Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

célja a teljesítménynövelés, az ember testi-lelki teljesítőképességének emelése. Ahogy ezt a 2.2.1. fejezetben már körüljártuk, ez a teljesítmény egészen extrém skálán mozoghat. Hiszen egy lábadozó vagy idős ember wellness fürdőbeli óvatos úszómozdulatai éppúgy szolgálják a sportoló teljesítményének növelését, mint az olimpikon úszók intenzív edzéstávjai.

Természetéből fakadóan a sporttevékenység közvetlen célja valamilyen mozgás megtanulása, gyakorlása, az adott sporttevékenységre jellemző sajátos, pszicho-motoros cselekvőképes tudás kialakítása. Majd, a megszerzett sportbeli tudást (például kerékpározás, kosárlabdázás, íjászat) használva, cél az élvezetes, eredményes sporttevékenység űzése is. És a sportolással elérhető célokat még tovább sorolhatjuk, hiszen a sporttevékenység (a mozgásgazdag életmód) a testi-lelki egészség alapja is, így a sportolás közvetett célja az egészség fenntartása minden életkorban. A sport már korábban említett sajátos célja a teljesítménynövelés, ami fizikumunkat és teljes személyiségünket igénybevevő, speciális motoros kihívás. Ez az alapja annak, hogy a személyiségfejlesztést a sport közvetett céljai közé sorolhassuk. A sportteljesítményben megnyilvánulunk személyiségünk képességei, irányultsága szerint és megmutatkoznak jellembeli vonásaink is. Kognitív képességeink (tudat, figyelem, analizáló képesség, stb.), érzelmi és akarati (temperamentum, affektivitás, empátia, kitartás stb.) tulajdonságaink nemcsak befolyásolják eredményességünket a sporttevékenység során, de értelemszerűen fejlődnek is sportolás közben (lásd bővebben: 4.2; és 4.3. fejezetek). De vigyázat! A sporttevékenység olyan szituációi is előfordulhatnak, amelyek rombolóan hatnak akár az egészségre (pl.: dopping, túledzés), akár a személyiségre (pl.: sportbeli megszégyenítés, feldolgozatlan kudarcok).

 

Eszközértékek

A sportolás valamennyi célértékének „megszerzéséhez” szükséges az aktív sporttevékenység. Sőt, a sportban talán az egyik legcsodálatosabb – és tegyük hozzá, hogy a leghasznosabb is –, hogy minden elért cél újabbakat generál, további sportolásra ösztönöz. Azaz a sportbeli tudás – motoros és szellemi értékekből álló mozgásműveltség egyúttal nélkülözhetetlen eszköz is a célok elérésében.

1.1. ábra - A sport értékrendszere

Példák a sportolással megszerezhető értékekre Az edzésekre, mozgásos tanfolyamokra azért járunk, hogy speciális sportmozgásokat tanuljunk, illetve, hogy a megszerzett készségeinket egyre magasabb szintre fejlesszük, azaz egyre jobban, eredményesebben sportoljunk. A mozgásműveltségnek (lásd még 2.4.) szerves része rengeteg kapcsolódó ismeret is: életmód, életvezetés, a sportágak, sporteszközök története, szabályok, biomechanikai, biológiai törvényszerűségek, stb. Az egészséghez minden életkorban elengedhetetlen a sport. Gyerekkorban nemcsak az egészséges testi fejlődésnek fontos ingere a mozgás, hanem értelmi fejlődésük minőségét is befolyásolja (lásd részletesebben a 4.3. fejezetben). Felnőtt korunkban egy élvezetes „buli meccs” a barátokkal, vagy egy fitnesz nap a barátnőkkel fontos társas kapcsolataink ápolásában, segít sikerélményeket gyűjteni, testileg és szellemileg felfrissülni, azaz a teljes körű jóérzésünket (well-being) fenntartani. A jó sportteljesítmény eléréséhez meg kell tanulnunk személyiségünk erősségeit kihasználni és az eredményesség szempontjából gyenge pontjainkat fejleszteni (lásd részletesebben a 4.2. fejezetben).

2.2.3. Sport, egészség, játék

A sport célértékei között az egészség kiemelt helyet foglal el. Hogyan értelmezzük napjainkban az egészséget? Erre ad választ az alábbi gondolatmenet.

Az ismert WHO meghatározás szerint az egészség (well-being), nemcsak az emberi szervezet betegségtől és gyengeségtől való mentességét, hanem a teljes testi, mentális és szociális jólétet jelenti (WHO, 2002).

A korszerű gondolkodás tehát az egészséget testi, lelki és szociális egyensúlyként, harmóniaként értelmezi. Biológiai szempontból ez a dinamikus egyensúlyi állapot az egészséges ember szervei és szervrendszerei, valamint az emberi szervezet és környezete között áll fel. Pszichológiai aspektusból nézve akkor egészséges valaki, ha személyiségének dinamikus működési egyensúlyát tartósan képes biztosítani. Ehhez alkalmazkodnia kell az őt körülvevő természeti (éghajlat, időjárás, higiéniai és táplálkozási körülmények, stb.) és társadalmi (az együttélés szabályai, szokásrend, munkával, családdal, nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások, stb.) környezethez. Minél szilárdabb ez az egyensúly, annál egészségesebb a személyiség.

Az előbbi példákból is látszik, hogy az egészség fenntartásához az egyén állandó aktivitására van szükség mind prevenciós, mind rekreációs területen. Az egészség megtartására irányuló aktivitás egyik alapvető formája a mozgás, amely minden életmegnyilvánulásunknak is része.

A mozgásos tevékenységek egy speciális formája a sport. Egyes meghatározások a legtisztább értelemben vett játékként – amely tevékenység az embert (homo ludens, azaz a játszó ember) alapvetően jellemzi – értelmezik. Valóban minden megtalálható a sportban, ami a játékot jellemzi: legtöbbször (bár nem kizárólag) szabályhoz kötött, versengésre alapul; a valóságból kilépő, szabályozott ugyanakkor folyamatosan változó világban működik; állandó lehetőséget ad az újításra, innovációra.

Gondoljuk át, hogy hogyan hat a sport az egészségre? A megfelelő mennyiségű és intenzitású sporttevékenység hozzájárul az egészséges testi fejlődéshez. Hiányában sem a csontrendszer, sem az izomzat, de a belső szervek, sőt az agy és az idegrendszer sem fejlődnek a kívánatos mértékben. Természetesen egy testi vagy szellemi értelemben fejletlen ember hátrányba kerül az „alkalmazkodási versenyben”, ami az egészség fenntartását jellemzi. A sportos (mozgásgazdag) életmód a testi egészség fenntartásához minden életkorban elengedhetetlen. Gondoljunk csak a mozgásszegény életmódból fakadó „népbetegségekre”, mint a kóros elhízás, a magas vérnyomás, vagy a csontritkulás.

De legalább ilyen mértékű a sport hatása a lelki és szociális egészségre, hiszen a sportolás jelentős mértékben hozzájárul önmagunk megismeréséhez, és hiteles önismeret birtokában önértékelésünk is valós helyére kerül. A sport számtalan lehetőséget nyújt a tevékeny életre, kezdeményezésre, aktivitásra és fontos szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolatok kialakításában, ápolásában is. Egy sportoló csoportban, vagy csapatban mindenki megtalálhatja a leginkább személyiségére és képességeihez szabott pozíciót. Az egyén fejlődésének megfelelően ezek a pozíciók változtathatók, ami pozitív hatással van a lelki egészségünkre. A fizikailag is aktív közös tevékenység kialakítja a közösség tagjaiban az elfogadottság, a baráti közösségbe tartozás érzését, fejleszti a kapcsolatteremtő és konfliktusmegoldó képességet, a szolidaritást, a toleranciát.

A sport tehát egyaránt pozitív hatással van az egészség testi, mentális és szociális összetevőire.

2.2.4. Iskolai sport, rekreáció, sportrekreáció

Az iskolai oktatás-nevelés célja, hogy hozzájáruljon a teljes emberi élet kialakításához. Ebben a különböző műveltségterületek, tantárgyak sajátos eszközeikkel (a területre, tantárgyra jellemző sajátos és céltudatosan kiválasztott ismeretanyaggal) vesznek részt. Ilyen szempontból a testnevelés egy a tantárgyak közül.

Ugyanakkor mégis több/más mint a közismereti tárgyak általában! Alapvetően abban különbözik a többi tantárgytól, hogy a testnevelés ismeretanyagának döntő része motoros tevékenység (testgyakorlatok, játékok, sportmozgások). A testnevelés tantárgy egyik oktatási-nevelési célja a speciális tananyagtartalom (a mozgásműveltség körébe tartozó ismeretek) elsajátítása. De ez csak az egyik célja. Legalább olyan fontos másik célja az élethosszig tartó sportos/egészséges életmód megalapozása, amely a következő elemekből áll: 1. képességek és 2. készségek (motoros alkalmasság motoros képesség és mozgásbeli tudás az egyéni hajlamokhoz igazított sportoláshoz minden életkorban és alkalmasság újabb sportágak megtanulására), 3. pozitív attitűd (tartósan meglévő akarat mozgásos életvezetésre, alapulhat pozitív élményeken és a megszerzett ismereteken nyugvó tudatos döntésen is). De ez csak az egyik – úgy is fogalmazhatnánk, hogy rövid távú – célja. Egész életünket meghatározó másik, – hosszú távú – célja, az élethosszig tartó sportos/egészséges életvitel megalapozása. Ennek legfontosabb eleme a pozitív attitűd. Az eredményes és örömet adó sportolás másik elemét a megfelelő kognitív ismeretekkel átszőtt mozgáskompetenciák (vagyis tudatosan alkalmazott mozgáskészségek) adják, melyek nemcsak az egyéni hajlamokhoz igazított sportolás, de újabb sportágak megtanulásának is alapjai, minden életkorban. És, ha már megvan a szándék és a kompetencia, már csak a mozgásos/sportos életvitel harmadik elemét a fittséget, a motoros képességeket kell megemlítenünk, melyek behatárolhatják a sporttevékenység szintjét és megalapozásuk szintén az iskolás évekre esik.

A műveltségterületi tevékenység nem korlátozható pusztán tanórai keretek közé, ezért beszélünk iskolai sportról. A testnevelés tantárgy a testnevelésóra és a tanórán kívüli szervezett, valamint spontán sporttevékenységek egységében fejti ki értékes hatásait. Ezek a tevékenységi területek együttesen adnak lehetőséget, az egyéni érdeklődést és képességeket is maximálisan figyelembevevő sportbeli tudás megszerzésére, különböző sporttevékenységek végzésére. Kiemelkedően fontos az egyéni különbségek és igények figyelembe vétele, hiszen csak így érhető el, hogy minden tanuló ne csak megértse a rendszeres mozgás szükségességét, hanem élményei hatására napi igényévé is váljon. Különleges értéke a testnevelés tantárgynak, hogy miközben sokoldalúan (testi, pszichés, értelmi) fejleszti a tanulókat, kifejezetten javítja a szellemi teljesítményt is (lásd még részletesebben a 4.2. és 4.3. fejezetekben).

Az alapvetően a szellem pallérozását célul tűző tantárgyakkal szemben ez az iskolai élet egyedüli területe, amely a test karbantartását, fejlesztését szolgálja és egyben kompenzálni hivatott az erősen egyoldalú szellemi terhelést. A tanórán kívüli sportolási alkalmak lehetőséget nyújtanak a szabadidő hasznos és egészséges eltöltésére és a szervezet regenerálására is, miközben a sport sajátos értékeinek átadásával részt vesznek a személyiség- és közösségfejlesztésben is. Ezzel az iskolai sport rekreációs feladatokat lát el (testi-lelki felüdülés, jó közösség, társas kapcsolatok), amelynek hatása nemcsak az iskolai években érvényesül. A jól megalapozott sportbeli tudás és a pozitív sportélmények vezethetnek el oda, hogy a sportrekreáció a felnőttek életének is természetes része maradjon.

Az iskolai sport tanórai és tanórán kívüli feladatai között említettük a testi-lelki felüdülést, kikapcsolódást, mai szóhasználattal rekreációt. A rekreáció nemzetközileg elfogadott értelmezése a szabadidő eltöltés kultúrája. A fogalmat a XX. század életmódja hívta életre, amely igényli a szabadidő olyan önkéntes, örömmel végzett tevékenységekkel való eltöltését, amely a tevékenységet végző felfrissülését, szórakozását és végső soron munkaképességének helyreállítását eredményezi. Egyszóval, társadalmi és egyéni szinten is minőségi életet eredményez. A rekreációs tevékenységek lehetnek szellemiek (olvasás, színházlátogatás, stb.) és lehetnek fizikai tevékenységek is, mint a barkácsolás, a kertészkedés, tánc, túrázás vagy kocogás.

Az előbbi felsorolásból is látszik, hogy a sportrekreáció a fizikai rekreációs tevékenységek egyik – markáns és sokoldalú – része. A szórakozást, az aktív pihenést és az optimális teljesítőképesség (fittség) fenntartását sport és sportjellegű tevékenységekkel éri el. A sportrekreációtól sem idegen a sportot általában jellemző teljesítményfokozás, de ez is csak a well-being, a z egészséges létezés, a minőségi élet megélésének az eszközeként.

Hogyan kapcsolódik össze ez a három – iskolai sport, rekreáció, sportrekreáció – fogalom? Azzal kezdtük a fejezetet, hogy az iskolai oktatás és nevelés – és benne a testnevelés – célja a teljes, minőségi emberi élethez szükséges ismeretek átadása, attitűdök kialakítása. Az iskolai sport, miközben lehetővé teszi az iskolás évek alatt a rekreálódást, a szabadidő hasznos eltöltését, sportolói közösségek kialakulását, a különböző sportmozgások és a hozzájuk kapcsolódó elméleti ismeretek megtanításával megadja az alapjait a felnőtt élet sikeres, élvezetes sportrekreációs tevékenységeinek.

2.3. Nevelés, egészségnevelés, testnevelés (H. Ekler Judit)

2.3.1. Nevelés

A nevelés fogalmát a Pedagógiai Lexikon, az emberi erőforrásokat termelő folyamatok egyikeként definiálja. Ezek az erőforrások olyan egyéni képességek, amelyek az adott társadalom értékrendje szerint elfogadottak és elismertek.¹

A nevelés tervszerű ráhatás, amely az élet nagyon sokféle színterén (család, óvoda, iskola, egyesület, baráti közösségek, stb.) zajlik. A nevelés folyamatában a nevelő és a nevelt teljes személyiségükben vesznek részt és kölcsönösen hatással vannak egymásra. Így a nevelés az egyént testi-lelki-szociális egységében fejleszti, alakítja. Ezért a klasszikus értelemben vett nevelési területek (erkölcsi-, esztétikai-, értelmi-, technikai-, testi-, világnézeti) elkülönítése és jellemzőinek körülírása is csak elvi szétválasztás.

2.3.2. Egészségnevelés

A testi (szomatikus) nevelés a nevelés folyamatán belül azt a területet jelöli, amely a születéstől, egész életünket végigkísérve „életképessé” tesz minket. Gyakorlatilag – természetesen a többi nevelési területtel szoros összhangban – a fizikai létünkhöz nélkülözhetetlen képességeink és szokásaink kialakulásáért felelős. A testi nevelés otthon, a csecsemő gondozásával, szoktatásával kezdődik, majd a kisgyermek fejlesztésével folytatódik. Része minden olyan tevékenység és folyamat, amely az egyén fizikai létéhez köthető: táplálkozás, időbeosztás, életmód – és ennek részeként a mozgás, sőt a civilizációban a sport –, higiénia, öltözködés, stb.

Így könnyen belátható, hogy a testi nevelés egyaránt köthető az egyénhez, a családhoz és azokhoz az intézményekhez is, amelyekkel az egyén élete során kapcsolatba kerül. A család után – amelybe beleszületve az elsődleges mintákat kapjuk – a testi nevelés legfontosabb színterei a közoktatási intézmények. Itt, nevelési szempontból a legfogékonyabb életkorban, sokszor a családdal töltött időnél is több időt töltenek a gyerekek, fiatalok. Az óvodának és az iskolának fontos és általános feladata a testi nevelés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az iskolai élet minden területén (tanórák, tanórán kívüli rendszeres és alkalmi programok) jelen van a testi nevelés. Ez valamennyi tantárgy közös feladata is, amelyet saját tananyagán keresztül valósíthat meg.

Példák a testi nevelés lehetőségeire a különböző tantárgyakban Az iskolai tantárgyak közül talán a biológia kínálkozik legkézenfekvőbben, ha a testi nevelésről beszélünk. Tananyagában például a testi fejlődés, az egyes szervek és szervrendszerek (keringés, légzés, izmok) működése, a civilizációs ártalmak, az egészséges táplálkozás, a higiénia mind megtalálhatók és természetes részei a testi nevelésnek. Az emberi társadalmakra minden történelmi korban jellemző egyfajta életmód, mint ahogy sportolási szokásaik is megismerhetők. Ezekről és ezekből történelem órán tanulhatunk. A kémia és a fizika témakörében alkalom nyílik testünk működési folyamatainak és a különböző sportmozgások eredményes végrehajtását befolyásoló biomechanikai törvényszerűségek megértésére. Leonardo da Vinci rajzai szemléletesen (és művészi tökéllyel) mutatják be az izomrendszert, és Pieter Bruegel XVI. századi flamand festő festményén gyerekjátékokat csodálhatunk. Az éneklés – megfelelő légzésre késztetve – már eleve része a testi nevelésnek, de a Tűzszekerek (Chariots of Fire) vagy az LGT Boksz című dala is biztosan sokakban társul direkt a sporthoz. A sor végtelen.

A tantárgyak közül kiemelkedő lehetőségei és így szerepe is a testnevelés tantárgynak van.

2.3.3. Testnevelés

A testnevelés szónak két értelmezése elfogadott. Jelöli egyrészt az intézményesített keretek között zajló, tervszerű és céltudatos nevelői tevékenységet. Ehhez a testgyakorlatok, sportágak, mozgásos játékok mozgásanyagát és a hozzájuk kapcsolódó sokféle ismeretet (ezek a testkulturális értékek, lásd még 2.1.3. fejezet) használjuk fel.

A testnevelés szűkebb értelmezésében egy tantárgy, sajátos nevelési-oktatási célokkal, műveltségtartalommal (gyakorlati és elméleti!), módszerekkel és eszközökkel. Speciális tartalma önálló kulturális érték, melynek elsajátítása, sőt az elsajátítás színvonala életünk végéig befolyásolja az életminőségünket. Sajátos értékei és a személyiségre gyakorolt kiemelkedő hatásai révén hangsúlyos szerepet tölt be a testi nevelés feladatainak megoldásában. (A testnevelés műveltségtartalmával a 3.1.3. fejezetben foglalkozunk).

A testnevelés tantárgy speciális tantárgy több szempontból is. Már az órák helye (tornaterem, szabadtéri sportlétesítmények, uszoda vagy szükség esetén lépcsőház, park, stb.) is különbözik a tantermi órákétól, mint ahogy az is megszokott, hogy a testnevelés órára sportfelszerelésbe öltözünk. A különböző mozgásformák, sportok, játékok tanulása, gyakorlása állandó mozgást, a tevékenység minden fázisában aktív részvételt igényel. Az óra csak akkor lehet sikeres és balesetmentes, ha folyamatos a résztvevők (tanuló és tanuló, tanulók és tanár) együttműködése. Speciális a testnevelésben az is, hogy az eredményről azonnali visszacsatolás érkezik (sikerült/ nem sikerült).

Példák az eredmény azonnali visszacsatolására Az iskolai tantárgyak többségében azt, hogy a tanulók megértették és helyesen sajátították-e el a tananyagot, illetve, hogy jól oldották-e meg az egyes feladatokat, csak időeltolódással tudhatjuk meg. Ehhez a tanárnak ellenőriznie kell a füzeteket, feleltetni, dolgozatot íratni, vagy legalább kérdéseket kell feltennie. A sportmozgásokban ez a visszacsatolás azonnali. Sikerült átugrani a svédszekrényt, jó helyre ment a szabályos és védhetetlen nyitás, leúsztam 50 métert hátúszó technikával, a védők között betörve kosarat tudtam dobni, vagy éppen a megfelelő helyen és tempóban léptem közbe, hogy szabályosan szereljem a kosárra törő ellenfelemet. De nézzünk egy, az előbbi sportági példáknál egyszerűbb mozgáspéldát is: szintén a mozgásvégrehajtással egy időben kiderül, hogy sikerült-e a kidobó játékban olyan megfelelően kiválasztani a dobás ívét, erejét, irányát (egyszóval célozni), hogy eltaláljak valakit. A mozgásos tevékenységek minden pillanatában egyértelmű, hogy amit csináltam az jó volt, vagy nem volt jó. Általában az is nyilvánvaló (vagy a tanár, edző hibajavításán keresztül kiderül), hogy az eredménytelenség oka a rossz döntés, a gyenge képességek, vagy az elégtelen mozgásbeli tudás. Ez kijelöli a javítás (a fejlődés) útját is.

Ahogy korábban már leírtuk (2.3.1.), valamennyi nevelési terület célja az egyén képességeinek fejlesztése, kibontakoztatása. A mai szóhasználat a képességfejlesztés helyett, az annál átfogóbb kompetencia fejlesztés fogalmával dolgozik.

A testi nevelés és a testnevelés tantárgy tartalmait aszerint gondoljuk át, hogy mivel járulhatnak hozzá a kulcskompetenciákra (NAT²) épülő kiemelt oktatási-nevelési feladatok megvalósításához.

Énkép, önismeret: Az egyén önmagához való viszonyának alakításában meghatározó szerepet játszik az önértékelés, és az önkontroll. Az egészséges önbizalom alapja is a helyes önértékelés. A testi nevelés elméleti és gyakorlati ismereteivel hozzásegít saját képességeink (testi, értelmi, pszichés) megismeréséhez, lehetővé teszi a képességek feletti kontrollt, mint ahogy a képességek fejlesztését is. A mozgásos tevékenységek sajátos tulajdonsága, hogy aktív tevékenységet kívánnak, és a tevékenység eredményességéről azonnali visszajelzés érkezik (lásd keretes rész), ami növeli az önállóságot és a realitásoknak megfelelő felelősségvállalás képességét is.

Hon- és népismeret: A sporttal, a mozgással kapcsolatos szokásaink, eredményeink a nemzeti kultúra részei. A testi nevelés lehetővé teszi ezek megismerését és a hagyományok továbbvitelét is. Vannak országos példák, mint az, hogy Puskás Öcsi egyike a XXI. században világszerte ismert magyaroknak. De ugyanilyen fontos sporthagyományaink ápolása mindenkinek a lakóhelyén. A közös sporttevékenység – akár sportolóként, szervezőként vagy nézőként, szurkolóként veszünk is részt benne – elvezet a közös tevékenység megbecsüléséhez, a közösséggel – és ezen keresztül a hazával való – azonosuláshoz.

Európai azonosságtudat – egyetemes kultúra: Európához tartozásunk kiindulópontja – saját nemzeti értékeink megismerése mellett – más népek megismerése. Az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb lehetőség erre a sport nemzetközi „nyelve”. A közös sportolás személyes kapcsolatok, barátságok kialakítása mellett lehetővé teszi az országok közötti azonosságok és a nemzeti különbségek baráti körülmények közötti megismerését is. A különböző népek egészségügyi, életvezetési, sportolási szokásai olyan példákra vagy problémákra is rávilágíthatnak, ami – Európa részeként – minket is érint.

Aktív állampolgárságra, demokráciára nevelés: A sportolás, azaz az önmagunkért és másokért egyaránt felelős, a testi, szellemi és szociális harmóniára törekvő életmód maga a demokrácia. A sportban a közösségi élet minden eleme – az alkalmazkodás, a felelősség, tolerancia, együttműködés, konfliktuskezelés, egyéni autonómia stb. – modellkörnyezetben gyakorolható, a hibák javíthatók, a pozitívumok erősíthetők. A sporttevékenység sajátja az aktivitás. Sportolás közben gyakorolható a kezdeményezés, kiélhető a kreativitás, megtapasztalható az együttes munka öröme. Bármilyen közösségről is van szó, a sportos tevékenységben való bármilyen részvétel (sportolóként, edzőként, játékvezetőként, szervezőként, stb.) kiváló terepe a demokrácia és a polgári lét gyakorlásának.

Gazdasági nevelés: A nevelésnek alapvető szerepe van abban, hogy az emberek tudatos fogyasztókká váljanak, megtalálják az egyensúlyt a rövidebb és hosszabb távú előnyök között. A sport és az egészséges életmód egyrészt befektetést igényel – és most nemcsak anyagiakra, hanem az emberi erőforrások aktivizálására (akár a lustaság, a kényelmesség legyőzésére a jövőbeli haszon reményében) is gondolunk –, másrészt eligazodást és döntést a valódi értékek (ár-érték arány) és a marketinghatások között.

Környezettudatosságra nevelés: Már az énkép, önismeret részben is hangsúlyoztuk, hogy a sportolás, sajátosságai révén növeli az önállóságot és a felelősségvállalás képességét is. A sportoló ember általában tudatosabban törekszik az egészséges életvitelre, aminek része az egészséges környezet is. Az eredményes sportolás az emberi energiák gazdaságos felhasználását is feltételezi. A sportoló ember, ezt a takarékos, gazdaságos szemléletet természetes módon érvényesítheti mindennapi életében is. Az egészséges környezetben való mozgás, az egészséges táplálkozás, a környezetet óvó közlekedési, hulladékkezelési stb. szokások, mind részei a testi nevelésnek.

A tanulás tanítása: A tanulási folyamat (az ismeretszerzés, gyakorlás és alkalmazás, rengeteg pszichés és motoros összetevőjével együtt) számos eleme tanítható és rendelkezik azzal a szerencsés tulajdonsággal is, hogy más tanulási helyzetre is átvihető, transzferálható.³ Különbözőek vagyunk abban, hogy kinek milyen tanulási módszer, technika az erőssége. Gondoljunk csak a hallás után tanulókra, vagy inkább az olvasott vagy látott ismereteket jobban megjegyzőkre. A hatékony tanulásban egyértelműen előnyt jelentenek az egyénre szabott módszerek. Ehhez szükség van saját élményekre és tapasztalatokra, akár a mozgásos tevékenységek, a mozgástanulás során. Megtapasztalható a gyors problémafelismerés, a hatékony problémamegoldás, az analízis és szintézis, az összehasonlítás, hogy csak néhányat emeljünk ki a mozgástanulás jellemzőiből. A mozgásos tevékenységekben ott van az eredményes tanulás még egy fontos összetevője is, az azonnali visszacsatolás a tevékenység eredményességéről.

Testi és lelki egészség: A testi nevelés alapvető célja, hogy segítse azoknak a pozitív beállítódásoknak, magatartásoknak és szokásoknak a kialakulását, amelyekkel a testi, lelki és szociális szempontból egészséges életvitel kialakítható. Ehhez elengedhetetlenek elméleti és gyakorlati ismeretek (ahogy a 2.3.2. fejezet példáiban is látható sokféle tudományterületről), és a sporthoz, az egészséges életmódhoz kapcsolódó pozitív élmények is. Azonban a tudás önmagában még nem elegendő. Szükség van olyan nevelési szituációkra is, amelyekben az egyének tudatos döntéseket hozhatnak egészségük érdekében (időbeosztás, táplálkozás, önkéntes bekapcsolódás a szabadidősportba, káros szenvedélyek elutasítása, stb.). Ez az egyén részéről aktív magatartást igényel. A testi nevelés célja éppen az egészséges életmód iránti motivációs állapot megszilárdítása, hogy az – élethosszig tartó – mozgásgazdag, aktív tevékenységet eredményezzen.

Felkészülés a felnőttlét szerepeire: Az eredményes felnőtt életben – mind az egyéni érvényesülés, mind a társadalmi együttélés szempontjából – a legfontosabb tulajdonságok közé tartoznak a rugalmasság, a kreatív önállóság, az együttműködési készség, a döntési- és konfliktuskezelési képesség. E helyen is csak példákat ragadtunk ki azokból a képességekből és készségekből, amelyek a sportoláshoz nélkülözhetetlenek, ugyanakkor a sportolás során fejlődnek, fejleszthetők.