Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek
Yüklə 2,77 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 7.1. A sport szempontjából fontosabb jogi személyek
- 7.1.1. A korlátolt felelősségű társaság
- 7.1.2. A részvénytársaság
- 7.1.4. Az országos sportági szakszövetség
- 8. Sport és jog, sportjog
- 8.1. A sport meghatározása
- 9. A sport alkotmányos alapjai
- 10. A sport „végrehajtói” szintje
- 10.1.1. Az amatőr sportoló
- 10.1.2. A hivatásos sportoló
- 10.2. A sportszakemberek
- 10.4. A sportvállalkozás
- 11. A sport állami–önkormányzati irányításának rendszere
- 11.1. Az állam sporttal kapcsolatos feladatai
| 7. A jogviszony
Mint arról már korábban szó volt a jogszabályok arra hivatottak, hogy kiszámíthatóvá rendezetté, jogilag szabályozottá tegyék a társadalmi viszonyokat. A jogilag szabályozott társadalmi viszonyokat szaknyelven jogviszonynak nevezzük. A jogviszony szerkezeti elemei a jogviszony alanya, tárgya, tartalma. A jogviszony alanyai lehetnek természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek, illetve az állam. A jogalanyok egyik leglényegesebb tulajdonsága a jogképesség, ami azt jelenti, hogy az adott jogalany jogok, illetve kötelezettségek hordozója lehet. A természetes személyek jogképessége általános, egyenlő és feltétlen. Általános, mert minden jogra és kötelezettségre kiterjed, egyenlő mert nemre, korra, felekezetre és vallásra tekintett nélkül mindenkit megillet, és feltétlen, mert nem lehet feltételhez kötni, korlátozni. A jogképesség az embert (ha élve születik), fogantatása pillanatától kezdve haláláig (holttá nyilvánításáig) illeti meg.
Jogviszony tárgya szerint két típust különböztetünk meg. A jogviszony közvetett tárgya az a dolog, amire a jogviszony irányul. A jogviszony közvetlen tárgya: az emberi magatartás, ami a dologhoz kapcsolódik. Jogviszony tartalma azon dolgok, és kötelezettségek összességét jelenti, amelyek a jogviszonyból fakadóan, a feleket megilletik, valamint terhelik. 7.1. A sport szempontjából fontosabb jogi személyek „Az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elősegítésére saját cégnévvel rendelkező gazdasági társaságot alapíthatnak.” Ptk.52. § (1) A társas vállalkozások közül a fent leírtaknak megfelelően azok rendelkeznek jogi személyiséggel, melyben a tagok vagyona elkülönül a társaság vagyonától. A mi szempontunkból közülük a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság bír jelentőséggel. 7.1.1. A korlátolt felelősségű társaság „A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a tag nem felel.” Ptk.53. § (3) 7.1.2. A részvénytársaság A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a részvényes nem felel. Ptk. 53. § (4) A társaságok alapításához társasági szerződésre, illetve alapító okiratra van szükség, melyben egyebek közt meg kell határozni a társaság székhelyét, tagjait, tevékenységi körét. 7.1.3. Az egyesület „Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.” Ptk. 61. § Az alapszabályban meg kell határozni az egyesület nevét, célját, székhelyét, szervezetét 7.1.4. Az országos sportági szakszövetség „Az országos sportági szakszövetség (a továbbiakban: szakszövetség) önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelyet a sportágban működő sportszervezetek hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel.” Ptk. 66. § (1) A szakszövetség a külön törvényben – elsősorban a sporttörvényben –, valamint az alapszabályában meghatározott feladatokat látja el, melyekről a későbbiekben még esik szó. 7.1.5. Az alapítvány „Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) – tartós közérdekű célra – alapító okiratban alapítványt hozhat létre.” Ptk. 74/A. § (1) A cél megvalósításához az alapításkor vagyont kell rendelni. Kérdések:
8. Sport és jog, sportjog A testnevelés és a sport társadalmi tényezők. Az egyetemes emberi kultúra részei, melyek rengeteg ponton kapcsolódnak a társadalom különböző rétegeihez, elemeihez, jelenségeihez. Mint társadalmi jelenség természetesen folyamatosan változnak (a gazdasági-, politikai-, társadalmi változásoknak megfelelően). Az ipari fejlődés, a folyamatos szabadidő növekedés a sporttevékenységet egyre fontosabbá teszi. Egyre több új tevékenységi forma, új sportág jelenik meg, egyre több és több társadalmi réteg, korosztály kapcsolódik be ezekbe a tevékenységekbe. Az, hogy egy adott társadalmi környezet mit „fogad el” sportként nagymértékben függ a tradícióitól, kulturális állapotától, földrajzi elhelyezkedésétől, gazdasági és politikai viszonyaitól és még számtalan további körülménytől. Így teljesen egzakt definíciót sajnos nem lehet adni. 8.1. A sport meghatározása A jogilag legelfogadottabb meghatározásokat egyrészt a magyar sporttörvényben (2004. évi I. tv. A sportról) másrészt az 1997-ben kiadott Európai Sport Chartában találjuk. A Stv. 1. §-ának 2. bekezdése szerint: „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.” A sport Charta 2. cikke pedig így fogalmaz: „Sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése céljából”. Akármelyik értelmezést is tekintjük helytállónak, azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy egyrészt bizonyára más megfogalmazás is alkalmazható lenne, másrészt az is biztos, hogy a szabályalkotók fő szándéka csak a törvényes keretek biztosítása volt, meg sem próbáltak (próbálhattak) egy teljesen konkretizált definíciót megalkotni. 8.2. A sportjog Mint korábban láthattuk azokat a jogterületeket, amelyek homogén társadalmi viszonyokat azonos módszerekkel szabályoznak, jogágaknak nevezzük. A spottal kapcsolatban nem beszélhetünk ilyen egységességről, sem a szabályozott terület, sem a szabályozás mikéntjének szempontjából. A sportjog ilyen irányú megkülönböztetésére „keresztülfekvő jogág”, „vegyes szakjog” kifejezéseket szokás alkalmazni. Kifejezve azt, hogy a sportjog bár viszonylag önálló szakterületként is értékelhető, de az általa szabályozott – más és más társadalmi területhez tartozó – viszonyokban a többi klasszikus jogág elemeit alkalmazza. A fentiekből következően a sporttal kapcsolatos jogszabályok nem (csak) egy konkrét jogszabályban találhatóak. „A legszűkebb értelemben azok a jogszabályok nevezhetők „sportjogszabályoknak”, amelyeknek a tárgya kifejezetten a sport. Ebbe a körbe tartozik mindenekelőtt a sporttörvény és néhány egyéb, kifejezetten sporttárgyú törvény (…), valamint az e törvények felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletek és miniszteri rendeletek… Tágabb értelmezésben a sportjog jogszabályainak tekinthetjük mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a sportra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak”1 9. A sport alkotmányos alapjai Hatályos Alkotmányunk a sporttal csak érintőlegesen foglalkozik. Ez abban is megnyilvánul, hogy a sporttal, mint kifejezéssel nem is találkozhatunk az alkotmány szövegében, mégis vannak olyan rendelkezései, melyek „természetüknél fogva” kapcsolódnak a sporthoz. Ezek közül az első és talán a legfontosabb a 70/D §-a, mely kimondja: „(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” Ezt az alapjogot 2012-ben életbe lépő alkotmányunk is tartalmazza a szabadságról és felelősségről szóló fejezetének XX. cikkében: „(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” Bár a hivatkozott szövegben szemmel láthatóan nem szerepel a sport, mint kifejezés, egy sporttudományi alapszakosoknak készülő könyvben nem lehet kérdéses, hogy a „testi és lelki egészség” semmiképp sem valósítható meg sportolás nélkül. Hiszen a sport nemcsak kiegészítő tevékenysége az egészségnek (az egészséges életmódnak), hanem egyben előfeltétele is. Ráadásul az állam feladatul is kapja a „rendszeres testedzés biztosítását”, melynek mindenkori lehetőségeihez képest kell, és igyekszik megfelelni. A Sporttörvényben sportszervezetként meghatározott szervezetek: a sportegyesületek és sport vállalkozások létrehozásának jogosultsága is alkotmányos alapokon nyugszik. „63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.” – ilyen „a törvény által nem tiltott” cél a „sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése” Stv. 16.§ (1), melynek érdekében a sportegyesületek szervezik tevékenységüket. „9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát” – ez a törvényhely biztosítja a lehetőséget bárki számára, hogy akár olyan vállalkozást is alapíthasson, amelynek főtevékenysége sporttevékenység. Az alkotmány alaptörvényi besorolásából, sokrétűségéből kifolyólag természetesen a fentieken kívül, még más kapcsolódási pontot is találhatunk (művelődéshez való jog – a sport az egyetemes kultúra része, munkához való jog – a hivatásos sportolók munkavállalása stb.). Azt is látni kell azonban, hogy a sporttevékenység ezen belül is leginkább az élsport számos alapvető emberi jog csorbulását is eredményezheti (pl.: tartózkodási hely szabad megválasztása – az un. whereabouts laptól eltérni nem lehet) 10. A sport „végrehajtói” szintje Ha a sportot, mint rendszert vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy ebben a struktúrában vannak olyanok, akik az irányításban tevékenykednek és vannak olyanok, akik az irányítók által megalkotott különböző szabályokat, utasításokat, rendelkezéseket mintegy végrehajtva, a „tényleges”sporttevékenységet végzik. 10.1. A sportoló A Stv. szerint sportoló az, aki sporttevékenységet végez. Bár az ezután következő definícióban a „meghatározott szabályok szerint” kikötés inkább a szervezett keretek közötti testmozgást tekinti sportnak, azért azt mindenképp el kell mondani, hogy létezik olyan sporttevékenység is, melynek nem feltétlenül ilyen körülmények közt történik (elsősorban a szabadidejükben kötetlenül mozgó embereknél találkozhatunk ezzel). A sportolókat a jogalkotók további csoportokra osztják. Megkülönböztetnek versenyszerűen sportoló, hivatásos sportoló és szabadidő-sportoló kategóriát. Versenyszerűen sportoló (versenyző) az, aki szövetség által kiírt rendezett versenyben, versenyrendszerben vesz részt. A versenyzők vagy amatőr, vagy hivatásos sportolók, bár egy versenyre szóló rajtengedéllyel szabadidő-sportoló is részt vehet versenyen. A hivatásos sportoló definiálására az amatőrtől történő megkülönböztetés volt a legcélravezetőbb. „Hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül.” Stv 1. § (4) A versenyzőknek versenyengedéllyel kell rendelkezniük, mely feljogosítja őket a versenyeken, versenyrendszerben való indulásra. Látható, hogy a jogalkotó szándéka szerint azok a sportolók, akik nem – vagy csak nagyon ritkán – vesznek részt versenyeken alkotják a szabadidő-sportolók csoportját. 10.1.1. Az amatőr sportoló Az amatőr sportoló sporttevékenységét sportegyesület tagjaként, sportegyesülettel fennálló sportolói szerződéssel, sportvállalkozás keretében amatőr szerződéssel, vagy tanulói jogviszony alapján (sportiskola, iskolai sportkör) végezheti. Az amatőr sportolói szerződés jogi sorsában a megbízási szerződéshez igazodik, bár a Ptk. általános szabályait a Stv.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A szerződést írásban és határozott időre (maximum 5 év) kell megkötni. (Természetesen a cselekvőképtelen, vagy a korlátozottan cselekvőképes sportolóval kötendő szerződés esetén a Ptk. általános szabályai érvényesek.) A sportoló a szerződés fennállása alatt csak a sportszervezet előzetes, írásbeli hozzájárulásával igazolhat más sportszervezetbe. A hozzájárulás megadását költségtérítés megfizetéséhez is kötheti. A költségtérítés mértékének meghatározása a sportszövetség feladata, de tartalmazhatja a szerződés, illetve megállapodhatnak egymással a sportszervezetek is. A lejárt szerződésű és a szerződéssel nem rendelkező sportoló szabadon igazolható. Az amatőr és a hivatásos sportoló közti legnagyobb különbség abban áll, hagy az amatőr sportoló a sporttevékenységéért, díjazásban nem részesülhet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kaphatna bizonyos korlátok közt:
10.1.2. A hivatásos sportoló Mint már korábban kiderült, hivatásos sportoló csak versenyző lehet, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen végzi tevékenységét. Egyébként pedig: „amennyiben törvény kivételt nem tesz – a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejti ki sporttevékenységét.” Stv. 8. § (1) „Jogi kritérium elsősorban az, hogy a hivatásos sportoló főszabályként munkaviszonyban sportol, munkaszerződést köt sportszervezetével, amely általában sportvállalkozás.”2 A jogalkotó szándéka szerint ez a rendelkezés hivatott arra, hogy a sportolók foglalkoztatása körüli anomáliákat (színlelt szerződések, illegális juttatások) kezelje. Mivel munkaviszonyról beszélünk, természetesnek mondható, hogy erre a jogviszonyra általánosságban a Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII: tv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az is nyilvánvaló azonban, hogy mivel a profi sportoló „munkavégzése” nem szokványos munkavégzés, ezért a meglévő eltéréseket is szabályozni kell. Ezt a Stv. meg is teszi. Ilyen eltérés például, hogy:
10.2. A sportszakemberek Bár a hatályos Sporttörvény csak az értelmező és záró rendelkezések közt emlékezik meg róla, mindenképp fontos megjegyezni, hogy a sport ezen szintjén még számos olyan személy tevékenykedik, akik nélkül a sport nem működhetne megfelelően. Őket összefoglaló néven sportszakembereknek nevezzük. A törvény megfogalmazása szerint „Sportszakember különösen az edző, a csapatvezető, a mérkőzésvezető, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró.” Stv 77. § p Mivel az ő működésük meglehetősen sokrétű, ezért a törvényalkotók nem is próbálkoztak meg azzal, hogy a Stv. keretein belül szabályozzák ezeket a tevékenységeket. A 157/2004. (V. 18) kormányrendelet azonban szabályozza azokat a tevékenységi köröket, melyek csak megfelelő szakképesítés megléte esetén folytathatóak, legyen szó akár a szabadidősport területén működő sportvállalkozásról A sporttal összefüggő egyes törvények módosításakor a jogalkotó a sportszakemberek számára biztosítja a lehetőséget az „egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás” megfizetésére. 10.3. A sportegyesület A magyar sportélet legtradicionálisabb szervezeti egysége a sportegyesület. Nem csoda tehát, hogy a Stv. külön törvényhelyet szentel a szabályozásukra. A „sportegyesület olyan társadalmi szervezet, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése.” Stv. 16. § (1) Működésére eltérésekkel a Ptk. és az Et. általános előírásait kell alkalmazni. Tehát az alapításához legalább 10 alapító tag kell, akik az egyesület alakuló közgyűlésén kimondják a szervezet megalakulását, létrehozzák az alapszabályát, megválasztják a tisztségviselőket. Ezután az illetékes megyei bíróság nem peres eljárásban dönt a sportegyesület – sportegyesületi jellegét feltüntetve történő – nyilvántartásba vételéről. Mivel a sportegyesület önkormányzattal rendelkezik, ezért az alapszabályában a törvény keretein belül szabadon határozhatja meg működésének alapvető normáit. Az alapszabály módosításának lehetősége a közgyűlés kizárólagos hatásköre. A sportegyesület közgyűlését legalább évente egyszer össze kell hívni. A sportegyesületek fő bevételi forrása a tagok által fizetett tagdíjakból, illetve jogi és természetes személyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból tevődik össze. Ezeken felül közvetlenül részesülhetnek állami, önkormányzati támogatásban, valamint céljaik megvalósítása érdekében kiegészítő tevékenységként gazdasági, vállalkozási tevékenységet is kifejthetnek. A működést gyakran segítik alapítványok, illetve a kedvezőbb szabályozás kihasználása érdekében gyakran kérik a közhasznú besorolást. 10.4. A sportvállalkozás Sportvállalkozás korlátolt felelősségű társasági, illetve részvénytársasági formában alapítható, illetve működhet, a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai szerint. Ezeknek a társaságoknak a cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége sporttevékenység. A sportegyesület és a sportvállalkozás közti fő különbség abban áll, hogy míg az egyesület nonprofit szervezet, addig a vállalkozás gazdasági eredmény elérésére törekszik. Korlátolt felelősségű társaságot előre meghatározott összegű (minimum 500 ezer forintos) törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) lehet alapítani. A társaságnak legfőbb szerve a taggyűlés, amit legalább évente egyszer össze kell hívni. A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok közül, vagy kívülálló személyek köréből választott egy vagy több ügyvezető látja el. A részvénytársaság alaptőkéje az összes részvény névértékének az összege. Működési formája alapján megkülönböztetünk nyilvánosan és zártkörűen működő részvénytársaságot. A nyrt. általában a nagy, a zrt. pedig a kisebb vállalkozások cégformája. A kialakult gyakorlat alapján elsősorban vidéken a települési önkormányzatok jelentős tulajdoni hányaddal bírnak egyes sportvállalkozásokban, így tekintélyes nyílt, vagy bújtatott, materiális, illetve immateriális támogatást biztosít(hat)nak a társaság számára. Többször előfordult már, hogy a gazdasági társaság – székhelyének megváltoztatásával – a sportvállalkozást másik településre költöztette. Amennyiben a sportegyesület hivatásos versenyrendszerben való részvétel céljából alapít gazdasági társaságot, vagy a sportvállalkozás az amatőr versenyrendszerbe (bajnokságba) kerül, az indulási jog átruházható. (Stv. 33§ 2/a, b.) Minden egyéb esetben az indulási (nevezési) jog nem átruházható, az erre irányuló szerződés semmis. (Stv. 33§ 2. bek.) Így oldható meg, ha az addig alacsonyabb osztályban szereplő egyesület olyan bajnokságban kíván szerepelni, ahol csak sportvállalkozások vehetnek részt. Jogilag azonban „nem rendezett a gazdasági vállalkozásban működő hivatásos „első”csapat, illetve az amatőr alapon működő tartalék, utánpótlás stb., csapatok kapcsolódása, hiszen ezek az utóbbiak a legtöbb esetben sportegyesületek maradtak.” 3 11. A sport állami–önkormányzati irányításának rendszere Az állam sporttal kapcsolatos feladatainak meghatározása nem egyszerű dolog. Ahhoz, hogy megfogalmazhassuk azt, hogy milyen állami teendők vannak a sporttal kapcsolatban, elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen célokat akar az ország a sporttal, a sport segítségével megvalósítani. A célok megfogalmazása azonban nem elég, hiszen tudni kell azokat a stratégiai elképzeléseket is, melyeken keresztül a megfogalmazott célokat el akarják érni. Természetesen egy jól működő gazdasággal rendelkező polgári demokráciában a sport irányítását, a sportstratégia kialakítását nem lehet csak az államtól várni. „Ideális esetben az állami sportstratégia és az autonóm sport stratégiái – megfelelő koordinációt és együttműködési hajlandóságot feltételezve – egymást kiegészíthetik, erősíthetik.”4 11.1. Az állam sporttal kapcsolatos feladatai A magyar Országgyűlés 2007. június 27-én elfogadott egy határozatot, mely a magyar sport hosszú távú (2007 és 2020 közötti) fejlesztési tervét tartalmazza.5 Ebben a Nemzeti Sportstratégiában megpróbálják megfogalmazni azokat a feladatokat, melyeken keresztül Magyarország „sport nemzet” státusát megtartva „sportoló nemzetté” válhat. (Figyelembe véve azokat a gazdasági törvényszerűségeket, hogy egy többet sportoló – következésképpen egészségesebb – országban például csökkennek az egészségügyi és a táppénz kiadások. Illetve, hogy a sporthoz kapcsolódó gazdasági erők az egész népgazdaság számára nagy jelentőséggel bírnak) A sporttal kapcsolatos feladatokat az állam a sportigazgatáson keresztül valósítja meg. A sportigazgatás funkciói Princzinger Péter szerint a következők:
A Stv. szerint az állam a sport céljainak megvalósítása érdekében többek közt:
Yüklə 2,77 Mb. Dostları ilə paylaş:
|