Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

Csak a 1940-50-es évektől beszélhetünk konkrét irányzatokról, melyek különböző demográfiai, politikai és gazdasági változások hatására alakultak ki. (A rekreáció VI. megjelenése.) Az irányzatokra – amelyekben a cél- és eszközrendszer, a korosztályos tagozódás és a preferencia-sorrend többször módosult – a II. világháború utáni jóléti államokban az 1970-es évek végétől zajló információs forradalom és az ezredfordulóra uralkodóvá váló globalizáció hatottak a leginkább.

A fizikai rekreáció ennek megfelelően egyrészt a kor szükségleteinek, másrészt a divat elvárásainak és az irányító szakemberek felkészültségének, beállítottságának megfelelően három jellegzetes irányban fejlődött. Ezek a természetbe vágyódást (outdoor), az egészség-indíttatást (fitness, wellness) és az élménykeresést (extrém, fun, kaland) fejezték ki (Kovács Tamás, 2004/a).

2.3.1. Outdoor rekreáció

Az irányzatot a természettől való eltávolodás kényszere, valamint a szabad levegőn végzett mozgás iránti nosztalgia váltotta ki, amely tulajdonképpen az urbanizált lakóhelyektől való menekülést is jelentette.

A munkahelyi rekreáció szorosan összekapcsolódik a munkahelyi egészségfejlesztéssel. Célja nem csak az, hogy feltárja, majd kiküszöbölje a munkavállalók egészségére káros tényezőket, s ily módon megelőzze az egészség romlását, vagyis a betegség kialakulását, hanem a munkavállalót próbálja meg bevonni önmaga egészségi állapotának alakításába. Az egészségfejlesztés ehhez kíván egyre szélesebb körű segítséget nyújtani, alapul véve a folyton változó igényeket és szakmai hátteret (Fritz, 2004).

Eszközei egyrészt a természetben végzett valamennyi rekreációs célú (pl. séta, kirándulás, sífutás, téli túrázás, evezés stb.), másrészt a különböző kertészkedés jellegű tevékenységek, illetve az erdőkben, mezőkön való gyűjtögetés. Lényeges, hogy ezek nem megélhetési indíttatásból, hanem kikapcsolódásként valósuljanak meg. Az outdoor irányzat legfőbb célközönsége a kezdetekben a fiatal felnőttekből állt, majd egyre inkább eltolódott az érett felnőtt és az idős korosztály irányába.

2.3.2. Egészségmegőrző rekreáció

A városiasodással az outdoor rekreáció kialakulását követően az egészségi állapottal kapcsolatosan egyre több riasztó adat kerül nyilvánosságra. A civilizációs ártalmak (környezetünk romlása, stressz, túlfogyasztás stb.) következtében rohamosan nő az úgynevezett civilizációs betegségekben (szív- és érrendszeri, daganatos, mozgásszervi, idegrendszeri) szenvedők aránya. Ezek hatására terjedt el a fejlett országokban az egészségmegőrző rekreáció és annak irányzatai.

2.3.2.1. Fitness irányzat

A civilizációs ártalmak felismerésével egyidőben kezdett kialakulni az arányos test divatja, mely a férfiaknál főleg a speciális kondicionáló gépek használatában, a hölgyeknél az aerobic jellegű mozgásformák elterjedésében öltött testet. Az említettek a fiatalok egy részénél párosultak egy szigorú és egészségtelen diétával, ennek kapcsán beszélhetünk a „body terror” fogalmáról. Napjainkban inkább az irányzat kíméletesebb változatai figyelhetők meg.

2.3.2.2. Üzemi-munkahelyi irányzat

Az irányzat első próbálkozásait az USA-ban már a II. világháború előtt megtaláljuk, de tömegesen csak az 1970-es években kezdett elterjedni. Az utóbbi évtizedekben, különösen az ezredforduló körül a fejlett világban fontossága erőteljesen megnőtt és jelenleg már markáns, önálló irányzatként kell kezelnünk. Célkitűzéseiből adódóan elsősorban a munkavégző-képesség növelését, a csapatépítést, a teammunka javítását és a stresszoldást tartja legfontosabbnak. Célközönsége tehát a nagyobb munkavállalói létszámmal működő vállalatok dolgozói.

2.3.2.3. Sportági irányzat

A közoktatásban, az iskolai testnevelés keretében vagy a fiatalkorban egyéb szervezeti keretekben, illetve azon kívül űzött sportjátékok továbbélése az irányzat jellemzője. Fiatal felnőttek és a középkorosztály tagjai körében népszerű és gyakori. Általában a tevékenység öröméért űzik, de a fizikai és szellemi kondíció megőrzése mellett a teljesítmény, a versengés is fontos szerepet kaphat.

2.3.2.4. Wellness irányzat

A wellness európai gyökerei, a wellness atyjának tartott Sebastian Kneipp (1821–1897) nevéhez köthetők. Egy dél-németországi kolostor élén, papi hivatásának gyakorlása mellett az egészséges életmód elveinek kimunkálásán fáradozott. A Kneipp-i filozófia alappillérei a következők:

• 
  Phytoterápia (gyógynövények alkalmazása),
  
• 
  Dietetika (egészségcélzatú táplálkozás),
  
• 
  Mozgásterápia,
  
• 
  Testi-lelki egyensúly (a fizikai aktivitás és a pihenés, kikapcsolódás egyensúlya),
  
• 
  Hidroterápia (fürdőkultúra).
  

Napjainkban a Kneipp-kúra lényegeként a hideg-melegvizes kezelés kombinációit alkalmazzák.

A wellness átfogó értelemben foglalkozik az ember egészségével, feltételezve, hogy az egyén önmaga is aktívan részt vesz annak megőrzésében, nemcsak a betegségek megelőzésével, hanem pszichés állapotának és értelmi képességeinek egyensúlyban tartásával is. Életmódváltás révén alakulhat ki egy harmonikus, az egészség holisztikus felfogását tükröző tevékenységrendszer. A wellness, az újonnan kialakított életstílus, a fentiek alapján a test és lélek kényeztetésének, az életörömnek kiemelt figyelmet szán és ennek szolgálatába állítja mindazokat az eljárásokat, amelyek révén az egyén tudatosabban tudja élni és átélni életét. Így szerepelhet programjában: szépségkezelés, masszázs, meditáció, relaxáció, jóga, Tai Chi, sportprogramok, egészséges táplálkozás, egészséges anyagok használata, valamint a stresszhelyzetek tudatos kezelése.

Célközönsége elsősorban a felnőtt korosztály, de kialakítottak wellness-oázisokat az idősebb korosztályoknak is.

2.3.3. Élménykereső rekreáció

Az irányzat a résztvevők számára elsősorban azért jelenthet élményt, mert valamilyen értelemben (fizikai, pszichikai, akarati) kihívást jelent, valódi vagy vélt veszély átélésével. Az utóbbi évtizedekben azért vált különösen népszerűvé, mert a munkahelyi teljesítménykényszertől, a gépies élettől menekülni vágyóknak nyújtott lehetőséget arra, hogy a mindennapi monotónia világából, ha csupán rövid időre is, de kiszabadulhassanak. Célközönsége a fiatalok és a fiatal felnőttek, akik sokszor egy ún. szubkultúrát alkotnak a csoportra jellemző viselkedésformával és külsőségekkel (hajviselet, öltözködés, zene stb.). Irányzatai az extrémsportok, a „fun” sportok, a kalandsportok, és a teljesítményelvű rekreáció.

2.3.3.1. Extrémsport irányzat

Az élménykereső rekreációnak ezt az ágát „adrenalin-sportok”-nak is nevezik. Ilyen élményre nyílik lehetőség a levegőben való manőverezés során (repülés), illetve a zuhanás közben (ejtőernyőzés, bungee jumping stb.), a vízben (pl. windsurfözés, rafting, búvárkodás stb.) és a szárazföldön pl. a gyorsasági versenyeken, vagy nehéz terepeken (motocross, rally stb.). Idesoroljuk az energiafelhasználásban extrém igénybevételű sportokat (szupermaraton, Ironman versenyek). Egyes tevékenységeknél az extrém energiafelhasználás együtt jelentkezik a különleges veszélyhelyzettel (pl. magashegyi expedíciók, hosszútávú tengeri vitorlázás stb.).

2.3.3.2. „Fun” sport irányzat

A „fun” sportok az egyén részéről valamilyen megszállottságot, fanatizmust feltételeznek egy-egy sportághoz, csapathoz vagy sportolóhoz kapcsolódóan. Az aktív megszállott minden szabad percét kihasználva űzi kedvenc sportját, erős érzelmi kötődést is mutatva. A passzív fanatikus tulajdonképpen egy olyan sportfogyasztó, aki ténylegesen nem feltétlenül űzi a sportágat, de annak minden jelentősebb eseményén részt vesz, illetve részt venne. Főleg kognitív vagy érzelmi vonalon kötődik a sportághoz, csapathoz, sportolóhoz. Célközönsége a serdülőkorúaktól a felnőttekig széles skálán mozog.

2.3.3.3. Kalandsportok

Szokás kalandturizmusról is beszélni, hiszen kalandot csak a megszokott életvitelhez, környezethez képest jelent, mely főleg turisztikai tevékenység során valósul meg. Különös élmény lehet pl. a sátorban alvás, az éjszakai horgászat vagy a veszélyes tengerszakaszon való búvárkodás. Nagyon fontos ilyen túra alkalmával a képzett vezető, aki ismeri és képes betartatni a biztonsági és környezetvédelmi előírásokat.

Célközönsége főleg a fiatalok és fiatal felnőttek, de egyre inkább az idősebb korosztályt is vonzzák a kalandtúrák.

2.3.3.4. Teljesítményelvű irányzat

Az egyes országokban ezt az irányzatot a rekreációs célból sportolók csak igen kis százalékban képviselik, hiszen rendkívüli előképzettséget, kondíciót feltételez. Egyoldalú megjelenését és eluralkodását hazánkban az élsport privilegizált helyzete és fejlődése, valamint a sportirányítás nem megfelelő szakmai hozzáértése okozta. Természetesen ennek az irányzatnak is megvan a helye a szabadidős tevékenységek színes palettáján, de csak a kivételesen jó edzettségi állapotban lévők számára. Jó példája ennek az irányzatnak a triatlon. Célközönsége a fiatalok és fiatal felnőttek, valamint az egykor intenzíven sportoló középkorú felnőttek (lásd 1. számú táblázat).

5.1. táblázat - Rekreációs irányzatok

Rekreáció típusa	Változatai	Kiváltó okai	Jellemzői
Outdoor		természetbe vágyódás urbanizációtól való menekülés	rekreációs célú sporttevékenység a szabadban kertészkedés gyűjtögetés a szabadban
Egészségmegőrző	Fitness irányzat	civilizációs ártalmak felerősödése romló morbiditási, mortalitási adatok	arányos test divatja aerobic, testépítés kíméletes/kíméletlen diéta
	Üzemi-munkahelyi rekreáció irányzat	betegállományban töltött napok magas száma teammunka előtérbe kerülése	munkavégzőképesség növelése csapatépítés stresszoldás
	Sportági irányzat	fiatal korban űzött sportjátékok továbbélésének igénye	fiatal korban űzött sportok továbbélése teljesítmény, versengés
	Wellness irányzat	holisztikus felfogás felerősödése	új életstílus pszichés egyensúly megteremtése relaxáció, szépségkezelés, massage, táplálkozás
Élménykereső	Extrémsport irányzatok	menekülés a munka teljesítménykényszeréből	extrém energiafelhasználás adrenalin-függőség különleges tevékenység keresése
	Kalandsportok	monotónia ellensúlyozása	közös, kalandos élmény keresése
	„Fun” sportok	hagyományos társadalmi értékek háttérbe szorulása	érzelmi kötődés a választott sporthoz sajátos szubkultúra aktív vagy passzív fanatizmus
	Teljesítményelvű rekreáció	versenysportolói pályafutás amatőr folytatása	kivételesen jó kondicionális állapot intenzív sportolói múlt

2.4. A Cooper-i egyensúly elv

Valójában a rekreáció minden irányzata egy egészségesebb, fittebb állapotot céloz meg, a legkülönbözőbb eszközökkel és helyszíneken. Érdemes kiemelnünk Cooper munkásságán keresztül egy olyan példát, amely az egészség holisztikus felfogásának előfutáraként fogható fel.

A rekreáció legújabb kori történetéből, illetve irányzataiból kiemelkedik a Cooper-i tökéletes közérzet programja. Dr. Kenneth H. Cooper a Texas állambeli Aerobics Centerben páciensek ezreit tesztelve írta le vizsgálatának eredményeit. Szerinte működési harmóniánkat, egyensúlyunkat a „se-túl-sokat, se-túl-keveset elvre építve elsősorban három területen kell megvalósítani ahhoz, hogy létrejöjjön a „tökéletes közérzet”. E három terület az aerob testgyakorlás, a Pozitív Étkezési Terv (P.É.T.) és az érzelmi egyensúly. A tökéletes közérzet nyújtotta előnyökből a teljesség igénye nélkül is érdemes kiemelni a legfontosabbakat, úgymint a több élvezhető és aktív szabadidő, a jobb emésztés, erősebb csontrendszer, a nyugodtabb alvás, a fokozottabb koncentrálóképesség és nagyobb kitartás munkavégzéskor, a nagyobb önbizalom, önbecsülés, a stresszhelyzetek kezelésének fokozottabb képessége és a mentális problémák hiánya vagy alacsonyabb szintje.

Ezek a tényezők mind ahhoz vezetnek, hogy az egyén nagyobb energiával rendelkezik, produktívabb lesz, melyet a munkavégzéstől kezdve a családi életen keresztül a társadalmi élet számos területén is kamatoztathat. Szintén a tökéletes közérzet nyeresége nemcsak a testsúly hatékonyabb szabályozhatósága révén a vonzóbb alak, az előnyösebb megjelenés, de az öregedési folyamat lelassulása is.

2.4.1. Az aerob testgyakorlás

Az „aerob” kifejezés „levegőben élést”, vagy oxigénhasznosítást jelent. Az aerob testgyakorlás alatt oxigén jelenlétében végbemenő izommunkát, energia-leadást értünk, mikor a légzéssel felvett oxigén a vérrel eljutva az izomsejtekhez, segíti a mozgást. Aerob edzésnek számít minden, hosszabb időn át, nagyjából egyenletes tempóban végzett, alacsony intenzitású mozgás, mint például a tempós séta, a futás, a kerékpározás, az evezés, vagy az úszás. A viszonylag hosszabb idő hetente legalább 3-4 alkalommal egyszerre 30 percnyi mozgást jelent. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a szervezet a zsírból is elkezdjen energiát nyerni a megfelelő oxigénmennyiség felvétele mellett. Az aerob gyakorlatok általában olyan állóképességi tevékenységek, amelyek nem igényelnek túl nagy sebességet. Cooper külön hangsúlyozta, hogy jobb, ha az egyén hosszú, lassú iramú távokat (LSD – Long Slow Distances) tesz meg, mintha rövid ideig tartó, gyors, robbanékony futást végez.

Szervezetünk a mozgásra, terhelésre alkalmazkodással válaszol. Az aerob gyakorlás következtében kedvező változások állnak be a tüdőben, a szívben és a keringési rendszerben. A szív és a keringési rendszer alkalmazkodik leggyorsabban a rendszeres mozgáshoz. Néhány hét vagy hónap elegendő az adaptációhoz és hogy ez meddig tart, nagymértékben függ a genetikai tényezőktől is. Az edzések abbahagyása után a pozitív változások rövid idő alatt visszafejlődnek.

Itt kell megemlítenünk az 1970-es években létrejött Viktória-deklarációt, amely a szívegészség alapelveit 4 pontban határozta meg:

• 
  A szív alkalmazkodása (centrális adaptáció) alatt azt értjük, hogy a szívizom hatásfoka javul, több vért tud a keringésbe juttatni. Edzés hatására a szív vérellátása is jobb lesz.
  
• 
  A keringés alkalmazkodása (perifériás adaptáció) azt jelenti, hogy javul a maximális oxigénfelvevő képesség, így szerveink, izmaink több oxigént képesek felvenni. Emellett fokozódik az izmok vérellátása, javul anyagcseréje, kapillárisainak (hajszálereinek) száma és átmérője is nő, mely szintén a fizikai aktivitás eredménye.
  
• 
  A légzés-adaptáció eléréséhez az úszás a leghatékonyabb mozgásforma, mert ez kényszeríti ki a megfelelő a légzéstechnikát. Az edzés hatására nő a légzésmélység, illetve több oxigén jut szerveinkhez és izmaihoz.
  
• 
  A rendszeres testmozgás hatására, anyagcserénk javul, izomrostjaink térfogata megnő, mely morfológiai (alaki), fiziológiai (élettani) és funkcionális (működésbeli) változások egész sorát vonja maga után.
  

A vérben a HDL-koleszterin (védő koleszterin) szint nő, az LDL-koleszterin pedig csökken, a sejtek inzulinérzékenysége növekszik, a vérrögképződési hajlam, a stresszhormon-válasz alacsonyabb lesz, ezáltal a stressztűrő képesség is javul.

Végezetül az egészség komplex értelmezéséből kiindulva és az egészségre ható tényezőket részletesen vizsgálva megállapítható, hogy a rendszeres rekreációs céllal végzett sporttevékenység egy fenntartható és fejleszthető életminőséget tud garantálni. A mozgás növelése, a mozgásos életmód kialakítása az egyik leggazdaságosabb módja mind az életminőség, mind az egészségesen eltöltött életévek növelésének (Boros, 2004).

2.4.2. A Pozitív Étkezési Terv (P.É.T.)

Fontos az egész életünket végigkísérő étkezési szokásrendszer kialakítása, melynek alapelve az egyensúly. Mégpedig a cél egy olyan „ízletes egyensúly” kialakítása a napi étkezésekben, mellyel csökkenteni lehet az elfogyasztott táplálék energiamennyiségét. A tökéletes közérzethez vezető étkezési szokások egyensúlyának alapelvei a következők:

• 
  Napi energiafelvételünket úgy kell elosztanunk, hogy 50% származzék komplex szénhidrátokból (teljes gabonalisztből készült kenyér, burgonya, főtt tészta, kukorica), 20% fehérjéből (baromfi, hal, sajt), 30% zsírokból.
  
• 
  Elfogyasztott mennyiség kontrollja, a „25-50-25%-os” szabály, mely szerint a bevitt élelmiszer-mennyiség 25%-át reggelire, 50%-át ebédre és ismét 25%-át vacsorára fogyasszuk. Étkezzünk rendszeresen, osszuk el a felvett kalóriákat egész napra, és ne a vacsora legyen a fő étkezés!
  
• 
  Az aerob edzést a nap utolsó (vacsora előtti) szakaszában végezzük, az ugyanis csökkenti az étvágyat.
  
• 
  Tartsunk az elhízástól, fejlesszünk ki magunkban egy egészséges félelmet a testsúlynövekedéssel szemben.
  
• 
  Időszakosan se vegyünk magunkhoz túl kevés energiát, számítsuk ki az ideális testsúlyunkat.
  
• 
  Számoljuk ki az ehhez szükséges energiabevitelt, a naponta elfogyasztandó kalória (kcal) mennyiségét.
  
• 
  Ne üljünk a hízás-fogyás hullámvasútjára (jojó-effektus).
  

5.1. ábra - Táplálkozási piramis

Az ÁNTSZ Fővárosi Intézete Egészségnevelési és Kommunikációs Osztálya által 2001-ben ajánlott táplálkozási piramis kitűnő támpontot ad a táplálkozási szerkezet alakítására.

2.4.3. Az érzelmi egyensúly

Az érzelmi egyensúly elérésében segít, ha a mozgás, az étrend és a pihenés aránya megfelelő, melynek tényezői a következők:

• 
  A stresszcsökkentő képesség azt jelenti, hogy minden „normális” napon bekövetkező speciális stresszhelyzetben feltaláljuk magunkat. Fontos még, hogy egy stresszhelyzetekkel különösen tarkított nap végén úgy tudjunk kikerülni a stresszállapotból, hogy nyugodtabbak, energikusabbak vagyunk, és készek arra, hogy ismét dolgozzunk, vagy akár még a késő esti órákban is játsszunk vagy szórakozzunk. Az edzett személy alacsonyabb pulzusszáma stresszhelyzetben azért fontos, mert nyugodtabb tud maradni és jobban uralkodik érzelmein. A jól felkészített szív pedig meg tudja menteni az ember életét.
  
• 
  Fontos tényező az endorfin-hatás. Az endorfin nevű hormon olyan morfinszerű anyag, amelyet erőteljes testgyakorlás során a hipofízis termel. Kiválasztódását elősegítik az aerob tevékenységek. Segít a fájdalom elviselésében, de a jó közérzet, az öröm természetes érzésének létrejöttét is eredményezi.
  
• 
  A rendszeres aerob testedzés segít helyreállítani az önbizalmat és az önbecsülést, valamint az olyan érzelmi problémák, mint a túlzott aggódás és a levertség, igen alacsony szintre esnek vissza. Tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy az aktív testmozgást végző emberek érzelmileg stabilabbá váltak, melyet nevezhetünk a személyiségváltozás elvének is (Kenneth H. Cooper, 1990).
  

2.5. A minőségi élet feltételrendszere

A sport az utóbbi időben a fejlett országokban stratégiai ágazattá emelkedett, ugyanis egyértelmű lett, hogy az újfajta komplexitással bíró sportterület a társadalmi folyamatokban stabilizáló tényezővé válhat. A jövőtervezésben a mozgás „gyógyszerként” való adagolása többek között életmódváltást eredményezhet, ezért az életminőség javulásának fontos tényezője lehet.

Először vizsgáljuk meg az életmódot, majd pedig a minőségi élet feltételrendszerét. Losonczi (1977) szerint az életmód, a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, viselkedési minták összessége, melyek annak a társadalmi rétegnek a szociális és kulturális normáival vannak szoros kapcsolatban, amelyhez az egyén tartozik, vagy tartozni szeretne. Az életmód térben és időben változó, a társadalompolitikai, gazdasági és szociális viszonyait tükrözi, így egyrészt objektív tényezők által meghatározott, de alakítja az egyén származása, gazdasági lehetőségei, iskolázottsága stb. is. Másrészt szubjektív tényezők is befolyásolják, mint például az, hogy az egyén mit tekint értéknek, milyen a viselkedéskultúrája, milyen céljai vannak az életben stb.

Az egészséges életmód szempontjából fontos, hogy az egyén részéről kapnak-e prioritást azok az életmód elemek, amelyek lényegesek a megfelelő testi-lelki-szociális harmónia elérésében. Ilyenek a táplálkozás, rendszeres fizikai aktivitás, pihenés, stresszoldó technikák alkalmazása, az optimista életszemléletre törekvés, a társas kapcsolatok megfelelő szintje (beleértve a párkapcsolatokat, és a szexualitást is), valamint a környezethez való alkalmazkodás. Napjainkban sajnos lényeges kérdés a káros szenvedélyek, függőségek (alkohol, cigaretta, drog) problémája, melyek alapjaiban rombolhatják az életmódot.

Az egyén életmódjának kialakításában döntő szerepet játszik a szocializáció. A szülő nevelési hibái, illetve negatív mintái már kora gyermekkorban rossz irányba terelhetik a gyermek szokásrendszerét. Ilyen hibák lehetnek az üvegházi nevelés, amely tulajdonképpen a szeretetnek, gondozásnak és féltésnek egy túldimenzionált formája. A hétköznapi nyelv egyszerűen elkényeztetésnek nevezi. Egy másik probléma a túletetés, amely már csecsemőkortól kezdve befolyásolhatja, és elhízásra hajlamossá teheti a gyermeket. A túlöltöztetés esetében pedig a test hőközpontja nem tanul meg alkalmazkodni adekvátan a külső hőmérséklethez. A túlféltés a fertőzésektől, betegségektől, sérülésektől, balesetektől szintén ide sorolható negatív tényező. Ebből adódhat az is, ha a gyermeket visszafogják, aktivitásában korlátozzák, így természetes mozgásigénye fokozatosan mérséklődik, előrevetítve a civilizációs fejlődés átkát, az ülő életmód mindennapokba épülését.

A fiatalok tv – nézési szokásai „ A nézettségi görbék alapján feltűnő, hogy a serdülőkorban lévő fiatalok szívesen hasonlítanak szüleikhez, követik szokásaikat, még a tv-műsorok kiválasztásában és a képernyő előtt eltöltött idő mennyiségében is. Az ő affinitási tendenciáik sokkal inkább hasonlíthatók a 30–49 éves szülőkéhez, mint az egy kategóriával idősebbekéhez. A szülői mintamutatás kiemelkedő ebben az életkorban, vagyis felerősödik a szülői felelősség és a példamutatás.” (Takács, 2008).