben is.	Különválik a lovagi, udvari-nemesi, a népi és a középkor végétől a polgári szabadidő-eltöltés. Később a polgári is differenciálódik.
IV.	A 19. század vége, a 20. század eleje, az ipari társadalmak megjelenése	Egyre inkább fontossá válik a munkások egészségi állapota, munkavégző képessége.	Kezd a munkaidő és a szabadidő különválni, a munka fokozatosan elveszti korábbi meghatározó jellegét. Kialakulnak az első városi rekreációs parkok.
V.	Az 1960–70-es évek ipari társadalmai	A kulturális elit szabadideje csökken, a közép- és alsó rétegeké megnövekedik.	A rekreációs tevékenységek rétegspecifikussá válnak, a „tömegízlés” lesz a meghatározó. A munkaparadigmát felváltja az információs társadalom.
VI.	1970–2000. információs társadalmai	A jóléti államok kialakulása, a civilizációs ártalmak felerősödése. Az ún. civilizációs betegségek tömeges megjelenése, demográfiai változások.	Kialakul az outdoor, az egészségmegőrző és az élménykereső rekreáció. Befolyásoló tényezők: kulturális tőke, településszerkezet, foglalkozás, anyagi helyzet stb.
VII.	A 20. század vége, 21. század eleje, posztmodern társadalmak	A gazdasági verseny hátrányainak felismerése, a szabadidő megnövekedése mellett az életminőség romlása.	A szabadidő hasznos, aktív eltöltése. Felértékelődik a társadalmi környezet, a társas kapcsolatok, valamint a kulturált szórakozás jelentősége.

Röviden áttekintve a rekreáció fejlődéstörténetét rögtön szembetűnik, hogy a felsorolt szakaszok tulajdonképpen felölelik az emberiség egész fejlődéstörténetét. A mai értelemben használt „rekreációról” természetesen az I–III. szakaszban nem beszélhetünk, hiszen a rekreációs tevékenységek iránti igény csak az ipari társadalmak kialakulásával jelenik meg és válik tömegessé. A 19-20. században a különböző társadalmi berendezkedésű országokban az eltérő gazdasági lehetőségeket és kulturális sajátosságokat figyelembe véve a IV–VII. szakasz időszakai nagy eltéréseket mutatnak. Az említett rekreációs irányzatok az egyes térségekben nem azonos módon és természetesen nem azonos időben jelentkeztek. Az utóbbi évtizedek globalizációs sikerei azonban ilyen vonatkozásban is közelebb hozták egymáshoz az eltérő fejlettségű régiókat. A 2-es számú táblázat a fentiek ismeretében is csak korlátozottan érvényes.

A kulturális tőke befolyásolja legjobban, hogy mire szocializálódunk, és milyen értékrend mentén vezetjük mindennapi életünket. A szabadidős aktivitások értékhordozóvá váltak, hiszen ezeket az egyén saját maga választja, szemben a társadalmi kötöttségekkel járó tevékenységekkel. Így jelzi az egyén értékpreferenciáját az, hogy szabadidejében mennyit olvas, televíziózik, számítógépezik vagy sportol. Meghatározó az életminőségben, hogy van-e az egyénnek lehetősége a szabadidő változatos és hasznos eltöltésére, a kultúra különböző termékeinek fogyasztására és hogy összességében milyennek ítéli meg ezzel kapcsolatos esélyeit.

Az életminőséget számos tényező befolyásolja, úgymint az egyént körülvevő társadalmi feltételek, a szűkebb környezetére jellemző szociális háló minősége és a társas kapcsolatok szintje, a tárgyi környezet, valamint az egyén étkezési szokásai, a pszichés, mentális beállítottsága, és természetesen a fizikai aktivitás, amit a későbbiekben részletesen tárgyalunk (Kovács Tamás, 2004).

2.5.1. Társadalmi környezet és életminőség

Az egyén életfeltételeit, életmódját és életminőségét alapvetően meghatározza annak a társadalomnak a politikai, gazdasági berendezkedése, valamint hagyományai, amelyben él. Például az egypártrendszerre és az állami tulajdonra épülő államszocialista/kommunista országok, illetve a parlamentáris demokráciára és piacgazdaságra épülő kapitalista országok állampolgárainak életminőségében mindez jelentős eltéréseket okozott.

Az ezzel kapcsolatos, alapvető emberi és állampolgári jogok és kötelezettségek (az élethez, a munkához, tanuláshoz, az egészségügyi ellátáshoz és sok egyéb mellett a szabadidőhöz való jog, a hivatali bürokrácia szintje, az adózás, katonai szolgálat stb.) teremtik meg az életminőség társadalmi alapjait. Az adott ország gazdasági helyzete eleve determinálja a munkalehetőségeket vagy azok hiányának mértékét, a diszkrecionális jövedelmek szintjét és azokat a szociális juttatásokat, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, a szolidaritásban játszanak fontos szerepet. Ugyanakkor a fogyasztói társadalmakban az árukínálat bősége, a legújabb technikai újításokhoz való hozzáférés lehetősége eredményezhet további különbségeket. A munkahely távolsága a lakóhelytől, a megközelíthetőség, a közlekedés színvonala szintén befolyásolja a szabadidő mennyiségét.

2.5.2. Társas kapcsolatok és életminőség

Az életünk minősége emberi kapcsolataink minőségének is függvénye. Az egészségszociológiai kutatások már évtizedekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a szociális kohézió hiánya betegítő tényező, és rendkívül negatív hatással van az egyén fizikai és pszichikai állapotára. A családon belüli kapcsolatok, a közeli és távoli rokoni, a baráti, a szomszédi, a munkahelyi és szervezeti kapcsolataink gazdagsága segítik az egyén társadalmi integrációját, és fokozzák biztonságérzetét. Ez ellen hat, hogy a modern társadalmak egyre inkább individualizálódnak, ami az egyének elmagányosodásához, elszigetelődéséhez vezet.

A család, mint a társadalom alapegysége, és a kötődés egy domináns, speciális formája már régóta válságban van, funkcióit sorra elveszítette. Így napjainkban nem feltétlenül jelent gazdasági (termelői és fogyasztói) egységet, az ember fajfenntartó funkcióját sem biztos, hogy családi formációban valósítja meg, így az utódok szocializációjának jelentős része nem a családon belül zajlik. Emellett csak a jól működő, érzelmi kötődésen alapuló családi közeg nyújthat biztonságot és védelmet a benne élők számára. Manapság a családon belüli erőszak sajnos egyre gyakoribb és a társadalom szociális kapcsolatrendszerét is alapvetően befolyásolta a megváltozott családmodell, a családok új struktúrája. Az utóbbi évtizedekben hazánkban is jelentősen csökkent a házasságkötések száma, viszont egyre több házasság végződik válással. Divat lett a szingli életmód, megnövekedett az egyszemélyes háztartások, illetve a gyermekeket egyedül nevelő szülők aránya és a párok hivatalos papír nélküli együttélése, nemcsak heterogén neműek között.

Bár korunkra jellemző lett a szexuális szabadosság, mégis sokszor tabuként kezelik a partnerkapcsolatok problémáit, melyeknek gyakorta a nem kielégítő szexuális élet az alapja. Az ebben megnyilvánuló önzés-önzetlenség, a szexuális kulturáltság, a gátlásosság-oldottság természetesen nem- és életkorfüggők is lehetnek. Az egyéb kapcsolataink, mint pl. a szomszédság, a közlekedési partnerek, a mindennapi szolgáltatóink (postás, eladó, ügyintéző stb.) minősége napról-napra befolyásolhatja, megkeserítheti vagy kellemessé teheti közérzetünket.

2.5.3. Tárgyi környezet és életminőség

Szűkebb környezetünk, melyben mindennapjainkat éljük, a legközvetlenebb módon hatnak életminőségünkre. Ilyenek a lakóhelyünk földrajzi elhelyezkedése, éghajlata, urbanizációs szintje, és jellemző infrastrukturális fejlettsége (létesítmények, oktatási, kulturális, egészségügyi intézmények, vásárlási, sportolási, aktív kikapcsolódási lehetőségek, az úthálózat fejlettsége, a közlekedés színvonala stb.).

A megfelelő lakhatási lehetőség vagy annak hiánya döntő jelentőségű az egyén életminőségének alakulásában. A lakás településen belüli fekvése, tájolása, típusa, mérete, az életterek beosztása, komfortfokozata, a beépített anyagok minősége, a háztartás felszereltsége (porszívó, mosó- és mosogatógép, konyhai robotok, illetve telefon, televízió, kábeltévé, internet) szintén fontos befolyásoló tényezők.

2.5.4. Biológiai szükségletek és életminőség

A biológiai szükségletek kielégítése, az alapvető fiziológiás tevékenységek mindennapi rutinunkhoz tartoznak. A táplálkozás, a fizikai aktivitás, a pihenés, a higiénia, a szexuális magatartás, a konfliktusmegoldó képesség, a stresszkezelés, valamint a szenvedélyfüggő életvitel (alkohol, dohányzás, drog, szerencsejáték, munkamánia, de akár a sportolási függőség) az életminőséget meghatározó faktorok lehetnek.

A táplálkozás esetében alapvető kérdés, hogy az egyén mennyi és milyen táplálékot fogyaszt, milyen rendszerességgel és milyen körülmények között. A megfelelő táplálék-összetétel, a fehérjék, zsírok (telített és telítetlen) és szénhidrátok beviteli aránya, a változatosság, a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása, a teljes kiőrlésű gabonák és rostok, a megfelelő folyadékbevitel csak a legfontosabb szempontok. Sajnos az elhízás és túlsúlyosság napjainkban már önálló betegségnek számít, és meghatározó tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek, az egyes rosszindulatú daganatoknak, az emésztőrendszer és a máj bizonyos betegségeinek, illetve a mozgásszervi problémák egy részének. A cukorbetegség, valamint a csontritkulás kialakulásában pedig mint független kockázati tényező játszik szerepet. Az egészség-gazdaságtani elemzések eredményei azt mutatják, hogy a fejlett országok teljes egészségügyi költségvetésük 5%-át az elhízásnak az egészségi állapotra direkt és indirekt módon kifejtett hatásaival kapcsolatos költségek teszik ki.

Az elhízás másik fontos oka a mozgásszegény, ülő életmód. Szerepe számos betegség kialakulásában már szintén bizonyított. A rendszeres fizikai aktivitás tehát védőfaktor bizonyos betegségek esetében, de kiemelkedő funkciója van a pszichés egyensúly kialakításában és megtartásában, és eszköze lehet a társas kapcsolatok kialakításának és gazdagításának.

A sport véd az olyan egészségmagatartási problémák ellen, mint a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás abban az esetben, ha a rendszeres testmozgás hátterében az egészség megőrzése, az étkezési szokások tudatos irányítása, valamint a káros szenvedélyektől való tartózkodás áll (Donovan – Jessor – Costa, 1993). Ugyanakkor egy másik elmélet szerint, mivel a magatartás és az egészségmagatartás komplex jelenség, mely nem mindig tudatos döntés eredménye, nem feltétlenül tükröz koherens motivációkat. Az egyén egyfelől védi az egészségét, de nem biztos, hogy másfelől is tudatosan törekszik erre. A fiataloknál például a sportolás a társasági élet része is lehet, amiben az egészségkárosító magatartásformák (dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat) ugyanúgy megjelenhetnek (Pikó – Barabás – Markos, 1996).

A mai „ülve-rohanó” világunkban a folyamatos információáradat mellett az aktív kikapcsolódáson kívül szükség van a megfelelő mennyiségű passzív pihenésre. A rendszeres és elegendő mennyiségű alvás (melynek mértéke egyénenként változó), a pihenés körülményei (a hálóhelyiség minősége, mérete, légtere, hőmérséklete, fény- és zajviszonyai, valamint az alvóhely, az ágy, a matrac, az ágynemű minősége) döntően befolyásolhatják az egyén fizikai és pszichés állapotát. A megfelelő időben végzett és jól megválasztott fizikai aktivitás segít az alvászavarok leküzdésében is.

A személyi és környezeti higiénia alatt testünk és környezetünk tisztaságát és ápoltságát, a tisztálkodás megfelelő körülményeit, öltözködésünk kulturáltságát, valamint lakó- és munkahelyünk egészséget nem veszélyeztető állapotát értjük.

2.5.5. Pszichés beállítottság és életminőség

Egyre inkább terjed az a felfogás, hogy a betegségek többségének hátterében valamilyen lelki probléma húzódik meg, ami testi tünetekben manifesztálódik. Általánosságban véve azokat nevezzük pszichoszomatikus betegségeknek, melyek hátterében nem szomatikus ok áll, tehát okozójuk feltételezhetően valamilyen pszichológiai vagy szociális probléma. Az utóbbi időben elterjedt holisztikus egészségfelfogás szerint az egyének pszichés állapota tehát fontos tényező, a pozitív életszemlélet, az örömkészség, az érzelmi stabilitás, a nyitottság, a kreativitás, a stresszkezelés és a konfliktusmegoldó képesség a minőségi élet alapkritériumai. Magyarországon sajnos a negatív stressz kezelésének és a konfliktushelyzetekkel való megküzdés (coping) stratégiáit az egyének jelentős részénél az olyan devianciák, mint a rendszeres dohányzás és/vagy alkoholfogyasztás, a drog-, illetve gyógyszerfüggőség jelentik.

2.5.6. Munka, szórakozás, művelődés és életminőség

A munka, a szórakozás és a kulturális javak fogyasztása nélkülözhetetlen elemei a minőségi életnek. A munka és a szabadidő csak egymás viszonylatában értelmezhetők, gondoljunk csak arra, hogy a nyugdíjasok, munkanélküliek, vagy a büntetésvégrehajtó intézetekben lévők szabadideje teljesen mást jelent, mit a gazdaságilag aktív egyéneké.

Hazánkban az emberek életük jelentős részét fő, illetve kiegészítő munkatevékenységekkel töltik. Éppen ezért is meghatározó szerepet tölt be az életminőség alakulásában a munkahely stabilitása, a munkakör, a munkaidő, a munkahelyi körülmények, az alá- és fölérendeltségi viszonyok és a munkahelyi légkör. A munka fizikai vagy szellemi jellege más-más típusú aktivitást igényel, és ez hatással van a szabadidős tevékenységstruktúrára is.

A szabadidő-eltöltés, s benne a különböző típusú és funkciójú tevékenységek, úgymint aktív és passzív pihenés, szórakozás, művelődés, önképzés megjelenése és arányossága nagyon különböző. A kutatások azt bizonyítják, hogy a kulturális életstílus, a kulturális magatartás szoros kapcsolatban áll a különböző társadalmi-gazdasági jellemzőkkel, leginkább a foglalkozási, jövedelmi viszonyokkal és az iskolai végzettséggel. A kulturális tőkéből a magasan képzett értelmiségiek részesülnek leginkább, míg azok a nyugdíjasok, inaktívak a legkevésbé, akik sohasem dolgoztak. Jól látható egy törésvonal, mely inkább a szellemi munkát végzők rétegeit különíti el, viszonyaik, munkájuk jellege alapján a fizikai munkát végzőktől. Más kutatások szerint viszont az igazi határvonal nem a „sznobok” és a „műveletlenek”, a kulturális értelemben vett szegények, hanem a kulturális „mindenevők” és a „specialisták” (akik a magaskultúrának egy válfaját fogyasztják) között húzódik (Bukodi – Altorjai – Tallér, 2005).

A kultúra-fogyasztás az egyik legsokoldalúbb kikapcsolódást segítő tevékenység, amelyet bizonyos határok között saját magunk választhatunk meg. Az olvasás, zenehallgatás, színház- és mozilátogatás, kiállítások megtekintése, múzeumok látogatása, szabadtéri rendezvényeken való részvétel stb. egyrészt függ az egyén értékrendszerétől, a korábbi szocializációs hatásoktól, másrészt a gazdasági helyzettől és az iskolázottságtól. A lakóhely urbanizáltsági szintje is determinálhatja azt, hogy az egyén milyen kulturálódási lehetőségeket ér el (deprivációs helyzet). Összességében napjainkban a szabadidő egyenlőtlenségeit nem annak mennyisége, hanem sokkal inkább annak minősége, a tevékenységek egysíkú, vagy éppen színes, heterogén összetétele okozza. Tovább fokozza az egyenlőtlenségeket a 2008 óta hazánkban is érzékelhető világgazdasági válság, amely sokszor megvonja a családoktól a kisebb kiadásokkal járó kulturálódási lehetőségeket is.

2.5.7. Élménytársadalom, totális élmény

Az élménytársadalom fogalma Gerhard Schulze német szociológus nevéhez fűződik. Szerinte a modern társadalmakban az élményeknek rendkívül fontos szerepe van, ezek határozzák meg, hogy miképpen építjük fel társadalmi világunkat. Kialakulásának kiindulópontja a materiális és kulturális lehetőségek kibővülése a 20. század második felének nyugati társadalmaiban. Fontos tényező az objektív életkörülmények általános javulása, melynek következménye az, hogy a társadalom minden tagja egyre több szabadidővel és egyre nagyobb vásárlóerővel rendelkezik. Így nagyobb lehetősége nyílik arra, hogy terveit megvalósítva, idejét kellemesen töltse el (Schulze, 2000).

Mi van, ha nincs flow? Mi van akkor, ha az embert elkerüli a flow élmény, akár azért, mert nem tud magából eleget kihozni, akár azért, mert nincs meg rá a lehetősége, vagy mert nincs mersze belefogni az előtte álló feladatba? Ilyenkor általában az emberek fölösleges vagy destruktív tevékenységi formák felé fordulnak, s az öröm hajszolása, harmónia helyett inkább entrópiába fullad. Ennek jó példája az USA jómódú negyedeiben erősen megnövekedett fiatalkorú bűnözés. Sok kamasz szenved az unalomtól, úgy érzik, nincs mit csinálniuk a tökéletes környezetükben (Csíkszentmihályi Mihály, 2008).