Cercle, trou, maille, 2

Tam. tunukk-am (son intérieur : crainte, peur V tun-uűgu-, troubler, avoir peur, cf. döb*ög = dob-og és döbb-en = meg­ijed).

dör-ög- (dör-g-et; dör-öng, dör-öng-öz).

Tam. tarl-aiigu- (résonner, retentir, rendre un son), mong. dor-gi-, man. dur-ge- (tönen, schallen). dörök- (dörők-öl, szék. = töm, tele gyúr ; dőrőkölő pálcza a malomban).

dő (— dőöJ dől-, dűl- (pro: döv-ül: dőj-t, dűj-t pro: dől-t stb. || dön-t, pro dol-t; dől-ing dől-ed- dölled stb.)

Tam. tiv-alu-, tuv-ahi- (étre flexible, mobile, agité, faible : pencher, se relácher, défaillir etc.: őrgáriyatt-iié mctta t-tu- vand-iru'-, étre trés porté á une chose : valamely dolognak nagyon neki dűl: tuva-fhi- pro Uival-hi-: plier, agiter, sé- couer, détruire etc. Mellékalak: tuvalu- (se presser, dégoutter, cf. dől a nép, dől az eső) ; talaru-, tall-ádu (vaciller, chanceler, s’ági ter etc.). dőre (bolond, kerge).

Tam. teru-maru- (avoir des vertiges, tournoyer: terű + marti- forog), dözs-öl Ϋdús.

du

ducz (1. zömök, vaskos vlmi pl. fadarab, támasz, 2. dudor, púp s így a duz, dud gyök testvére).

Tam. i. tadi (gourdin, báton, massue, pénis etc. V tad-V-, devenir gras, épais, fórt, pesant, enfler, cf. duzz-ad, — retarder: taditta gros et gras, épais, kann. datta, mai. tadiőéa, a Stick), 2. tud-ei, tödet (cuisse, czom-b tkp. a ducz : tuttu, ducz-os, mert tuttu-k-k6l, petit gourdin, báton court; innen az angol «penny» mint vaskos vlmi kann. stb. duddii id. tuttuvam, bagatelle); mong. sjuga-γαη (duczos, duzzadt, vastag), dudor (tkp. magasság, csucs-or, csücsör: dudor-od-ik = csucsor-od-ik).

Tam. tudi (lévre = t.-tat. dtid-ak, — tambourin tkp. a dudoros), mert az edény ajka nálunk is csücsörke. A tam. n-dadu lévre) az első alak elötétese, mert sem a t.-tat. dtid-ak, sem a tam. tudi a hit-, tót-, tam. todu'- (prendre) igére nem vi­hető.

dudu (öreg anya, k.-tat. tuta, tiltil — tam. tattei, i. perroquet, osm. dudu, 2. soeur ainée).

t duga k.-tat. dug a (Krummholz) = orosz. dtiga, 1. donga

.duka (duká-1, szék. illik, kijár).

Гаш. takku- (takk-al: appartenir, étre, devenir la propríété, ‘étre convenable, syn. tagú·, tag-at). dulló (szék. chef)·

E szót a M. Ny. N. szótára a dúló (megduló) szóval akarja megfejteni; azon­ban a székelyeknél a dulló nem volt adó- gyújtó. Nagy Géza a régi Gyula hivatal névvel egynek veszi s a t-tat. jllau szó­val akaija értelmezni. Csakhogy jllau, t.-tat. alak «gyűjtő» értelemben lehetet­len, mert jtj- vagy jiu- v. trans. = gyűjt, s ebből v. intr. et pass, jlj-íl = Mong. dtjr-ul, cuul- (gyűl) s ha van jlj-ll-an nőm. v. ez gyűlő, gyűlés s nem «gyűjtő» jelentésű volna. Ezért a dulló szó néze­tem szerint a mong. tolo-γαΐ (fő, cf. man. tulu: előrész), tam. tal-ei (tété, «chef. autorité, primauté» etc. táléivá», chef, pré- fet etc.) szó maradványa, dunda (dund-i: zömök, tömzsö).

Tam. tunni- (tundu-: étre serré, préssé, épais etc. tunnu-, étre plein», en sailli, se presser, se server etc.). dura (durá-11| dur-cza, keménység, kemény rész II dur-va kemény, mong. duri-γο id., man. dura- starr sein, tam. tiiru-v-am, fermeté, solidité stabilité etc. 1/ t-tat. túr-, tor·, dur- s'arréter). dur-og (durr-an). Tam. turl-ani (bruit, son), duv-ad (= kuv-ad = a héj, takaró leválik: duvasz-t = kuvaszt V duv syn. tok).

Tam. tavidu (son, écorce de grain: a magnak duvaszkája, takarója), duz (duz-os, duzz-ad: dagad, puffad).

Tam. tud-i- (s'augmenter, s'enorgueil- lir; agir avec impétuosité, s'efforcer, tres- saillir, palpiter etc. tudukku, obstination, insolence, malice etc.). Azaz a tam. ige a duz mellett még a bűz, bez igék értel­mét is birja.

dú fdü)

dúd-a. Orosz duda, dud-ka (chalumeau, pi- peau), osm. düd-iik (fifre), tam. titt-i (cor- nernuse, espéce de flute). Ha e hangszer a «fuvástól· vette nevét: akkor vagy az orosz duyu (fuvok. Inf. du-fí v. duv-afí) vagy a hosszú hangzó miatt /-veszteséget mulató tam. 'údu- (souffler: fuj a szél,

fújja a hangszert) igét vehetni alapul, cf. tüdő. dúg- (el-, be-, meg.-dúg).

Tam. tékku- (remplir, remplir jusqu’ au bord — cf. dúgtig eszik, — arréter l'eau par une digue, cf. inegdúg, mettre em- péchement v. intr. tciigu-).

NB. A man toka- (hineinstecken), t -tat Ilka- (boucher), mong. tag-la- id mind rövid hang­zókkal bírnak, de a magy. dúg határozottan hosszúval.

dúl- (meg-, föl-dűl).

Tam. tul-ci'-, toleV- (terminer, finir, •détruire, perdre, gátér·, eloigner), dú-s. Tam. tug-am (richesses), kud. dú-ta (much: sok), k.-tat. dáü (bő, nagy, tág).

dü

düb-ög = dobog, dffll-ög (dőll-őg), I. dől.

dű (düü)

düh (fureur, ragé), cf. tam. tá (haine, force, homme féroce, cf. tfi-z). dűl = dől.

dsi

dsida. Mong. jtda, man. gida (Lanze, Speer), cf. tam. it ti, yttti (lance, pique), dsiger. Osm. jiger (foie, poumon), tam. ir-al, yir-al (pro igir-al t foie, poumon, rognon).

E (a)

e (=e-z). A mong. e-ne, ere, man. e daczára eredetileg i (il-y, itt, így), 1. i. e (= df vagy hé !).

Tam. i (interjection de surprise et de mépris, d’exclamation et du vocatit: é! siruvan-é gil! eh ! petit gárgon, écoute). e (= d : nyomosító szó, tam. -é, 1. a nyelv­tanban).

tebéd (= dbcdj. Bármennyire különbözik is, még is az orosz ob-ied (diner, repas) társa, mert az ev-et (ev-dt, nőm. acti) alakkal nem azonos, ecs-el- (-dcs-el: gerebencz. fésül).

Ha a göcseji ekecs-el azonos jelentésű, ez volna az eredeti alak s a tam. ehgu- (carder la laine on le coton) igével azonos, edény f= adény), cf

.$ul-ge vormals. alt, Alterthum) ; %-uleri vorn = t.-tat. ilerü etc.).

Tam. ettan-am, yattanam, iyattanam (instrument, moyen, «vase» etc., cf. t.-tat. el·, it- fairé), e-f-felé, tam. i-p-pálé, 1. i és fél. eger (= dgdr: egér, eger-ész-).

Tam. agarl-án (espéce de rat V agarlu- creuser).

NB. A man. stb. singeri (Ratte, Maus) meg­felelhet a tam. sigari (rat) alaknak, de az akar­nék alig. Aztán egy elemezhető alak többet ér száz bizonytalannál. A t.-tat. stc-kan nem a íiVT- (cacare), hanem a ti!· (lyukaszt) ige alhangujából való. A tam. éli (rat) az illi (trou) szóval látszik összefüggni.