Cercle, trou, maille, 2

eg-ész (= ág-ész, syn. merő), cf. tam. o-kka (entiérement) V ο’-), 1. e-gy. eh (= áh: eh-es, eh-ez, eh-ül, szék. || éh, éh-gyomor = üres gyomor, éh-ség = üres­ség)·

Tam. ah-gu-,ay-gu- (manquer, décroitre, se raccourcir; man. ak-6, il manque, il n’y apas, mong. üg-ei id., t.-tat j-uk, j-ok id.). Hogy az eh = ür, mutatja a mong. yósun (éhes tkp. üres), man. tirti- (bungern, cf. magy. ür). Tehát az ev gyökkel csak annyiban függhet össze, hogy a meg-esz = megsemmisít, eh, eha (= áh-a: máj, belsórész, ih, joh, juh id.).

Tam. ag-am (intérieur, esprit, áme, volonté, profondeur, creux, maison), ejnye! (— dyiidJ. Tam. enné ! (interjection qui marque l'admiration, la pitié, le doute). ej-t (— dj-t pro es-tj, 1. es. ek-e (= aká : aratrum, cf. kann. n-éga-ltt, the plough, cf. tam. ságu-badi, culture, eke-, szántó dolog), ekr-énd-ez az ökl-énd-ez társa.

I. el (= ül: el innen, el a tengerhez !).

Ezen igekötönek a tam. nyelvben az agala (loin, au loin !) és világi id. gerun­diumok felelnek meg, pl. agala p-p6 ! — vtlagi-p-pó! (va-t-en, el-menj innen!) agala ssey- (éloigner, tkp. el-csinál; agala nillu-, eláll = távolabb áll).

II. el (= dl: elő, előre, eleve, el-ső).

Tam. í. Havi (avant, auparavant, plu- tót; ila ! előre ! mot d'cncouragement que disent ceux qui trainent etc.); z. oll-ci (háté, vitesse: antiquité); mong. ül-ge (előrész: clón-tsek, élőkor, ősi, elöntsek, eke, ős-anya) ; man. %-ulc-ye (vormals :

NB. A t.-tat. al-di' (cf. al-t, alsó rész) ilk (első) azt gyaníttatja, hogy az alapértelem al, tő a mi kezdet, egyszer «fiatal, kicsi», máskor pedig «régi, ős, nagy. cf. tam. ila (jeune, tendre) és ifa-gadi (vestibule des maisons: elő oldal).

eleven (= áldván), 1. él. elég (=álég, elég-ség).

E melléknév társa a man. eleye (satt, zufrieden: elégedett y ele- füllen, sátti- gen, genügen etc.), mong. el-bek (elég). Azonban a man. ige összefügghet a tam. el-vei (határ) szó gyökével, ellen (= állün : ellen-ez, ellen-ség).

A tamul-féle nyelvekben az al gyök valaminek ellenkezőjét, az il pedig hiányt mutat; innen tam. all-ákku- (refuter, el­lenez), kann. alladavanu (enemy, ellen­ség), a tam. illár (ennemies) az il gyök­ből való, cf. mong. ülü, tam. alla (nem az), ell-ik (= dilik: az él, ele gyökböl lehet, mert a tam. uy-irmettre bas \ tiy-ir vie).

el-me (= ül-má, mens, elmél-kedik).

Tam. ala-vei (mesure, base de juge- ment, connaissanec \/~аІа'- mesurer, dé- terminer). A tam. ul-am (the mind) tkp. a bel gyökképzete, elv (= álv: víz elve, erdő elve ; a víz el­vére megy, szék. a víz túleső részére).

Tam. i. el-gei, el-vei, ell-ei (borne, li­mité : a határ a meddig vlmi teijed, cf. ala-vu, extension, mesure, limité V~ala'-, mesurer etc.). A minek a határánál va­gyunk, azon túl vagyunk, em (= dm : em-ik ; eme = mong. eme, fe- melle ; em-lő || cf. em-ész-t).

Tam. i. ammu- (manger, boucher : amm-am sein, mamelle, cf. mong. m-ém, t.-tat. meme id.), 2. amti-du aliment, chose douce, lait etc., cf. mong. amu, nourri- ture; amu-dam, nourriture, repas, lait amud-agam mamelle tkp. alimentum ha- bens), 3. im-iru- (sucer: em-ik, t.-tat. em- id., mong. em-se- nourrir, cf. magy. em-se, famelle), 4. tam. mu-lei (sein, ma­melle) pro a-mul-ei ?!

NB. A tam. amu-dam, (cf. migu: migu-dam) szót összezavarják a skr. a-mirta (ambroisie, nectar) szóval

.ember (= Άηι-bcr: a székely használat sze- I rint: férfi személy).

Az igazi tamul szók a ■homo· kifeje- I zésére : án-biUei, dn-makkan (tkp. him- magzat), ddavan, mannón (tkp. földi). I Előbb azt véltem, hogy az ember árt- biliéi, azonban a két alak nem azonosít­ható s így valószínűbb a tam. dn-bir (dn- beyar: férfi-személy) alakkal való azonos­sága.

em-el (= üm-ül: emel-et, emel-ked-ik || mi­

1. 
   ék, eml-it, mert eml-it = fől-hoz.
   

Tam. 11-cmbu- (n-emb-al: élever, lever de terre, dégonder une porté avec un le- vier, föl-, ki-emel, cf. man. y-cmilc- auf- nehmen), mert a tam. n tünékeny, pl. imei — n-imei, anugu- = n-anugu stb. A ncmbu gyök testvére umb-al (élévation etc.). tiimiru·, iv-аГи- (s'élever etc.), uva'- id. amal (abondance), amali'- (abonder) és ama fi (lit, matelas: az emelt hely, emelék), cf. japán y-ama (hegy), lásd ém-ely.

emész-t (— dm-észt), 1. eny-ész-t. ene (= ánü: tehén, cf. tam. dn, vache, boeut), 1. ün-ö. eny (dny) = iny. enyák (=. dtidk), 1. enyv. eny-el- (= üúdl: enyel-eg || eny-he).

Tam. in-ά (plaisanterie V in, iniya, doux, délicat, savoureux, agréable, aimable, af­fable, poli, courtois, syn. n-inaru-, affec­tion, tendresse, bonté).

NB. Abból, hogy a régieknél ehnyejt —enyhit, nem következik, hogy az a helyes.

eny-ett (= ünyctt. Szék. ob respectum ali- cujus), cf. tam. cn (nombre, compte, cal- cule, estimation), eny-az (= üii-dz: takar, föd, szépít).

Tam. ani- (ani-dal-: revétir, orner, ran­ger : ani-ndu-gottu- id. ani, ornement). eny-ész- (= diiész-: eltűnik, el-vonul, meg­szűnik ; eny-ész-et).

Tam. aticisu- (se retirer, s’écarter, s'en aller; chercher protection).

NB. Nem világos, miként függ össze a tam. anei· (s'éteindre: kialszik, cf. elenyészbetetlen világosság) jelentése a «s'accoupler, s'approcher· etc. jelentéssel.

enyü (= dúű : enyv-ez, ragaszt).

Tam. anavu-dal (adliésion, connexion j

etc. anavu- s'attachev i, s'unir, s'appro­cher, convenir, s'accouppler, cf. a kutyák összeragadnak id.), epe (= йрл: keserű, mint az epe).

A tam. nyelvben az egyik szó kasappu (tkp. keserűség, amertume, 1. ezt) s mint­hogy a nagyon sós vlmiröl azt szokták mondani ·keserű, mint az epe* nem túl­zás az epe szót a tam. uppu (sel) szóval összevetni. A t.-tat. fid, üt (epe) rokon az aji (keserű) szóval és a tam. ett-il (stryxnos, arbre vénéneux et amer) szó­val. A t.-tat öp-ke (tüdő = a puffadó), a tam. ubukku- (s’enfler) igével egygyökü. ep-ed- (= ap-dd: vágy-ik, sovár-og vlmi után).