1.2. Vezetői alapviselkedések
Egy elterjedt felfogás szerint két fő vezetői viselkedést különböztetünk meg; az egyik a tradicionális (direktív/utasító, un. feladatcentrikus) és a humán erőforrás szemléletű (participatív/együttműködő, un. empatikus).
A két klasszikus vezetői viselkedés között nagy különbségek lehetnek, és természetesen nagyon sok átfedést, egybemosódást találunk.
1.2.1. Utasító vezető alaptulajdonságai
A tradicionális vezető kiosztja a feladatot, és a beosztottat később ellenőrzi. A vezetettek saját véleménye, ötletei elkallódnak, ezeket szinte figyelmen kívül hagyja a vezető.
A direktív vezető a feladatra fókuszál, a munkavégzésben is csak az az érdekes számára, hogy az elérendő cél megvalósításra kerüljön, a hasznosság másodlagos.
Két fő csoport szerint osztja fel a munkát: fontos és nem fontos. A munkakörök értékelése is eszerint történik.
Az ilyen stílusú vezető igyekszik beosztottjait a saját meggyőződésének megfelelő utasításokkal ellátni. Fenntartja magának a tervezés, szervezés és irányítás felelősségét és a döntés jogát. Általában előre megtervezi a feladatokat, ő osztja ki őket. Igyekszik a beosztottak munkáját minél jobban ellenőrizni, s szigorúan veszi a határidők betartását.
Általában szeretik, ha beosztottjaik „főnöknek” titulálják őket, így is viselkednek, megfelelnek a klasszikus szerepüknek. Éreztetik, hogy vezetők, mindenki más a beosztott. Döntéshozatalukra az autokratizmus, kommunikációjukra az egyirányú, fentről lefelé-típusú jellemző.
Közülük kerül ki a legtöbb stratéga, a feladatra koncentrálnak, és részleteiben határozzák meg, elemzik a feladatokat. Tervező, előrelátó vezetők.
1.2.2. Humán erőforrás szemléletű vezető alaptulajdonságai
Napjainkban szerencsére ez a szemlélet az elfogadottabb és kívánatosabb a vezetői viselkedésre nézve. Fontos az együttműködő vezetőnek az alkalmazottak oktatása, tréningezése illetve képességeik fejlesztése. Szeretik a kihívásokat és az önálló feladatokat, önmaguk képességeit is folyamatosan fejlesztik.
A teljesítmény maximalizálása helyett/mellett a teljesítmény optimalizálása a fő célkitűzésük. A változó környezethez igyekszenek igazodni, alkalmazkodni.
Itt is fontos a stratégiai gondolkodás, viszont a beosztottak aktív bevonásával operatív módon. Közvetlenül a munkával kapcsolatos, hosszú távú stratégiát terveznek. Igazi csapatjátékosok, a team munka hívei, konzultatív, participatív a munkatársak bevonása.
Kommunikációjukra jellemző a kétoldaliság, meghallgatják dolgozóik felvetését és a jó ötleteket rögtön alkalmazzák. A beosztottakra plusz feladatokat osztanak ki, és munkájukat értékelik. Fontos momentum az ilyen típusú vezető viselkedésében, hogy szociálisan érzékenyen reagálnak és bevezetik a mentori funkciókat a munkavégzésbe.
A humán erőforrás szemléletű vezető, mint jó tanácsadó is funkcionál, és legalább évente egyszer értékeli a beosztottak munkáját. Léteznek a teljesítményértékelésnek külön programjai is (TÉR, PEL), amelyeket egyre több cég használ és alkalmaz már.
Az értékelés után az eredményeket megbeszélik, kielemzik. Először alsóbb szinteken a dolgozóval, később felsőbb szinteken a vezetők szintjén is.
Az esetleges problémák így napvilágra kerülhetnek időben, és rögtön felvethetik a lehetséges megoldásokat. Ha pedig pozitív a teljesítményértékelés, azt a munkatárs felé tovább erősíti az együttműködő vezető. Hiszen a cél, hogy a dolgozók eredményesek legyenek és sikeresnek, megbecsültnek érezzék magukat a vállalatnál.
1.2.3. Formális és informális hatalom
A pozícióból eredő hatalom szervezeti jellegű. Általában ezt hívjuk formális hatalomnak. Az ilyen jellegű hatalmat a vezető megkapja, vagy beleszületik. Jutalmazást illetve büntetést alkalmaz beosztottaival szemben.
A személyiségből eredő hatalmat általában a vezető kiérdemli. Hatalomgyakorlása a megbecsülésen és bizalmon alapul, a vezetetteket partnernek tekinti.
Képes arra, hogy másokat mozgósítson, együttműködjön minden lényeges helyzetben beosztottjaival. Képesnek kell lennie a beosztottakat magához vonzani, tevékenységéhez követőket találni. A társas hatás és a többi emberre gyakorolt hatás fontos az informális hatalom képviselőitől.
Érdemes megemlíteni az un. szakértői hatalmat, melyet a vezető akkor birtokol, amikor olyan információs előnyökkel rendelkezik, amelyekkel szakértővé válik egy adott területen. Munkatársait meggyőzi, hogy csak az ő irányítása alatt tudják ellátni feladatukat, elérni céljukat.1
A szakértői hatalom nem egyértelmű hatalom abban az értelemben, hogy az információ változhat, így előfordulhat, hogy nem lesz annyira értékes és időszerű az információ, mint a kezdetekkor. Ilyenkor a szakértői hatalommal felruházott vezető befolyása is csökkenhet.
Létezik az autokrata, a demokrata és a liberális vezetői stílus, melyeket korábban élesen elhatároltak egymástól. Manapság viszont a három stílusnak a „vegyítéséből” áll össze a döntési-végrehajtási tevékenységsor.
Ha probléma adódik, a menedzsernek elő kell adnia a megoldásra vonatkozó észrevételeit – ami az autokrata vezetési stílusra jellemző.
Majd megbeszéli javaslatait munkatársaival, hogy megismerhesse egyetértő vagy ellenző meglátásaikat – ez inkább demokratikus elem a döntési folyamatban.
Végül a vezetőnek döntenie kell – ami szintén az autokrata vezetői stílushoz áll közelebb. Ajánlatos, hogy részletesen megindokolja döntését, így érzékeltetheti, hogy elfogadta, vagy esetleg elvetette kollégái ötleteit.
Az is fontos szempont, hogy a döntéseivel éreztesse munkatársaival, hogy beépíti javaslataikat a végső döntésekbe, meghallgatja kezdeményezéseiket. Ez a vezetési hozzáállás pedig a liberális stílus sajátja.
2. A hatékony vezető általános jellemzői
A vezetői hatékonyság kulcsa, hogy a vezető hogyan tudja motiválni a kollegáit, milyen módon tudja befolyásolni őket?
A következő tulajdonságoknak, törekvéseknek nagy szerepe van abban, hogy hatékonnyá váljon a vezetői munka. Ezeknek a hiánya komoly hatékonyságcsökkenést jelent és ha egy menedzser nem rendelkezik ezekkel, vagy nem így cselekszik, magát a vezetőséget kérdőjelezi meg.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy eredményesen tudjon kommunikálni a csapattagokkal, akik szabad akaratukból maguk is követni akarják. Egy ideális team munkában mindenki tudja mi a dolga, a feladatokat a vezető helyesen képességek, kvalitások szerint kiosztja.
A menedzsernek pontos célja, terve van, felépít egy megvalósítható jövőképet, amelyet sikeresen adaptál másoknak. Folyamatosan képzi magát, vezér elve az élethosszig tartó tanulás. Úgy viselkedik beosztottjaival, ahogy ő is szeretné, hogy azok viselkedjenek vele, tehát jó példát mutat. Ez egyébként más tudományterületeken is hasznos stratégia, pl. a pedagógiában.
A mai teljesítmény-centrikus világban a siker és eredményesség nyomásának kell megfelelni a szervezeteknek, s így természetesen az egyéneknek is. A vezetőknek gondoskodniuk kell az egyéni teljesítmények maximalizálásáról, a beosztottakban kialakult bizonytalanság érzet feloldásáról.
Közhelyesen hangzik, de ebben a felgyorsult, esetenként akciófilmbe illő gazdasági világban szükséges, hogy a munkatársakban meglegyen az elismertség és megelégedettség érzése.
Az egyéni tehetség, a képességek, készségek és szaktudás kibontakoztatása valamint ezek együttes működésének szerepe nagyon fontos a vállalatok működése során.
A sikeres vezetőre a következő tulajdonságok, képességek rímelnek (a teljesség igénye nélkül):
– következetes és elkötelezett a céljai megvalósításában, munka elosztásában
– határozottságot és bizalmat sugároz
– kreatív, előrelátó
– összefüggésekben képes gondolkodni
– energikus, becsületes
– intelligens, diplomatikus
– lojális a vállalathoz és munkatársaihoz
– rugalmas, barátságos, ugyanakkor objektív
– gyorsan, eredményesen dönt
– igazságos, humorérzékkel megáldott
– jó fellépésű, magabiztos
– eredményességre törekvő
– stressz-tűrő
– érzékeny a környezet változásaira és a feladataira, problémáira
– demokratikus stílusú
– élethosszig tanulás híve, fejlődőképes
– motiváltság
– kreatív
– helyzetfelismerő
– csoportdinamikában jártas
– jó szervező, jó kommunikátor
– stratégiai gondolkodó
– kezdeményező
– jövőbetekintő
– elemző
– célorientált
– alkalmazkodó
Ilyen és ezekhez hasonló tulajdonságot várnak el a munkatársak a vezetőktől. Ismerőseim, barátaim körében végzett rövid közvélemény kutatásom során jutottam a fenti eredményre, a felmérés nem reprezentatív jellegű.
A vezetésmódszertanban, vezetéstudományban is megfogalmazták többen, hogy milyen a sikeres, eredményes vezető.
A legtöbb szakember egyetért abban, hogy az eredményes vezetőknek diplomáciai érzékkel, a konfliktuskezelési képességgel, a motiváló képességgel és a csapatban dolgozás készségével kell rendelkeznie. Ugyanakkor nagyon fontos a megfelelő döntésképesség, a feladatok jó leosztása, kockázatvállalás, stratégiai gondolkodás és önbizalom.
Dostları ilə paylaş: |