Microsoft Word tektonika doc

legnagyobb lemez: az Amerikai-, az Eurázsiai-, az Afrikai-, az Indiai-Ausztráliai-, az 

Antarktiszi-, és a Pacifikus-lemez. Később ezt a modellt további hat kisebb lemez figye-

lembevételével finomították; ezek a Nazca-, a Cocos-, a Karib-, a Fülöp-, az Arábiai-, és 

a Szomáliai-lemez. Napjainkban ezen 12 lemezen kívül további 12 lemez, illetve kisebb 

táblák létezését feltételezik, azonban ezek közül néhány létezése és a megállapított le-

mezhatárok erősen megkérdőjelezhetők. A további 12 litoszféra-lemez: a Kínai-, a Per-

zsa-, a Török-, a Tonga-, az Égei-, az Adriai-, a Biscmark-, a Salamon-, a Fiji-, A Scotia-, 

a Juan de Fuca (Gorda)-, és a Rivera-lemez. A felsorolt lemezek elhelyezkedése és a le-

mezhatárok a 18. ábrán láthatók. 

 

 

18. ábra. A litoszféralemezek mozaikja és a lemezhatárok 

 

A lényegesebb lemezhatárok az ábrán látható számozás alapján:  1 = a kaliforniai 

Szent-András-törésvonal,  2 = Anatóliai-vető,  3 = Kelet-Afrikai-árokrendszer,  4 = 

Bajkál-árok,  5 = Délkelet-Indiai-hátság,  6 = Pacifikus-Antarktiszi-hátság,  7 = Kelet-

Pacifikus-hátság,  8 = Közép-Atlanti-hátság,  9 = Atlanti-Indiai-hátság,  10 = Calsberg-

hátság,  11 = Chillei-hátság,  12 = Jáva-árok,  13 = Aleut-árok,  14 = Kuril-árok,  15 = 

Japán-árok,  16 = Mariana-árok,  17 = Uj-Hebridák-árok,  18 = Tonga-Kermadec-árok,  

19 = Peru-Chillei-árok,  20 = Himalája.  

A hat fő litoszféra egység közül a csendes-óceáni területeket magába foglaló 

Pacifikus-lemez határai definiálhatók a leghatározottabban. A Pacifikus-lemezt a keleti és 

a déli oldalán a Kelet-Pacifikus-hátság és a Pacifikus-Antarktiszi-hátság, az északi és a 

nyugati oldalán pedig mélytengeri árkok sora határolja. Ezekkel a mélytengeri árkokkal 

kapcsolatos Földünk egyik legaktívabb tektonikus övezete. 

Jól meghatározhatók az Antarktiszi-lemez határai is, amelyet minden oldalról óceáni 

hátságok öveznek, kivéve ennek az Amerikai-lemezzel érintkező részét, ahol a szórt 

szeizmicitás alapján nehéz megállapítani a két lemez határát. Érdekes megjegyezni, hogy 

mivel az Antarktiszi-lemezt minden oldalról óceáni hátságok veszik körül, ezért ennek a 

területe állandó növekedésben van. 

Csaknem ugyanezt állíthatjuk az Afrikai-lemezről is, mivel ennek határait is túl-

nyomó részben óceáni hátságok (a Közép-Atlanti-, az Atlanti-Indiai-, és a Calsberg-

hátság) alkotják. Az Afrikai-lemez növekedésének egyik következménye, hogy az indiai-

óceáni Calsberg-hátság távolodik a Közép-Atlanti-hátságtól. Az Afrikai-lemeznek mind-

---

össze az Eurázsiai-lemez felőli északi határa konszumációs, azaz "pusztuló" lemezsze-

gély. Erre a területre rendkívül változatos és bonyolult tektonizmus jellemző; ezen a ré-

szen több mikrolemez létezése feltételezhető, melyek igen bonyolult mozgásokat végez-

nek, megnehezítve ezzel az Afrikai-lemez északi határának pontos megállapítását. Ezen a 

részen található az Adriai-, az Égei-, a Török-, és az Arábiai-lemez. A szeizmológiai mé-

rések alapján érdekes, hogy az Afrikai-lemez északi határa nem esik egybe Afrika part-

szegélyével, hanem hozzá tartozik még a Földközi-tenger déli, délkeleti része is. Ez a rész 

az itt található mikrolemezekkel együtt benyomódik Eurázsia testébe és ez hozza létre azt 

a földrengéses zónát, amely az afrikai Atlasz-hegységnél kezdődik, majd Szicílián, az 

Appenninek, a Dinaridák és a Hellenidák területén át húzódik. Az Afrikai-lemez legiz-

galmasabb kérdése az Afrikai-árokrendszer tektonizmusa. Igen nagy a valószínűsége, 

hogy a kontinens alá befutó Indiai-hátság az Afrikai-árokrendszer mentén éppen lehasítja 

a kontinens keleti részét, tehát itt egy kisebb lemez (a Szomáliai-lemez) kialakulása és 

Afrikától történő eltávolodása van folyamatban. 

 

 

19. ábra. A kaliforniai Szent-András törésvonal részlete 

 

Az  Amerikai-lemez az Atlanti-óceán nyugati részét és az amerikai kontinenseket 

magába foglaló hatalmas lemez, amelynek mindössze a keleti és nyugati szegélye tekint-

hető megnyugtatóan tisztázottnak. A keleti szegélye a Közép-Atlanti-hátság, a nyugati 

határa mentén pedig részben mélytengeri árkok, részben transzform törések helyezkednek 

el. Többek között itt található a transzform vetődések klasszikus példája: a kaliforniai 

Szent-András törésvonal, ahol a Kelet-Pacifikus-hátság eléri az észak-amerikai kontinens 

---

nyugati részét. (A 19. ábrán a Szent-András törésvonal egy részletéről készített 

légifénykép látható. Az ábra jobb oldalán levő terület az Amerikai-lemezhez, míg a bal 

oldalán látható terület a Pacifikus-lemezhez tartozik. A bal oldali lemez a jobb oldalihoz 

képest északi irányban - az ábrán felfelé - csúszik el, kialakítva ezzel a több száz km 

hosszúságú Szent-András törésvonalat.) Az Amerikai-lemeznek az Eurázsiai-lemezzel 

érintkező határa teljesen bizonytalan és gyakorlatilag a Bering-szoros környezetében bár-

hol húzódhat. Egyelőre még az sem teljesen tisztázott, hogy az Amerikai-lemez egyetlen 

hatalmas litoszféra egység, vagy pedig két különálló részből: az Észak-, és a Dél-

Amerikai-lemezből áll-e. 

Az Ausztráliai-Indiai-lemez az óceáni területeken kívül kontinentális területeket is 

tartalmaz, így a legjobban szemlélteti, hogy a litoszféralemezek határai a legtöbb esetben 

nem esnek egybe a kontinensek szegélyvonalaival. Az Ausztráliai-Indiai-lemez körvona-

lai jól meghatározhatók, kivéve az Eurázsiai-lemezzel ütköző szegélyét, amely mikrole-

mezekkel tarkított több száz km szélességű bizonytalan sáv. 

Az  Eurázsiai-lemez határait néhány kivételes esettől eltekintve viszonylag nehéz 

pontosan meghatározni. A lemez déli szegélyét az Alp-Himalájai-Melanéziai-öv világo-

san jelzi, de a lemez határa akár a szétszórt szeizmicitás, akár a morfológia alapján az af-

rikai Atlasz-hegységtől egészen a Himalájáig a mikrolemezekkel bonyolított több száz km 

szélességű sávban bárhol lehet. Még ennél is bizonytalanabb a már említett Eurázsiai-, és 

az Amerikai-lemez közötti határ. További bizonytalanságot okoz a Bajkáli-törésrendszer, 

amely azt sejteti, hogy az Eurázsiai-lemez Kína környéki területe (a Kínai-lemez) külön-

álló egység, amely a Szomáliai-lemezhez hasonlóan most van kialakulóban és várhatóan 

elszakad az Eurázsiai-lemeztől. 

A hat nagyobb lemez mellett létező további legalább 18 kisebb litoszféra egység a 

Föld teljes felszínének alig 15%-át foglalja el, így ezekkel nem foglalkozunk részleteseb-

ben. 

 

 

A litoszféralemezek vastagsága 

 

Elsősorban a szeizmológiai mérések alapján évtizedek óta ismeretes, hogy a földké-

reg vastagsága a kontinentális területek alatt 30-60 km, míg az óceáni területek alatt leg-

feljebb 7-10 km. Nyilvánvaló, hogy a litoszféralemezeknek legalább olyan vastagságúak-

nak kell lenni, mint a kontinentális, vagy az óceáni kéreg. A Mohorovicic határfelületet 

hosszú évekig a mechanikai szétkülönülés felületének, fontos fizikai diszkontinuitásnak 

tekintették, amely mentén végbemennek a nagy kéreg-elmozdulások. Ma már nyilvánva-

ló, hogy ha létezik ilyen szétválasztó zóna, akkor ennek jóval a Moho felület alatt kell 

elhelyezkednie. 

A lemezvastagság pontos meghatározásához a legfontosabb adatokat a szeizmoló-

gia szolgáltatja. A szeizmológiai megfigyelések szerint a felső köpenyben kb. 60-120 km 

mélységtől legfeljebb 100-200 km vastagságú csökkent sebességű zóna (az ún. Guten-

berg-csatorna) található. A 20. ábrán a Gutenberg-csatorna helyzete látható a Föld három 

jellegzetes területén. (A görbék lépcsős alakja a számolási módszerből ered és nincs hatá-

rozott jelentése, így csak a görbék menete a fontos.) Mindhárom görbe egyértelműen mu-

tatja a Gutenberg-csatorna helyzetét; a leghatározottabban a tektonikailag aktívabb terüle-

tek (pl. az Alpok) alatt jelentkezik - itt csökken a legkisebb értékűre a transzverzális hul-

lámok terjedési sebessége - gyengébben jelentkezik viszont a nyugodt prekambriumi paj-

zsok alatt. Érdekes és nem lehet véletlenszerű a mélysége sem: az óceánok alatt maga-

sabban, a kontinensek alatt mélyebben helyezkedik el. 

 

---