Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

2.4. Mozgás-, játék- és sportműveltség (H. Ekler Judit)

A műveltség „mindama …tudás és képesség rendszerezett összessége, melyet egy adott történelmi korban és társadalomban – többé vagy kevésbé az objektív szükségletek, érdekek és hagyományok alapján – a kulturális elit értékesnek minősít” (Zrinszky, 1997). A műveltség tartalmában és szerkezetében is folyton átalakul. Ma a már klasszikusnak számító humán és reálműveltség mellett újabb műveltségdimenziók is megjelennek, mint a viselkedés- és kommunikációs kultúra – és ezen belül például az internetes kommunikáció kultúrája –, vagy a korszerű testkultúra.

Mozgásműveltség alatt a testkulturális javaknak azt a részét értjük, amely magába foglalja a praktikus köznapi cselekvésmegoldásokat; a játékokban, sportokban megtanulható konkrét cselekvésformákat, mozgáskészségeket; és az ezek eredményes működtetéséhez szükséges képességeket és szellemi javakat (Báthori, 1994. 22–24.). A mozgásműveltség birtoklása aktív tevékenység nélkül nem lehetséges, így az egyéni mozgásműveltség tükrözi az adott egyén értékítéletét is a mozgásról.

A sport nemcsak az egészséges testi, hanem a szellemi és pszichoszociális fejlődés, azaz a teljes személyiség fejlődése szempontjából is meghatározó (lásd még 2.2.3.). A testmozgásnak, mint cselekvésnek a szabályozása a legegyszerűbb testgyakorlatok végrehajtása során is a tanuló személyiségének teljes fiziológiai, pszichológiai funkciórendszerét, teljes szabályozó apparátusát igénybe veszi. Különösen igaz ez a játék esetében, ahol a magas motiváció miatt a személyiségfejlesztő hatások is nagyobbak lehetnek. A kialakuló játékműveltség tartalmazza a mozgásműveltség elemeit általában és olyan kulturált, szocializált viselkedésmódot is, amelynek elemei például az önbizalom, az önállóság, az érzelmek (pozitív és negatív) kulturált kifejezése, a hatékony, sokcsatornás kommunikáció, az együttműködési és döntési képesség, a problémakezelés, a kreativitás.

Egy kiragadott nézőpontból tekintve a sportot, azért sportolunk, hogy minél több alapvető mozgásformát ismerjünk és tanuljunk meg, majd erre az alapra építve, készség szinten sajátíthassunk el sportági technikákat és taktikai elemeket. Ezzel sportműveltségre teszünk szert. A sportműveltséget a mozgáskészségek, sportági cselekvésformák (technikák), a hozzájuk tartozó elméleti ismeretekkel (az adott mozgástevékenység törvényszerűségei, szabályai, stb.) együtt alkotják, melyek az egyes sportmozgások eredményes végrehajtását szolgálják, így önmagukban is értékesek. Ugyanakkor általában nem – vagy csak nagyon ritkán – alkalmazhatóak változatlan formában a mindennapi élet feladatmegoldásaiban. Aki széleskörű mozgáskompetenciákkal rendelkezik, az mindennapjaiban teljes természetességgel használja ezeket és ezzel aktív életvitelre lesz képes, ellentétben az alacsonyabb sportbeli műveltséggel (és ezért valószínűleg kevesebb pozitív sportolási élménnyel) rendelkező és ezért bátortalanabb társainál. Ez egyértelmű egészségügyi hátrány és akkor még a más területeken (szabadidő eltöltés, társas kapcsolatok, stb.) jelentkező lehetséges deficitekről nem is beszéltünk. Ugyanakkor a sportműveltség elemei általában nem – vagy csak nagyon ritkán – alkalmazhatóak változatlan formában a mindennapi élet feladatmegoldásaiban.

Példák a sportműveltség és a mindennapi élet kapcsolódására Ritkán fordul elő például, hogy egy sporttornában, vagy a röplabdázásban gyakorlott sportoló köznapi életében szaltózik, tigrisbukfencet ugrik, vagy éppen hátrafelé gurulásban átfordul a vállán. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egyensúlyából kibillenve – mondjuk egy jeges útszakaszon – a sportmozgásokban kevésbé jártas emberekkel szemben, (akik sajnos viszonylag gyakran nagyokat esnek, és komoly sérüléseket is szenvedhetnek), el sem esik, vagy egy ügyesen végrehajtott gurulás után gond nélkül továbbhalad. Sportképességekre és készségekre lefordítva: fejlett egyensúlyérzékkel rendelkezik, az átfordulásokban és gurulásokban is nagy gyakorlata van.

Értékük a hétköznapi élet szempontjából leginkább abban van, hogy az, aki széles sportműveltséggel, sokoldalú mozgáskészségekkel rendelkezik, annak a váratlan mozgásfeladatok (a mindennapi életben) eredményes megoldásában nagyobbak az esélyei. Ennek hátterében az áll, hogy a mozgások rendelkeznek általános jegyekkel, amelyek közös elveket tükröznek.

3. A testnevelés oktatás elméleti alapjai (Rétsági Erzsébet)

3.1. Mit tanítsunk? (A célkitűzés – az adott tevékenység eredményeinek előrevetítése)

Első fejezetünkben tisztáztuk, hogy amikor testnevelésről beszélünk, nemcsak a közoktatási-, hanem a felsőoktatási intézményekben és a fegyveres testületekben folyó testnevelésre is gondolunk. A „Mit tanítsunk” kérdés kifejtését a testnevelés célrendszerének körvonalazásával kezdjük. Először általános szinten, majd a nevelési szintekre külön-külön konkrétan ismertetjük a legfőbb célokat és feladatokat.

Ez a témakör a fontos tartalmi kérdések egyike. Bizonyított tény, hogy egy tevékenység csak abban az esetben kecsegtet sikerrel, ha azt világos, és reális célkitűzés előzi meg. Legyen szó társadalmi, intézményi vagy a leghétköznapibb emberi tevékenységről. A célok tisztázása után következhet a megvalósítás lépéseinek tervezése, majd pedig az adott tevékenységfolyamat realizálása. Ez a séma érvényes a testnevelés keretében folyó nevelési tevékenységre is. A testnevelés – hasonlóan a többi műveltségterületre- célrendszer formájában vetíti előre sajátos és kívánatos nevelési eredményeit. Valóban előrevetíti, mert a célokat mindig a jelenben fogalmazzuk meg, de az eredmények a jövőben következhetnek be.

A testnevelés céltételezését általános szinten a következő két, egymással szorosan összefüggő, kérdésre adott válaszból lehet levezetni. 1. Milyen fejlesztő/nevelő hatást tulajdonít az adott társadalom, illetve az aktuális oktatáspolitika a testnevelésnek? 2. Melyek a testnevelés és a sport legfőbb értékei, amelyek hozzájárulhatnak a személyiségfejlesztéshez és a (test) kultúra gazdagításához? A céltételezés orientációs pontjai tehát a társadalmi elvárások valamint a testnevelés és a sport belső értékei. Az aktuális oktatáspolitika társadalmi elvárásként azokat az igényeket és szükségleteket fogalmazza meg a testneveléssel szemben, amelyeket az intézményes nevelés keretein belül ez a sajátos műveltségterület hivatott kielégíteni.

A testnevelés és a sport belső értékei alatt pedig, annak csak rá jellemző műveltségtartalmát értjük. A műveltségtartalom kifejezés gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a mozgásos cselekvések rendszerét, valamint a hozzájuk kapcsolódó intellektuális ismereteket.

Fentebb írtam, hogy a testnevelés céltételezését általános szinten két, egymással szorosan összefüggő, kérdésre adott válaszból lehet levezetni. Ennek a kijelentésnek rövid indoklása az, hogy az intézményes testneveléstől csak azokat a fejlesztő hatásokat lehet elvárni, amelyek a testnevelésbe és a sportba bele vannak kódolva. Ebből következően a társadalmi elvárások a testnevelés és sport műveltségtartalma által meghatározottak.

 

Mit várhat el a társadalom a testneveléstől?

A társadalom joggal várhatja el, hogy a testnevelés

• 
  a testkultúra műveltségtartalmának közvetítésével járuljon hozzá a művelt ember formálásához;
  
• 
  oktatási folyamata szolgálja az egészséges testi, lelki és szellemi fejlődést, az egészség megszilárdítását;
  
• 
  a motoros oktatás eszközeivel és lehetőségeivel neveljen a munkavégzésre testileg–lelkileg alkalmas embereket;
  
• 
  a mozgásszükséglet kielégítésével és fenntartásával a mozgásos tevékenységek közben átélt élményekkel egy életre szóló elkötelezettséget alakítson ki az egészséges életmód iránt;
  
• 
  belső értékeinek értelmet, érzelmeket és akarati tulajdonságokat fejlesztő erejével tanítson meg a társadalmi együttélésre.
  

Megjegyzés: A testneveléssel szemben megfogalmazott társadalmi szükségletek és igények mindig „hangosabban” szólnak, ha negatív jelenségek tapasztalhatók az ifjúsággal, vagy a lakossággal kapcsolatban. Ilyenkor a tantárgyba kódolt hatások, és értékek jelentősége fajsúlyosabbá válik. Néhány magyarázó tény: „A helytelen táplálkozásból és a mozgásszegény életmódból fakadó elhízás hazánkban a gyermekek 20–25%-át érinti. Sajnos ezen a téren romló tendenciát tapasztalhatunk, ami a későbbi életévekben súlyos egészségi problémákat és költségvetési kiadásokat vonz, továbbá a humán erőforrás fokozatos gyengüléséhez vezet. Az elhízás hazánkban 2 millió felnőttet érint. A lakosság 40%-a túlsúlyos, óránként 7 ember hal meg elhízással kapcsolatos kórképben, ami kb. 30 milliárd Ft. többletkiadással jár. A rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a hiányos higiéniai körülmények arra vezetnek, hogy a népesség és ezen belül a tanulóifjúság egészségi állapota, életvitele elkeserítő képet mutat.” (OLEF, 2003)

Az öt pontba sűrített elvárásból a testnevelés műveltségformáló, fiziológiai, egészségügyi, szocializációs és jellemformáló értékközvetítő és értékképző hatása olvasható ki. Ez a sokoldalú és komplex értékrendszer teszi a testnevelés műveltségterületet a nevelési színterek kitüntetett szereplőjévé. A fenti öt pont a különböző intézményekben folyó testnevelés számára megfogalmazható célok szintézise.

3.1.1. A testnevelés céljai, feladatai

Általános cél, konkrét cél, legkonkrétabb cél. Ezeket a kulcsfogalmakat szeretnénk megvilágítani ebben az alfejezetben.

A testnevelés oktatásának céljai a személyiségfejlődésben tervezett változások, amelyek a motoros oktatási folyamat eredményeként valósulnak meg a korszerű testkulturális művelődési anyag feldolgozása során (Kotschy Beáta, 2003 után)

Vegyük kicsit szemügyre ezt a Pedagógiai Lexikonból vett idézetet. Megállapíthatjuk, hogy nagyon általános szinten, de helyesen fogalmazza meg a testnevelés oktatásának céljait. A közoktatási intézménytípusok, a felsőoktatás és a fegyveres testületek testnevelésének is az a célja, hogy elérje az adott célcsoport személyiségfejlődésében tervezett változásokat. Azt hogy milyen változásokról van szó az egyes színtereket illetően, arra vonatkozóan – lévén általános szint – nem kapunk információkat. Arra meg végképpen nincs támpontunk, hogy hogyan érjük el a tervezett változásokat.

Az általános cél kifejezés már elhangzott, és a fenti idézet jó példa is erre, de vegyünk ennél azért konkrétabb, de még mindig általános szintűnek mondható oktatási célokat a testnevelésben. A társadalmi elvárások fentebb bemutatott öt pontja bár már jól körvonalazott és jól értelmezhető személyiségbeli változásokat fogalmaz meg, de még mindig általános célkitűzéseknek nevezhetők (…a művelt ember nevelése; …az egészséges testi fejlődés, az egészség megszilárdításának biztosítása; …a munkavégzésre testileg-lelkileg alkalmas személyek nevelése; …elkötelezettség kialakítása az egészséges életmód iránt; …a társadalmi együttélésre nevelés). Miért? Mert ahhoz, hogy ezeket a szép célkitűzéseket meg tudjuk valósítani, sok egymással összefüggő tervezési feladatot kell az oktatási folyamat irányítójának elvégeznie. Első lépésként pontosan értelmezni kell az adott célt az adott nevelési színtérre, másrészt az adott nevelési színtéren belül a kimenetként elvárt változásokhoz vezető utat ki kell jelölni konkrét célok formájában. Máris megjelent a konkrét cél kifejezés. De előbb nézzük meg, hogyan lehet értelmezni egy általános célt az egyes nevelési színtereken, és hogyan lehet támpontokat keresni a konkrét lépések megtervezéséhez?

Általános cél: a testnevelés a testkultúra műveltségtartalmának közvetítésével járuljon hozzá a művelt ember formálásához. Óvodai nevelésben, valamint az alsó tagozat első egy-két osztályában ez az elvárás a természetes mozgáskészségek fejlesztésére vonatkozhat. Mozgásformák kipróbálásával, azok sokoldalú gyakorlási lehetőségeivel valamint mozgásos játékokkal szerez a kisgyermek olyan mozgástapasztalatokat, amelyek megalapozzák mozgásbiztonságát, és lehetőséget teremtenek a mozgásműveltség további építésére. Az óvodai testnevelés, valamint a kisiskolások testnevelése a sokoldalú mozgástapasztalatok biztosításával járul hozzá a kívánt eredményhez. Felső tagozatos-, valamint a középfokú testnevelés a testgyakorlatok, és sportágak technikai készletének lineáris és koncentrikus fejlesztésével formálja az általánosan művelt embert. Az óvodai, illetve az alsó tagozatos testnevelés megalapozza a mozgás-, játék- és sportműveltség mennyiségi és minőségi fejlesztésének lehetőségét. Felsőfokú intézmények testnevelése. Értelmiségi képzésről lévén szó, az adott elvárás ennek megfelelő értelmezést nyer. Kiindulópontunk az, hogy a művelt ember elképzelhetetlen mozgásműveltség nélkül. Ezért a felsőfokú intézmény úgy járulhat hozzá a művelt ember kialakításához, kiteljesítéséhez, hogy biztosítja a testhezálló testedzési forma, sportág/sportágak gyakorlásának lehetőségét. Természetesen amennyiben restanciák vannak, vagy új sportágakkal akar a hallgató megismerkedni, akkor a felsőoktatás testnevelésének feladata az oktatás illetve a kínálatbővítés. (Megjegyzendő, a felsőoktatás testnevelésében valamikor egységesen kötelező foglakozások rendszere működött. Ez ma már elsősorban egyéni döntéseken alapuló testedzési formává változott). Fegyveres testületek esetében a hivatkozott elvárás a mozgásműveltség fejlesztésének, szinten tartásának illetve a speciális képzés igényeinek összehangolásával valósul meg. A speciális igények szempontjából a küzdősportok, és az állóképességi sportok bizonyulhatnak adekvát eszközöknek.

Ez a rövid levezetés „ujjgyakorlat” volt az általános célok értelmezésére a különböző célcsoportokat illetően. De ez a példa csak egy általános cél differenciált értelmezésére mutatott rá. Mondhatnánk, hogy ez még csak a kezdet kezdete. Ahhoz, hogy a nevelés eredményeként az egyes intézménytípusokból az elvárt mozgásműveltséggel rendelkező gyermekek, diákok, hallgatók, növendékek kerüljenek ki, további, nagyon pontos, a nevelés egymásra épülő lépéseinek megtervezését segítő konkrét célokat/feladatokat kell meghatározni.

A példa analógiájára hasonló gondolatmenettel, de más-más tartalommal lehetne értelmezni azt az elvárást is, hogy a testnevelés oktatási folyamata szolgálja az egészséges testi fejlődést, az egészség megszilárdítását. Más konkrét célokat/feladatokat kell meghatározni az óvodában, mást az iskolában és a fegyveres testületben. Mitől függ? Az adott intézménytípus kimeneti céljaitól, az oktatásban résztvevők életkorától, nevelési-oktatási sajátosságaitól stb. A kicsiknél a szabad levegőn végzett játékok, mozgásformák dominálnak e cél elérésében. Az iskolai testnevelésben az adekvát terhelés biztosítása, a természet erőinek felhasználása, stb. játsszák a főszerepet. És a sort folytathatnánk.

Itt és most fontos azt is tudatosítanunk, hogy nemcsak a motoros készségekre és a motoros képességekre vonatkozik a célok lebontásának követelménye, hanem az elméleti tudáselemekre, valamint az elvárt magatartásbeli változásokra is. Hiszen célunk a személyiségfejlesztés, méghozzá a személyiség egészének, a motoros szférán kívül a személyiség értelmi, érzelmi, akarati és szociális oldalainak fejlesztése is. A nemzeti alaptantervek életbe lépése óta a célrendszer megalkotásánál az úgynevezett kulcskompetenciákat is figyelembe kell venni! (a kulcskompetenciákkal a 2.3.3. alfejezetben foglalkozunk)

De nem szeretnénk elmerülni a célképzés, a célhierarchia kialakításának rejtelmeiben, mert ez túllép jelen tananyag felvállalt keretein. Azt azonban a menetközben megjelent konkrét céllal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ezek gyakorlatilag az oktatási feladatok megfogalmazását jelentik. Ezek azok a lépések, amelyeket meg kell oldanunk ahhoz, hogy a kívánt általános cél megvalósítására reményünk legyen. Utoljára még egy célt az úgynevezett legkonkrétabb célokat említjük. Ezek az egyes testnevelésórák aktuális oktatási céljait jelentik. Ezeken a legkisebb nevelési egységeken, e 45 perceken áll vagy bukik a gyönyörűen megfogalmazott társadalmi elvárások megvalósítása. A legkonkrétabb célok megvalósításából, a tanórai munka eredményeiből, mint mozaikokból rajzolódnak ki a személyiségfejlődésben tervezett változások, annak motoros, értelmi, érzelmi, akarati, szociális vonatkozásaival egyetemben.

Megnyugtatásul közöljük, hogy az aktuális oktatáspolitika tantervek, nevelési programok stb. rögzítik az intézménytípusok, nevelési színterek műveltségterületeinek – így a testnevelés oktatásának – céljait. Nemcsak az általánosságban megfogalmazottakat, hanem az oktatási folyamat hatékonyságát, a tervezett változások bekövetkeztét elősegítő logikailag összefüggő feladatokat és elvárt eredményeket. Ezekről egy későbbi fejezetben olvashat az Érdeklődő.

3.1.2. A testnevelés műveltségtartalma

A testnevelés céljait műveltségtartalma segítségével tudja megvalósítani. A testnevelés műveltségtartalma a mozgásos cselekvéseket, és az intellektuális ismereteket foglalja magában. A mozgásos cselekvések pedig, a testgyakorlatok, a mozgásos játékok és a sportágak jelölésére szolgáló gyűjtőfogalom.

Nézzük meg az egyes mozgásos cselekvéseket közelebbről!

 

Testgyakorlatok

A testgyakorlatok mibenlétét Báthori (1984) meghatározásával tisztázzuk. „A testgyakorlatok az emberi teljesítőképesség és egészség fejlesztése érdekében a testkultúra területén kialakult és alkalmazott mozgásos cselekvések, amelyek az ember testmozgási lehetőségein alapuló helyzetekkel, hely- és helyzetváltoztató mozgásokkal vannak összefüggésben”.

A testgyakorlatok konkrétan a következők: természetes mozgáskészségek (amelynek 3 nagy csoportja a hely- és helyzetváltoztató mozgások, valamint a manipulatív mozgások) és mozgásformák (futások, ugrások, szökdelések, mászások, kúszások, egyensúlyozások, emelések, hordások, dobások); a gimnasztikai mozgásanyaga; cél- és rávezető gyakorlatok; a testi deformitásokat javító gyakorlatok. A testgyakorlatok hozzájárulnak a mozgásműveltség fejlesztéséhez, és betöltik a kondícionálás valamint a kompenzálás funkcióját is.

A testgyakorlatok tudatos és szomatikus tevékenységet jelentenek. Tudatos tevékenység azért, mert mindig valamilyen konkrét céllal alkalmazzuk. Pl.: cél lehet a motoros teljesítőképesség növelése (koordinációs, vagy kondicionális képességfejlesztés); meghatározott sportági technika oktatásának előkészítése; lábboltozat erősítése; óvodások, kisiskolások alapvető mozgáskészségeinek fejlesztése; stb.

Megjegyzés, amely ismétlésnek is alkalmas. Az óvodai, illetve a kisiskolások testnevelésnek legfontosabb tartalmát a természetes mozgáskészségek és mozgásformák alkotják. Gyakorlásukkal lerakjuk a mozgásműveltség alapjait, és olyan gazdag fizikai ingerekhez juttatjuk a gyermekeket, amelyek az egészséges testi fejlődés feltételeit jelentik. A testnevelés természetesen minden nevelési szinten alkalmazza a testgyakorlatokat, annak fejlesztő, előkészítő, kompenzáló, és korrigáló hatásaival egyetemben.

 

Mozgásos játékok

A mozgásos játékoknak – jelentőségükre való tekintettel – kiemelt szerepet kell kapniuk minden korosztály testnevelésében. Fontosságuk érzékeltetésére felsorolunk néhány olyan feladatot és funkciót, amelyek ellátására különösen alkalmasnak nyilvánulnak.

Az óvodai testnevelésben elsősorban a testi és szellemi fejlődés elősegítése miatt tartjuk nélkülözhetetlen eszköznek. A játék során alakul és fejlődik a gyermekek figyelme, gondolkodása, képzelete, emlékezőképessége, akaratereje, tudatosodik önmagukhoz és társaikhoz való viszonyuk. Mivel mozgásos játékokról beszélünk, így a fizikai ingerek a játék során „mintegy észrevétlenül” járulnak hozzá a testi fejlődéshez. Fejlődik személyiségük egésze, a motoros, az értelmi és a szociális összetevőivel összhangban. A játék a nevelési/ fejlesztési célokon kívül színessé, élvezetessé, érdekessé teszi a foglalkozásokat, maximálisan kielégíti a gyermekek mozgás- és játékigényét. Úgy, hogy közben tanulnak is! Megteremtődnek a mozgás-, játék- és sportműveltség kialakításának a feltételei. Az óvodai testnevelésben, illetve a kisiskolások testnevelésében elsősorban a szerep- vagy utánzójátékokat, valamint az egyszerűbb feladat- és szabályjátékokat alkalmazzuk a feladatok és a funkciók ellátására. A játékos feladatok, illetve a mozgások jelentős részét az óvodáskorú gyermekek gyakorlatilag játéknak tekintik. Ebből a vitathatatlan tényből kiindulva találkozunk a játékfogalom újraértelmezésére irányuló törekvéssel, mely szerint az a legfontosabb, hogy „mit gondol a gyermek a mozgásos játékokról, vagyis mit jelent a játék a gyermek számára”. E kérdés logikus folytatása szerint „nem az fogja tehát eldönteni a gyermek játékélményét, hogy a pedagógus mit gondol a játékról, hanem sokkal inkább a gyermek érzelmi és gondolatvilága. Egy élvezetes labdás vagy léggömbös ügyességfejlesztés, vagy egy kreatív táncfoglalkozás nagyszerű játéknak minősülhet az óvodás szempontjából.” (Csányi, 2011).

Az iskolai testnevelésben is érvényesülnek a felsorolt biológiai és pedagógiai értékek. De az iskolafok sajátos céljainak megfelelően további értékeivel is számolhatunk. Bővül, és magasabb szintet képvisel az életkorhoz igazított tanulás tartalma. Ebben a sportági technikákat is magába foglaló tanulási folyamatban az ismeretszerzés kiváló eszközeit üdvözölhetjük a mozgásos játékokban, amelyek kisjátékok és testnevelési játékok formáját öltik. Mozgástapasztalatok szerzése, a feladatmegoldó, illetve kombinációs képesség fejlesztése, a technika és taktika oktatása „játékosan”, nagy hatásfokkal valósítható meg. Az ismeretszerzés mellett a fizikai képességek fejlesztésére is alkalmasak az adekvát, életkorhoz igazított testnevelési játékok. A játék szórakoztató jellege minden ember számára elsőrendű élményforrás. Ezt a lehetőséget a testnevelésnek ki kell használnia. A testnevelés megszerettetése nem csak egy megoldandó feladat, hanem egyéni és társadalmi érdek is egyúttal. Aki megszereti a testnevelést, nagyobb valószínűséggel életvitelébe is beépíti az örömforrásként funkcionáló testedzést, fizikai aktivitást. Így a gyermek/ifjú hallgatóként a felsőoktatás testnevelésében, majd felnőttként az egészségmegőrző rekreációs sporttevékenységében is nagyobb kedvvel és meggyőződéssel vesz részt. A játékok konkrét formái az életkornak megfelelően változnak, a szabályok bővülésével a versengés és a teljesítmény irányába mozdulnak el. A játék még számos most nem ismertetett funkciót és feladatot oldhat meg. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy a játék segíti a tanárt/a foglalkozásvezetőt a tanuló/diák/hallgató/felnőtt személyiségének megismerésében. Mindenki megnyílik, ahogy mondani szokták, leplezetlenül feltárul játék közben. De a játékban résztvevő is megismerheti önmagát: erényeit, hibáit, hiányosságait. Növekszik az önismerete, önbecsülése. Reálisan megítélheti önmaga és mások teljesítményét. Biológiai, pedagógiai, didaktikai, motivációs, személyiségmegismerő/önismereti feladatok és funkciók bontakoztak ki a játékokkal kapcsolatban. Megállapíthatjuk, hogy a játék igazi kincs a testnevelés számára.

 

Sportágak

A sportágak a teljesítményre irányuló mozgásos cselekvések közé tartoznak. Mint köztudott az ember munka- és harci tevékenységeiből alakultak ki, tehát az ember történeti fejlődéséhez szorosan hozzátartoznak. Kezdetben az említett harci- és munkatevékenységek részét képezték, a későbbiekben azokból kiválva e tevékenységekre történő felkészítés eszközei lettek. Így nyílt meg az út a sportágak fejlődése előtt. Kiválás utáni „önálló életüknek” köszönhetően differenciálódtak, homogén mozgásrendszerekké szerveződtek. Fejlődési menetük – Báthori (1991) szerint – egy szakadatlan „lényeg kiemelési folyamat”. Indikátorai a belső összefüggések kikristályosodása és a versenyek megjelenése. Az összefüggések felismerését és megismerését az eredményesség igénye motiválta (hogyan lehet minél magasabbra, minél távolabbra és minél gyorsabban eljutni?), a verseny, pedig a szabályok fejlődésének adott nagy lendületet (hogyan lehet az egyenlő feltételeket biztosítani, amitől verseny a verseny). A harci tevékenységek modellezése tetten érhető a sportjátékokban: védekezés, támadás, taktikai megoldások, stb. Báthori (1991) alapján elmondható, hogy a sportágakban az ember mindennapi tevékenységeinek tipikus feladatai jelennek meg. A különböző sportágak ezeknek a társadalmilag tipikus munka- és harci feladatoknak a megoldását kínálják. „A sportágak a feladatok megoldásában szerepet játszó összefüggéseket, törvényszerűségeket (…) a sporttevékenységben jelenítik meg, mintegy képesen ábrázolják” (Báthori, 1991).

Ma a sportágak a verseny- és a rekreációs sporttevékenységek céljai és eszközei. Nem lehet eléggé méltatni a testi nevelésben, a testnevelésben betöltött szerepüket. Nevelő hatásuk kiemelkedő minden korosztály motoros, intellektuális, érzelmi és szociális nevelése, fejlesztése terén. Mert az ember legtipikusabb tevékenységeit jelenítik meg szabályok adta keretek között. Egyenlő pályák – egyenlő esélyek. Mindenki azonos eséllyel vehet részt a fizikai aktivitást igénylő, tehát eleve energiákat felszabadító, örömélményt nyújtó- tevékenységben. Hozzánk tartoznak és a szabályok adta korlátok között funkcionálva alkalmasak az igazi játékélmény aktív és passzív formáinak kielégítésére. Bizonyos sportágak oktatása már az alsó tagozatban megkezdődhet, és a további években a testnevelés központi tartalmát képezhetik.

 

Elméleti ismeretek

Nem tartoznak a mozgásos cselekvések közé, de a testnevelés tartalmának szerves részét képezik a testkultúra elméleti értékei. A tételes felsorolás szinte lehetetlen a tartalmi sokszínűség mennyiségi és minőségi gazdagsága miatt, ezért csak néhány példával érzékeltetjük mibenlétüket. Az elméleti ismeretek közé tartoznak: cselekvési elvek és törvényszerűségek, technikai leírások, játékszabályok, szaknyelv, terminológia, taktikai ismeretek, edzéselméleti-, edzésmódszertani ismeretek, életmóddal kapcsolatos ismeretek, higiénés ismeretek, sporttörténeti adatok és ismeretek, stb. Az elméleti ismeretek fontos szerepet töltenek be a tudatos tanításban–tanulásban, az életvitellel, életmóddal kapcsolatos értékek megismertetésében és elfogadtatásában. Az elméleti ismeretek megragadása, rögzítése leghatékonyabban a pszichomotoros tartalmakkal összekapcsolva történhet.