Microsoft Word tektonika doc

meg kell vizsgálnunk azt, hogy mi történik a hátságoktól távolodó litoszféra anyaggal 

− 

pontosabban mennyi anyag emésztődik fel a konszumációs helyeken. Pontosan ugyan-

annyi-e, mint amennyi termelődik a hátságok gerince mentén, vagy kevesebb, esetleg 

több? Több litoszféra anyag azért nem emésztődhet fel, mert ebben az esetben valaminek 

el kellene "nyelni" a többletanyagot a Föld belsejében. Marad tehát az a kérdés, hogy ál-

landó nagyságú-e a Föld felülete, vagy növekszik? Erre vonatkozóan ma még nem állnak 

rendelkezésre bizonyító adatok, azonban általánosan elfogadott nézet szerint pontosan 

annyi litoszféra-anyag jut vissza az asztenoszférába, amennyi az akkréciós lemezszegé-

lyek mentén termelődik 

− vagyis a lemezek növekedése nem eredményezi a Föld tágulá-

sát. Ezt a következtetést főleg geometriai okok indokolják, hiszen ha nem emésztődne fel 

a konszumációs helyeken ugyanannyi anyag, mint amennyi a hátságok mentén termelő-

dik, akkor ez a Föld alakjának megváltozásához vezethetne. Mivel ez egyelőre nem fi-

gyelhető meg, ezért feltételezhetjük, hogy a földfelszín területe állandó. Ekkor viszont az 

egyes lemezek határainak ismeretében és az akkréciós lemezszegélyeknél mérhető távo-

lodások figyelembevételével kiszámíthatjuk bármely két lemez egymáshoz viszonyított 

rotációját; és így közvetve meghatározhatjuk a lemezek egymáshoz viszonyított mozgását 

a konszumációs lemezszegélyek mentén (a szubdukciós zónákban) is, 

− ahol egyébként 

nem áll a rendelkezésünkre közvetlen mérési lehetőség. Ezt szemlélteti a 

23. ábra, ahol 

három különböző lemez egymáshoz viszonyított elmozdulása látható. 

 

 

23. ábra. Három litoszféralemez egymáshoz viszonyított elmozdulása 

 

Amennyiben ismerjük a 

23. ábrán látható két lemezpár: az  A  és a  B , valamint az  

A  és a  C  között a rotációs pólusok helyét és a rotációs szögsebességek értékét (a rotáci-

ós szögsebesség-vektorokat), akkor meghatározhatjuk a harmadik lemezpár: a  

B  és a  C  

rotációs tengelyét és rotációs szögsebességét - vagyis a  

B  és a  C  lemezre vonatkozó 

rotációs szögsebesség-vektort. Így pl, az Amerikai-Antarktiszi rotációs szögsebesség-

vektor az Amerikai-Pacifikus és a Pacifikus-Antarktiszi lemezpárokra vonatkozó szögse-

besség-vektorok összegeként határozható meg; de pl. az Indiai-Antarktiszi vektor már 

---

négy rotációs szögsebesség-vektor: az Indiai-Afrikai, az Afrikai-Amerikai, az Amerikai-

Pacifikus és a Pacifikus-Antarktiszi összegeként állítható elő. Végül a rotációs szögsebes-

ség-vektorok ismeretében egyszerűen kiszámítható a konszumációs lemezszegélyek bár-

mely részénél a közeledési sebesség. 

Érdemes még röviden szót ejteni a 

23. ábrán látható különös pontról 

− az  A , a  B  

és a  

C  lemez közös találkozási helyéről 

− amelyet hármas csomópontnak nevezünk. Ha 

a gömb felszínén legalább három különböző lemez van, akkor bármely két lemez közötti 

határvonal csak hármas csomópontban érhet véget. Általában ezek a csomópontok a le-

mezekhez képest valamilyen irányban vándorolnak, és csak ritkán - a mozgásvektorok 

különös eloszlása mellett - maradnak stabil helyzetben. Instabil hármas csomópontok ese-

tén a litoszféralemezek alakja folyamatosan változik. 

Végül vizsgáljuk meg, hogy a hátsággerincek mentén szimmetrikusan képződő és a 

szubdukciós zónákban aszimmetrikusan elpusztuló kéreganyag mozgása során milyen 

mozgástörvények figyelhetők meg a transzform törések mentén. A transzform törések 

három típusa: a két hátsággerinc közötti, a hátsággerinc és szubdukciós zóna közötti, va-

lamint a két szubdukciós zóna közötti transzform vetők a 

24. ábrán láthatók. Az ábrán az 

1

L

 lemezt rögzített helyzetűnek képzeljük, míg az 

2

L

 lemez az 

1

L

-hez képest az óramu-

tató járásával ellentétes irányban  

ε  szöggel elfordul. A két hátsággerinc közötti  AB  

transzform törés hossza állandó marad (

B

A

AB

′

′

=

), mivel a hátság gerince mentén 

szimmetrikusan képződik új terület. A hátsággerincek és a szubdukciós zónák közötti 

transzform törések hossza a 

dt

d /

ε

 elfordulási szögsebesség felével arányosan nő vagy 

csökken. Az ábrán pl. a  

D

C

′

  transzform törés hossza  

CD-re rövidül; de ha az  ED  

szubdukciós zónában nem az 

2

L

 lemez merülne az 

1

L

 lemez alá, hanem fordítva (mint 

pl. a  

GJ  esetében), akkor a  

D

C

′

 távolság növekedne. Végül a két szubdukciós zóna kö-

zötti transzform törés hossza az  

EF  esetén állandó marad, a  

H

G

′

  távolság  

GH-ra rövi-

dül, míg az  

J

I

′

  

IJ-re növekszik az adott mozgásviszonyoknak megfelelően. 

 

 

24. ábra. Elmozdulások a transzform törések három típusa esetén 

 

Az eddigieket összefoglalva a

z 1. táblázatban megadjuk a nagyobb lemezek egy-

máshoz viszonyított mozgását leíró rotációs pólusok helyét és a rotációs szögsebességek 

---